Hevesi Portámkincse Komondor Kennel

Posts Tagged ‘Hevesi Portámkincse Komondor Kennel’

Kedves Látogatóink!

Folytatom a beszámolót a 8 kis apróságról, akik már nem is olyan aprók. Betöltötték 9. hetüket. És bizony súlyos egyéniségekké fejlődtek. Elértek a 11-12 kg-ot. Most már egész nap az udvaron garázdálkodnak. Éjszakára, és evés idejére még a faház nyújt nekik biztonságot a hideg éjszaka, és a nagyobbak kajaszerzési vágyai elől.

Legény, az apuka, hát mit mondjak: nem az apák gyöngye! Ahogy a születésükkor világgá ugatta, hogy neki gyermekei születtek, úgy most a folyton nyüzsgő kölyköket már nehezebben viseli. Olykor-olykor, mikor elszemtelenednek, és próbálnak játékból rámászni, azt nem tolerálja. Morgással rakja helyre a rendetlen gyermekeit. És bizony a megszeppent kicsik legközelebb már nem hirtelenkedve, hanem óvatosan közelítenek apjuk felé.

Aranyos bezárta a tejbárt a 8. hét vége felé, és most már játszik a kicsikkel. Ő még mindig nagyon türelmes, mint egész végig. Ráadásul nyúzza a két növendék is, Álom és Kárpát. Fergeteges játékot rendeznek, amibe természetesen az apróságok is próbálnak bekapcsolódni. De hát méretükből adódóan mindig láb alatt vannak. Olyankor hangos visítással, farokbehúzva rohannak menedékbe. De pár pillanat és már el is felejtették a sérelmet, és egymásban keresnek játszótársat.

És milyen ügyesen figyelték el a nagyobbaktól a vödörből ivás művészetét. Csak egynek kellett elkezdeni, a többi utánozta.

Meglátogatott bennünket Kállai Kati is, hiszen végigizgulta, szurkolta a kicsik születését. Már alig várta, hogy eljöjjön ez az idő. És, bizony örömteli fogadtatásban volt része. Ahogy az nálunk szokott! Mindenki ott tolongott körülötte, hiszen ismerik, jó párszor voltak már a kezei között.

A sok szeretgetés, simogatás után a szakmai dolgok sem maradhattak el. Fülszőrszedés mindenkinek!

ennek nagy része hiszti volt, hiszen szőrtelenítő porral lett beszórva a szedendő szőr. Meg kell szokni ezt is.

Most már nagy gazemberek. Menni alig lehet tőlük, rögtön a nadrágszáron vannak, mutatják, ha nagyok leszünk, így fogjuk tépni a gatyaszárat a betörőkön!

Most már az övék lesz a főszerep az udvarban. Kicsi Deres, Dráva, Délceg, Dália, Déna, Déva, Dorka,és Derű! Legyen nagyon hosszú, boldog életetek, amilyet megérdemeltek!

Betekintést kaptak, hogyan élnek, viselkednek komondoraink, a mi általunk teremtett kis világunkban. Van itt szeretetet, de ha kell, szigor. Van egyetértés, és egyet nem értés, konfliktus kezelés. Szóval, mint minden háznál.

Üdvözöljük Kedves Látogatóinkat!

A Hevesi Portámkincse Kennelbe egy kicsivel korábban érkezett a Jézuska: 2018. december 18-án. 8 bundás angyalt rakott le nálunk, 3 fiú, és 5 komondorlány képében.

Anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, Apa: Mátyás Király Udvari Legény

Szerencsére minden rendben zajlott! Aranyosunk délelőtt 11 órakor kezdte el az ellést, és este 6 órakor már 8 komondor gyermek boldog anyukája volt. A kis szeleburdi Aranyos pillanatok alatt gondoskodó, védelmező anyukává változott. Rendkívüli anyuka még a mai napig. Félti ugyan a kölykeit, de megnézheti, megfoghatja bárki születésük pillanatától.

A gazdijelöltek is izgatottan vártak erre a hírre, és amint tehették, jöttek látogatni az újdonsült anyukát, és a majdani kis komondorukat. Aranyos büszkén őrizte kicsinyeit. Amint bementünk a faházba, Ő kijött az ellető ládából, és tudta, a vendégek le fognak ülni a heverőre. A láda és a heverő közé befeküdt, a vendégek lábai elé, és onnan kísérte figyelemmel a nyöszörgő csemetéit. Ha már túl hangosak voltak, akkor bement közéjük, és rögtön kinyitott a tejbár. Igen falánk gyermekek! Nem születtek nagy súllyal, hiszen első alom, és hát, csak 9 kölyök volt az anyjuk hasában. Sajnos a 9. kiskölyök vissza is szállt angyalnak.   De a többiek szépen gyarapodtak, növögettek, teljesen az anyjuk tején.

