









Kedves Látogatóink!
A Babaházi híradó bejelentkezik!
Az F-alom minden tagja elköltözött már tőlünk.
Folytatom onnan, hogy megkapták az oltásukat szépen sorban.
Minden gond nélkül vészeltük át, szerencsére. Megkapták a chipet, oltási könyvecskét, megtörtént a DNS-vérmintavétel. Nem volt kis munka a doktor bácsinak sem, hiszen 11 kiskutya állt sorba. Szépen, bátran.
A mindennapok igen sok játékkal teltek.Mit számított a -20 fok!? A játék, a futkározás fontosabb! De azért 2 órahossz elég volt, aztán irány be a fűtött faházba. És ahogy engedett a tél, úgy szoktattuk apránként, fokozatosan őket a minél több idő kint töltéséhez. És eljött az idő, amikor már egésznapos volt a kint tartózkodás. És lassan az éjszaka is.
És eljött a 6. hét, jöttek sorban a gazdik, hogy kiválasszák az Ő kiskutyáikat. Persze, a gazdik mindig azt hiszik, Ők választanak, pedig nem…Megható volt látni, ahogy ezek a kis gombócok ösztöneikre hallgatva ültek le a leendő gazdi lába mellé, bújt az ölébe a többieket elsöpörve: menjetek innen, ők az enyémek! Volt akit ölbe vettek, gyorsan végig nyalta az arcot, vállra hajtotta a buksit, és már le sem akarták tenni. Bizony, szívfacsaró volt látni, akiért nem jött gazdijelölt, szomorúan kullogott el, feküdt le… Ő megint nem értem jött. Viszont volt, aki mikor jöttek az “idegenek”, gyorsan bekotort a babaházba: Ők nem az én gazdijaim, értem is majd jönnek, de nem most…
Két gazdijelölt nem kapott kiskutyát tőlünk, mert egy telefont sem engedtek el, hogy érdeklődjenek, hogy is van az Ő kiskutyájuk. Nálunk ez a minimum. Megértjük, hogy idő, távolság, Covid… de telefon működik… erről csak ennyit, mert több szót nem is érdemel!
Aztán szépen sorban mindenki gazdisodott… és eljött a költözés napja. Amikor még csak egy-ketten költöztek el, kicsit keresték őket, aztán a játék elvonta figyelmüket. De minél kevesebben maradtak, annál inkább csendesedtek. Ilyenkor olyan jó lenne olvasni a kis kobakjukba, mire is gondolnak… A végére már csak hárman maradtak. Látszott rajtuk, nem igazán tudnak mit kezdeni egymással. És ekkor jött a híres sóderdomb! Na, ez felrázta a bandát! Ekkora mókát! Lilikével együtt birtokba vették, és hatalmas bulikat rendeztek a tetején. Sokszor, mikor, mentünk hozzájuk, mind a hárman a tetején ültek, és ugatással üdvözöltek!
Aztán eljött március 4-e, és kiürült a porta. Csend lett… A nagyok vették át a sóderdombot, Lilike nem találta a helyét, csak bóklászott… De az idő mindenre gyógyír. A mi lelkünkre is. Hiszen most ismét 11 apró darabot vittek magukkal. De jönnek a hírek, hol írásban fotókkal, hol telefonon, boldogan újságolják a gazdik, milyen ügyesek, mennyit nőttek, és most, mivel lassan 4 hónaposak lesznek, elkezdődött a fogváltásuk. Bizony mi is büszkén hallgatjuk a boldog beszámolókat, és együtt örülünk velük!
Lilike és a többiek visszatértek a mindennapokhoz. Aranyos és Álom türelemmel viselik Lilike fodrászolását, ugrálását rajtuk. Közben lezajlott egy tüzelés. Fedeztetés most nem történt, mivel a Covid ebbe is beleszólt….
Majd legközelebb! Várjuk a tavaszt, és a lehetőséget, hogy 5 komondorunk indulhasson a nagy tavaszi karbantartásra a “Macerálósnénihez”. Megszülettek Kecskeméten Kárpátunk kiskölykei, 7-en: 5 szuka, 2 kis kan. Ők várják a gazdik jelentkezését.
Így zajlik Portámkincsééknél az élet. Kölcsönkapott kiskutyák költözésével, Lilike uralkodásával, Zengő (12 éves), Legény (9 éves), Aranyos (5 éves), Álom (3 éves) és Kárpát (3 éves) dolgos mindennapjaival. Voltak látogatók, érdeklődők, akik kiskutyát szeretnének majd tőlünk.
