Posts Tagged ‘Betyár’

Kedves Látogatóink!

Legutolsó jelentkezésünk szomorú hírrel kezdődött. Hát, sajnos most sem lesz ez másként.

A mi gyönyörűséges Betyárunk, május 29.-én, délután örökre lecsukta szemeit. Elment Angyalka után. 

Sajnos, a kullancs nem kímélte életét. 3 héttel azután, hogy a fejében találtunk egyet, Kállai Kati előző nap a fülében egyet, éppen fürdeni volt, minden tünet nélkül, itt hagyott bennünket..  Hétfőn még Aranyost kergette, mert tüzelni kezdett, neki köszönhetően vettük észre, őrzött, üdvözölt, vidám volt. Kedden már nem ette meg a vacsoráját de úgy gondoltuk, meleg van, tüzelő szuka, ilyenkor nem nagyon esznek. Szerdán délután már nem tudott lábra állni. Rohantunk vele Egerbe az állatkórházba, de sajnos mire oda értünk, már nem élt. Abban a pillanatban összeomlott mindkettőnkben a világ! Rázogattam,szólítgattam, az orvost kirángattam, de sajnos már csak a halál beálltát tudta megállapítani! A mai napig nem tudom, hogy tudtunk hazajönni. Igaz, jó darabig el sem tudtunk indulni, csak zokogtunk.  Kétségbeesésemben hívtam Kállai Katit, aki egész úton beszélt hozzám, amíg haza nem értünk! Tudni akarta, biztonságban megérkezünk. Ezúton is köszönjük, Kati!

Hazaérve a többiek közrefogták az autót, szimatolták, majd elfordultak, és látszott rajtuk, tudják, itt megint komoly baj van. Megmutattuk nekik Betyár tetemét, egyenként elbúcsúztak tőle, majd utolsó útjára kísértük. Angyalka mellé temettük.  A mai napig nem tudjuk feldolgozni…

Nagyon jólesett, hogy fájdalmunkban nagyon sokan osztoztak. Sok üzenetet, telefont kaptunk. Sokan ismerték, ki fényképről, ki személyesen. Volt aki Betyárnak köszönhetően szerette meg a komondort, ezt maga írta le nekünk. Már nem élt hiába! Őrizzétek meg szép emlékeitek között!

 

Azt vettük észre, hogy gyászol a falka. Csendesebbek voltak, szétesett a falka. Három komondor három felé “szédelgett”. Kereste mindenki a helyét. Aranyost Zengő kezdte elfogadni, nem morogni rá, ha odabújt hozzá. Aranyos pedig minden egyes alkalmat kihasznált, hogy Zengő bizalmába férkőzzön. Nyalogatta, befeküdt mellé, hozzásimult… és Zengő nem zavarta el. Legény a maga férfias módján gyászolt. Be-be nézett Betyár kennelébe, meg-meg torpant a kazánház küszöbén, hiszen állandó vita volt Betyárral, kié lehet a hűvösebb hely… és nem értette, most nem morog rá senki. Zengő pedig megerősítette falkavezérségét. Sokkal éberebb, elevenebb lett a maga 9 évével. Kellett 3 hét, amikor láttuk, most már elmúlt a gyász, megy az élet tovább. Aranyos ismét kapja a figyelmeztető morgásokat, ha túlzásba viszi a közeledést. Ők könnyebben felejtenek….

 

---

A mi gyászunk még tart. Nincs nap, hogy valamiért ne emlegetnék Angyalkát és Betyárt… Még egy tányér, póráz gazda nélkül maradt..  Nem tudom, mások ezeket a veszteségeket hogyan élik meg, de nekünk nagyon nehéz.. de majd az idő… és hát boldognak kell lennünk, hiszen a szeretetüket a magunkénak tudhattuk, amit a halál sem tud elvenni tőlünk! És a sok szép emléket amit együtt éltünk át! Köszönjük Angyalka a gyönyörű kölyköket, akikben tovább élsz! Betyárnak pedig a rengeteg élményt, sok ismerőst, barátot, akiket ha Te nem vagy, nem ismerünk meg soha! Nyugodjatok békében!

---

 

Voltak azért vidám percek is nálunk. Még Betyárral és Aranyossal voltunk Szolnokon, a Tiszavirág CAC kiállításon, ahol Betyár K1. CAC. HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezett, és FCI I. fajtacsoport II. helyezettje lett. Aranyosunk K1. HPJ-BOS megtisztelő címet nyerte el.

 

Aranyos, Szilvásváradon

Aranyossal 3 napos CACIB kiállításon vettünk részt Szilvásváradon. Fárasztó volt a 3 napos ingázás, de Aranyosnak tetszett. Hiszen csak vele foglalkoztunk. Itt K1., HPJ címet zsebelt be.

 

Május 27-én Miskolcon jártunk Betyárral, Aranyos elkezdett tüzelni, így sajnos ő nem jöhetett. CAC, Retró CAC . Nagyon jó hangulatú kiállítás volt. Főleg a Retró CAC, ahol a 80-as évek ruháiban vezettek fel kutyákat, különböző stílusban, rock, pop, hippi… érdekes, és vidám volt! Betyár eredményei: délelőtt Res. CAC. délután: K1. CAC-HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezés, FCI. I. fajtacsoport I. helyezés. El sem akartuk hinni! De roppant büszkék voltunk, és örültünk.