2 hetes korban megkapták az első féreghajtót. Ekkorra már kinyílt a szemük, és kezdték felfedezni a világot. A 3. héten pedig próbálkoztunk egy kis kecsketejjel. Na, ennek nagy sikere volt. Első próbálkozásunk egy kisfiúval történt. Én kicsit kisebbnek láttam a többitől, és elé tartottam egy fémtányérban a meglangyított kecsketejet. Úgy elkezdte inni, mint akinek már megmutatták, mit is kell csinálni. Hogy a többiek se maradjanak ki a jóból, kaptak ők is. Volt ám cuppogás, nyögve nyelés.. Jóízűen megitták, aztán eldőltek, mint a zsák, hiszen a pocak lehúzta őket. Másnap próbálkoztunk az áztatott száraztáppal, és a főtt-darált marhahússal. A táp kicsivel kapósabb volt, de azért elfogyott a hús is. Na, de anya ha bejött, volt ám mozgolódás. És hiába, nincs olyan rakott szekér amire ne férne még: szoptak is.

És bizony kinőtték a fialtató ládát. Tágítani kellett a teret, mivel gyorsan nőttek az apróságok, és a mozgásigényük több lett. Anya látogatása is ritkult.

4 hetes korban megtörtént a második féregtelenítés. És kinyílt a faház ajtó. Szép, napos, szinte tavaszias idő köszöntött ránk egy napra, kihasználva az Isten adta jó időt, kiraktuk a kicsiket az udvarra. Hadd lássák a többiek is őket. És ideje a kinti világgal megismerkedni. Ment a szimatolás, nyüzsgés. A két tinédzser, Álom (6 hónapos) és Kárpát (5 hónapos) kíváncsian nézegette a miniatűr szőrmókokat, akik számukra fura tejszagot árasztottak, és még furább hangokat adtak. Aztán elkullogtak, gondolván, ezekkel még nem lehet játszani, kapura szaladni. Viszont nekik feladatuk volt, és hangos ugatással rohantak mind az öten a kapura. Ekkor a kicsik riadt szemekkel egy kupacba verődtek, és keresték a menedéket. Ezt a viselkedést a többi alomnál is megfigyeltük. Amikor a nagyok ugatnak, a kicsik menedékbe vonulnak. Aztán ahogy nőnek, egyre kíváncsibbak, figyelik a többieket, persze tisztes távolságból, hogy rögtön menedékbe lehessen vonulni. Aztán eljön az idő, amikor ők is csatlakoznak.

5 hetesen már igen nagy kópék, szeretik a cipőfűzőt, a labdát, és van pár játék, amit húznak, vonnak, rázogatnak. Persze a tiltott dolgok is sorra kerülnek, mindent meg kell ismerni.

Most vannak a rágós időszak első felében, hiszen a tejfogacskák már kibujkáltak. Lassan nem áztatjuk a tápot, lesz mivel elharapcsikálni. És bizony az első oltás után megkóstolhatják majd a nyers husit is.

A gazdikról. Mi úgy gondoljuk, nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a kicsik születése előtt már majdnem minden kiskutyának volt gazdája. Amikor születtek, azon imádkoztunk, legalább csak annyian legyenek, hogy mindenkinek jusson kiskutya. Egyikőjük Franciaországba fog költözni, neki Déna lesz a neve.Egy másik kislány Erdélyben talált otthonra, a Déva név viselőjeként. A többiek maradnak itthon, Magyarországon: Tiszaújváros, Borsodnádasd, Nagyvázsony, Vácszentlászló, Baracska és Erdőbénye.

A nevek is alakulnak: Dráva, Déva, Déna, Dália, Derű, Deres, eddig. 

A gazdikról pedig csak jót mondhatok. Mi minden kutyának, nemcsak komondornak, ilyen álomgazdikat kívánunk! Rendszeresen jöttek, látogatták őket születésüktől fogva. Aki persze külföldön él, az pedig rendszeresen telefonál, érdeklődik, küldjük a fotókat, hogy ők sem maradjanak ki ebből a korszakból. Hiszen a gazdik többsége 6-8 hetesen látja először az ő kiskutyáját. Nálunk látogathatók, hiszen mi azt valljuk, ebből a csodás korszakból nem szeretnénk kizárni a leendő gazdikat.

Hiszen még a házi állatorvosunknak is sikerült maradandó élményt adni azzal, hogy kezébe foghatott 1 napos kis komondor kölyköt. Állatorvosként sem látott még ilyen picinek komondort.

Tudom, a gazdik már számolják a napokat, mikor vihetik el az ő kiskutyájukat, de még várniuk kell. Pár hétig még nálunk laknak, nevelgetjük, szeretjük, ápoljuk, formáljuk a kicsinyeket, és persze élvezzük a társaságukat ebben a rövid időben.