F-alom! Legyen boldog, hosszú életetek, vigyázzatok a rátok bízott értékekre, legyetek hű társai gazdáitoknak! Forrás, Fenrir, Fafnir, Főnök, Fehér-Angyalka, Ferkó, Fakó, Főnix, Fantom, Felhő és kicsi Farkas-Kárpát!
Ezzel a gazdiktól kapott pár bejegyzéssel búcsúzunk egyelőre:
Hevesi PortámKincse Ferkó:
Üdvözlök Mindenkit, de legfőképpen az “F” alom tagjait!
Ki hogy van? Kivel mi újság?
Én már negyed mázsás vagyok és már potyognak a fogacskáim, mint azt a szélfújta mosolyom is mutatja.
Ti hogy álltok már a fogváltással? Ki mekkora már? Kisgazdáim szeretnék, ha a nyers húson kívül ennék egy kis száraz tápot is, de én tudom csak igazán mi az, ami a pocakomba való! Nagyon ritkán azért eszek belőle, de a csirke-, kacsa -, és a pulykahús a favorit! Ezeken kívül ritkán még sertéshúst is eszek. Más húst még nem kóstoltam, de ami késik, az később lesz… Ti mit esztek? Mellettem láthatjátok a kispajtásom, akivel nap mint nap nagy hancúrt levágunk az udvaron!
Ha hideg van, össze is bújunk és együtt alszunk. Hű maradtam egykori önmagamhoz is, és bár nem szőlőt, de folyamatosan metszek az új otthonomban, hiszen a gazdáim nem tartják karban a növényeket… nem is értem, biztosan ezért kellettem én nekik. Legyen szó tujáról, sövényről vagy akár díszbokorról, én értek hozzá, és előttem nincs akadály. Minden este, lefekvés előtt sétálunk egy kicsit a környéken. Ha a gazdáim elfelejtenek velem annyit foglalkozni a nap folyamán, amennyit én jónak látnék, elpanaszolom a bajom, egyenesen az ablakuk alatt. Nektek is előfordul, hogy szólni kell a gazdi(k)nak?
És… Szerintem a legjobbat hagytam utoljára! Új nevet is kaptam a gazdáimtól, méghozzá a Bandit. Szerintem nagyon szép és kedves név! De egyébként Bandrónak, Bandrásnak, Banditának és Bandulának szoktak még hívni. Ti is kaptatok új nevet? Kellemes estét kívánok mindenkinek!
A négy lábú társainak pedig szép álmokat! Keressetek postást vagy macskát!
Hevesi Portámkincse Fantom:
Szia Ferkó, tök vagány a séród, hasonlít az enyémre!
Én Tiszakécskére költöztem és jó itt. Bár ilyet még eddig nem láttam, de itt állandóan fúj a szél… és még azt mondják ez a város a napfény városa.
Én is szeretem a pocakom és mindenevő vagyok. Amikor megjöttem sok tápot ettem, mert könnyebb volt megrágnom, mint a nyerset, amit itt a négylábú haverok esznek. Most, hogy növök és erősödöm, már megbirkózom a csirke minden részével, amit mi kutyák biztonságosan ehetünk. Tominak hívnak legtöbbször, és hogy boldoggá tegyem a gazdikat egyre többször hallgatók erre a névre és odamegyek hozzájuk, ha hívnak, persze azért nem viszem túlzásba.. végülis komondor vagyok.
Fantom a hivatalos nevem, ebből lettem Tomi. Én is előszeretettel rágtam minden bokrot, ágat, tuját , de állandóan rám szóltak, meg fujjoztak, mintha nem fujjna így is eléggé… hát kertészkedjenek akkor ők, ha jobban tudják! Na pacsi, puszi!
Még beszélünk!
Sziasztok Tesók, és mindenki!
Hál istennek velem is minden rendben, szépen növögetek a szőrömmel és a súlyommal együtt. Mondjuk ezen nem is csodálkozom, mert nagyon szeretem a pocakomat, nemrég tele is raktam, hogy nehogy éhen haljak reggelig. Most kicsit durcás vagyok és ennek hangot és mancsot is adok, mert anya nyomogat valami kütyüt ahelyett, hogy engem simizne… Na jóóó, inkább bosszúból mind a húszegynéhány kilómmal beülök az ölébe. Imádok játszani, és nem értem, hogy anya hajnali fél 2-kor miért mondja azt, hogy “Fakó nem” vagy azt, hogy “Fakó elég”. Ilyenkor kicsit nyüszögök még, aztán 5-kor újra szólok, hogy most aztán rögtönmárisazonnalidenekemareggelit!
