PostHeaderIcon A cseperedő “Cs” – alom – 2. rész

Kedves Látogatóink! Folytatom a beszámolómat, hiszen van bőven élmény, mesélni való.

komondor_nagyvazsony2Szeptember 23-án Nagyvázsonyba látogattunk, Szent Mihály napi marha nagy behajtás, és szüreti mulatságra. Gyönyörű Balaton felvidéki település. Kedves lakói nagy szeretettel fogadták a fajta bemutatóra érkező magyar pásztorkutyás gazdikat. komondor_nagyvazsony3Fábry Szabolcs polgármester úr pedig rögtön, amint meglátta Aranyosunkat, és Betyárt, eldöntötte, neki kell komondor! :-) A fajta bemutatón össze szokott párosként sétált Aranyossal. Amikor csak tehette, vissza-vissza tért hozzánk, és dögönyözte, szeretgette két komondorunkat, de a szívébe mi úgy láttuk, Aranyos lopta be magát jobban! Megcsodálhattuk lovas hintóikat, mellyel séta kocsikázni lehetett. Volt itt főző verseny,népdal éneklés, önfeledt tánc, és a rendezvény befejezéseként behajtották a marhacsordát, melyet komondoraink érdeklődéssel figyeltek. Méltó befejezése volt a hagyományőrző rendezvénynek! Köszönjük a lehetőséget, (Keve Gábornak) hogy részt vehettünk, nagy élmény volt! Fábry Szabolcs polgármester úrnak pedig a vendéglátást.

komondor_nagyvazsonySzeptember 30-án Kunhegyesen voltunk Betyárral, Szent Mihály napi vigadalomban, mint Hungarikum, magyarfajta bemutatón. Nagyon jó hangulatú rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel. Szívélyesen invitáltak bennünket a főző verseny résztvevői, kóstoljuk a sok finomságot, amit főztek. Igen nagy feltűnést keltettünk Betyárral, mert ahogy a helyiek mondták: ritkán látnak komondort erre felé… Reméljük, hogy sikeres volt fajta bemutatónk, és többen gondolkodnak el azon, hogy ezt az ősi magyar fajtát választják társuknak, portájuk őrének.

Következő látogatásunk Veszprémben volt, a már hagyománnyá vált Szent Mihály komondor_nagyvazsony4napi behajtási pásztorkutya bemutatón október 1-én. Ennek a bemutatónak minden évben igen nagy a látogatottsága. Voltak olyan látogatók, akik már ismerősként üdvözöltek bennünket, és Betyárt.

 

A Cs alom gazdijai rendszeresen küldik beszámolóikat, és fényképeiket a “kicsikről”. Így mi is részesei lehetünk fejlődésüknek, életüknek.

komondor_nagyvazsony5Október hónapban először Csermely törzskönyvét vittük el Timiékhez Érdre. Nagy Örömmel fogadott bennünket a két komondor, Csermelyünk, és Inas. Csermely komondorunk nem változott semmit, azon kívül, hogy nagyra nőt, ugyanolyan szeleburdi, ugribugri, vigyorgó, kakaós csiga farkú, boldog komondorlány! Timiék elmondása szerint illik rá a törpördög becenév. Inassal nagy egyetértésben élnek, és persze ne felejtsük el Kaktusz macskát sem.

Köszönjük Timi és Tamás a lehetőséget, hogy otthonában láthattuk Csermelyt, aki igen bájosan tud mosolyogni. Én nem is vagyok rossz nézéssel.

komondor_nagyvazsony6Következő úti célunk Hatvan, Cserkész. István és Gabi két évet vártak erre a komondor fiúra. Büszkén mutatták, mekkorára nőt, milyen területe van. Persze Cserkész is megmutatott minden “rosszaságot”. :-) Látszik, hogy boldog élete van.

Ez nagyon jó érzés egy tenyésztőnek, hogy látja, és hallja, hogy milyen szépen nőnek, őrzik a portát, szeretik a gazdát, és a gazdi is büszke, és nagyon szereti a komondor kölyköt, amit mi nevelgettünk, dédelgettünk nekik. Legyen hosszú, boldog életük!

komondor_bercMeglátogattuk Betyár testvérét Bércet Pásztón. Gyönyörűséges, hatalmas szőrmennyiséggel rendelkező komondor fiú, aki nagy vehemenciával védi gazdái házát. Örülünk, hogy láttunk Bérc!

És végül: őszi fotózás volt a két fiú részt vételével a határban. Fotó: Jakab Flóra természet fotós. Nagy élmény volt a két fiú, Betyár és Legény fotózása az erdő szélén, őzek járta határban. Nagy érdeklődéssel szaglásztak, nézelődtek a számukra ismeretlen területen. Volt szabadon futás, fegyelmezett pózolás. El is fáradtak rendesen. Legközelebb a lányok kerülnek sorra.

 

komondor_par1komondor_par

Ezekért a maradandó élményekért köszönet illeti: Udvardiné Lukács Ilonát, Keve Gábort, akik lehetővé tették a fajta bemutatókon való részt vételünket, Portámkincse gazdikat a fotókért, a beszámolókért, melyekkel meg kacagtatnak bennünket, Jakab Flórának a csodás fotókért, Kállai Katinak, hogy tisztán, ápoltan jelenhessenek meg komondoraink, és nem utolsó sorban komondorainknak, hogy vannak nekünk!

A sok utazgatás közben azért itthon is történnek dolgok. Jönnek látogatók, akik Portámkincse kis komondorokat szeretnének majd haza vinni. Reményeink szerint 2018. tavaszán, április-május környékén várható Angyalka-Legény párosításból.

PostHeaderIcon A cseperedő “Cs” – alom – 1. rész

Kedves Látogatóink! Tudom, rég nem jelentkeztünk újabb hírekkel, most pótolom a beszámolót, mert zajlik ám az élet Portámkincsééknél!

Az elszármazott “CS” alomról folyamatosan jönnek a hírek, fotók! Szépen nőnek, okosodnak a kis gézengúzok. Megtörtént az átírásuk, így már hivatalosan is “papíros komondorok” lettek. Megbeszéltük a férjemmel, és persze a gazdikkal, hogy személyesen fogjuk elvinni a törzskönyveket, így meg is látogatjuk a kutyusokat. Az első törzskönyvet a szomszéd településre vittük el, Jászapátiba, Csepke leányzónak! A találkozás örömteljes volt! Bár Csepke először meglepődött, nem tudta hová tenni, hogy honnan is ismerősek ezek a szagok, hangok. Amikor elhangzott a varázsszó, gyertek-gyertek! látszott rajta, most már tudja, kik is vagyunk! Na, onnantól kezdve boldog ugri-bugrizástól a boldogság futásig, nyakba ugrásig minden tudományát megmutatta. Gazdijainak a szemük fénye, családtag. Elmesélték élményeiket, hogyan viszonyul a portán lakó cicákhoz, csirkékhez.Hatalmasat nőtt, csupa izom a sok mozgástól. Minden lében, kotnyeles, igazi “csaj”. De szót fogadó. Büszkék rá nagyon a gazdái, és persze mi is!

Évi és Zsolti, köszönjük, hogy a komondort választottátok, és persze, hogy a mi kis Csepkénket.

A második látogatásunk most vasárnap volt Csermelyéknél. Izgatottan indultunk útnak, hiszen Timivel rendszeres kapcsolatban vagyunk, és bizony sok “panasz” volt Csermely portarendezési tevékenységére. Amit egy kölyök kutya elkövethet, Ő azt mind produkálta. Inassal együtt örömmel, barátsággal fogadtak bennünket. Csermelyről mostanában nem kaptunk képet, így meglepetés volt, amikor megláttuk, milyen szép, formás komondorlány lett belőle! És az a huncut mosoly! Anyjának, Angyalkának volt ilyen huncut, én nem csináltam semmi rosszat nézése. Öröm volt látni, hogy milyen harmóniában él együtt a két komondor és Kaktusz, a cica. Csermelynél nem láttam a tétovázást, szerintem rögtön megismert bennünket. Eszébe jutott, mennyit is ült az ölembe, és próbálkozott most is, de hááát, már nem az a kis kedves “arcú” kiskutya..  :-)  Szép délutánt töltöttünk el Érden Timi, Tamás, Csermely, Inas és Kaktusz társagában.

Szeptember 16.-án Vecsésen volt az évadzáró klubkiállítás, melyre Aranyossal indultunk útnak. 34 komondor jelent meg, a bébitől a nyírott osztályig. Az égiek is kegyesek voltak hozzánk, mert szép napos időnk volt. Igazi kiállítási idő. Találkoztunk sok barátunkkal, ismerősökkel, és persze voltak újabb komondoros társak is. Aranyosunk testvére is ott volt: Andok. Élete első kiállításán Aranyos Res.CAC címet ért el, fiatal osztályban, ahol Ő volt a legfiatalabb. 