A következő alkalommal írok majd az oltásokról, a teljes névsorról, és az elköltözésről. Köszönöm, hogy időt szántak rá, és elolvasták ezt a kis beszámolót!

Hozzánk a Jézuska hamarabb érkezett, 8 kis bundásangyalt rakott le nálunk, Aranyosunk jóvoltából!

Örömmel értesítjük a Kedves Olvasókat, és Gazdi Jelölteket, hogy december 18-án megszületett a “D” – alom! A létszám: 8. Szuka 5, kan 3. Egészségesek: anyuka, kicsik jól vannak!   Gyarapodnak, szopnak, alszanak. Mászkálnak is néha, és meglepően erősek! Már pár perces korukban 4 lábra álltak,  a szemük sarka meg van nyílva! 

Szülők: anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, apa: Mátyás Király Udvari Legény

Nagyon kedves Barátunktól és egyben lengyel tenyésztőtársunktól, Justynától kaptunk egy szépséges, babaváró montázst! Ezúton is hálásan köszönjük, és nagy szeretettel tesszük közzé a képbe rejtett hírt:

Aranyosunk és Legényünk ezév december közepén a D-alom szülőpárja lesz! Nagy-nagy izgalommal várjuk Aranyos növekvő pocakját!

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!

Aranyos és Álom

Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.

Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -,  a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati! De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!

Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!

Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!

Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.

Aranyossal Tiszaújvárosban

És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek  – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért..

Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.

A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból..   Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!

Aranyossal Hortobágyon

Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor…   Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!

Laci és Álom

És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény.. Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen?   Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…

Legény papa

Álom kislánya

De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat! Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak! A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz… Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást… 

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Veszprémben

Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.

A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok… 

Csermely és Legény

És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.

Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!

Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is… A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt…

Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!

Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Álom és Aranyos

Kedves Látogatóink!

Legutolsó jelentkezésünk szomorú hírrel kezdődött. Hát, sajnos most sem lesz ez másként.

A mi gyönyörűséges Betyárunk, május 29.-én, délután örökre lecsukta szemeit. Elment Angyalka után. 

Sajnos, a kullancs nem kímélte életét. 3 héttel azután, hogy a fejében találtunk egyet, Kállai Kati előző nap a fülében egyet, éppen fürdeni volt, minden tünet nélkül, itt hagyott bennünket..  Hétfőn még Aranyost kergette, mert tüzelni kezdett, neki köszönhetően vettük észre, őrzött, üdvözölt, vidám volt. Kedden már nem ette meg a vacsoráját de úgy gondoltuk, meleg van, tüzelő szuka, ilyenkor nem nagyon esznek. Szerdán délután már nem tudott lábra állni. Rohantunk vele Egerbe az állatkórházba, de sajnos mire oda értünk, már nem élt. Abban a pillanatban összeomlott mindkettőnkben a világ! Rázogattam,szólítgattam, az orvost kirángattam, de sajnos már csak a halál beálltát tudta megállapítani! A mai napig nem tudom, hogy tudtunk hazajönni. Igaz, jó darabig el sem tudtunk indulni, csak zokogtunk.  Kétségbeesésemben hívtam Kállai Katit, aki egész úton beszélt hozzám, amíg haza nem értünk! Tudni akarta, biztonságban megérkezünk. Ezúton is köszönjük, Kati!

Hazaérve a többiek közrefogták az autót, szimatolták, majd elfordultak, és látszott rajtuk, tudják, itt megint komoly baj van. Megmutattuk nekik Betyár tetemét, egyenként elbúcsúztak tőle, majd utolsó útjára kísértük. Angyalka mellé temettük.  A mai napig nem tudjuk feldolgozni…

Nagyon jólesett, hogy fájdalmunkban nagyon sokan osztoztak. Sok üzenetet, telefont kaptunk. Sokan ismerték, ki fényképről, ki személyesen. Volt aki Betyárnak köszönhetően szerette meg a komondort, ezt maga írta le nekünk. Már nem élt hiába! Őrizzétek meg szép emlékeitek között!

 

Azt vettük észre, hogy gyászol a falka. Csendesebbek voltak, szétesett a falka. Három komondor három felé “szédelgett”. Kereste mindenki a helyét. Aranyost Zengő kezdte elfogadni, nem morogni rá, ha odabújt hozzá. Aranyos pedig minden egyes alkalmat kihasznált, hogy Zengő bizalmába férkőzzön. Nyalogatta, befeküdt mellé, hozzásimult… és Zengő nem zavarta el. Legény a maga férfias módján gyászolt. Be-be nézett Betyár kennelébe, meg-meg torpant a kazánház küszöbén, hiszen állandó vita volt Betyárral, kié lehet a hűvösebb hely… és nem értette, most nem morog rá senki. Zengő pedig megerősítette falkavezérségét. Sokkal éberebb, elevenebb lett a maga 9 évével. Kellett 3 hét, amikor láttuk, most már elmúlt a gyász, megy az élet tovább. Aranyos ismét kapja a figyelmeztető morgásokat, ha túlzásba viszi a közeledést. Ők könnyebben felejtenek….

