Hevesi Portámkincse Komondor Kennel

Posts Tagged ‘Besenyeiné Kati’

Ma voltunk egy jó nagyot sétálni Picurral, a Shih-tzu hercegnővel, kihasználtuk, amíg még ilyen kellemes az idő. Útközben be kellett ugranom pár apróságért egy kisboltba, de nem volt gond, mert kint vigyáztak rá addig nekem. Ő képes erre a 3 percre is kétségbeesni, és amikor visszamegyek, akkor úgy fogad, mintha hetek óta nem találkoztunk volna. Szóval, mikor kiértem, akkor megölelgettem, nyomtam egy puszit a fejére és mondtam neki, hogy: “- Semmi baj csillagom, már itt is vagyok!” Mire hallottam, hogy egy tőlünk nem messze álló nő flegmán megjegyzi:

– Jézus isten! Ez csak egy kutya! De szánalmas…

Nem mondtam semmit, mert nem lett volna értelme. De azért hazafele végig az “ez csak egy kutya” mondatán agyaltam. Igen, tényleg CSAK egy kutya. Nem tud beszélni, nem mehetünk együtt moziba vagy vásárolni, nem tud tanácsot adni, sőt, baromi sokba kerül; előfordul hogy bekakil vagy bepisil, esetleg más kárt csinál. Megköveteli a sétáit, így akkor is mennünk kell, amikor én a hátam közepére sem kívánom. Ráadásul iszonyatosan akaratos, ami már a fajtáját tekintve sem meglepő. Ha meglát egy macskát az úton, akkor képes leszakítani a fél karomat, és reggelente úgy kelek fel miatta, mint egy nyomorék, mert hiába van nagy ágyam, ő nyilván a nyakamban alszik…

Csak egy kutya, ráadásul nem mintakutya, kicsit sem. De ez a kutya az, aki amikor hazaérek, olyan boldogan üdvözöl, hogy percekig képtelen vagyok levenni a kabátom vagy a cipőm, mert biztos hogy nem engedi. Ez a kutya az, akinek a szuszogása az utolsó amit hallok elalvás előtt, és ugyanez a hang az első ébredés után. Ez a kutya az, aki megtanított arra, hogyha ideges vagyok vagy feszült, akkor nincs is jobb mint egy pár órás séta a mezőn vagy az erdőben, ahol kitisztul a fejem, együtt vele. Ez a kutya az, akivel időnként hosszú órákat töltünk elnyúlva a kanapén, amikor én vagy egy könyvbe mélyedek bele, vagy félálomban csak bámulok ki a fejemből, ő pedig rárakja a kis fejét a lábamra és tulajdonképpen ezek azok a pillanatok, amikor érzem, hogy minden teljes. Nem kell ennél több. Ez a kutya az, aki nem neheztel érte ha pl. ideges vagyok, mert el fogok késni és esetleg hangosabban vagy csúnyábban szólók rá, mint kéne. Ellenben ő az első, aki lenyalogatja a könnyeimet, amikor már nagyon elegem van. Ez a kutya az, aki mellett naponta eszembe jut, hogy mennyire szerencsés vagyok. Mert ő van nekem! És, mert rengeteg dologra tanított meg, amik nélkül most nem az lennék, aki vagyok.

Persze, volt életem előtte is. Csak éppen vele együtt minden sokkal jobb, színesebb, több és teljesebb lett. Szóval, innen üzenem a kedves hölgynek, hogy: igen, ez valóban csak egy kutya. Neki. Nekem a társam, a legjobb barátom, és az életem egy olyan része, ami nélkül már nem működnék úgy, ahogy kell…

~ Besenyeiné Kati

Ez a hét is mozgalmasan telt Portámkincséék háza táján! Volt ebben minden! Móka, kacagás, egy kis fürdés, és persze az évadzáró kiállítás.