Nagyon büszkék voltunk rá, hiszen kiválóan viselkedett. És megjelent a kiállítson Cserkész is Istvánnal és Lillával. A két komondor rögtön megismerte egymást, és játékba kezdtek.

Jó hangulatú kiállítás volt. Az ebédért köszönet illeti Talpai Melindát, aki a birkát ajánlotta fel, és Udvardi Pétert, aki pedig finoman elkészítette.

Persze a fürdés sem maradhatott el, hiszen Aranyost és Betyárt is ünneplő ruhába kellett öltöztetni, amit köszönünk Kállai Katinak a Gubancoló kutya kozmetika macerálós nénijének! A két komondor egy napon történő fürdetése én azt hiszem, embert próbáló munka volt!

PostHeaderIcon Nyári fajtabemutatók, kiállítások Betyárral

Betyárunk újra hódít

2017.07.02.-án Bugacpusztán jártunk Betyárral.

Bugacon jártunk, fajtabemutatón a pulis-komondoros Kállai Katival, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület meghívására. Szerencsére remek időnk volt, igazi komondornak való. A helyszín pedig csodálatos.Autentikus környezetben hallgattuk a tárogató búgó hangját! Pásztor ruhába öltözött felnőtt férfiak, és gyermekek sétálgattak mudijaikkal, pulijaikkal és sinkáikkal. Két kisfiú fotózkodott le Betyárral, akik Édesapjukat kísérték el. Ilyen szépen mondva rég nem hallottam gyermek szájából elhangzani: Édesapánk! A hatalmas fehér eperfák árnyéka alatt jót beszélgettünk, találkoztunk ismerősökkel, hiszen a Pumi- és Kuvasz Klub spec.CAC Kiállítást rendezett. Érdeklődéssel néztük a terelő versenyt, és ösztönpróbát. Az Egyesület vendégeiként finom szürke marha pörkölt pásztortarhonyával volt az ebéd a Karikás Csárdában. Köszönjük szépen Keve Gábornak a lehetőséget!

Augusztus 12.-én pedig kedves vendégeink leptek meg bennünket:
A mai délutánon nagy öröm ért bennünket! István, Lilla és Cserkész meglátogatott bennünket! Volt ám fogadtatás a kapuban! És Cserkész, mint aki el sem ment innen, körbejárta a porta minden szegletét, és látszott rajta, hogy felismeri a helyet. Rögtön megtalálta, hol van a töpörtő, hol a farakás, bekukkantott a kennelekbe, és persze a gyertek-gyertek hívószóra rögtön szaladt! Persze Aranyossal rögtön játékba kezdtek. Sokat nőt a kis Cserkész. 18,5 kg, 52 cm magas. Mikorra elindultak haza, igazi Portámkincse színe lett. Volt vödörben lábmosás, aztán futás. Köszönjük István ezt az élményt, nagyon jó volt látni a kis gézengúzt!

És elérkezett augusztus 18.-a, elindultunk Nemeshanyba, a Sárosfői vadászházba, ahol 4 nagyon kellemes napot töltöttünk el. Ez már nálunk hagyománnyá vált, hiszen 2010. óta minden évben elmegyünk a Pásztor- és Juhászkutya CAC kiállításra. Ennek a kiállításnak egyedi és mindig nagyon jó hangulata van. Hogy a környezet teszi, a vendéglátók, vagy maguk a megjelentek nem tudni, de “Devecser” az “Devecser”. És nekünk minden évben ott a helyünk. Ebben az évben igen sok 203, juhász- és pásztorkutya jelent meg.

Betyárunk Champion osztályban indult ellenfele Vili Won Thüringen volt. Betyár K1., CAC címet ért el, igy indulhatott a fajtagyőztes címért. Az összevetésben Champion szuka, Avar nyerte el a megtisztelő fajtagyőztes címet, Betyárunk pedig az ellentétes nemű legszebb komondor lett, vagyis BOS.

A szálláson 3 komondoros család kapott helyet, 6 gyermekkel és 4 komondorral. És igaz a mondás, sok jó ember kis helyen is elfér.

Augusztus 26.-án pedig Magyarfajta bemutatón jártunk Tiszaörsön, az FM. Hungarikumért felelős Főosztály meghívására.
Embert, kutyát próbáló hőségben került sor augusztus utolsó szombatján a VI. Tiszaörsi Veterán Különleges Járművek Találkozója, Főzőverseny és Gasztronómia Fesztiválon belül a magyar kutyafajták bemutatására. Mind a 9 fajta képviseltette magát.

komondor_betyar_tiszaorsAz 1300 fős település apraja-nagyja megjelent ezen a rendezvényen és bizony nagy érdeklődéssel nézegették a kutyákat. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, a két legnagyobb csodálatot a komondor és a kuvasz megjelenése okozta.
Nagyon jó hangulatú rendezvény volt! És finom ételeket főztek hatalmas üstökben. Készült ott birkapörkölt, töltött káposzta, hagyományos és birkás változatban. Mi a hagyományost választottuk, de én még életemben nem ettem ennyire finomat! Tényleg elmondható, szívük-lelkük benne volt! Látványos volt a fiatal néptáncosok műsora, a gyönyörű hangú Fegyverneki fiatal lányka operett összeállítása, és Maksa Zoltán egész napos konferálása, humoristákkal spékelve. :-) Köszönjük a lehetőséget Udvardiné Icukának!

Ennyit szerettem volna megosztani Önökkel, egyelőre. Köszönöm, hogy elolvasták!

Fotókat Devecserről itt találnak: Facebook, Pásztorkutya CAC – album

Tiszaörsről itt: Facebook, Magyarfajta bemutató – Tiszaörs – album

Bugacról pedig itt: Facebook, Bugac – album

PostHeaderIcon A Portámkincse Gazdik beszámolói a “Cs” – alom növendékeiről

Üdvözlök minden régi és új Látogatónkat! Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most összegyűjtöttem, és elmesélem, merre jártunk mostanában.

Amikor kiürült az udvar, és utolsó kölyök is elhagyta a portát, több szeretet és gondoskodás jutott az otthon maradottakra. És nekünk is jobban van időnk elmenni fajta bemutatóra, kiállításra. Ezekről az élményekről szeretnék most írni pár gondolatot.

Először is szeretném megköszönni a Portámkincse gazdiknak, hogy folyamatosan küldenek képeket, leírásokat, hogyan fejlődnek, nőnek a kis rosszcsontok. Na, és persze, milyen rosszaságokat követnek el. Örülünk neki, hogy részesei lehetünk továbbra is a kölykök életnek, fejlődésének.

Pár élménybeszámoló a gazdik tollából:

Timiék levele:

(Csermely) A most 1,5 éves komondor kan mellé egy kislányt szerettünk volna. Ugyan az alomban „csak” két kislány született, ennek ellenére órákba telt a kiválasztás, főleg, hogy Pindúr nagyon közel áll a szívemhez. Végül a kunkori farkú kislányra esett a választás. Kapott is nyakörvet, bár a farka a különös ismertető jele, ami alapján nem lehet összetéveszteni senki mással. Csermely névre kereszteltük. A kiválasztás után alig vártuk, hogy elhozhassuk a legújabb családtagot. Már a kiválasztáskor láttuk, hogy jól szocializált, stabil idegrendszerű alomról van szó, és ezt azóta is folyamatosan bizonyítja. Amikor az elhozatalra került a sor, már csak ketten maradtak Pindúrral. Örömmel üdvözöltek minket és minden gond nélkül eljött velünk Csermely. A haza utat végig aludta, megérkezéskor pedig a világ legtermészetesebb módján jött be az udvarra. Fel sem merült benne, hogy idegen helyre hozták, vagy itt bármi baja eshetne. Inas, a nagy komondor társa örömmel üdvözölte, Kaktusz a macska – aki csak egy hónappal idősebb Csermelynél – kissé visszahúzódva, kétkedve szemlélte a jövevényt. Pár perc elteltével már ment a játék. Az udvar felfedezése után a házba is úgy jött be, mintha az is magától értetődő lenne. Az első éjszaka is nyugalomban telt, nem sírdogált. Kaktusszal is jó a kapcsolata, bántani sosem akarta, de azt nem igazán érti/érzi, hogy az 1kg-os macska tűrőképessége alacsonyabb, mint a játékaié, főleg amikor a játék hevében a harapások egyre erősebbek lesznek, vagy a maga 17 kg-jával a macskára fekszik. Azt sem érti, hogy miért nem élvezi Kaktusz, amikor a farkánál fogva húzza-vonja. Olyankor néha kénytelenek vagyunk közbe avatkozni. Eleinte az evéssel adódtak gondok. Minden egyes falat után ment egy kört, hogy hozza a játékát, nyúzza a macskát, ráfeküdjön a nagy haverjára. Mára ez szépen megoldódott, most ő végez először, sőt olykor még a másik táljából is elcsen egy-egy falatot, amit társai elnéznek neki. Főleg a macska kaját találja ízletesnek. A nevét, és a „gyere ide”, „ül”, „marad”, „kifelé” vezényszavakat gyorsan megtanulta, azért néha úgy tesz, mintha Ő azokat sosem hallotta volna. Amikor ennek ellenére például kitessékeljük a házból, miután megpróbált elbújni, elégedetlenségének ad hangot, majd látványosan duzzog vagy unatkozik. Nagyon rosszul viseli, ha nem az Ő akaratának megfelelően alakulnak a dolgok. 2 héttel érkezése után már bőszen őrizte a házat. Eleinte értetlenkedve nézte, hogy 60kg-os társa mit rohangál és ugat a kerítésnél, de aztán rákapott Ő is az ízére. Először csak a házból ugatott, aztán kimerészkedett az ajtó elé, majd a ház sarkáig, most már pedig a kerítésnél „félemlíti” meg a járókelőket. Idegen, ismeretlen tárgyakra, zajokra, emberekre érdeklődve reagál. Ha valamiben bizonytalan, pl. láncfűrész, megnézi, hogy Inas hogy viselkedik. Miután látja, hogy semmi ok az aggodalomra, odamegy és megszaglássza. Érdeklődő, vidám kiskutya. A vizet imádja. A Dunában való rohangálás, feje víz alá dugása hihetetlen örömmel tölti el. Ha létezne egy lista, amelyet a tenyésztők adnának a gazdiknak, arról, hogy egy kiskutya milyen bosszúságot okozhat, Csermely már az összeset kipipálhatta volna.