 

---

A mi gyászunk még tart. Nincs nap, hogy valamiért ne emlegetnék Angyalkát és Betyárt… Még egy tányér, póráz gazda nélkül maradt..  Nem tudom, mások ezeket a veszteségeket hogyan élik meg, de nekünk nagyon nehéz.. de majd az idő… és hát boldognak kell lennünk, hiszen a szeretetüket a magunkénak tudhattuk, amit a halál sem tud elvenni tőlünk! És a sok szép emléket amit együtt éltünk át! Köszönjük Angyalka a gyönyörű kölyköket, akikben tovább élsz! Betyárnak pedig a rengeteg élményt, sok ismerőst, barátot, akiket ha Te nem vagy, nem ismerünk meg soha! Nyugodjatok békében!

---

 

Voltak azért vidám percek is nálunk. Még Betyárral és Aranyossal voltunk Szolnokon, a Tiszavirág CAC kiállításon, ahol Betyár K1. CAC. HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezett, és FCI I. fajtacsoport II. helyezettje lett. Aranyosunk K1. HPJ-BOS megtisztelő címet nyerte el.

 

Aranyos, Szilvásváradon

Aranyossal 3 napos CACIB kiállításon vettünk részt Szilvásváradon. Fárasztó volt a 3 napos ingázás, de Aranyosnak tetszett. Hiszen csak vele foglalkoztunk. Itt K1., HPJ címet zsebelt be.

 

Május 27-én Miskolcon jártunk Betyárral, Aranyos elkezdett tüzelni, így sajnos ő nem jöhetett. CAC, Retró CAC . Nagyon jó hangulatú kiállítás volt. Főleg a Retró CAC, ahol a 80-as évek ruháiban vezettek fel kutyákat, különböző stílusban, rock, pop, hippi… érdekes, és vidám volt! Betyár eredményei: délelőtt Res. CAC. délután: K1. CAC-HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezés, FCI. I. fajtacsoport I. helyezés. El sem akartuk hinni! De roppant büszkék voltunk, és örültünk.

 

Vasárnap reggel sem volt pihenés: irány Szerencs, Betyárral. Nagyon meleg volt, de a szép környezet a Rákóczi várban kárpótolt mindenért. És akkor még nem tudtuk, de ez volt az utolsó kiállítás, melyen Betyárral részt vehettünk. Res.CAC eredménnyel tértünk haza.

 

Voltunk Salföldön, Cserkészünk is ott volt, K. 4. helyezett lett! A ringdresszúrát még kicsit gyakorolni kell. Jól éreztük magunkat, már amennyire az akkori lelkiállapotunk engedte.

 

Kati és Legény

Kati és Legény fajtát népszerűsít Kápolnán

Mialatt Salföldön jártunk, addig Legény Kápolnán, a falunapon népszerűsítette a fajtát. Önmagához képest, tudni illik, Legény nem igazán szeret rendezvényekre járni, jól teljesített. Türelemmel viselte a simogatást, a szereplést. Talán még kicsit tettszett is neki.. 

 

Komondor Fesztivál, Vecsés

Bugacon, Aranyossal

Bugacon, Aranyossal

Voltunk Komondor Fesztiválon, Vecsésen, elmentünk Bugacra, a Dr.Ócsag Imre Emlék Kiállításra, Aranyossal. Hadd szokja, szeresse meg a kiállítás világát is. Minél többet visszük, látszik rajta, hogy jó élményekben van része, kezd ráérezni, hogy jó ez neki. Tetszik az, hogy körülötte forog a világ. 

 

Persze ennyi kiállítás nem múlhatott el kozmetika, fürdés nélkül. Aranyos is profi módon közreműködik a procedúrában. Tudja, mikor mit kell tennie. Büszkék vagyunk rá, hogy itt is jól viselkedik, közreműködő a fürdésben. 

 

Nyírott Legényünk, aki közel 80 kg!