Délelőtt és délután is megyünk sétálni, most már tudom, hogy a kerítésen belülről ugató kutyáktól nem kell félni, anya mellett biztonságban vagyok!
Amúgy imádom mind az 5 kétlábút, meg a 2 benti négylábú D nevű haveromat a 11 éves idős Dömét aki egy Shih-Tzu és a 4 éves párt állat Diót, aki amúgy egy Mopsz, de ha a véleményére vagytok kíváncsiak inkább egy piranha, állandóan a nyakam rá pályázik… Azért engem sem ejtettek a fejem lágyára mindig elkapom a kunkori farkát!
Amúgy én maradtam a Fakó névnél, bár anya csuda érthetetlen nevekkel bombáz, mint pl. Faki, Fakszatórisz, Lajos…most őszintén nem jobb az eredeti? Na ugye… Gyorsan játszom még egy kicsit a házi piranhával aztán jöhet a pihi. Jaaa, dobok még magamról egy-két fotót is!
Új hírekkel jelentkezem. Először is egy pár gondolat Lilikéről. Tudom, Ő látszatra nem komondor, de én biztos vagyok benne, hogy annak érzi magát.
Kimerülésig “birkózik” Álommal. A többiek nem igazán vevők a játékra, pedig minden csajos báját beveti.
Próbálkozott már Zengővel, aki rövidre zárta a játékot egy mélyről jövő morgással. Ugyanígy járt Legénnyel is. Bár Legény, kicsit türelmesebb volt.
Kárpát vevő lenne a játékra, de azt látom, Lili talán tart a nagyságától. Aranyos ugyan még nem morgott, de a bajusza megemelkedett párszor… így Álom maradt… De bizony, ahogy bejött a meleg idő, hiába a hékulázás… Álom türelmes egy darabig, de ha megunja, odébbáll.
Lilike egyébként egy tündéri kiskutya. Teljes összhangban vagyunk már. Kitaláljuk egymás gondolatát. Pünkösd hétfőn beültünk az autóba, ás elmentünk kirándulni Lilikével. Szokni kell még az autót, illetve azt szeretném, hogy szeressen is autózni. Ez a kirándulás a Mátrában, Lilinek is tetszett.
Június 6-án tenyészszemlét rendezett a Hungária Komondor Klub, melyre mi is elmentünk. 15 komondor jelent meg a rendezvényen, ebből 4 komondor a mi tenyészetünkből származik.
Mind a küllemi, mind pedig a viselkedés teszten kiválóra vizsgáztak mind a négyen. A viselkedés tesztben szerepel csörgős doboz, esernyő nyitás, ostor csattogás és segéd támadás… büszkék vagyunk Dáliára, Deresre, Derűre és Dorkára! Derekasan helytálltak, ahogy egy komondorhoz illik.
Szívet melengető látvány volt a négy testvér találkozása. Illetve jött egy “kakukktojás” is, Borostyán, Dália új házőrző társa, aki még bébi, de igen bátor kis komondorlány.
Boldogok voltunk, hogy együtt láthattuk az alom felét. Mindannyian nagyon kellemes napot töltöttünk együtt. Ami még megható volt, hogy mind a négyen megismertek bennünket, farokcsóválással, nyakba ugrással üdvözöltek bennünket!
Közben Portámkincsééknél lezajlott egy tüzelési időszak. Hát, nem volt egyszerű, hiszen most már Kárpát úr is fiatalember sorba lépett, és igen udvarlós kedvében volt. Felváltva őrizték a lányokat, hiszen Aranyos és Álom egyszerre tüzeltek.
Bízunk benne, hogy ez a tüzelés most kis komondor babák születése örvendezteti meg a várakozó gazdi jelölteket, és persze bennünket.
A párosításban úgy mint mindig Pető Zoli segédkezett. Köszönet neki.
A anyuka Aranyos, az apuka pedig Kárpát lesz.
Július közepe felé várjuk, hogy nyár közepén behavazzon Portámkincséék udvara.
Izgatottan várjuk az elkövetkezendő időszakot. Eddig a jelek biztatóak.
Szombaton meglátogatott bennünket Kun Attila és családja, Csilla és Anna, Bábolnáról. Úgy döntöttek, hogy Portámkincse komondorral szeretnék őriztetni házukat. Komondoraink szokásukhoz híven, először kapura rohanva, majd látva, hogy a gazda ott van az idegenek között, örömmel és szeretettel fogadták a vendégeket. Jutott simi bőven, mindenkinek. Szép, kellemes délutánt töltöttünk együtt! Köszönjük, hogy ilyen messziről el látogattatok hozzánk! Bízunk benne, hogy az ősszel valóra válik vágyatok, és vihettek tőlünk komondor gyereket!