Úgy gondoltam, hogy a sok esős nap után, amikor végre kisütött a nap, a hancúrra éhes komondoraink ismét birtokba vehetik a kertet. Na, meg persze azt is figyelembe véve, hogy Betyárnak a hétvégén “fellépős” napja lesz Mielőtt a kozmetikába elmegyünk, hagy ugrálja ki magát! Hát, ez a vártnál is jobban sikerült! Vittünk is Erikának egy félkádnyi, jó, hevesi földet… Boldog játék folyt a portán Angyalka és Betyár között, aztán betársult Legény is, ami nála igen ritka esemény. Szemet gyönyörködtető látvány a hatalmas testű komondorok elrugaszkodása a földtől! Ugyanis egy párszor légi komondornak képzelték magukat! Kifáradva, de boldogan fogadtak szót, hogy a kapu most már záródni fog!

Ezután jött Betyárnak a meglepetés út! Indulás fürödni! Mert bizony a gödör ásás után igencsak térdig ért a sárcsizma!  Szépen kisuvickolva tértünk haza. A hideg idő miatt felhoztuk Betyárt a lakásba éjszakára, hogy megszáradjon, és megfázás nélkül ússza meg a fürdetést. Boldogan galoppozott a sok-sok lépcsőn a második emeletre. Tudta, itt csak egyedül ő fogja birtokolni imádott gazdija szeretetét! Picur már nem örült ennyire, hangot is adott neki. Bőszen védelmezte az ennivalóját. Betyár pedig jó komondor módjára, tiszteletben tartotta Picur elemózsiáját.

Az éjszaka nyugodtan telt, Betyár elégedetten hajtotta álomra fejét gazdája (Besenyei László) közelében.

Felvirradt a kiállítás napja. Útra keltünk a nagy ködben Jászberény felé, az év utolsó kiállítására. Örömmel vártuk a barátokkal való találkozást. A kutyashow szép, rendezett környezetben került megrendezésre, és ráadásul a nap is kisütött. 9 komondor nevezése érkezett, ebből 7-en jelentek meg. A többi kutyafajta népes táborral, 610 pajtival képviseltette magát!

Ezen a kellemes hangulatú kiállításon Betyár eredménye – amire nem számítottunk – koronázta meg a napot: K1, CAC, HFGY-BOB címert ért el!!! Remek zárómotívuma lett így az egész évnek, amit a hátunk mögött tudhatunk, és igazán büszkék vagyunk saját tenyésztésű Komondorunkra: Hevesi Portámkincse Betyárra (persze, a többiekre is)!

És még egy meglepetés ért bennünket: találkoztunk Évával és Wolfganggal, leendő Portámkincse Komondor tulajdonosokkal, akik messziről elutaztak csupán azért, hogy megnézzék Betyár szereplését!!! Nagyon meghatódtunk és örültünk a találkozásnak!!!

Egy időre tehát búcsúzunk a kiállítások világától. Azért nem marad hír nélkül a Kedves Látogató, hiszen Portámkincsééknél mindig történik valami! Látogassák, olvassák továbbra is oldalunkat! Ígérem, minden fontos és nem annyira fontos dolgot megosztunk Önökkel!                               /Besenyeiné Kati

Nagyon meghatódtunk a minap, mert Justyna Marchwica, Hevesi Portámkincse Bátor lengyel gazdija lepett meg minket friss, kutyás fotókkal! A képeken Bátor éppen tanársegéd, ugyanis Justyna iskolás gyerekeknek tart előadást a kutya és gyermek biztonságos kapcsolatáról. Igazán büszkék vagyunk rá, hogy Bátor nemcsak szépségversenyeken, hanem “terápiás” komondorként is megállja a helyét!!!