Évi levele kicsi Zengőről:

Kedves Kati és Laci!
Kértétek, hogy az eltelt több, mint 1 hónapról írjak némi összefoglalót. Először is szeretném újra megköszönni nektek Zengőt, boldog vagyok, hogy érdemesnek tartottatok arra, hogy velem élje le az életét. Ő valójában egy angyal, aki első pillantásra komondornak látszik és bearanyozza a napjaimat. Imádom a nagy busa fejét, ahogy a térdemre teszi, amikor leülök és várunk valamire, például az állatorvosi rendelő várójában. Olyan végtelenül kedves, okos és türelmes kutya, amit el sem tudtam képzelni a komondorokról. Nálam a mudi volt mindig a kutyák kutyája, de alapvetően a magyar fajták, közülük is a pásztorkutyák szerelmese vagyok. Sokáig rágódtam, hogy melyik nagytestű fajtát válasszam a mudik mellé. A kuvasz is jónak tűnt, de valahogy nem rabolta el a szívemet egyik sem igazán. A komondorokhoz valami ősi, ösztönös vonzalom köt. Nem tudom megmagyarázni. Pont olyan, mint amikor az első mudimat megláttam a tenyésztőnél és hiába pumiért mentem, nekem rögtön mudi kellett, mihelyt személyesen és közelről megnézhettem őket. Így vagyok a komondorral is. Éreztem, hogy nekem kell egy komondor. Kutakodni kezdtem, nézelődtem az interneten. Találtam kennelt, ahol nekem megfelelő kiskutyák születtek, de oda már nem jutottam el látogatóba, mert a tenyésztő mondta, hogy nem születik annyi kölyök, amennyire érdeklődő van nála. Aztán láttam, hogy Portámkincsééknél ugyanebből a vérvonalból vannak kutyák és megkérdeztem, meglátogathatlak-e titeket.
Amikor először találkoztam az akkor még 4 komondorral nálatok (Zengő, Angyalka, Betyár és Legény), máris tudtam, jó helyen járok. Zengő kölyköt szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem lehetett és amikor Angyalka kicsinyei megszülettek, átgondoltam a dolgot. Tenyésztésben jártas emberként jól tudtam, hogy a kiskutyák többször hasonlítanak a nagyszülőkre, mint a szüleikre. Egy Zengő unoka lett minden álmom ettől fogva.
Amennyire tudtam, követtem az alom fejlődését. Nagyon fontos volt, hogy láttam, mekkora odaadással, szeretettel foglalkoztok vele. Ez az alapja annak, hogy most ilyen könnyen kezelhető, bátor, jó értelemben gazdafüggő kutyám van, akit formálhatok ízlésem szerint és aki megbízható társam lesz ezután a mudik mellett. Sokat tanult, amióta nálam van. Beilleszkedett a falkába, nem kellett neki sok idő, hogy megszokjon minket. Az első néhány nap szinte folyamatosan a közelemben volt, itt bent a házban. Az ágyam mellett aludt éjszaka, kezdettől fogva szobatiszta. Ha beengedem, körbefut a házban, ellenőriz mindent. Nem tombol, nem rombol, nem rág meg semmit. Várja, hogy elővegyem a labdáját vagy lefekszik az ágyam melletti kutyafekhelyre és rágcsálni kezdi a plüss játékát. Nem nyúl semmihez, ami tilos. Áll, ül és fut hozzám kérésre, vezényszóra, megtanult úszni, bízik bennem. Voltunk túrázni, ahol sok új dologgal találkozott, vonatoztunk, buszoztunk, amit úgy viselt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Az állatorvosnál az oltások után, amíg mi beszélgettünk a dokival, elnyúlt a padlón, mint akinek a világon semmivel semmi gondja nincs, várakozás közben is példamutatóan viselkedett, mindenki megcsodálta ezért.
Nem tudom, hányszor és hogyan köszönhetném nektek ezt a csodálatos lényt, aki szebbé teszi a napjaimat, aki lefoglalja szinte minden gondolatomat, aki megtestesíti azt a kihívást és várakozást, ami egy komondor kölyök érkezésével járhat.
Szeretném, ha mindenki tudná, mennyire hálás vagyok, hogy hazajöhetett hozzám ez a kiskutya, aki a ti megfogalmazásotok szerint csak vendég volt nálatok, mert valójában itt van az otthona. 
István levele Cserkészről:
Kedves Kati, Laci és minden Portámkincse! Eltelt egy hónap, pontosabban négy hét és három nap. Egy hónappal (07.14-én) ezelőtt költözött tőletek, hozzánk Cserkész. Nagyon köszönjük őt nektek! Minden egy véletlennel(?) kezdődött. Én összetévesztettem egy barátom autóját valaki máséval, azt hittem ő Pesten van a FEHOVA-n így én is felmentem Lillával a kiállításra. Gondoltam majd találkozunk és jól kiértékeljük a horgász részt majd a friss párlatokat. Tévedtem, nem volt ott! Ennek is köszönhetően, ha már ott voltunk megnéztük a magyar kutyafajták kiállítását. A pulikat bírálták akkor, nagyon tetszett! A kör mellett viszont észrevettem valakit, valakiket. Ismerős volt, nem személyesen hanem fényképről, naná, hogy az internetről. Ott voltatok Betyárral! Kerülgettünk titeket, majd szóba elegyedtünk! Hát így kezdődött! A számtalan nagyon kedves hevesi látogatás során egyre jobban tudtam, hogy ha lesz komondorunk akkor az csakis Portámkincse lesz! Sokáig vártunk – még vártam volna – de megérte! Igaz csak egy hónap telt el de ez így igaz! Nagyon vártuk már a napot amikor hazavihetjük a mi komondorunkat. Nekem ez külön is nagy öröm volt mert a család hosszú-hosszú évek után végre rábólintott: akkor legyen komondor! Tizenhét évig bernik (Nagyon jók voltak!), hat év kutya nélkül volt az előzmény. Már most minden kétkedőt levett a lábáról Cserkész. Gabi még ilyen önfeledten nem foglalkozott kutyával! Megöleli!!! Cserkész mindenre figyel, ott akar lenni mindenhol. Öt nap kellet neki, hogy teljesen megszokja új otthonát. Utána már nem sírdogált éjszaka – addig is csak hajnal 3 és 5 között J – nyugodtan evett, nem figyelt fel evés közben minden apró neszre és nem ment egy-egy kört megnézni mi volt az. A pórázhoz nagyon könnyen hozzá szokott! Hála nektek, mert nyakörvvel volt megjelölve. Első alkalommal még „satufék” volt a válasz a pórázra, másodszor már lehetett vezetni egy kicsit az utcán. A kapun simán kijött! Azóta is egyre többet sétálunk és egyre ügyesebb. Nagyon szépen jön mellettem, megáll ha kell és szépen lához igazodik. Persze még pórázon. Vasárnap már éppen befejeztük a napi adagot amikor egy kisebb csapattal találkoztunk haza felé. Nyolc kutya négy gazdával. Meghívtak és mentünk velük egy kisebb kirándulásra árkon, bokron át. Jó kis túra volt, Cserkész nagyon jól viselte a többieket, persze őt is elfogadták! Mire hazaért rendesen el is fáradt. Az étvágya jó, csapról is iszik ha lehet, és hűti magát. Beleáll a vödörbe, nagyon tetszik! Figyeli a szomszéd kutyákat. Nem veszekszik velük, csak szimatolás, ismerkedés. Egyik oldalon egy német juhász kan, a másik oldalon amerikai stafi szuka, és még odébb egy keverék kan. Úgy érzem a portát már teljesen belakta, ellenőrzi. Jó, még nem profi, de nagyon jó úton halad! Egyedül van, nincs minden nap példa előtte. Majd a következőnek ő lesz a tanítója! Amikor csak teheti a bejárati ajtóban fekszik. Kisebb eső sem akadály, a vihar sem viselte meg, mindvégig teljesen nyugodt volt. A kiteregetett ruhát nem bántotta, a papucsomat nem vitte el. Ráfeküdt. Nagyon érdeklődik a kinti tűzhelynél, vajon mi készül ott? A kézi fű szegély nyírót is szereti. Csapkod a tappancsával amikor nyírok vele. Útban van az igaz de hát segít! A benzines fűnyírót megszagolta, rámordult majd mikor beindítottam csak nézett. Ez ilyet is tud? Megfordult és lazán lelépett. Nem fél tőle, nem szalad el mikor felé közelítek. Szuper! Igazi kis kamaszként viselkedik. A másik kis kamasz(Lilla) is kezdi szokni, eteti, vezeti. Kutyás tapasztalatom a két bernivel volt, velük jártam iskolába és az ott megéltekre emlékezve azt gondolom, hogy a komondor egy nagyon okos, nagyon jól tanítható, szerethető és szeretetet igénylő fajta. A saját akarata amit mindig ki is fejez mellett! Vagy talán pont azért! Jól mondta az egri kiállításon Mészáros Mihály Úr, hogy úgy kell a komondorra tekinteni mint – legalább – ezer éves kultúránk hordozójára! Ő olyan mint mi, a magyar emberek alakították, mi vagyunk benne ezért nem is szabad, hogy meglepetés érjen minket ha ismerjük magunkat. Csak pozitív meglepetés, amit a kutya tesz a mindennapokba amikor elfogad minket mivel mi is elfogadjuk őt! Tudom ez még csak egy hónap volt, de minden reggel úgy ébredek mint egy kalandor aki várja az ismeretlen felfedezését és örül minden percnek amit az tartogat neki! Nekem az ismert ismeretlen Cserkész! Kutyás témában tudom nem hozhattam volna jobb döntést mint, hogy komondort választottam! Hevesről! A Portámkincséből! További szép napokat, sok örömet kívánok mindnyájatoknak! Üdvözlettel: István
Évi pár gondolata Csepkéről:
Csepke a családunk szeme fénye, aki nagyon boldoggá teszi a napjainkat. Időnként akaratos, ügyesen tud vitatkozni! :-)