Eljött az idő, hogy Legény ruháján igazítsunk. Terveztük már tél óta, hogy meg kell könnyíteni, ne kelljen cipelnie ennyi szőrt. Hiszen már betöltötte a 6. évét. Na, Legény már nem annyira közreműködő!  Ha ő leakar feküdni, akkor lefekszik.. És ezt a szőrmennyiséget nem lehet párperc alatt levágni. Több órás kitartó munka, emberkezet nem kímélő feladat. Aki nyírt már komondort, azt tudja, mennyi energiával, víz-vérhólyaggal jár!  Kétszeri nekifutásra, közel 5 kg szőrtől szabadult meg Legény. Látszik rajta, sokkal jobban érzi magát, könnyebben mozog, hiszen a hosszú szőr nem akad, nincs útban. És persze meg is lett fürdetve. Kíváncsiak voltunk arra is, mennyi lehet a súlya. Mi mondogattuk, biztosan van 80 kg. Kétkedve néztek ránk. Többen mondták, ilyen súlyú komondor ma már nem nagyon létezik. Eljött az igazság pillanata. Mérlegre került Legény. És bizony a mázsa 79,8 kg-ot mutatott..  felezett szőrrel… sokat nem tévedtünk! 

 

Egyelőre ennyit mesélek most el, de hamarosan jelentkezek Szlovákiai élménybeszámolóval, mert voltunk Povodán Aranyossal… és volt menyasszony Legénynél, és bővülni fog a falka, Hófehérke-Legény kislány költözik majd hozzánk! Úgyhogy, lesz mit mesélnem! Addig is legyen kellemes nyara Mindenkinek!

 

Ezekkel a képekkel búcsúzunk Betyártól! Bennünk örökké élni fogsz!

 

Tisztelt Látogatóink!

Rég nem jelentkeztünk. Sajnos rossz hírrel kell kezdjem a mondandómat. Drága Angyalkánk 2018. 05.04-én örökre lehunyta szemét, itt hagyta a portát, melyet igen hevesen őrzött, és szeretett. Itt hagyta falka társait, akiknek trénere volt. Kapható volt mindig egy kis játékra, mórkára, hancúrra. Itt hagyta gazdáját, aki végsőkig küzdött, hogy meggyógyuljon. Mindent elkövetett, amit ember megtehet, hogy jobban legyen. És itt hagyott engem, aki szintén próbálkozott a reménytelennel. Etetgettem, mosdatgattam… és az egész családunk azon volt, hogy talpra állítsuk. Sajnos a betegség erősebb volt, és győzött.

A betegség egy vetéléssel kezdődött. 3 hetes vemhesség szakadt meg. Aztán követte egy méhgyulladás. Az egri Állatkórház főorvosa, Dr.Suszták Béla, minden elképzelhető gyógymódot bevetett, hogy segítsen. Meg is műtötte, de ez sem segített.

Úgy látszik, a kutyamennyországnak szüksége volt egy Angyalkára.

Legyen nyugodt, békés örök álmod, szívünkben örökké ott élsz!

Azóta a falka csendesebb. A temetést végignézték, lehet, nem értették, vagy nem tudják elmondani, de azt igen is érzik, hogy valami szomorú dolog történt. Angyalkát ahogy hazahoztuk, megszaglászták, elbúcsúztak tőle, és a titkok kertek kapujából végig nézték, ahogy eltemetjük az Ő egyik társukat. Azóta csendesebbek….

Történt azért jó dolog is kennelünkben. Cserkészünk, (Angyalka-Legény fia) gazdijával, Istvánnal, részt vettek Salgótarjánban CAC kiállításon, március 25-én, ahol második helyezést ért el. Ő volt a legfiatalabb a körben. Gratulálunk Cserkésznek és gazdájának! Büszkék vagyunk rátok!

Voltak nálunk menyasszonyok, Legénynél és Betyárnál is.

Április 29-én a Hortobágyon voltunk Aranyossal a Szent György napi állat kihajtáson. Nyárias meleg volt, de sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Sokan megcsodálták, megsimogatták, fotózkodtak Aranyossal. Szokatlan volt neki, de a dicséretet, és a velejáró szeretetet büszkén zsebelte be, és fürdött a népszerűségben.

Május 1-én látogatást tettünk a Hétszilvafás menti Kennelben Miskolc-Lyukó-völgyben, Csabánál. A 7 felnőtt komondor mellett 9 kéthetes komondor babában gyönyörködhettünk.

Csepke és gazdái, Évi és Zsolti

Május 5-én Mezőkövesden tenyészszemle volt, ahol 20 komondor jelent meg. Köztük a mi Aranyosunk (Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos) és Csepkénk (Hevesi Portámkincse), akik mindketten tenyészthető minősítést kaptak.

Aranyos találkozott testvérével Andokkal. És ott volt Betyárunk lánya, Gyopár (Hétszilvafás menti).

Folyamatosan kapunk fotókat, beszámolókat Portámkincse-gazdiktól. Nagy örömmel fogadjuk a híreket, hiszen látjuk fejlődésüket, és örömmel tölt el bennünket, hogy sokan első komondoros gazdik, akiket sikerült megfertőzni a Komondorral!