Justyna komondor és puli ebtenyésztő is Lengyelországban, és küldött nekünk egy szívhez szóló üzenetet angolul meg magyarul. Külön öröm számunkra, hogy példát statuáltunk tenyésztői hozzáállásához! Levelét szó szerint mellékeljük, melyet ezúton is hálásan köszönünk! (Besenyei László és Besenyeiné Kati, Bátor tenyésztői)

Thank you for a wonderful dog. Bator is a beautiful, healthy and has great character. We chose this kennel because the owners have a lot of love for their dogs. The most important is the welfare of dogs. Breeders don’t deceive buyers and sell puppies on abroad for this same price like for hungarian buyers. It is unfortunately a rarity…. We also guided by such principles in our kennel Best regards from Poland. Justyna & Bartosz Marchwica – komondor & puli kennel “Zwierz w Dredach FCI ”

Köszönjük, ez a csodálatos kutya. Bator egy gyönyörű, egészséges és nagyszerű karakter. Azért választottuk ezt a kennel, mert a tulajdonosok sok szeretet kutyáik. A legfontosabb ezek közül a jóléti kutyák. A tenyésztők nem becsapni vásárlók és eladni kölykök külföldön erre ugyanazon az áron, mint a magyar vásárlók. Ez sajnos ritkaság… Mi is vezérlik, mint az elveket saját kennel Üdvözlettel Lengyelországból. Justyna & Bartosz Marchwica – komondor és puli kennel “Zwierz w Dredach FCI”

Hevesi Portámkincse Bátor, mint tanársegéd

Legelső komondorunk, Zengő, éppen ma ünnepli 6. születésnapját!!!

Zengő 6 éves!

 – Ez alkalomból szeretném elmesélni a kislány hozzánk kerülésének történetét –

A szüleink háza sajnos megüresedett. Hogy ne maradjon őrizetlenül, keresgélni kezdtünk megfelelő őrkutya után. A férjem (Besenyei László) hónapokig bújta az internetet, olvasgatta, melyik kutyafajta is lenne jó erre a feladatra. Rátalált a komondorra (nem volt könnyű a tenyésztő kiválasztása sem). Aztán februárban elém állt, és azt mondta nekem: “- Megtaláltam a megfelelő kutyát, és a tenyésztőt is!” Igazából a kennelnév fogott meg minket (Mátyás Király Udvari Komondor), mivel egyáltalán nem ismertünk tenyésztőt. “- Komondor lesz a portán?!” Én, megmondom őszintén, nem örültem neki! “- Az a loboncos kutya?” – felkiáltással fejeztem ki nemtetszésemet! Később azonban elkezdtem nézegetni komondoros fotókat, videókat, és kezdett egyre szimpatikusabb lenni a “nagy maci” kutya! Szép havas, hideg februári reggelen elindultunk Tatára, kölyköt választani. Fiúcskát, 10 heteset. Még idehaza megbeszéltük, hogy a Zengő, vagy a Boglya nevet fogja viselni.

A kapuban két hatalmas kan ágaskodott. Gondoltam, ezektől tényleg nem mer bemenni illetéktelen! A tenyésztő körbevezetett a portán, és megmutatta állományát. Megálltunk a 10 hetes kiskutyák kennele előtt. Hú, ezek már nem is olyan kicsik! És a szőrük, mint a jegesmedvéé! Beszélgettünk, érdeklődtünk a fajtáról, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy “fürtös” nagyobbacska komondor odaült az ajtóba, és kitartóan nézett ránk!

Na, de eljött a választás ideje! “- Akkor hozok ki nektek fiúkat, és válasszatok!” Én mondtam a férjemnek, hogy szívem szerint ezt a komondorkát vinném, aki hűségesen üldögél, s nem tágít az ajtóból. Mondja a tenyésztő: “- Ő is elvihető, de lány, és már 5 hónapos! De kihozom!”

És ez a “fürtös” komondor leült a lábunkra, térdünkre hajtotta a fejét! Ránk nézett, és a tekintetével kérlelt minket: “- engem vigyetek!! Hű leszek életem végééig!” Ekkor valami átjárta a lelkünket, s nem volt többé kérdés, ki fog velünk jönni! A hab a tortán pedig az volt, hogy a komondorlány neve pont Zengő!! Igaz, 10 hetes fiúért indultunk, de kincset találtunk!