Június 14-én, egy fülledt, meleg vasárnapon, a mit sem sejtő komondor brigádhoz megérkezett Kállai Kati a Gubancoló kozmetikából, hétköznapi nevén a “macerálós” néni. Zengő mami, Legény, Tücsök és Kárpát úr, Aranyos és Álom kisasszonyok örömmel üdvözölték Katit, hisz szeretik, ismerik… na, de aztán… hát, én ilyen türelmetlen, hisztis pasikat még nem láttam..
A lányok nagyon ügyesek, profik voltak. Na, de a két fiú… mindent csináltak volna, csak az asztalon ne kellett volna állni. Pedig Kati gyorsan csattogtatta az ollóját, gyorsan járt a keze. 5 komondor, 1 shih-tzu kozmetikázása nem gyerekjáték, még fürdés nélkül sem. Minden elismerésem Katinak, aki nem ismer lehetetlent! Köszönjük, hogy házhoz jött, és rendbe tette a falkát!
Egyelőre ennyi az összefoglalt beszámolóm, legközelebb remélhetőleg” hójelentéssel” jelentkezek, ha az égiek és Aranyos is úgy akarja.
Szép májusi napon Miskolcon jártunk Aranyossal, és két gyermeke is benevezett a kiállításra. Jött Deres a gazdikkal, és Dália a két puli tesóval. Egy teljes napot töltöttünk együtt, családias, jó hangulatban. Szép eredményeket értek el a gyerekek és anyuka egyaránt:
És eljött az évnek az a napja, ami nálunk már 10 éves hagyomány: irány Nemeshanya, a Pásztorkutyák kiállítása.
Hát és a terelő verseny… én még így elejétől a végéig nem láttam. De nagy élmény volt! Látni az okos juhokat, és a még okosabb kutyákat. És persze büszke gazdáikat. Fantasztikusak ezek a kutyák! Nem számított a hőség, csak a rájuk bízott feladat. Gratulálok minden versenyzőnek!
Azért Aranyos és Picur is jól érezték magukat. Aranyos, ahogy megérkeztünk, kezdte felmérni a területet, mindig messzebb-messzebb sétált. Aztán megtalálta a kerítést, Picur is szedte utána mini lábait.
Aranyos estére teljesen belakta a területet, azt vettük észre, kezdett őrjáratozni, őrizni. Bár akadt társa, Csinos, fehér pumi személyében , aki ott lakik. A kiállítás napjára már annyira magáénak érezte a parkot, hogy bizony megugatta a szállásunkat adó épület mögül felbukkanó párt. Tudatta velük, hívatlanul jöttetek. Nem támadólag, csak figyelmeztetőleg. Jó volt látni, hogy a show komondor őrizni is tud, ha kell…
A kiállítás fajtaspecialista bírói:
Hódosi József
Dr. Kovács András
Dr. Hudák Péter
Géczi Imre
Mészáros Mihály
Antal Ferenc
Másnap ismét program, Hortobágyon Országos Terelőbajnokság. Ide pedig Dorka látogatott el gazdijaival. Gyönyörű nagylánnyá serdült, akin megakadt a látogatók szeme.
Aranyfácán Vándorserleg. 1998-ban alapították, Nagykőrösön. Ez alatt a 21 év alatt sok neves komondort tenyésztő komondor tulajdonos otthonában díszelgett. A tagnapi naptól a mi otthonunkat díszíti az elkövetkezendő 1 évben. Meg is kapja a neki kijáró díszhelyet nálunk.
Vinnai András, a Hungária Komondor Klub elnöke ezzel a szavakkal adta át nekünk:
– Most én ezt a serleget olyan családnak adom, akik sokat tettek a komondor fajta-népszerűsítésben, és ez a Hevesi Portámkincse Kennel tulajdonosa, Besenyei László.”
Köszönjük szépen! Elnök úr! Mi továbbra is tesszük a dolgunkat, ahol tudjuk, népszerűsítjük ezt a nemes fajtát. A serleget pedig büszkén, és boldogan őrizzük ebben az 1 évben!
Délután pedig az újonnan alakult Komondor és Kuvasz Egylet kiállításán vettünk részt. Aranyosunk nyílt osztályban CAC cím birtokosa lett.
A nap befejezése a komondorok és a kuvaszok felvonulása a vágta helyszínén. Ez valami csodálatos érzés! Ezt szavakkal elmondani nem lehet, ezt érezni kell! Hangos tapssal, integetéssel üdvözölte a nézősereg nemzeti kincseink, a komondorok és a kuvaszok felvonulását!