 

Vasárnap reggel sem volt pihenés: irány Szerencs, Betyárral. Nagyon meleg volt, de a szép környezet a Rákóczi várban kárpótolt mindenért. És akkor még nem tudtuk, de ez volt az utolsó kiállítás, melyen Betyárral részt vehettünk. Res.CAC eredménnyel tértünk haza.

 

Voltunk Salföldön, Cserkészünk is ott volt, K. 4. helyezett lett! A ringdresszúrát még kicsit gyakorolni kell. Jól éreztük magunkat, már amennyire az akkori lelkiállapotunk engedte.

 

Kati és Legény

Kati és Legény fajtát népszerűsít Kápolnán

Mialatt Salföldön jártunk, addig Legény Kápolnán, a falunapon népszerűsítette a fajtát. Önmagához képest, tudni illik, Legény nem igazán szeret rendezvényekre járni, jól teljesített. Türelemmel viselte a simogatást, a szereplést. Talán még kicsit tettszett is neki.. 

 

Komondor Fesztivál, Vecsés

Bugacon, Aranyossal

Bugacon, Aranyossal

Voltunk Komondor Fesztiválon, Vecsésen, elmentünk Bugacra, a Dr.Ócsag Imre Emlék Kiállításra, Aranyossal. Hadd szokja, szeresse meg a kiállítás világát is. Minél többet visszük, látszik rajta, hogy jó élményekben van része, kezd ráérezni, hogy jó ez neki. Tetszik az, hogy körülötte forog a világ. 

 

Persze ennyi kiállítás nem múlhatott el kozmetika, fürdés nélkül. Aranyos is profi módon közreműködik a procedúrában. Tudja, mikor mit kell tennie. Büszkék vagyunk rá, hogy itt is jól viselkedik, közreműködő a fürdésben. 

 

Nyírott Legényünk, aki közel 80 kg!

Eljött az idő, hogy Legény ruháján igazítsunk. Terveztük már tél óta, hogy meg kell könnyíteni, ne kelljen cipelnie ennyi szőrt. Hiszen már betöltötte a 6. évét. Na, Legény már nem annyira közreműködő!  Ha ő leakar feküdni, akkor lefekszik.. És ezt a szőrmennyiséget nem lehet párperc alatt levágni. Több órás kitartó munka, emberkezet nem kímélő feladat. Aki nyírt már komondort, azt tudja, mennyi energiával, víz-vérhólyaggal jár!  Kétszeri nekifutásra, közel 5 kg szőrtől szabadult meg Legény. Látszik rajta, sokkal jobban érzi magát, könnyebben mozog, hiszen a hosszú szőr nem akad, nincs útban. És persze meg is lett fürdetve. Kíváncsiak voltunk arra is, mennyi lehet a súlya. Mi mondogattuk, biztosan van 80 kg. Kétkedve néztek ránk. Többen mondták, ilyen súlyú komondor ma már nem nagyon létezik. Eljött az igazság pillanata. Mérlegre került Legény. És bizony a mázsa 79,8 kg-ot mutatott..  felezett szőrrel… sokat nem tévedtünk! 

 

Egyelőre ennyit mesélek most el, de hamarosan jelentkezek Szlovákiai élménybeszámolóval, mert voltunk Povodán Aranyossal… és volt menyasszony Legénynél, és bővülni fog a falka, Hófehérke-Legény kislány költözik majd hozzánk! Úgyhogy, lesz mit mesélnem! Addig is legyen kellemes nyara Mindenkinek!

 

Ezekkel a képekkel búcsúzunk Betyártól! Bennünk örökké élni fogsz!

 

Persze, a kiállítást, mint mindig, a Gubancoló kozmetikában történő fürdés előzte meg. Aranyos szőre még kialakulóban, könnyebb feladat volt rendbe tenni. A fürdést igen bátran, türelmesen fogadta. Kati “macerálós”néni igen elégedett volt a mi ügyes Aranyosunkkal, aki önállóan ment a fürdető kádba, és a kozmetikai asztalra. 

Na, de Betyár az már keményebb dió volt!  Na, nem a viselkedése miatt, hanem igazi Portámkincse színnel, és rengeteg szőrbe ragadt homokkal, földdel, meg minden mással indultunk a tisztító-szépülő fürdetésre. Ezúton is köszönjük Kállai Katinak az embert próbáló munkát! Nagyon szép, tiszta komondort kaptunk vissza. Jól dolgozott az automata mosógép… 

Persze, miért ne, szakadó eső, sár, hideg. Nem éppen komondorszőr szárító, és kímélő időjárás. Így Betyár felköltözött hozzánk, amit nem igazán bánt. El is volt fáradva kellően. Na, de vannak szükségletek, melyeket azért a lakásban nem lehet elvégezni, így este csak le kellett menni a szakadó eső ellenére egy kis sétára. Meg is lett az eredménye!   A szépen, tisztára kimosott bunda, hasaljig felázott… Na, most mitévők legyünk! Oda Kati hatalmas munkája! Törölköző ennek kevés… elő a porszívót! Betyár eldőlt, mint a krumplis zsák, amint a porszívót bekapcsoltam. 😀 2 órahosszat szívattam tincsről-tincsre a felázott rasztákat. Ki is jött belőle 2 liternyi sáros víz.  Másnap, szerdán, Aranyos is csatlakozott a panzióba. Na, Ő már kicsit problémásabb volt. Izgett-mozgott, nem találta a helyét. Láttuk, nem igazán érzi magát jól a lakásban, a szőre száraz volt, úgy döntöttünk, jobb helye lesz odahaza a kennelben. És igen! Igazunk volt.