Sűrű program áll előttünk. Kiállítások, fajta népszerűsítések, Hungarikum bemutatók, falunapok. Májusban megtalálhatók leszünk Szolnokon, Szilvásváradon, Pápán, júniusban Salföldön, Bugacon, amit eddig tudunk. Ígérem, mindenről beszámolok!

És persze már most kitartást, és erős kezeket, dugulásmentes fürdetéseket kívánok Kállai Katinak, a komondorszőr csodatevőjének…

Ennek a kisfiúnak Aranyos segített leküzdeni a kutyáktól való félelmét. Kisebb korában megharapta egy kutya és azóta félt. Eddig! Már megérte, eggyel többen szeretik a komondort!

Két testvér: Andok és Aranyos

Kedves látogatók! Sok beszámolóval vagyok elmaradva. Próbálom pótolni.

Voltak látogatóink, akik komondort szeretnének. Andrea és férje, na és édes kis csivava kutyusuk Csoki mesébe illő környezetbe költöztek Budapestről, és nagyon várják Gubanc érkezését. Ugyancsak Budapestről látogattak meg bennünket Török Zoltán és felesége, akik szintén vidéki költözést terveznek, ahová egy komondort szeretnének. Mindkét látogató először került testközelbe komondorral. Portámkincséék szokásosan fogadták az idegeneket. Először megmutatva, hogy mi vagyunk a porta őrök, ne próbáljatok bejönni. Majd mikor látták, hogy a gazdi is itt van, boldog farok csóválással omlottak ki a kapun, hogy szagmintát vegyenek, ismerkedjenek. Aztán persze ment a tolakodás, ki kapjon többet a simizésből. Mindkét látogató család kezdeti félelmét tova űzték a cirkáló, engem szeress, simogass tolakodással. Innen már nincs menekvés!  Jött a komondorszerelem!

Megtörtént a tél előtti, tüzelés utáni fürdetés is. Zengő és Angyalka tisztult Kállai Kati kezei között.

Igen szép tiszták lettek a lányok! Kati szívét-lelkét beletette, köszönjük neki! Nem kis munka két komondor fürdetése! Pláne nem a Portámkincse komondoroké! 

Sajnos volt nagy riadalom is, mert Angyalka beteg lett. A tüzelés után méhgyulladást kapott. 1 hetes lelkiismeretes gyógyító munka után,- amit ezúton is köszönünk Dr.Suszták Béla főorvos úrnak az Imperiál egri állatkórházból, – Angyalka legyengülve, de gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Bent hagytuk, mert napi szinten kellett volna hordozni, rázatni autóval, szegény fájós hasú Angyalkát. Naponta telefonáltunk. Aztán, amikor azt hallottuk, hogy nem fogad el enni valót, rohantunk a kedvenc főtt marha husival, hátha mi meg tudjuk etetni. Én még életemben nem örültem ennyire kutya kakinak, (sétáltattuk, és bizony megtisztelt bennünket,  amit az ott dolgozó ápolókkal nem tett,  ) és megevett két diónyi marha húst! Nagyon gyenge volt, de örült nekünk, de el is fáradt. Boldogan jöttünk haza. És innen kezdődött a teljes talpra állás. Idehaza még azért kiemelt figyelmet kapott,napi háromszori étkezést, szigorúan csak kézből!  Ez jár a lábadozó komondornak..  Szerencsére túl vagyunk ezen a rémálmon, de azért kellett majd 1 hónap ahhoz, hogy vissza kapjuk a bohókás, ugribugri Angyalkánkat!

Volt fotózás is. Jakab Flóra természetfotóssal és a két fiúval kimentünk az őszi határba, és késő délutáni fényekben készültek a művészi fotók. Tetszett a két fiúnak, hogy ők vannak középpontban. A fotókból Flóra naptárt készített.

A “Cs” alom gazdijai folyamatosan ellátnak bennünket hírekkel, hívnak tanácsokért. Örülünk neki, hogy szépen fejlődnek a gazdik örömére, és nagyon szeretik őket! Cserkész és Csepke meg is látogattak bennünket. Cserkész bejárta a porta minden zugát, és látszott rajta: én itt mindenre emlékszem! Én itt laktam! 

Csepke csak villámlátogatott bennünket, útban Kállai Katihoz fülszőrszedésre. Boldogan ugrott a nyakunkba. Megmutatott minden “tudományát”! És ez mekkora boldogság!

Meglátogattuk, és elvittük a törzskönyvet Csanád-Bendegúznak Kiskörére. Érdekes találkozás volt. Amikor megálltunk az autóval, bőszen védte a portát. A gazdija büszkén figyelte. De amikor közelebb értünk a kapuhoz, csitult a védelem. És amikor kiengedte a gazdi, megszagolt, megdermedt, és lehetett látni az arcán, ahogy bevillan a felismerés: ezeket én ismerem!! És boldog ugrálás, rohangálás vette kezdetét! Felemelő érzés volt, hogy 4 hónapig nem találkoztunk, és megismert! Nem lesz nagy termetű, de roppant arányos, izmos, formás kan, szép fogakkal, jó minőségű szőrzettel, sötétbarna szemekkel.

