Mátyás Király Udvari Zengő 2009.09.01. – 2021.05.22. 🖤🖤

komondor-zengo5Tenyésztője: Berczeli Antal
Zengő a Hevesi Portámkincse Kennel alapítója.

Emlékezés:

komondor-zengo1Amikor először találkoztunk Tatán, 5 hónapos voltál, Ültél a kennelben, a 8 hetes kis komondorok között. És Te, kiválasztottál bennünket a tekinteteddel: vigyetek magatokkal, nagyon hű leszek. És nekem, a világ közepe lesztek… és mi ennek a nézésnek nem tudtunk ellenállni, és a világ innentől, közel 12 évig a miénk lett Veled.

Sok mindenen átmentünk ezen a kutyaéletben hosszú életen. Együtt tanultunk veled: a komondor jellemét, tulajdonságait, rendkívüli személyiségét. Együtt vágtunk bele a kiállítások világába. Örültünk, és akkor Te is mosolyogtál, a felejthetetlen Zengő mosollyal, együtt mérgelődtünk, olykor.

komondor-zengo6 Sok emberrel megismerkedtünk, sok helyet bejártunk, barátokat szereztünk. Sokat köszönhetünk Neked! A két almot, Almát, Aranyost, Angyalkát, Avart, Akácot, Aprót, Abát, Aszút.

Angyalka, a kis mellényes leánykád maradt a portán, sajnos fiatalon elhagyott bennünket. És a kiállítások híres komondora, Betyár fiad. Aztán jött a B-alom: Bíbor, Bársony, Boglya, Betyár, Berek, Bodrog, Bátor, Bérc. 4 gyermeked igen sikeres volt a kiállításokon.

És jött az idősebb életkor, a boldog nyugdíjas évek… Sajnos az utóbbi két évben jöttek a betegségek. Méhgyulladás, bőralatti daganat kétszer, köröm beszakadás miatti lábujjcsonkolás. Köszönhetően Dr. Fux Attila doktor úrnak, és erős szervezetednek, gyorsan meggyógyultál.

Ez az év már nem volt ilyen szerencsés. A hátsó lábaid kezdtek inogni, fájni. De mi bíztunk, hiszen egyszer jobban, másszor nehezebben keltél fel. De étvágyad jó volt, és arcodon vidám Zengős mosoly sugárzott. Boldogan totyogtál a kapuhoz, ha mentünk.

De a betegség nem adta fel… tovább próbálkozott, és sajnos győzött… Hiába a jelszavunk: miénk a világ! Döntenünk kellett… nézzük, hogy nem tudsz lábra állni, és nem mosolyogsz, vagy elengedünk, és hosszú szolgálatodat most már a szivárványhídon túl folytasd…

Belenéztünk fáradt szemedbe, mely könnyektől csillogott, és azt mondta: ” – mennék, fáradt vagyok, de a szeretetek nem enged. Jó volt veletek, szerettem itt élni, de elfáradtam, fájdalmam van, jobb lesz nekem már örök álomba szenderülni.”

Fájó szívvel, de elengedtünk földi valódból, de lelkünkben örökké itt maradsz! Köszönjük ezt a csodás 11, és félévet, amit együtt tölthettük egy ilyen csodás komondorral. Szereteted, hangod itt maradt lelkünkben, fülünkben!

Keresd meg Agyalkát, Betyárt, és Picurkát, mondd meg nekik, nagyon hiányoznak, szeretjük őket, sokat gondolunk rájuk, rátok!

Legyen békés, örök álmotok, és várjatok a híd végén, ha egyszer majd mi is megyünk!

komondor-zengo5komondor-zengo2komondor-zengo3