Jó lenne, ha ez hagyomány lehetne, és minden évben láthatnák ezeket a csodás kutyákat, minél többen. És minél több gazdi átélhetné ezt az érzést, amit mi kaptunk most. Azok is, akik bármilyen okból nem tudtak részt venni ezen a rendezvényen.
Hálás köszönetet mondanék Kállai Katinak, a Gubancoló kutyakozmetika macerálós nénijének, mert ezt a sok szép eredményt nem érhette volna el Aranyos, ha nincs Kati, aki áldozatos, kemény munkával, de szeretettel nem készíti fel, mossa ki a hevesi fekete földet a komondorszoknyából!
Közben itthon voltak születésnaposaink. Álom júniusban, Kárpát júliusban töltötte 1. életévét. Legényük is érett férfikorba került, betöltötte 7. évét. Zengő mamink, aki még mindig birtokolja a falkavezérséget, rendet tart a rakoncátlan fiatalok között, betöltötte életének 10. évét! Reméljük, még nagyon sokáig itt élnek velünk!
Kedves Látogatóink!
Szégyellem magam, hiszen régen írtam, tudósítottam Portámkincséékről. Most pótolom!
Szóval. Először is: a vendégségbe kölcsönkapott kis kölykök egytől-egyig elköltöztek tőlünk. Szépen sorban. A legutolsó kicsi lány április 10-én hagyta el szülőhelyét. Legnehezebben a külföldi otthonra találó két kis lánykát engedtük el. Ők messze – Déna Franciaországban, Brassac-Labautban, Déva pedig Erdélyben, Kovásza megyének Barót községében – leltek végleges otthonra.
Alomtestvéreik elérhető távolságra: Dorka Tiszaújvárosba, Dália Vácszentlászlóra, Deres Erdőbényére, Délceg Borsodnádasdra, Dráva Nagyvázsonyba, és Derű pedig Baracskára költözött.
Mindenkinek álomgazdija van, akik rendszeresen tájékoztatnak minket a kölykök fejlődéséről, csínytevéseiről, fotókkal illusztrálva!
Franciaországból havi rendszerességgel telefonon beszélünk, Erdélyből pedig volt már videóhívás, élőben láthattuk Dévát, és kedves családját.
A közelben lévők pedig már meglátogattak bennünket. Hazalátogatott Dorka, Délceg, Remény. Deressel és Dáliával pedig kiállításon találkoztunk!
Nem könnyű elengedni ezeket a csöppségeket, hiszen nagyon a szívünkhöz nőnek. És, hát hiányzik az udvarról a nyüzsgés…. a játékra hívó vakkantgatás, a birkózások közbeni nyögések, a vacsora közbeni csámcsogás, lefetyelés, és az a vidámság, amit csak ezek az apró kölyök kutyák tudnak becsempészni az ember életébe.
De szerencsések vagyunk a gazdikkal, hiszen nagyon szeretik őket!
Majdnem mindenki megjelent már tanácsunkra Kállai Katinál, a kozmetikusnál, hogy szokják a “macerálós nénit”, hiszen időnként a fülszőrt, a tappancsokat, a feneket karban kell tartani. És hát, a későbbiek folyamán a szőrzet kialakítását szakemberre érdemes bízni, amiben Kati profi!
Mióta a kicsik elköltöztek, azóta a többiek több szerephez jutnak. Aranyost kicsit hangulatában megviselte a kölykök hiánya, hiszen nagyon gondos anyuka volt. Pár napig még ment a faházhoz, kereste a kicsiket.
Ezért úgy láttuk jónak, ha kicsit kizökkentjük, és elvisszük kiállításra.
Első utunk persze Kállai Katihoz vezetett, hiszen a kicsik születése óta nem volt fürdetve. Amíg az aprókkal volt, nem is lett volna célszerű, hiszen a hosszú szőr nehezen szárad, és bizony féltettük a babákat, hogy a nedves szőrben megfáznak.
Na, de eljött a megtisztulás ideje, szerencsére, jó idővel. Boldogan ugrott az autóba Aranyos, és megérkezve Katihoz, régi kedves ismerősként üdvözölte.
Első kirándulásunk, és Aranyos ezévi első “fellépése” Balatonakaliban volt, a Mandulavirág ünnepen, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület (melynek tagjai vagyunk) pásztorkutyás bemutatóján. Szerencsénk volt, hiszen az égiek lenéztek ránk, és jó időt varázsoltak a gyönyörű Balaton-Felvidékre. Jó hangulatú rendezvény volt. Aranyos pedig rendkívül jól érezte magát.