Kedves Látogatóink! Folytatom a beszámolómat, hiszen van bőven élmény, mesélni való.

Szeptember 23-án Nagyvázsonyba látogattunk, Szent Mihály napi marha nagy behajtás, és szüreti mulatságra. Gyönyörű Balaton felvidéki település. Kedves lakói nagy szeretettel fogadták a fajta bemutatóra érkező magyar pásztorkutyás gazdikat. Fábry Szabolcs polgármester úr pedig rögtön, amint meglátta Aranyosunkat, és Betyárt, eldöntötte, neki kell komondor! A fajta bemutatón össze szokott párosként sétált Aranyossal. Amikor csak tehette, vissza-vissza tért hozzánk, és dögönyözte, szeretgette két komondorunkat, de a szívébe mi úgy láttuk, Aranyos lopta be magát jobban! Megcsodálhattuk lovas hintóikat, mellyel séta kocsikázni lehetett. Volt itt főző verseny,népdal éneklés, önfeledt tánc, és a rendezvény befejezéseként behajtották a marhacsordát, melyet komondoraink érdeklődéssel figyeltek. Méltó befejezése volt a hagyományőrző rendezvénynek! Köszönjük a lehetőséget, (Keve Gábornak) hogy részt vehettünk, nagy élmény volt! Fábry Szabolcs polgármester úrnak pedig a vendéglátást.

Szeptember 30-án Kunhegyesen voltunk Betyárral, Szent Mihály napi vigadalomban, mint Hungarikum, magyarfajta bemutatón. Nagyon jó hangulatú rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel. Szívélyesen invitáltak bennünket a főző verseny résztvevői, kóstoljuk a sok finomságot, amit főztek. Igen nagy feltűnést keltettünk Betyárral, mert ahogy a helyiek mondták: ritkán látnak komondort erre felé… Reméljük, hogy sikeres volt fajta bemutatónk, és többen gondolkodnak el azon, hogy ezt az ősi magyar fajtát választják társuknak, portájuk őrének.

Következő látogatásunk Veszprémben volt, a már hagyománnyá vált Szent Mihály napi behajtási pásztorkutya bemutatón október 1-én. Ennek a bemutatónak minden évben igen nagy a látogatottsága. Voltak olyan látogatók, akik már ismerősként üdvözöltek bennünket, és Betyárt.

A Cs alom gazdijai rendszeresen küldik beszámolóikat, és fényképeiket a “kicsikről”. Így mi is részesei lehetünk fejlődésüknek, életüknek.

Október hónapban először Csermely törzskönyvét vittük el Timiékhez Érdre. Nagy Örömmel fogadott bennünket a két komondor, Csermelyünk, és Inas. Csermely komondorunk nem változott semmit, azon kívül, hogy nagyra nőt, ugyanolyan szeleburdi, ugribugri, vigyorgó, kakaós csiga farkú, boldog komondorlány! Timiék elmondása szerint illik rá a törpördög becenév. Inassal nagy egyetértésben élnek, és persze ne felejtsük el Kaktusz macskát sem.

Köszönjük Timi és Tamás a lehetőséget, hogy otthonában láthattuk Csermelyt, aki igen bájosan tud mosolyogni. Én nem is vagyok rossz nézéssel.

Következő úti célunk Hatvan, Cserkész. István és Gabi két évet vártak erre a komondor fiúra. Büszkén mutatták, mekkorára nőt, milyen területe van. Persze Cserkész is megmutatott minden “rosszaságot”. Látszik, hogy boldog élete van.

Ez nagyon jó érzés egy tenyésztőnek, hogy látja, és hallja, hogy milyen szépen nőnek, őrzik a portát, szeretik a gazdát, és a gazdi is büszke, és nagyon szereti a komondor kölyköt, amit mi nevelgettünk, dédelgettünk nekik. Legyen hosszú, boldog életük!

Meglátogattuk Betyár testvérét Bércet Pásztón. Gyönyörűséges, hatalmas szőrmennyiséggel rendelkező komondor fiú, aki nagy vehemenciával védi gazdái házát. Örülünk, hogy láttunk Bérc!

És végül: őszi fotózás volt a két fiú részt vételével a határban. Fotó: Jakab Flóra természet fotós. Nagy élmény volt a két fiú, Betyár és Legény fotózása az erdő szélén, őzek járta határban. Nagy érdeklődéssel szaglásztak, nézelődtek a számukra ismeretlen területen. Volt szabadon futás, fegyelmezett pózolás. El is fáradtak rendesen. Legközelebb a lányok kerülnek sorra.