 

Elért eredményeink:

Cserkész: 2x K1., 2x HPJ

Igen büszkék vagyunk komondorainkra, hiszen nem kis teljesítmény volt, hogy 3 alkalommal a BIS körben szereplést is meg kellett várni. Tették ezt türelemmel, igaz fáradtan, de látszott, boldogan! Hiszen a gazdáért mindent!

Kedves látogatók! Sok beszámolóval vagyok elmaradva. Próbálom pótolni.

Voltak látogatóink, akik komondort szeretnének. Andrea és férje, na és édes kis csivava kutyusuk Csoki mesébe illő környezetbe költöztek Budapestről, és nagyon várják Gubanc érkezését. Ugyancsak Budapestről látogattak meg bennünket Török Zoltán és felesége, akik szintén vidéki költözést terveznek, ahová egy komondort szeretnének. Mindkét látogató először került testközelbe komondorral. Portámkincséék szokásosan fogadták az idegeneket. Először megmutatva, hogy mi vagyunk a porta őrök, ne próbáljatok bejönni. Majd mikor látták, hogy a gazdi is itt van, boldog farok csóválással omlottak ki a kapun, hogy szagmintát vegyenek, ismerkedjenek. Aztán persze ment a tolakodás, ki kapjon többet a simizésből. Mindkét látogató család kezdeti félelmét tova űzték a cirkáló, engem szeress, simogass tolakodással. Innen már nincs menekvés!  Jött a komondorszerelem!

Megtörtént a tél előtti, tüzelés utáni fürdetés is. Zengő és Angyalka tisztult Kállai Kati kezei között.

Igen szép tiszták lettek a lányok! Kati szívét-lelkét beletette, köszönjük neki! Nem kis munka két komondor fürdetése! Pláne nem a Portámkincse komondoroké! 

Sajnos volt nagy riadalom is, mert Angyalka beteg lett. A tüzelés után méhgyulladást kapott. 1 hetes lelkiismeretes gyógyító munka után,- amit ezúton is köszönünk Dr.Suszták Béla főorvos úrnak az Imperiál egri állatkórházból, – Angyalka legyengülve, de gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Bent hagytuk, mert napi szinten kellett volna hordozni, rázatni autóval, szegény fájós hasú Angyalkát. Naponta telefonáltunk. Aztán, amikor azt hallottuk, hogy nem fogad el enni valót, rohantunk a kedvenc főtt marha husival, hátha mi meg tudjuk etetni. Én még életemben nem örültem ennyire kutya kakinak, (sétáltattuk, és bizony megtisztelt bennünket,  amit az ott dolgozó ápolókkal nem tett,  ) és megevett két diónyi marha húst! Nagyon gyenge volt, de örült nekünk, de el is fáradt. Boldogan jöttünk haza. És innen kezdődött a teljes talpra állás. Idehaza még azért kiemelt figyelmet kapott,napi háromszori étkezést, szigorúan csak kézből!  Ez jár a lábadozó komondornak..  Szerencsére túl vagyunk ezen a rémálmon, de azért kellett majd 1 hónap ahhoz, hogy vissza kapjuk a bohókás, ugribugri Angyalkánkat!

Volt fotózás is. Jakab Flóra természetfotóssal és a két fiúval kimentünk az őszi határba, és késő délutáni fényekben készültek a művészi fotók. Tetszett a két fiúnak, hogy ők vannak középpontban. A fotókból Flóra naptárt készített.

A “Cs” alom gazdijai folyamatosan ellátnak bennünket hírekkel, hívnak tanácsokért. Örülünk neki, hogy szépen fejlődnek a gazdik örömére, és nagyon szeretik őket! Cserkész és Csepke meg is látogattak bennünket. Cserkész bejárta a porta minden zugát, és látszott rajta: én itt mindenre emlékszem! Én itt laktam! 

Csepke csak villámlátogatott bennünket, útban Kállai Katihoz fülszőrszedésre. Boldogan ugrott a nyakunkba. Megmutatott minden “tudományát”! És ez mekkora boldogság!

Meglátogattuk, és elvittük a törzskönyvet Csanád-Bendegúznak Kiskörére. Érdekes találkozás volt. Amikor megálltunk az autóval, bőszen védte a portát. A gazdija büszkén figyelte. De amikor közelebb értünk a kapuhoz, csitult a védelem. És amikor kiengedte a gazdi, megszagolt, megdermedt, és lehetett látni az arcán, ahogy bevillan a felismerés: ezeket én ismerem!! És boldog ugrálás, rohangálás vette kezdetét! Felemelő érzés volt, hogy 4 hónapig nem találkoztunk, és megismert! Nem lesz nagy termetű, de roppant arányos, izmos, formás kan, szép fogakkal, jó minőségű szőrzettel, sötétbarna szemekkel.