A továbbiakban is folyamatosan tudósítok a gazdik által elmondottakról.

Cserkész hazalátogatott!

Cserkész hazalátogatott!

 

Fotókat, videókat, és sok-sok édes beszámolót találhatnak “Portámkincse gazdik” oldalunkon, a Facebookon, melyhez kellemes szórakozást kívánunk!!!

Cserkész hazalátogatásáról további fotók: Cserkész hazalátogatott – album, és Kicsi Cserkész otthonában

Pindurka – Zengőről fotók: Pindurka – Zengő otthonában

Csepkéről fotók: Csepke családi grillpartija – album

PostHeaderIcon Vendégek a háznál

Vendégek a háznál…

komondor_cs_alom9hIgen, vendégek voltak nálunk ki 9 hétig, ki 11 hétig. 6 kis komondor vendégeskedett Portámkincsééknél, hogy felcseperedve otthonaikba mehessenek. Nagyon szép, örömteli, sokszor pedig izgalommal teli volt ez a 11 hét. Szerencsére betegség nem volt, még csak egy hasmenés sem. Sokszor mi aggódtuk túl a dolgokat, ha már nem úgy, és nem annyit ettek a kicsik.Szerencsére jó idő jött rájuk és korán ki lehetett rakni az udvarra, hagy süsse őket az éltető nap, hagy erősödjenek, és szokják őket és ők is a többieket. Volt itt rengeteg játék, szőlő rágás, Aranyos szőrhúzogatás, próbálkozás Legény apjuk, Zengő nagyanyjuk, és Betyár megközelítésére egy kis játékért, de hamar tudtukra adták, morgással jeleztek: nekem ne zavard a nyugalmam! Mindenféle huncutságot csoportosan követtek el. Ha egyikük belemártotta a lábát az ivóvízbe, nem tudni miért, de meg kellett nézni a vödör alját, akkor abban biztosak lehettünk, hogy rögtön ott van másik kettő, és alig várják, hogy ők is kipróbálhassák. Aztán bele a porba, a hasaljig felázott bundával, és aztán békatalp csattogást hallatva lerohanni engem, és a sáros tappancsokkal nyomokat festeni a hátamra, mellkasomra.

A frászt hozták ránk a famászással. Persze a legtetejére kellett mászni, és kényelmesen elhasalni. És elégedett fejjel nézelődni: ezt is kipróbáltam… Azok a kaján pofák, amikor tudták, “rosszat” csinálnak.  :-)  Bakkecske ugrálással, oldalazva, közben vigyorogva, és rám nézve, hogy látom e? hagyták el a tetthelyet. Volt itt visítva vakkantással játékra hívás. Párokra szakadtak, és hasalva egymással szemben koncerteztek. Hogy hogyan csinálták, de mint a harangjáték, mindig másik pár, és soha nem egyszerre. Csodálatos időszak volt. Sokat mondogattuk, sajnáljuk a gazdákat, hogy ebből az időszakból kimaradnak, ami a legszebb a kiskutyák életében. És szerintünk a legfontosabb is. Hiszen ez a játék csak a mi szemünkkel játék. Persze nekik is szórakozás, de egyben tanulás is. És persze erőfitogtatás. Ki az erősebb a birkózásban, ki a gyorsabb a futásban, ki a legmerészebb. Ön maguk megismerése, és a nagyok tűréshatárának tesztelése, reagálásuk, morgás, vicsorítás, vakkantás, odakapás megfigyelése, és megjegyzése.

Jöttek a gazdik sorban a várva-várt kiskutyáikért. Elsőnek Csoda-Zengő hagyta el a portát Évivel. Kicsi Zengő egy kis virgonc fickó volt. Már pici korában sem lehetett lefárasztani. Kicsit nagyobban pedig a többiek már kidőltek a játéktól, de Ő még mindig pörgött. Oda-oda szaladt az emberhez, kapott egy-két simit, ölbe ülés, aztán gyerünk tovább játszani.

Másodiknak Csanád-Bendegúz, aki az alom legnagyobb fiúja volt. Ő nyugodtabb, megfontoltabb komondor gyerek. De a játékban igen aktív. Először ugyan a bölcsek nyugalmával figyelte a többieket, de nem bírta sokáig! Beindult a játszómotor, és menni kellett.

Követte őket Csepke. Hatalmas lelkű, mindig bújok, igazi csajszi. Játék terén Ő sem maradt el a többiektől, különös tekintettel a “vizes sportok” iránt érdeklődött! :-) Nagyon szeretett a vödörben pancsikolni. Nyugodt, bújós kis kutyalány, aki 14 kg-mal, 11 hetesen hagyta el a vendégházat.

Még azon a napon elköltözött Cserkész is, akire a gazdái 2 évet vártak. Ő egy nyugodt, külön vonulók fiúcska volt eleinte. Ő volt az, aki mindig félrehúzódott, már születésétől kezdve. Szeretett magában hemperegni. Ha kedve volt, akkor játszott, ha nem. akkor a leglehetetlenebb helyekre tudott elbújni. Aztán jött egy idő, és megváltozott! A banda vezér alakja lett! Minden huncutságban benne. És nem tudni miért, de vízi komondor énjét is megcsillogtatta nap-mint nap. Két első láb vödör, orrot bele, levegőt ki, jöttek a buborékok. Lábban úszó mozdulatok, pancsoljuk ki a vizet, mert a vödör alján biztos kincs van. A farakás tetejét Ő is megjárta többször.

Szombaton Csermelyért jöttek. Ő volt az alomban a másik igen mozgékony, mindig megyek valahová, és mit is kellene csinálni? leányka. Kicsit kisebb volt mint a többiek, de ez nem zavarta! Lebirkózta a nála nagyobb fiúkat, nem félt a nagyoktól. Moroghattak rá, nem érdekelte. A labda játék kedvence volt. És hát, a víz… :-) Sokat játszottak Pindurkával.