Legényünk, Zengőnk, Kárpátunk, Álomunk is meglátogatta Katit. Zengőnek teljes wellnessben volt része. Megtisztulva, megszépülve, megkönnyülve érkezett haza, igen elfáradva. Csak ott van az a 10 év! Kipihenve magát, ismét a régi Zengőt láttuk! Bár kicsit komótosabban mozogva, de szalad, őriz, és tolakszik a gazda szeretetéért. Látszik rajta a megkönnyebbülés, hogy nem próbálkoznak a hangoskodó, szemtelen kis gombócok a közelébe férkőzni, játékból a szőrt huzigálni.
Legény is sorra került, neki fürdés most még nem volt, csak fazonigazítás. Tavaly lett megfelezve a szőrhossza, ami idénre igen megnőtt, így ismét kurtítva lett a bunda. Fürdés majd a kánikulában, hiszen olyan szőrmennyiség van rajta, ami 3-4 nap alatt szárad meg teljesen.
Álom és Kárpát sem maradhatott ki a jóból. Náluk is megtörtént a fülszőrszedés, tappancs igazítás.
Mindketten jól viselték a macerálós néni munkálkodását. Bár Kárpát időnként úgy viselkedett, mintha Ő ott sem lenne…. de a végére igen kifáradt.
Azt hitte, ezzel véget értek a megpróbáltatásai, de tévedett. Most már volt ideje pórázra venni, és sétára vinnie őt a gazdinak.
Picur volt a kalauz, ügyesen mutatta meg Kárpátnak, milyen jó dolog a séta, amire Kárpát igen hamar ráérzett. Érdeklődve figyelte az úton haladó autókat, idegen embereket. És tűrte a simogatásokat.
Sok elismerő pillantást, “- azta, mekkora kutya!” felkiáltást. Bezsebelt sok dicsérő, csodáló szót.
Deres és Dália gazdái jelezték, szeretnék kiállításra vinni a két kölyköt, megmutatni őket bébi osztályban. Örültünk neki, hiszen büszkék vagyunk rájuk!
Akkor már mi is nevezzünk be Aranyossal, mert hát komondorosnak kiállításra menni komondor nélkül…
Na, az idő nem kedvezett, hideg is volt, fújt is, esett is! De! Nagyon jó volt látni a két “kicsit”, akik már nem is olyan kicsik, akik örömmel üdvözöltek bennünket.
Május 11-re meghívást kaptunk a Hódmezővásárhelyi Gazda Napokra, Magyar Pásztorkutya bemutatóra. Ez a bemutató most Tari József emlékének szólt, hiszen ezt a bemutatót Ő szervezete éveken keresztül. Mivel eltávozott közülünk, így párja szervezte. Megtisztelő volt, hogy ezen mi is részt vehettünk, a Hungária Komondor Klub nevében.
Nagyszabású, színvonalas, nagy látogatottságú rendezvény. Volt kirakodóvásár, lovasbemutató, fogathajtó verseny, szarvasmarhák versenye, gyermekeknek légvár, szalmabála ugráló, minden korosztálynak kikapcsolódást nyújtó, egyben a gyermekek számára ismeretterjesztő célú, hiszen itt kóstolhatták, láthatták, hogy a tej nem a Tesco-ban terem.
Aranyos sok-sok elismerő simogatást, dicséretet kapott. Sok gyermekkéz megfogta rasztáit, és sok szülő mondta gyermekének: “- nézd, ott egy komondor!”
Most pedig készülünk Miskolcra, Salföldre, Komáromba, és Bugacra.
Külön öröm, hogy Miskolcon ismét találkozhatunk Dáliával és Deressel, Salföldön pedig Derűvel!
Április 25-én meglátogatott Dorka! Katinál voltak, és felénk kanyarodtak! Igen szép leányzó lett belőle! Nagyon örültem a viszontlátásnak! Köszönöm, Évi és Gyuszi, hogy elhoztátok, megmutattátok, milyen szépen is fejlődik!
Május 18-án pedig Anna, Gergő, Délceg és Remény leptek meg látogatásukkal, szintén Katitól hazafelé, egy kis kitérőt téve. Reményt, aki Legényünk lánya, akkor láttam élőben, amikor elhoztuk Szlovákiából. Hát, mondhatom, rengeteget fejlődött, kész hölgy. Fogazat leváltva, egészséges, hiánytalan, igen szép, gatyatépő! Jajj nektek, betolakodók!