Betyárunk újra hódít

2017.07.02.-án Bugacpusztán jártunk Betyárral.

Bugacon jártunk, fajtabemutatón a pulis-komondoros Kállai Katival, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület meghívására. Szerencsére remek időnk volt, igazi komondornak való. A helyszín pedig csodálatos.Autentikus környezetben hallgattuk a tárogató búgó hangját! Pásztor ruhába öltözött felnőtt férfiak, és gyermekek sétálgattak mudijaikkal, pulijaikkal és sinkáikkal. Két kisfiú fotózkodott le Betyárral, akik Édesapjukat kísérték el. Ilyen szépen mondva rég nem hallottam gyermek szájából elhangzani: Édesapánk! A hatalmas fehér eperfák árnyéka alatt jót beszélgettünk, találkoztunk ismerősökkel, hiszen a Pumi- és Kuvasz Klub spec.CAC Kiállítást rendezett. Érdeklődéssel néztük a terelő versenyt, és ösztönpróbát. Az Egyesület vendégeiként finom szürke marha pörkölt pásztortarhonyával volt az ebéd a Karikás Csárdában. Köszönjük szépen Keve Gábornak a lehetőséget!

Augusztus 12.-én pedig kedves vendégeink leptek meg bennünket:
A mai délutánon nagy öröm ért bennünket! István, Lilla és Cserkész meglátogatott bennünket! Volt ám fogadtatás a kapuban! És Cserkész, mint aki el sem ment innen, körbejárta a porta minden szegletét, és látszott rajta, hogy felismeri a helyet. Rögtön megtalálta, hol van a töpörtő, hol a farakás, bekukkantott a kennelekbe, és persze a gyertek-gyertek hívószóra rögtön szaladt! Persze Aranyossal rögtön játékba kezdtek. Sokat nőt a kis Cserkész. 18,5 kg, 52 cm magas. Mikorra elindultak haza, igazi Portámkincse színe lett. Volt vödörben lábmosás, aztán futás. Köszönjük István ezt az élményt, nagyon jó volt látni a kis gézengúzt!

És elérkezett augusztus 18.-a, elindultunk Nemeshanyba, a Sárosfői vadászházba, ahol 4 nagyon kellemes napot töltöttünk el. Ez már nálunk hagyománnyá vált, hiszen 2010. óta minden évben elmegyünk a Pásztor- és Juhászkutya CAC kiállításra. Ennek a kiállításnak egyedi és mindig nagyon jó hangulata van. Hogy a környezet teszi, a vendéglátók, vagy maguk a megjelentek nem tudni, de “Devecser” az “Devecser”. És nekünk minden évben ott a helyünk. Ebben az évben igen sok 203, juhász- és pásztorkutya jelent meg.

Betyárunk Champion osztályban indult ellenfele Vili Won Thüringen volt. Betyár K1., CAC címet ért el, igy indulhatott a fajtagyőztes címért. Az összevetésben Champion szuka, Avar nyerte el a megtisztelő fajtagyőztes címet, Betyárunk pedig az ellentétes nemű legszebb komondor lett, vagyis BOS.

A szálláson 3 komondoros család kapott helyet, 6 gyermekkel és 4 komondorral. És igaz a mondás, sok jó ember kis helyen is elfér.

Augusztus 26.-án pedig Magyarfajta bemutatón jártunk Tiszaörsön, az FM. Hungarikumért felelős Főosztály meghívására.
Embert, kutyát próbáló hőségben került sor augusztus utolsó szombatján a VI. Tiszaörsi Veterán Különleges Járművek Találkozója, Főzőverseny és Gasztronómia Fesztiválon belül a magyar kutyafajták bemutatására. Mind a 9 fajta képviseltette magát.

Az 1300 fős település apraja-nagyja megjelent ezen a rendezvényen és bizony nagy érdeklődéssel nézegették a kutyákat. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, a két legnagyobb csodálatot a komondor és a kuvasz megjelenése okozta.
Nagyon jó hangulatú rendezvény volt! És finom ételeket főztek hatalmas üstökben. Készült ott birkapörkölt, töltött káposzta, hagyományos és birkás változatban. Mi a hagyományost választottuk, de én még életemben nem ettem ennyire finomat! Tényleg elmondható, szívük-lelkük benne volt! Látványos volt a fiatal néptáncosok műsora, a gyönyörű hangú Fegyverneki fiatal lányka operett összeállítása, és Maksa Zoltán egész napos konferálása, humoristákkal spékelve. Köszönjük a lehetőséget Udvardiné Icukának!

Ennyit szerettem volna megosztani Önökkel, egyelőre. Köszönöm, hogy elolvasták!

Fotókat Devecserről itt találnak: Facebook, Pásztorkutya CAC – album

Tiszaörsről itt: Facebook, Magyarfajta bemutató – Tiszaörs – album

Bugacról pedig itt: Facebook, Bugac – album

Kedves Látogatók!