Hétfőn pedig két nap “magány” után elindult Csillagsugár-Pindurka is új élete felé. Pindurka… Ő azért lett Pindurka, mert igen kicsin született meg utolsó előtti ként. Sokáig azt hittük nem sokáig lesz ezen a földön. De Ő nem így gondolta. Neki élnie kellett, hogy örömöt hozzon Editéknek. Meg is tett érte mindent, velünk együtt. Igazi kis harcos! Neki aztán meg kellett küzdenie mindenért.Az anyatejért, hisze könnyen letúrták a nagyok. De furakodott, mi pedig segítettük, és sikeresen kis pókhasakat rakott. Fejlődni nem nagyon akart, csak 1-2 dkg-okat. De életben maradt. Külön etetgettük, mindig első volt, aki enni kapott. Aztán jött a fordulópont, 6 hetesen megugrott. Erős növekedésbe kezdett, evett is rendesen, már nem tudták eltúrni az enni valótól. Igaz fizikai erővel nem bírta, de hanggal pótolta. :-) És a többiek tiszteletben tartották. Etetéseknél már csak az öv volt a tányér, amikor jól lakott, oda somfordáltak a többiek. Játékból is sokáig kimaradt, mert mindig lenyomták. De harcolt keményen, nem hagyta magát. Nevettük is, amikor Bendegúz, az alom legnagyobbja egy játék hevében farok behúzva inalt el Pindurka félelmetes vakkantó-morgása elől! :-)

Amikor jöttek érte, pihent éppen. Álmosan elő bújt a hívó szóra. Laci leguggolt hozzá, köszönt neki, Pindur a térdére tette a mancsát, lehajtotta a fejét, és egész testtartása azt mondta: de jó, hogy jöttél értem! Már vártalak nagyon!

A mi lelkünk belül, örömtől és bánattól egyaránt zokogott. Nem rejtettük véka alá könnyeinket. Megható jelenet volt. És hát Pindurka Ő Pindurka! Mind a 6 kiskutyát nagyon szerettük, hiszen nagyon vártuk születésüket, megkönnyeztük távozásukat! De ez így van rendjén! :-) A mi feladatunk itt véget ért! Megadtuk az alapokat, most már a gazdák nevelgessék, szeressék őket tovább!

Kívánjuk, legyen nagyon hosszú boldog komondor életük! A gazdiknak pedig kívánjuk legyen bennük sok örömük!

Adtunk, megint adtunk.. és ez jó! Adtunk örömöt, egy hű, odaadó társat, aki élete árán is megvédi gazdáját és annak családját! Mert adni jó!

Következő alkalommal összeállítást írok: gazdik írták címmel. Köszönöm hogy elolvasták! Kövessék továbbra is figyelemmel Portámkincsééket, mert zajlik ám az élet a vendégek elköltözése után is! Hiszen maradtak még öten a portán!

PostHeaderIcon Kirepültek komondorfiókáink!

Csendes lett az udvarunk! :-(

Szép nyári napot kívánok mindenkinek!

Eltelt ismét 2 hét, és rengeteg minden történt Portámkincsééknél. Az utolsó jelentkezésem óta Csillagsugár (Pindurka) és Csepke is gazdira lelt! Pindurka Bátonyterenyére költözik tőlünk, Kenderkerti Köves Bodza társa lesz. Komondoros társunk, Évi keresett Bodza mellé társat. Felhívott, van-e még kiskutyánk, akinek nincs gazdija? Mondtam, mindenkinek van. Illetve itt van Pindurka, de vele még várunk, mert Ő kicsit kisebb alom testvéreinél, nem is keresünk egyenlőre gazdit neki, meglátjuk, mi lesz belőle! Évi mondta, nagyon kedves családnak keresné, de megérti. Láttam, keres tovább, aztán csak szóltam neki: Mond meg a családnak, itt van ez a kiskutya, nézzék meg, hátha bele szeretnek. Mert Őt aztán nem adjuk bárkinek! A többi kiskutya gazdijait is megválogattuk, de Pindurka Ő Pindurka! Meg is kerestek Editék, eljönnének, megnéznék a kicsi Pindurt. Mert tapasztaltak már ők olyat, hogy a legkisebből lesz a legszebb! :-) El is látogattak 2 nap múlva. Persze közre fogta Őket apraja-nagyja! Amolyan Portámkincsés fogadtatásban volt részük.Pindurka is igyekezett látótérbe helyezkedni! És bizony, kedves kis ugri-bugrálásával, gyorsan fel is hívta magára a figyelmet! Ölbe vették, szeretgették, és a végén azt mondták: Kell nekünk ez a kis Pindurka! Ő a mi portánkra született! :-)

És láss csodát! Amint elmentek a látogatók, Pindurka magabiztosabb, még boldogabb, és mondja azt, kicsit beképzeltebb lett?? :-) Gőgösen járt-kelt az udvarban: nekem is van már gazdám, hozzám is jöttek! Ennek örömére, hatalmas bulit csaptak! Az udvar fellocsolva hőség csökkentés céljából, :-) És hol máshol kell a legnagyobbat birkózni csoportosan?? Hát persze, hogy a legsarasabb részen, ahol még egy kis víz is áll. Lett is belőlük pepita, csíkos, és fekete komondor! :-) :-) Mint egy kis varacskos disznó, úgy néztek ki! De semmi baj, reggelre megszárad, kipereg, és ismét szép fehér a bunda!

Már csak Csepke volt gazdi nélkül, amikor is hívott a szomszéd településről Jászapátiról egy fiatal pár, komondort szeretnének, és látták Csepkének még nincs gazdija, eljönnének, megnéznék. Ismét bemutatkoztak a mi komondoraink. :-) Háton, lábon tappancsnyomok. Sebaj! Leültek a terasz szélére, és örömmel simogatták a kis buksikat. Csepke most kicsit tartózkodó volt, lehet, el sem hitte, most hozzá jöttek. Kis idő elteltével viszont megbarátkozott, leült a lábuk elé: Én elmennék veletek, szimpik vagytok! Búcsúzásnál elmondták, megbeszélik, de nagyon szeretnék, ha megkaphatnák Csepkét. Eltelt két nap, telefonáltak. Félve kérdezték: Meg van még a kiskutya? Mondtam: Igen És megkaphatjuk?? Hát persze, hogy meg!! :-) :-) Boldog, sírós hangon hajtogatták: meg van még, megkaphatjuk és a mienk!!! Pénteken megyünk is érte! :-)

Röviden ennyi Pindur-Csillagsugár-Suba, és Csepke gazdisodásának története. Pindurka gazdija, Edit, rendszeresen kér fotókat, hogyan is éli napjait az ő kicsi kutyájuk! Én úgy gondolom, a lehető legjobb helyre kerülnek! Mint a többi 4 testvérük! Két tesó már elköltözött!

Tudtuk, hogy eljön ez az idő, bár szeretnénk késleltetni, de ez az élet rendje. Tudtuk, hogy csak vendégek lesznek nálunk, de akkor is nehéz az elválás! Azért születtek, gondoskodtunk róluk, hogy mások is örömüket leljék bennük. Legyenek hű őrzőik, családtagjaik új gazdájuknak életük végééig.

Elsőként Csoda-Zengő hagyta el a szülői házat. Éva már alig várta, hogy vihesse az Ő kiskutyáját! Én a búcsútól, Évi pedig a boldogságtól meghatottan könnyeztünk. Ölbe vette, és boldogan mondogatta: Az ééén kiskutyám! :-) :-) Teljesen megértem, hiszen közel 1 évet várt erre a pillanatra.

Persze, még aznap kaptam fotókat, élmény beszámolót, mi is történt. Kicsi Zengő jól viselte a változást. Persze elfáradt az izgalomtól, autózás, új hely, számára idegen emberek, bár Évi rendszeresen jött látogatni. Hamar beilleszkedett a barátságos mudiknak köszönhetően a falkába. Megismerkedett a számára ismeretlen tollas kétlábúakkal. Megnézegette őket, de eszébe nem jutott, hogy levadássza a szárnyasokat. Évi szavaival élve: kis idő múlásával, mint egy kiskirály, úgy járt-kelt a baromfiak között! Büszke komondorként felügyelte biztonságukat. Kicsi Zengőt képezni, tanítani szeretné gazdája. Kíváncsi rá, mit lehet kihozni egy komondorból. Sok sikert kívánunk, és várunk minden jelentkezést.

Elmúlt egy hét, és kirepült a másik kutyagyerek is. Csanád-Bendegúz Kiskörére került, Erik, Eszter társaságába, kiknek van egy nagyon szép vizsla lányuk Tisza. Boldogan vitték ők is Bendegúzt az embert próbáló hőségben. Izgatottak voltak, hogy fog majd viselkedni és beilleszkedni?

Másnap beszéltünk telefonon, és Eszter boldogan számolt be arról, nem volt semmi gond a beilleszkedéssel. Tisza rögtön elfogadta, a területet felfedezte, kerítésen keresztül megismerkedett a tyúkokkal, elmentek fürödni a Jászsági-csatornába. Szóval nem volt ideje búslakodni a tesók után a kis Bendegúznak.