Ezekért a maradandó élményekért köszönet illeti: Udvardiné Lukács Ilonát, Keve Gábort, akik lehetővé tették a fajta bemutatókon való részt vételünket, Portámkincse gazdikat a fotókért, a beszámolókért, melyekkel meg kacagtatnak bennünket, Jakab Flórának a csodás fotókért, Kállai Katinak, hogy tisztán, ápoltan jelenhessenek meg komondoraink, és nem utolsó sorban komondorainknak, hogy vannak nekünk!

A sok utazgatás közben azért itthon is történnek dolgok. Jönnek látogatók, akik Portámkincse kis komondorokat szeretnének majd haza vinni. Reményeink szerint 2018. tavaszán, április-május környékén várható Angyalka-Legény párosításból.

Kedves Látogatóink! Tudom, rég nem jelentkeztünk újabb hírekkel, most pótolom a beszámolót, mert zajlik ám az élet Portámkincsééknél!

Az elszármazott “CS” alomról folyamatosan jönnek a hírek, fotók! Szépen nőnek, okosodnak a kis gézengúzok. Megtörtént az átírásuk, így már hivatalosan is “papíros komondorok” lettek. Megbeszéltük a férjemmel, és persze a gazdikkal, hogy személyesen fogjuk elvinni a törzskönyveket, így meg is látogatjuk a kutyusokat. Az első törzskönyvet a szomszéd településre vittük el, Jászapátiba, Csepke leányzónak! A találkozás örömteljes volt! Bár Csepke először meglepődött, nem tudta hová tenni, hogy honnan is ismerősek ezek a szagok, hangok. Amikor elhangzott a varázsszó, gyertek-gyertek! látszott rajta, most már tudja, kik is vagyunk! Na, onnantól kezdve boldog ugri-bugrizástól a boldogság futásig, nyakba ugrásig minden tudományát megmutatta. Gazdijainak a szemük fénye, családtag. Elmesélték élményeiket, hogyan viszonyul a portán lakó cicákhoz, csirkékhez.Hatalmasat nőtt, csupa izom a sok mozgástól. Minden lében, kotnyeles, igazi “csaj”. De szót fogadó. Büszkék rá nagyon a gazdái, és persze mi is!

Évi és Zsolti, köszönjük, hogy a komondort választottátok, és persze, hogy a mi kis Csepkénket.

A második látogatásunk most vasárnap volt Csermelyéknél. Izgatottan indultunk útnak, hiszen Timivel rendszeres kapcsolatban vagyunk, és bizony sok “panasz” volt Csermely portarendezési tevékenységére. Amit egy kölyök kutya elkövethet, Ő azt mind produkálta. Inassal együtt örömmel, barátsággal fogadtak bennünket. Csermelyről mostanában nem kaptunk képet, így meglepetés volt, amikor megláttuk, milyen szép, formás komondorlány lett belőle! És az a huncut mosoly! Anyjának, Angyalkának volt ilyen huncut, én nem csináltam semmi rosszat nézése. Öröm volt látni, hogy milyen harmóniában él együtt a két komondor és Kaktusz, a cica. Csermelynél nem láttam a tétovázást, szerintem rögtön megismert bennünket. Eszébe jutott, mennyit is ült az ölembe, és próbálkozott most is, de hááát, már nem az a kis kedves “arcú” kiskutya..    Szép délutánt töltöttünk el Érden Timi, Tamás, Csermely, Inas és Kaktusz társagában.

Szeptember 16.-án Vecsésen volt az évadzáró klubkiállítás, melyre Aranyossal indultunk útnak. 34 komondor jelent meg, a bébitől a nyírott osztályig. Az égiek is kegyesek voltak hozzánk, mert szép napos időnk volt. Igazi kiállítási idő. Találkoztunk sok barátunkkal, ismerősökkel, és persze voltak újabb komondoros társak is. Aranyosunk testvére is ott volt: Andok. Élete első kiállításán Aranyos Res.CAC címet ért el, fiatal osztályban, ahol Ő volt a legfiatalabb. 

Nagyon büszkék voltunk rá, hiszen kiválóan viselkedett. És megjelent a kiállítson Cserkész is Istvánnal és Lillával. A két komondor rögtön megismerte egymást, és játékba kezdtek.

Jó hangulatú kiállítás volt. Az ebédért köszönet illeti Talpai Melindát, aki a birkát ajánlotta fel, és Udvardi Pétert, aki pedig finoman elkészítette.

Persze a fürdés sem maradhatott el, hiszen Aranyost és Betyárt is ünneplő ruhába kellett öltöztetni, amit köszönünk Kállai Katinak a Gubancoló kutya kozmetika macerálós nénijének! A két komondor egy napon történő fürdetése én azt hiszem, embert próbáló munka volt!