Elmúlt a zord tél, jobb az idő, beindultak az események Portámkincsééknél. Január végén megszülettek Hétszilvafás menti Avar és Hevesi Portámkincse Betyár szerelmének gyümölcsei.  Elmentünk hát meglátogatni a már 4 hetes kis komondorkákat!  1 szuka és 1 kan kiskutya kucorgott a fűtött ólban, Lyukóvölgyben, ahol 6 felnőtt komondor vigyázza a portát. Persze ismeretlenek voltunk, és rendes komondor módjára üdvözöltek bennünket. Eszembe nem jutna próbálkozni azzal, hogy bemenjek a portára!  De a gazdi megjelenésére kezesbáránnyá váltak, és barátságosan fogadtak bennünket! Örültek a látogatóknak!  Végre a kezünkbe vehettük a kicsiket is, nagyon szép kiskutyák!  Huncutul viselkedtek. Amikor láttak bennünket, összebújtak, de amint kikerültünk a látóterükből, abban a pillanatban beindult a játék. Azóta már hallottuk a hírt Csabától, hogy önállóan járnak ki és be, birtokba vették az ő kis területüket a kennelben.

Sok szerencsét, hosszú életet kívánunk nekik!

A március is szerelemmel indult Betyár számára. Csinos Óhungarikum Tápiószecsőről járt nálunk, reményeink szerint sikerrel. Híradással leszünk!

Március 3-án látogatást tettünk a kozmetikában Katinál. Ismerkedés a “macerálósnénivel”, és a hellyel, ahová járni fogunk. A kennelben ugráló fekete gombócok igen hevesen üdvözöltek, de azért megnéztem őket. Ma, március 4.-én Elmentünk kajáért Budapestre. Igen nagy kaland volt sétálgatni, villamost megcsodálni, sok-sok autót megbámulni! Aztán irány Újpest, Bársony tesó, és Erika! Bársika igen kedvesen, játékosan fogadott! Aztán lassan én is ráéreztem a játék ízére, milyen jó buli egy tőlem sokkal nagyobb komondorral futkározni! Igen elfáradtam, ki is dőltem Erikánál. A hazafelé úton ugyan próbálkoztam a gazdiék ölébe eljutni, de lassan rájöttem, sajnos nem megy! Valami nem enged előre jutni! Így elaludtam, teljesen hazáig! Nagyon élménydús, fárasztó, de jó nap volt! – Aranyos

A “macerálósnéninél” járt Aranyossal Legényünk is, egy kis “ruha igazításra”. Meg kellett tépegetni, és rövidebbre nyírni a szőrét. Nagy mennyiségű szőrzettel rendelkezik, és, hogy kevesebbet kelljen cipelnie, és ne legyen olyan melege, pár centit kurtíttattunk belőle. Látszik rajta, hogy mennyivel boldogabban, könnyedebben szaladgál!

 Tegnap pedig István és Lilla látogatott meg bennünket Hatvanból!  Mindig örömmel várjuk őket! És persze komondoraink is ismerősként üdvözlik már őket! Angyalka hozta a formáját, hol István, hol Lilla nyakában kötött ki, két lábon. Zengő kiharcolja magának az elsőséget: – Engem simizz!  Lábbal, és hanggal jelzi: ne hagyd abba még! Legény ráül a vendég lábára, majd egy-két kedves szó után eldobja magát, és fekve várja a simogatást. Betyár is sorakozik, de azért közben rá-ráfut a kapura, mutatja, milyen ügyes és éber portaőr.  Aranyos a többieket látva, hogy mennyire örülnek, hasak alatt, hátak felett, de elér a célhoz, a vendégek keze alá.  Szép délutánt töltöttünk együtt, és a lehető legnagyobb dicséretet kaptuk:

Nagyon szívesen mindent, és mi is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk! Lillának már Jászapátinál hiányzott minden, amit ott kapott, átélt, és most is mondja és kérdezi: – Apa, neked is hiányzik…..? – Igen, hiányzik! – István

Én azt hiszem, e pár sor elárul mindent! 

3 hete van nálunk Aranyos. Egy nagyon életre való, kedves, és kitartó komondorlány!  A kölyökkutyák összes huncutsága benne van. Játék, rágcsálás, nadrágszár huzigálás, a fogak erejének próbálása, (kis csipkedések). Az utóbbiról folyamatosan szoktatjuk le, mert lesz Ő még nagyobb is!  Az étvágya kitűnő. 2 kacsacomb meg sem kottyan. Tücsökkel, a kis shih-tzuval vannak nézeteltérései az ennivalónál. Keményen megvédi, ami az övé! 1 hete vannak mind az öten együtt az udvaron (tüzeltek a szukák), de már most okosan eltanulta, ha mozgás van az utcán, szaladni kell a kapuhoz, és ugatással jelezni: ne is próbálkozz! Mi erősebbek vagyunk! Szóval, ez a 3 hónapos komondorlány ugatva őrzi a portát a nagyokkal.

Egy nagy bánata van, a nagyok nem játszanak vele. Marad Tücsök, a labda, a plüssjáték, és persze a fakanál, és az üres ásványvizes flakon. Na, ez nagyon jó játék! Zörög-csörög, elpattan, fel lehet dobni, szájban hurcolni. Ha elfárad, bebattyog a faházba, feltelepszik a heverőre és alszik, mint a tej, amíg munka nem akad!