Aztán jött az éjszakai vihar! Mindkét elköltözött komondor fiú mennydörgésből jól vizsgázott! Éva írta: Hmmmm… Viharfélő kutyák… Miközben a mudik egy része még a vihar kezdete előtt serényen igyekezett befelé, a komondor kölyök a viharban is édesdeden aludt a tornác lépcsőjén. Néha felemelte a fejét, hogy mi ez a mozgolódás körülötte, aztán horpasztott tovább. 

Bendegúzról hasonló információkat kaptam. Eszter ugyan beakarta vinni a házba, de annyira jó ízűen aludt, nem volt szívük felkölteni.

Az itthon maradottak sem féltek. Nem látják ezt a többiektől sem, hiszen a nagyokat sem zavarja a villámlás, mennydörgés. Szeretnek kifeküdni az esőre.

A hétvégén szintén elmegy tőlünk Csepke, Csermely és Cserkész. Egyenlőre csak Pindur marad, de Ő is csak a jövő hétig.

Kiszállnak a fiókák, már csak a nagyok maradnak. Ők gondolom, nem igazán bánják, több jut a simiből, ölelésből. Nem lesznek a kis szemtelen gombócok, akik ugri-bugrival eltolják őket a simító kéz elől. És persze nem lesz, aki huzigálja, rángatja a szőrüket. Aranyosnak viszont oda lesznek a játszótársak. Neki biztosan hiányozni fognak.

Üres lesz az udvar nélkülük. Meg tudtak nevettetni bármennyire fáradt volta is. Estlen kis mozgásukkal, bújásukkal, orral böködéssel: héé, figyelj már, itt vagyok! Láb legyintéssel, és persze nadrágszár tépéssel. De nagyon szerettek ölben ülni, hozzám bújni, megnyalogatni. És azok a kecsketej ivászatok! És a gyertek-gyertek hívószóra szaladások! Ezek mind nagyon szép emlékek maradnak. Fárasztó időszak volt, sok izgalommal, munkával járt a felnevelésük, de amikor a csillogó szemükkel, az emberre néznek, és kopén vigyorognak, az mindenért kárpótol!

A vendég csak egy ideig marad, és Ők nálunk vendégek voltak! De tudjuk, nagyon szeretik őket, jó gazdijaik lettek, amit meg fognak hálálni! Tudom! Ismerem a komondorainkat!

Köszönöm, hogy elolvasták! Híreket folyamatosan osztok meg Önökkel, ahogy a gazdiktól kapom!

Kicsi Zengőről és Csanád-Bendegúzról érkezett fotók:

komondor_kiskutya1b

Csanád-Bendegúz és a gazdi

komondor_kiskutya1a

Kicsi Zengő és társa

komondor_kiskutya_1

Kicsi Zengő nevelése

komondor_kiskutya1c

Csanád-Bendegúz és társa

komondor_kiskutya1d

Pindurkánk

komondor_kiskutya1e

Aranyos és Csepke

Kölcsön adok neked egy kutyát – szólt egy hang. Azért, hogy szeresd amíg él és sirasd amikor 12-14 év múlva meghal, de az is lehet, hogy csak 2-3 évig marad veled. Megteszed? Vigyázol rá amíg én vissza nem hívom?? A kutya elbűvölő lesz és te boldog leszel és ha úgy érzed majd, hogy a veled töltött ideje túl rövid volt, mindig veled lesz majd az emléke, hogy megvigasztalódj. Nem ígérhetem, hogy veled maradhat, hiszen minden földi dolognak vége van egyszer. De van egy feladatod, akarom, hogy a kutya tanuljon. Sokat keresgettem ezen a világon, hogy találjak neki egy igazi mestert. És a rengeteg ember közül aki itt él ezen a Földön, téged választottalak. Most válaszolj! Teljes szívedből szeretni fogod és úgy gondolod, hogy megéri az erőfeszítést? Nem fogod gyűlölni a világot és az életet amikor újból eljövök érte? És válaszoltam: – Igen készen állok, így fogok tenni. Mert az örömet, amit a kutyától kapok, enyhíti majd az elvesztés fájdalmát. Gyöngéden vigyázok rá, szeretni fogom teljes szívemből és a szeretetéért örökre hálás leszek. És ha sokkal előbb jössz érte mint várnám, erős leszek a fájdalom előtt, megpróbálom majd megérteni……. Miért? Igen, ha a szeretetemen keresztül te teljesíteni tudod amit neki terveztél, akkor segíts, amíg zokogok a hiányáért . És amikor rá emlékezem majd , biztosan tudni fogom, én sokkal többet tanultam, Őtőle.

PostHeaderIcon 9 hetesek lettek portánk pindur kincsei

6 komondorkölyök gazdiválasztás előtt és után

Szép napot kívánunk mindenkinek, Kedves Látogatók!

Ismét eltelt 2 hét! Gyors madár szárnyakon röpül az idő! 8 hetesek lettek a kis komondorok, eljött a gazdik, és persze számunkra is az izgatott saját kiskutya kiválasztásának ideje! Jöttek is sorban és izgatottan a jelöltek. Elsőnek Éva látogatott el hozzánk, akinek nagy tervei vannak a kiskutyájával: szeretné tanítani, képezni komondorát. Amellett, persze, ha úgy látjuk, meg fog jelenni kiállításon is, hogy megmutassa az Ő kedves komondorát, aki a Csoda-Zengő nevet kapta gazdájától. Tehát Éva nem teljesen küllem alapján választott, hanem viselkedés alapján. :-)  Legyen élénk, érdeklődő. Sikerült! Komondor fiúcska személyében.Éva 2 heti rendszerességgel jött, és kísérte figyelemmel a kicsik fejlődését, Csoda-Zengő kicsi kora óta egy örök mozgó,” nem hagyom magam, pofákat vágok” – kisfiú. :-)

Aztán jöttek Istvánék, aki már 2 éve várnak tőlünk kiskutyára, kitartóan. Számtalan látogatást tettek a kicsik születése előtt is (én úgy gondolom, ez már barátság lett köztünk) és bizony izgatottan várták születésüket. Jöttek is látogatóba. Már két naposan a kezükbe fogták a kicsiket. 2 hetente jöttek látogatni. Aztán eljött a kiválasztás napja. Nem volt könnyű döntés, hiszen 6 kedves, bújós kiskutya közül kellett választani. Bár az elképzelés fiú volt. Nem volt egyszerű dönteni! Azért sikerült, egy nyugodt fiúcska személyében, aki gazdijaitól a Cserkész nevet kapta. Cserkész, születésétől kezdve egy különvonulós, “hagyjatok békén aludni” – fiúcska volt. Persze ha evésről, vagy játékról van szó, aktívan részt vesz benne!

Timi és Tamás kezdettől fogva kislányt szerettek volna. Hát, bizony szukából van általában kevesebb egy alomban. Nálunk is csak ketten születtek. Jöttek ők is rendszeresen látogatni a kicsiket, de bizony, amikor választásra került a sor, elbizonytalanodtak. Pindurka (Csillagsugár) kisebb mérete ellenére, nagyon filigrán, kedves kis lény! Már-már hajlottak rá, hogy Őt viszik, de a végén maradtak eredeti elképzelésüknél. Sikerült dönteni a két lány közül, Ő a Csermely nevet kapta. :-) Eleven, talpraesett, igen bájos kis pofikájú, harcias, de egyben bújós lányka. Már pici korában is mindig galoppozott. A többiek aludtak, Ő pedig állandó felfedező úton volt.

Vasárnap megjött Eszter és Erik. Az ő választásuk egyszerű volt. Ugyanis, amikor második alkalommal, 6 hetesen meglátogatták az almot, egy fiúcska melléjük ült. :-) És mondta Erik: nekem Ő tetszik a legjobban, de jó lenne, ha Őt választhatnánk! És sikerült! Láttam a meghatottságot, amikor közöltem velük: Csanád a tiétek lehet! :-) A Csanád-Bendegúz nevet kapta.

Elfogytak a gazdijelöltek, így Csillagsugár (Pindurka) kan, és Csepke, egy nagyon szép szuka még gazdira vár. Pindurkához hétfőn jönnek, és legközelebbi jelentkezésemkor hírt adok róla, hogy ők lettek-e az álomgazdik! Ugyanis Pindurka kiemelt figyelmet, és szeretet kapott nálunk, mivel a legkisebb volt az alomban. Tudja is! :-) Kedves, bújós, ugyanakkor igen vehemensen védi meg magát! Ő az első és az utolsó evéskor a tányérnál! Két első lábát beleteszi az etetőbe, jól szétveti, és hangos morgással, vakkantgatással jelzi: “- másnak ennél a tányérnál nincs helye, amíg én jól nem lakok!” :-) :-) És a többiek tiszteletben tartják! Játékok során pedig, ha a nagyobbak le akarják nyomni, erővel nem győzi, de hanggal pótolja. Mindig kiharcolja amit akar, nem hátrál meg soha.