Zengő kölyökként, portánk első kincse!

Így lett Mátyás Király Udvari Zengő hű társunk, s a Hevesi Portámkincse Komondor Kennel legelső tagja, és reméljük, még sok-sok szülinapját ünnepelhetjük együtt!!!   /Besenyeiné Kati/

– Besenyeiné Kati komondor ebtenyésztő beszámolója és fotói

Szombati halászleves bográcsozás

Ez a bográcsozás most teljesen a saját kedvünkre történt: csak a szűk család tagjait láttuk vendégül! Laci főzte a halászlevet, én segítettem neki, na persze és az összes Portámkincse kuktáskodott! Jó hangulat, jó idő, és a legjobb társaság! Sürögtek forogtak ám az illatokra! Ettek már halat, de nyersen. És bizony a jó halászlének csábító illata volt. Angyalka és Zengő hűségesen sürögtek-forogtak a bogrács körül. Legény és Betyár a kezdeti kíváncsiság után befeküdtek a kazánházba, inkább hűsöltek! De bizony a tányércsörgésre előmerészkedtek! Kaptak ők is egy-egy szeletet a halból, persze gondosan kiszálkázva. Igen ízlett a bandának!

Angyalka valószínűleg megérezte, hogy nekem most igen nagy lelki vívódásom van. Holnap megyek az orvosi bizottság elé. Odaült mellém a terasz szélére, a kobakját először a vállamra tette, majd bebújt a hónom alá, és így ültünk egy darabig. Aztán eldőlt, és én ráfeküdtem az oldalára, mely a melegben igen szaporán járt, szinte ringatott! Akkora békességet, nyugalmat árasztott magából Angyalka… Néha-néha megérintett a mellső lábával – tudatva, hogy: SZERETLEK -, én minden idegességemet, szorongásomat elfelejtettem! Olyan mély nyugalom, békesség van bennük, hogy az ember, ha csak rájuk figyel, megszűnik körülötte a világ! Velem ez történt! És nagyon jó volt!

Vasárnapi kiruccanás, avagy irány: Surány!

Augusztus utolsó vasárnapján meglátogattuk Bársonyt, és elvittük kirándulni gazdijával Surányba. Erikának van ott üdülője, meghívott bennünket. Két kutyával keltünk útra: Picurral a gyakorlott utazóval – és fenséges kis shih-tzu hercegnővel -, és Hevesi Portámkincse Bársonnyal, azaz Bársikával. Bársi nem gyakran utazik, így hatalmas izgalomban volt! Először ácsorgott, később aztán leült a csomagtartóban és nézelődött! A klíma ellenére igen szaporán szedte a levegőt. Na, de a terület felfedezése mindkét kutyának érdekes feladatot adott, és egymást figyelve, nagy-nagy összhangban belakták a portát – falkásodtak, a pici és az óriás -, és kezdték őrizni a területet. Nagyon édesek voltak! Aztán elindultunk gyalog a Dunához. Az úton is figyeltek egymásra.Aztán felcsillant a víííz! Na, Bársony gyakorlott Duna-járó, hamarosan bele is gázolt. Okos komondor módjára csak addig, amíg biztonságban érezte magát! Egy centivel sem beljebb! De ott ment a hancúr! Picurka is óvatoskodott. Aztán jött egy nagy hajó, és a hullámok először befele mentek, aztán megfordultak! Ekkor Picurt felkapták, és először kifelé, majd gyorsan befelé húzták! Bársony gyorsan ott termett, nézte, hogyan tudna segíteni. De Picurban is dolgozott az életösztön! Pici lábaival teljes erőből úszott kifelé. Szegénykémnek nem volt könnyű, mivel hosszú szőre átázott, és vizesen, bizony súlyos volt! Emberi segítséggel azért megúszta a félelmetes kalandot! Bátran elmondhatja a kutyatársaknak: hullámlovagolt a Dunán! Hazafelé, mint két fáradt gyermek, egyetlen hang nélkül, mélyen aludtak.