Aranyosunk belakta a portát, beilleszkedett a falkába. ITTHON VAN!!!! 

Kedves Látogatóink, Olvasóink!

Kicsit ugyan el vagyunk maradva az élménybeszámolókkal, de igencsak eseménydús időszakon vagyunk túl!

Kezdem azzal, hogy január 20-án ellátogattunk az Öreghegyi Kócos kennelbe, hogy új kis családtagunkat válasszuk ki, egy kis komondorlány személyében. 9 eleven, 4 lábon guruló hógombóc fogadott bennünket! Egyik aranyosabb volt, mint a másik! Látszott rajtuk, hogy milyen jól érzik magukat a 2,5 ha-os területen, anyjuk és Kávé társaságában. Kíváncsi örömmel futottak hozzánk. Mi, szívünk szerint elhoztuk volna mind a 9 kiskutyát, de hát rájuk is várnak a gazdijaik! Nagy boldogság volt a kezembe venni a kis Aisát, akinek én az Aranyos hívónevet választottam, apai nagymamája emlékére. Elmondtuk, hogy hamarosan jövünk érte.

Február 14-től pedig elkezdődtek a már nálunk hagyománnyá váló FEHOVA CACIB kiállítás előkészületei. Kedden, 3 hónapnyi kihagyás után Betyár megjelent a kozmetikában. Boldogan üdvözölte Katit, és aztán jöhetett a feketeleves.  Mert bizony a kemény téli korom, sár igen szürkévé varázsolta a szőrét! Megdolgozott kozmetikus és Betyár is a szép, fehér szőrért! Mivel a komondor szőre nyáron sem szárad könnyen, hát még télen, így szobakomondor volt majd’ 1 hétig, Picur “nagy örömére”!  Igen gyorsan tudatta Betyárral: “-itt én vagyok itthon, te csak vendég vagy, úgy is viselkedj!”

Betyár elért eredményei: 3 x Res.CAC, 3 x Res.CACIB cím, a Dr.Ócsag Imre emlék kiállításon pedig CAC cím!

A szobakomondorként eltöltött majd 1 hét után boldogan vette tudomásul, hogy szaladgálhat, ugathat, őrizhet az ő portáján! A szabadság nem tartott sokáig, mert először Zengő, utána pedig Angyalka kezdett el tüzelni. Így kennel-fogság! Éjjel a lányok őrködnek, egyik nappal Legény, másik nappal Betyár védheti a lányokat, és a portát. 

Elérkezett az idő, hogy elhozzuk Aranyost. Úgy beszéltük meg a férjemmel, hogy csak a kiállítási idő után hozzuk el, hiszen nem tudjuk, hogyan fogadják a többiek, és nekünk is több időnk lesz foglalkozni vele. Boldogan keltünk útra.  Aranyosnak a fülébe súgtam, köszönj el anyukádtól, a tesóktól, mert mától más környezetben, más komondorokkal, más gazdikkal fogsz élni! De azt garantáljuk, hogy boldog életed lesz nálunk! Mi mindent megteszünk ami tőlünk telik, hogy hosszú, tartalmas, boldog életed legyen nálunk!

Megérkezésünkkor a kapuban fogadta először Betyár a kis jövevényt. Bátran indult ismerkedni Aranyos. Semmi gond… Betyár megszaglászta, aztán elballagott. Jött Legény. Ő is ugyanígy cselekedett. Na, most pedig engedjük a lányokat. Zengő, ahogy szokta, morrantott egyet: vedd tudomásul, itt én vagyok a főnök! Angyalka is megszaglászta, kísérgette. Tücsök pedig, aki egyébként mindenkit játszótársnak néz, most kicsit nehezményezte, mit keres ez itt??? Kellett pár nap, amikor a duzzogás elmúlt, és játszótársra leltek egymásban.

Aranyos bátor, élelmes, ügyes, “nem félek semmitől, és senkitől” csajszi!  Megismerkedett új otthonának minden szegletével. Bár látszik, hogy a testvérei hiányoznak, nincs kivel játszani.  Igaz, most már Tücsök játszik vele, de azért igényli az összebújást, együtt futást. Nem hagyjuk unatkozni, visszük kirándulni, hogy szokja az autót, szokja a különböző szagokat, zajokat, és a póráz hatalmát.  Nem oda megyek ahová én akarok, hanem oda, ahová a gazdi.

A hétvégén pedig elvisszük Legénnyel a kozmetikába. Hadd szokja a kozmetikust, Katit, hogy babrálnak vele. Persze még semmi fürdés, csak ismerkedés. Mert reményeink szerint sok-sok kiállításon fog szerepelni.

Köszönjük, Szabóréti Csahos Hófehérke, és Szentmiklósi Kéktavi Magor, és persze Pogácsás Mónika, ezt a csodálatos kis Aisa Aranyost!

Találkozzon Hevesi Portámkincse Betyárral és tenyésztőivel Egerben, a Böllérfesztiválon!