Csepke egy szép nagy szuka már most. Neki is megvan a maga története. Lett volna gazdija, de mivel nem jöttek sem látogatni, sem kiválasztani, úgy döntöttünk, nem kapják meg! Akinek nincs annyi ideje, hogy 15 percnyi autóutat szánjon arra, hogy megnézze a leendő kiskutyáját, annak hogy lesz ideje foglalkozni vele? :-( Tudom, többen azt gondolják, a komondor komoly, nagy testű, tekintélyt parancsoló kutya, nem is kell vele foglalkozni. Dehogynem! Éppen annyi szeretetet igényelnek, ha nem még többet, mint egy kistestű kutyus. Hatalmas, és bár nehéz elhinni, érzékeny lelkük van! Úgy gondolom, helyesen cselekszünk, és keressük álomgazdiját Csepkének, aki el fog jönni érte is.

Csepke egy nagyon típusos, eddig úgy tűnik, nagy testű szuka komondor lesz. Játékos, “nem félek semmitől, de bújós vagyok, és minden csínyben részt veszek” – csajszi! :-)

Sokat gondolok mostanában már a búcsúra. Elröpült az idő, betöltötték a 9. hetüket. Megkapták oltásukat, be vannak chipelve, és a jövő héten már jönnek a gazdik, és viszik őket! Kiürül a porta! :-( A nagyok nem igen bánják, hiszen most ezalatt az idő alatt rájuk kevesebb idő jutott! Egy-egy futó simi, ölelés, aztán ők is elvonultak, ne zaklassák őket ezek a szőrcsomók! :-) De azért féltő gondossággal figyeltek a lábuk alá, még futás közben is, amikor dolguk akadt a kapunál, nehogy rálépjenek valamelyik útban lévőre. Mint azt már az előző két alomnál megfigyeltük, ha a nagyok szaladnak a kapura, a picik menedéket keresnek. Ahogy érzik, hogy erősödnek, és belakták, felfedezték az egész portát, érdeklődve, kíváncsian figyelik, mi történik, miért szaladnak a nagyok. És most, hogy a 9. hetet betöltötték, már látom, egy bizonyos távolságig már szaladnak a nagyokkal, ugyan még nem ugatva, de már szaladnak. :-)

Szívesen üldögélek a terasz szélén és nézem, ahogy birkóznak, huzigálják egymást és Aranyost. Aranyos szépen bánik velük, meg is lepik 4-en, 5-en, csúsznak-másznak rajta. Huzigálják a szája szélét. És most már fogócskáznak is vele. És azok a hangok! Párokra oszlanak, és fülsértő hangokkal hékulázzák egymást fekvő helyzetben. Mi csak szájkaraténak hívjuk ezt a mókás jelenetet. :-) Ha egy valamelyikőjük felfedez valami érdekességet, mint a darazsak, rögtön ott van a többi is. Legyen az ivás, új játéktárgy, vagy éppen Picur, vagy Tücsök! Na, ez a két kis shih-tzu menekül előlük. Mert eggyel még csak el lehetne játszani, na de már 4-5 10 kg-os komondorgyerekkel??! :-) :-)

komondor_cs_alom9dEzt az almot és a vele járó sok örömet Angyalkán, Legényen kívül köszönhetjük Pető Zolinak, a Fehér-Morcos Kuvasz Kennel tulajdonosának és csapatának, akik nélkül mind a gazdik, mind pedig mi szegényebbek lettünk volna. Meg is beszéltük Zolival, mielőtt elmennek a kicsik, készül egy közös fotó a kölykökkel! Tegnap elkészült! Boldogsággal töltött el bennünket, hogy nem csak mi, és a leendő gazdik, hanem Zoli is nagyon büszke a Portámkincse Cs-alom gyönyörű kölykeire!

Nagyon örülünk annak is, hogy tudjuk, nagyon jó helyre kerülnek portánk kincsei. A gazdik nagy-nagy szeretettel várják őket! Azt sem tudják, hogy készüljenek a fogadásukra. Biztonságossá tenni a portát, nehogy kilopják, edénye, ennivalója, fekhelye legyen… Az autóban hol lesz a helye, hová viszik sétálni, túrázni, buszozni, szabadságot kivenni, mert nehogy az első hetekben egyedül maradjon otthon, és szokja meg az új környeztet, új gazdit, ne hiányolja a tesókat. Van ahol másik kutyus, cica fogadja majd az új családtagot, és bizony össze kell szoktatni őket.

Én úgy gondolom, ettől nagyobb öröm nem kell, amikor tudja az ember, hogy jó helyen lesz az általa nagy szeretettel nevelgetett, szeretgetett kiskutya. A lelkünk egy-egy darabja elköltözik velük! Hiányozni fognak nagyon! De azért neveljük őket, hogy mások is örömüket leljék bennük, legyen hű társuk, aki megvédi portájukat, gazdáikat, és hű társuk lesz, amíg az élete tart.

komondor_cs_alom9e komondor_cs_alom9h komondor_cs_alom9g komondor_cs_alom9f

PostHeaderIcon Hevesi Portámkincse Csepke új gazdit keres!

Eladó komondor kiskutya a Hevesi Portámkincse Komondor Kennelből

Csepke 8 hetes komondor lányka, gazdikereső lett. A gazdijelölt, aki előzőleg jelentkezett, nem találtuk megfelelőnek, így nem adjuk oda neki Csepkét. Várja álomgazdiját! Részletes információt telefonon tudunk adni, elérhetőségeink a Kapcsolat menüben találhatók!

komondor_csepke1 komondor_csepke2komondor_csepke3

PostHeaderIcon Parádés poszt a pajkos Portámkincse-Pindurkákról

Szép nyári napokat kívánok, Kedves Látogatóink!

Portámkincsééknél mozgalmasok a napok, mert a lurkók igen gyorsan nőnek, és nem csak testileg, de huncutságilag :-)  is! Aranyosunk pedig remek társ a rendetlenségben! :-) Na, de kezdjük az elején!

Az elmúlt két hétben három gazdijelölt látogatta meg leendő kiskutyáit. Itt volt Gabi, Lilla, István, Évi, Erik és Timi, akik már alig várják, hogy portájukon tudhassák valamelyik csöppséget. :-) Boldogan, minden félelem nélkül fogták közre a látogatókat, és kezdték rángatni a nadrágszárakat, megrágcsálni a feléjük nyújtott kezeket. Megmutatták a kecsketej-ivászatot, hogy tudnak egy ütemre lefetyelni, és milyen gyorsan kiürül a liter tej a tányérból. Aztán jöhet a móka: egymás gyömöszkölése, ráncigálása, majd hirtelen álomtündér suhint a pálcájával, és ott alszanak el, ahol éppen vannak. :-)

Megkapták az első oltásukat 6 hetes korban, amit észre sem vettek, és megvolt a következő féreghajtás. Fogacskák már mindenkinél kint vannak, még Pindurkának is, aki már nem olyan pindurka. :-)

Megtörtént a nevek kiválasztása. Van, akinek a gazdi választott, van két keresztszülőnk, és persze mi is névadók vagyunk: Cserkész, Csanád, Csillagsugár, Csoda-Zengő, Csermely és Csepke a teljes névsor.

Az étkezésről annyit, étvágyuk változatlan! :-) Napi 2 liter kecsketej, bár ebből fogyna több is, de most már inkább a darabos evésre kellene áttérni. Jöhet a főtt csirkecomb, -szárny, karajcsont, darált marhahús, pulykával. És persze napi egyszer áztatott bébi száraztáp, ami nem annyira nyerő, de ha nagyon éhesek, elfogy. :-) Persze trükközünk vele, mert a főtt hús levébe áztatom be, vagy kecsketejbe. :-) És bejött az étrendbe a töpörtő is. Az nagyon finom ám! :-) Na és a karajcsont!!! Lehet vele fogat élezni! Igaz, a csont még nem megy, de a husit leszedik róla. A héttől pedig étrend-kiegészítőnek kezdjük adni a csontok és ízületek fejlődését szolgáló kálcium-foszfor port. Mi a féreghajtások után, a bélflóra helyreállítására Probiotikum pasztát adjuk.