Délceg magasságban utolérte Reményt, bár 1 hónap különbség van közöttük, Remény javára. Kutyalányszív-tipró lesz Délceg hamarosan. Bár most a fogazat kicsit hiányos, mint a többi tesónál, de ez életkori sajátosság. 5 hónapos lett a D alom!
Ez a hónap az emlékezésről is szól nálunk.Hiszen tavaly, május 4-én Angyalka, május 29-én Betyár hagyott itt bennünket, nagy űrrel a lelkünkben…
Nincs nap, hogy ne emlegetnénk őket… tudom, a felhők széléről mosolyogva néznek le ránk!
Meglátogatott bennünket a TV2! Amikor felhívtak, azt hittem áprilisi tréfa! Április 9-én felhívtak, hogy szeretnének meglátogatni bennünket, és a komondorokról riportot készíteni, illetve élőben bejelentkezni a Mokka reggeli műsorában… hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány… és hogy ez tréfa..
de amikor másodszor is hívtak, és elmondták, hogy a Sokszínű Vidék internetes portálon látták Álmot, és olvasták a riportot, és szeretnék bemutatni az országnak komondorainkat, háááát madarat lehetett volna fogatni velünk! Persze izgultunk is nagyon… de a lényeg, hogy Portámkincse komondorai levették lábukról a stábot, akik eleinte tartottak tőlük… de a forgatás után egy kávé mellett már nagy élményként beszéltek a találkozásról.
Volt még egy fotózás is, ami a Gyöngyös és környéke internetes oldalon látható, a híres Vérszilvafasorban, mint tavaszi kép, a fotómodell hölgy, Aranyos és Picur szereplésével.
Kedves Látogatóink!
A Hevesi Portámkincse Kennelbe egy kicsivel korábban érkezett a Jézuska: 2018. december 18-án. 8 bundás angyalt rakott le nálunk, 3 fiú, és 5 komondorlány képében.
Anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, Apa: Mátyás Király Udvari Legény
Szerencsére minden rendben zajlott! Aranyosunk délelőtt 11 órakor kezdte el az ellést, és este 6 órakor már 8 komondor gyermek boldog anyukája volt. A kis szeleburdi Aranyos pillanatok alatt gondoskodó, védelmező anyukává változott. Rendkívüli anyuka még a mai napig. Félti ugyan a kölykeit, de megnézheti, megfoghatja bárki születésük pillanatától.
A gazdijelöltek is izgatottan vártak erre a hírre, és amint tehették, jöttek látogatni az újdonsült anyukát, és a majdani kis komondorukat. Aranyos büszkén őrizte kicsinyeit. Amint bementünk a faházba, Ő kijött az ellető ládából, és tudta, a vendégek le fognak ülni a heverőre. A láda és a heverő közé befeküdt, a vendégek lábai elé, és onnan kísérte figyelemmel a nyöszörgő csemetéit. Ha már túl hangosak voltak, akkor bement közéjük, és rögtön kinyitott a tejbár. Igen falánk gyermekek! Nem születtek nagy súllyal, hiszen első alom, és hát, csak 9 kölyök volt az anyjuk hasában. Sajnos a 9. kiskölyök vissza is szállt angyalnak.
De a többiek szépen gyarapodtak, növögettek, teljesen az anyjuk tején.
2 hetes korban megkapták az első féreghajtót. Ekkorra már kinyílt a szemük, és kezdték felfedezni a világot. A 3. héten pedig próbálkoztunk egy kis kecsketejjel. Na, ennek nagy sikere volt. Első próbálkozásunk egy kisfiúval történt. Én kicsit kisebbnek láttam a többitől, és elé tartottam egy fémtányérban a meglangyított kecsketejet. Úgy elkezdte inni, mint akinek már megmutatták, mit is kell csinálni. Hogy a többiek se maradjanak ki a jóból, kaptak ők is. Volt ám cuppogás, nyögve nyelés..
Jóízűen megitták, aztán eldőltek, mint a zsák, hiszen a pocak lehúzta őket. Másnap próbálkoztunk az áztatott száraztáppal, és a főtt-darált marhahússal. A táp kicsivel kapósabb volt, de azért elfogyott a hús is. Na, de anya ha bejött, volt ám mozgolódás. És hiába, nincs olyan rakott szekér amire ne férne még: szoptak is.
És bizony kinőtték a fialtató ládát. Tágítani kellett a teret, mivel gyorsan nőttek az apróságok, és a mozgásigényük több lett. Anya látogatása is ritkult.