Nagy örömmel tudatjuk Kedves Olvasóinkkal, hogy január 14-15-én Egerben fogunk fesztiválozni, ahová hivatalos meghívást kaptunk! Még a programba is bevették személyünket, amire különösen büszkék vagyunk!!! Ha szeretne velünk találkozni, kikapcsolódni, szórakozni, kézműveskedni, parádézni, vagy koncerteken részt venni, jöjjön el családjával Egerbe, a Kisasszony Vásártérre! Szeretettel várjuk!!!

Programok:

2017. Január 14. , szombat

(“Családi nap”)

November 26-án, Ócsán, a Bajor Sörözőben került megrendezésre a Komondor Klub évzáró klubvacsorája. Szép számmal jelentünk meg: 55-en. Az élőzenét Pokk Tamás szolgáltatta, és sor került a Klub-Champion díjak kiadására. Nagy örömünkre Betyár apja, Szentmiklósi Kéktavi Magor, és testvére, HPK. Boglya is megkapta ezt a megtisztelő címet! Boglya a Kulcsi Komisz Kennel oszlopos tenyészkanja. És, hogy Betyár sem maradjon ki a díjazottak közül, Felnőtt Klubgyőztes díjat zsebelhetett be!

A díjak átadása után pedig jöhetett a vacsora! Volt ám terülj-terülj asztalkám! Fel sem tudom sorolni mind! Én úgy gondolom, mindenki talált magának olyat, amit igazán szeretett! És desszertnek sütemények! Na, de a fénypont, a Rádóczi házaspár által felajánlott komondor torta volt! Egyedi ízű és formájú, finom torta volt! Köszönet érte! Icuka és Péter kedvesen meglepte a jelenlévő 3 Katalint egy-egy szép ciklámen virággal! Nagyon köszönjük!

Ezután került sor a tombolára! Na, hát ez igen izgalmas, jókedvű móka volt! A jelenlévő gyermekek nagyság sorrendben, ügyesen húzták egymás után a nyerőszámokat! Volt ott minden! Illatgyertyák, poharak, Metaxa, Belga sör válogatás, nagyon szép férfi tréningruha, hűtőmágnesek, teás poharak, tollak, és a fődíj pedig egy gyönyörű Ajkai kézzel csiszolt kristály váza! Mind a gyermekeknek, mind pedig a felnőtteknek igazi, kacagtató szórakozás volt! Tamás pedig a hangulat fokozására “húzta” a jobbnál-jobb talpalávalót!

Évzáró díjeső!

Komáromban jártunk a hétvégén, ugyanis 3 napos nemzetközi kutyakiállítás (CACIB) volt a Monostori erődben. Két éve nem voltunk itt, és most úgy döntöttünk, elmegyünk, mert ennek a helynek varázsa van (még kutya nélkül is élvezetes).

>A nevezési szám rekordnak mondható, hiszen a 3 napon több, mint 6000 kutya mérettette meg magát. Egész hétvégén igen hideg idővel indult a nap. Ködösen, vacogósan, kicsit szelesen, de szerencsére eső nélkül. Azért a napocska is ki-kimosolygott ránk. 32 Komondor nevezett erre az idényt záró rangos eseményre. Vasárnap örvendetes meglepetésben volt részünk, hiszen Bezzeg István és kislánya, Lilla – leendő komondoros gazdik – is megjelentek, hogy megnézzék, Betyár hogyan szerepel. Lilla és Betyár között örök barátság kötődött. Nagyon klassz napot töltöttünk együtt! Komondoros barátunk, Katona Adél, kutyusa: Avar, István, Lilla és mi hárman felfedező útra indultunk, és megcsodáltuk az erőd egy kicsiny részét. Felmásztunk a falára, és gyönyörködtünk a Dunában, mely alattunk folydogált. Bemerészkedtünk a toronyóra alá is, egy-két fotó erejéig. Bár ez tiltott terület, el is küldtek bennünket, de a fotó sikerült! Sajnáltuk, hogy “néma” volt az óra, és nem trombitált. Nem baj, majd jövőre!

Most pedig az elért eredmények a három napban:

– pénteken a bíró: Antal Ferenc

K1, CAC, CACIB, BOS

– szombaton: bíró: Dr.Hudák Péter

K1, CAC, CACIB, BOS

– vasárnap: bíró: Mészáros Mihály

K1, CAC, CACIB, BOS

Csodaszép eredménnyel zárta Betyár ezt az évet! Büszkék is vagyunk rá! Köszönjük a bíró Uraknak a bírálatot!

Bizony még egy nagyon nagy öröm ért bennünket, mert Boglya kutyánk – aki a Kulcsi Komisz Komondor Kennel oszlopos tagja -, a dömsödi Pásztorkutyás Találkozón elnyerte a legjobb kan, és a legszebb mozgású kan címet! Boglya, büszkék vagyunk rád! Csabáéknak pedig további sok sikert kívánunk!

Azért nem maradunk ám meglepetések nélkül sem, annak ellenére, hogy vége a kiállítási szezonnak. Reményeink szerint hamarosan babás hírekkel jelentkezhetünk!

Reméljük, minden rendben lesz, és sok-sok bébikomondoros képpel örvendeztethetjük meg Kedves Látogatóinkat, és persze a leendő gazdikat!