És persze beindult a szőlőtőkék háncsolása. :-)

A nehéz sorsú komondorgyerekek mindennapjai nemcsak evéssel telnek, hanem most már egyre több játékkal. :-) A 430 m2-es terület minden szegletét felfedezték már. Belakták a portát. A nagyok nem tudják hová bújjanak az őket piszkáló, szőrt huzigáló, vakogó gombócok elől. :-) Egyedül Aranyos az, akinek felhőtlen boldogság az apróságok csillapíthatatlan játékvágya! Hiszen Ő is egy nagy testbe bújt gyermek még! Nem is tudom, mit fog kezdeni magával, ha elmennek az apróságok! Azért oda kell figyelni rájuk, mert Aranyos csak nagyobb :-) és testméretéből adódóan erősebb. Bár óvatos, vigyáz, de előfordul, hogy a játék hevében elfelejtkezik magáról, akkor aztán van visítás, inalás! De ez csak addig tart. :-) Aztán újra támadás!! :-) Van, amikor 4-5 kis rosszcsont huzigálja, harapdálja Aranyos fülét-farkát. Csúsznak, másznak rajta, Ő pedig fekve, kényelmesen veszi fel a kesztyűt a töpörtyűkkel. :-) :-)

A másik játszótárs Tücsike lenne. Meg is lepik rögtön, ha kijön az udvarra, de mivel már termetesebbek nála, fél tőlük, bebújik a szék, asztal alá. Na, akkor hasra vágják magukat, és kivágják a magas C-t! Fülsértő vakkantgatásba kezdenek! Gyere-gyere játszani! :-)

Picur hercegnő is felszorult az asztalra. :-) Rögtön észreveszik, hogy új játéklehetőség, de bizony gyorsan helyre rakja őket! :-) Meghökkennek, hogy a tőlük kisebb szőrgombolyag hirtelen milyen méregzsákká változik, és elkullognak. Aztán próbálkoznak Betyárral, Zengővel, Legénnyel, de ők erélyes morgással jelzik: megálljatok kis vacakok! :-) Mi már tekintélyt parancsoló portaőrök vagyunk, nem játszópajtások! :-) Azért nem adják fel, egy-egy bátor gyereknek sikerül felmászni a nagy testre, onnan leszánkázni, aztán gyorsan tovább állni. :-)

Nem mondom, hogy unatkozunk! Úgy szeretek leülni közéjük! Azonnal közrekapnak, és rágcsálják a papucsomat, lábamat, nyalogatják a karomat. huzigálják a nadrágomat. Megböknek az orrukkal: – itt vagyok! Kérek egy simit!! :-) És az ember mindent elfelejt olyankor, csak szeretet van, és békesség… :-) Már most rossz belegondolni, hogy hamarosan útrakelnek, és megcsendesül a porta!  Elköltöznek új otthonukba, ahol már nagyon várják őket! :-)

Pindurkáról annyit mondanék, igen szépen fejlődik. Ő az első , aki a tányérnál terem, és utolsó, aki elhagyja. Akkora pókhasat tud rakni, hogy széle-hossza egyforma! Ha ki akarják szorítani a tányértól, erős morgással jelzi, engem innen el nem túrtok! Bizony! Aki erővel nem győzi, az hanggal helyettesíti! Játékban sem hagyja magát, igazi kis hörcsöggé válik. :-) Szeret ölben lenni, megszokta. :-) :-) :-)

Tegnap látogatóink voltak, a Pásztor család: 4 gyermek és a szülők. Volt ám élet az udvarban! Aranyoson látszott a boldogság: “- De jó, új játszótársak!” Minden gyereknek jutott a kezébe egy kiskutya. Pannának rögvest Pindurka lett a kedvence, Ferkó pedig Aranyossal barátkozott össze nagyon. Gyönyörű este volt! Kifáradtak a gyerekek, és a szőrös gyerekek is. Amikor elköszöntünk a vendégekről, a kicsik egy kupacban ültek mind a hatan a terasz végén, és várták a hívó szót: gyertek-gyertek! Máskor egyenként kell berakni őket a faházba, most omlottak a jelszóra! Éhes volt a pocak, és fáradt a test. :-) Nem is volt most hisztizés a bezárás miatt! Gyors csamcsogás, aztán néma csend!

Köszönjük Kata, Feri és gyerekek ezt a szép estét!

Kedves Olvasók! Bár hosszan tudnék még mesélni, de majd két hét múlva ismét jelentkezem. Akkor elújságolom, hogy melyik gazdi melyik kiskutyát választotta, hiszen a jövő héten elérkezik ez az idő is! Köszönöm hogy elolvasták, remélem, sikerült valamennyit átadnom abból a sok élményből, amit napról napra átélünk ezekkel a csoda kis lényekkel! :-) :-) :-)

PostHeaderIcon Akcióban a “Cs -alom”!

Már 5 hetesek komondor kiskutyáink!

Kedves Látogatók! Ismét jelentkezem babahírekkel! :-)

komondor_kiskutya_cs-alom11Már van foguk a kis gézengúzoknak, úgyhogy kezdődhet a rágás! Az udvart birtokukba vették. Egyre nagyobb területet járnak be, fedeznek fel! :-) Ügyesen térnek ki a nagyok lábai alól, amikor azoknak fontos dolguk akad, és szaladni kell a kapu felé. Olyankor a kicsik jeleznek egymásnak “- fedezékbe!”, és vonulnak gyorsan vissza, biztonságos helyre. (Ezt tapasztaltuk Betyárék kölyökkorában is. Amikor a nagyok ugatva szaladtak a kapu felé – csaholva őrködtek -, a kölykök fedezékbe vonultak.) Aztán figyelnek, mit is csinálnak a felnőttek, és eljön az idő, amikor együtt szaladnak a kapura, és figyelmeztetik az arra járót: -” erős csapat a mienk, meg sem próbáljátok, hogy engedély nélkül begyertek!” :-)

De egyenlőre még az önfeledt játéké a főszerep! :-) Megy a birkózás, játék huzigálás, elkezdődött a szőlő “metszése”, Aranyos bakancsának rágcsálása.

És bizony, a pici lábak már elbírják a futkározást is, úgyhogy Tücsi, a shih-tzu fiú, ismételten előlépett személyi edzőnek. :-) Szalad elöl, a lurkók pedig utána. Édesek, ahogy csetlenek-botlanak, felbuknak a nagy igyekezetben. komondor_kiskutya_cs-alom10

A játékban jóóól megéheznek, és jöhet a kaja. Közrefognak, rángatják a nadrágomat, vakkantgatnak, néznek rám: “- addjadd mááár az ennivalóót!! Éhes a banda!” Na, hát az a lefetyelés! Boldogan hallgatjuk, annyira jóízűen esznek. Az étlapon szerepel a marha darálthús főzve, (nagy köszönet Tóth Tamásnak érte, aki beszerezte nekünk a színmarha húst, és a csirke combokat, szárnyakat) pulyka darálthús, áztatott bébi száraz táp és persze az elmaradhatatlan kecsketej, amiből az egyszeri adag 1 liter, és szomjoltásra még naponta kétszer kapnak. Szokják a vizet is. Bár a legelső alkalommal olyan képeket vágtak, mint amikor a kisgyermeknek citromot adnak, és kérdően néztek ránk: “- mi a fenét adtatok ti nekünk?” Aztán persze csak egynek kellett elkezdeni az ivást, a többiek sem bírtak a kíváncsiságukkal, közrefogták a vizestálat, és rájöttek, nem is olyan rossz dolgot adtak nekünk a simabőrűek. :-)

komondor_kiskutya_cs-alom8Most már teljesen természetes módon isszák a vizet. Ugyanez játszódott le a marha főtt, darálthússal. Ismeretlen szag, óvatosan közelítünk. Aztán kóstolás, és: “- ne hagyd abba, finom ez!” :-)

Ha nem figyelünk oda, akkor előjönnek Aranyos vacsorájával is! :-) Nyers csirkecombot huzigatva, morogva, jelezvén: “- el ne vedd!” :-) Persze mindezt még éppen bújó, vagy még csak sejlő fogakkal… :-) :-) A nyers hús evése azért még várat magára!

Megvolt a második féreghajtás is. És, hogy szalad az idő: a jövő héten jön a következő, és az első oltás is. No meg a chipek beültetése.

komondor_kiskutya_cs-alom9 Pindurkáról (Csillagsugár) is szólnék pár szót. A kis kedvenc szépen gyarapszik, növekszik. Imád ölben lenni! Játszik, “világ körüli” utakra indul. Teszi ugyanazt, mint a többiek. Lehet, nem lesz óriás (bár ki tudja még?) de erős, életrevaló, küzdő fiúcska, akinek nagyon kedves pofikája van, amivel bárkinek a szívét rabul ejti.

Legközelebb az oltás után jelentkezem összegyűjtött hírcsokrommal! Köszönöm, hogy elolvasták… :-)

Videókat naponta készítünk, és a Komondorbaba-napló oldalunkra folyamatosan töltjük fel!

Magyar nyelvű oldalunk
Under construction, sorry!!!
Büszkeségeink
Translate website:
Mottónk

"Ha olyan élőlényt akarsz magad mellé, aki nem okozhat csalódást neked, tarts ebet. S ha ez az eb egy tiszta tekintetű, méltóságteljes, fehér és nemes, ki szebbé teszi életedet, ez csak egy KOMONDOR lehet!"

„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Munthe, Axel

Komondoros kategóriák
A komondor jelleme

Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes! Megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. A komondor buzgón őrzi territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be. Nem agresszív: a komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.

Magyar kutyafajták
A 9 magyar kutyafajta bemutatása
Komondor archívum