4 hetes korban megtörtént a második féregtelenítés. És kinyílt a faház ajtó. Szép, napos, szinte tavaszias idő köszöntött ránk egy napra, kihasználva az Isten adta jó időt, kiraktuk a kicsiket az udvarra. Hadd lássák a többiek is őket. És ideje a kinti világgal megismerkedni. Ment a szimatolás, nyüzsgés. A két tinédzser, Álom (6 hónapos) és Kárpát (5 hónapos) kíváncsian nézegette a miniatűr szőrmókokat, akik számukra fura tejszagot árasztottak, és még furább hangokat adtak. Aztán elkullogtak, gondolván, ezekkel még nem lehet játszani, kapura szaladni. Viszont nekik feladatuk volt, és hangos ugatással rohantak mind az öten a kapura. Ekkor a kicsik riadt szemekkel egy kupacba verődtek, és keresték a menedéket. Ezt a viselkedést a többi alomnál is megfigyeltük. Amikor a nagyok ugatnak, a kicsik menedékbe vonulnak. Aztán ahogy nőnek, egyre kíváncsibbak, figyelik a többieket, persze tisztes távolságból, hogy rögtön menedékbe lehessen vonulni. Aztán eljön az idő, amikor ők is csatlakoznak.
5 hetesen már igen nagy kópék, szeretik a cipőfűzőt, a labdát, és van pár játék, amit húznak, vonnak, rázogatnak. Persze a tiltott dolgok is sorra kerülnek, mindent meg kell ismerni.
Most vannak a rágós időszak első felében, hiszen a tejfogacskák már kibujkáltak. Lassan nem áztatjuk a tápot, lesz mivel elharapcsikálni. És bizony az első oltás után megkóstolhatják majd a nyers husit is.
A gazdikról. Mi úgy gondoljuk, nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a kicsik születése előtt már majdnem minden kiskutyának volt gazdája. Amikor születtek, azon imádkoztunk, legalább csak annyian legyenek, hogy mindenkinek jusson kiskutya. Egyikőjük Franciaországba fog költözni, neki Déna lesz a neve.Egy másik kislány Erdélyben talált otthonra, a Déva név viselőjeként. A többiek maradnak itthon, Magyarországon: Tiszaújváros, Borsodnádasd, Nagyvázsony, Vácszentlászló, Baracska és Erdőbénye.
A nevek is alakulnak: Dráva, Déva, Déna, Dália, Derű, Deres, eddig.
A gazdikról pedig csak jót mondhatok. Mi minden kutyának, nemcsak komondornak, ilyen álomgazdikat kívánunk! Rendszeresen jöttek, látogatták őket születésüktől fogva. Aki persze külföldön él, az pedig rendszeresen telefonál, érdeklődik, küldjük a fotókat, hogy ők sem maradjanak ki ebből a korszakból. Hiszen a gazdik többsége 6-8 hetesen látja először az ő kiskutyáját. Nálunk látogathatók, hiszen mi azt valljuk, ebből a csodás korszakból nem szeretnénk kizárni a leendő gazdikat.
Hiszen még a házi állatorvosunknak is sikerült maradandó élményt adni azzal, hogy kezébe foghatott 1 napos kis komondor kölyköt. Állatorvosként sem látott még ilyen picinek komondort.
Tudom, a gazdik már számolják a napokat, mikor vihetik el az ő kiskutyájukat, de még várniuk kell. Pár hétig még nálunk laknak, nevelgetjük, szeretjük, ápoljuk, formáljuk a kicsinyeket, és persze élvezzük a társaságukat ebben a rövid időben.
A következő alkalommal írok majd az oltásokról, a teljes névsorról, és az elköltözésről. Köszönöm, hogy időt szántak rá, és elolvasták ezt a kis beszámolót!
Örömmel értesítjük a Kedves Olvasókat, és Gazdi Jelölteket, hogy december 18-án megszületett a “D” – alom! A létszám: 8. Szuka 5, kan 3. Egészségesek: anyuka, kicsik jól vannak! Gyarapodnak, szopnak, alszanak. Mászkálnak is néha, és meglepően erősek! Már pár perces korukban 4 lábra álltak, a szemük sarka meg van nyílva!
Nagyon kedves Barátunktól és egyben lengyel tenyésztőtársunktól, Justynától kaptunk egy szépséges, babaváró montázst! Ezúton is hálásan köszönjük, és nagy szeretettel tesszük közzé a képbe rejtett hírt:
Mélyen Tisztelt Látogatóink!
Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!
Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.
Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -, a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati!
De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!
Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.
Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!
Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!
Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.
És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért..
Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.
A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból.. Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!
Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor… Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!
És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény..
Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen?
Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…
De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat!
Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak!
A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz…
Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást…
Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.
A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok…
És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.
Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!
Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is…
A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt…
Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!
Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!