Addig is minden jót kíván: az összes Portámkincse!

Kedves Látogatóink!

Utolsó bejelentkezésünk óta sok minden történt Portámkincséék otthonában! Volt fürdés, kiállítás, faházépítés, fajtabemutató. Szóval, sorban!

Mint minden kiállítás előtt, most is meglátogattuk Betyárral Kállai Katit, akinek bőszen hordjuk a jó hevesi földet Betyárszőrbe rejtve. Bizony, minden alkalommal megdolgozik állandó segítőjével Kati, hogy Betyár szépséges, illatos, tiszta “ruhát” kapjon.

A kecskeméti CACIB kiállításra mindkét napra neveztünk. Reggel elég hűvös időben indultunk, napközben viszont igen szórta ránk sugarait a Nap. Nagyon meleg volt! 17 komondort neveztek, ebből 11 jelent meg. A pénteki napon Betyárunk az előkelő 2. helyezést: Res. CAC, és Res. CACIB eredményt ért el. Szombaton ismét útra keltünk, de most csepergő eső kísérte utunkat, melyből záporok alakultak ki. Ezen a napon 18 komondor nevezése volt, és meg is jelent mindenki. Azért az idő kegyes volt hozzánk, mert mikorra a bírálatok kezdődtek, elállt az eső. Így a bíránknak fekete félcipőbe öltözött komondorokat kellett bírálnia. Ezen a napon Betyárunk CAC, CACIB, HFGY-BOB cím birtokosa lehetett! Kíváncsiságból megvártuk a BIS kört: Pető Zoli, a Fehér Morcos Kuvasz Kennel tulajdonosa ezen a napon kuvaszaival az összes lehetséges nyereményt (kutyapár-, tenyészcsoport-, Legszebb Magyar Fajta – díjakat) besöpörte! Ez úton is gratulálunk neki! Mivel a Nap is újra kisütött, igencsak kimelegedve, fáradtan, de nagyon boldogan indultunk haza.

Még mi Betyárral szerepeltünk, lányunkék Zengővel Tiszaújvárosban, fajtabemutatón vettek részt a “Hajdúk a szigeten” – rendezvény keretén belül, Keve Gábor, a Duna- Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző Egyesület elnökének meghívására.  A sok látogatónak Zengő igen nagy kedvence lett, mert megcsodálták, kicsik és felnőttek egyaránt! Ő pedig fürdött a rivaldafényben! Hagyta, hogy gyerek kezek fonatokat készítsenek a szőréből, nyomkodják, fotózkodjanak vele. Boldogan és fáradtan tértek ők is haza, de rengeteg élménnyel.

Szeptember 22-én megérkezett a régen várt faház! Ebben szeretnénk ugyanis berendezni a reményeink szerint anyukává váló Zengő és Angyalka gyermekneveldéjét. Nagy izgalommal várjuk, hogy benépesüljön ez a 9 négyzetméteres komondor “szülőotthon”, és kölyök bölcsőde-óvoda. Hamarosan elválik, lesznek-e kicsi honfoglalók!

Szeptember 25-én Szent Mihály napi rendezvényre voltunk hivatalosak Veszprémbe. Ez már a 3. alkalom, hogy Keve Gábor meghívására részt veszünk a búcsún, mely az állatok behajtásának napja a pásztorok életében. A közönség megismerhette a magyar pásztorkutyákat: a komondort, a kuvaszt, a pulit, a mudit és a pumit, és a pásztorok által kitenyésztett sinkát. A terelőkutyák rátermettségét, ügyességét birkák terelése közben ismerhette meg a közönség. Nagyon szép, csendes, őszi időnk volt, így a bemutatók között elsétáltunk a Veszprémi várba, ahol megnéztük a kézműves vásárt.

Közben kaptunk egy rossz hírt, hogy az egyik mudi, akit új gazdája ezen a rendezvényen szeretett volna átvenni, úgy gondolta, sétálgat egyet egyedül. Szerencsére, a fajtát ismerő, mudis gazdi meglátta kószálni a városban, és megfogta. A másik szerencse pedig, hogy volt biléta a kutyus nyakában, telefonszámmal.

Eddig még soha nem tapasztalt, érdekes dolog történt velünk is. Picur, a kis shih-tzu lány elkísért bennünket. Az első bemutató véget ért, megjártuk a várat, és megjött az ebéd. A két kutyust megitattuk, Picurt betettük az autóba, hadd pihenjen, persze az ajtókat nyitva hagytuk. Betyárt a pórázzal kiakasztottuk a vonóhorogra, míg ebédelünk. Egyszer csak Picur hívó ugatására lettem figyelmes. Megyek, megnézem, mi történt: hááát, látom, Betyár jóval távolabb az autótól bóklászik… Picur pedig gyorsan árulkodott, hogy gyertek, mert meglógott! Nagy-nagy dicséretet kapott az árulkodó, és kis fejmosást a csavargó!

Ennyi minden történt velünk mostanában! Legközelebb október 7-8-9-én megyünk kiállításra, Komáromba, és utána – remélhetőleg – kölykök születéséről adhatunk hírt…