Posts Tagged ‘komondor kölyök’

PostHeaderIcon Aranyos és Legény szerelmének gyümölcseit december közepére várjuk!

Nagyon kedves Barátunktól és egyben lengyel tenyésztőtársunktól, Justynától kaptunk egy szépséges, babaváró montázst! Ezúton is hálásan köszönjük, és nagy szeretettel tesszük közzé a képbe rejtett hírt:

Aranyosunk és Legényünk ezév december közepén a D-alom szülőpárja lesz! Nagy-nagy izgalommal várjuk Aranyos növekvő pocakját!

komondor_kolyok_varhato

PostHeaderIcon Nyári összefoglaló a Portámkincse Komondorokról

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!

Aranyos és Álom

Aranyos és Álom

Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.

Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -,  a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! :-) Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati! :-) De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!

Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!

Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!

Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.

Aranyos Tiszaújvárosban

Aranyossal Tiszaújvárosban

És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek  – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért.. :-)

Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.

A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból.. :-)  Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!

Aranyos Hortobágyon

Aranyossal Hortobágyon

Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor… :-(  Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!

Laci és Álom

Laci és Álom

És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van :-) egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény.. :-) Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen? :-)  Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…

Legény papa

Legény papa

Álom kislánya

Álom kislánya

De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… :-) tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat! :-) Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak! :-) A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz… :-) Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást… :-)

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Veszprémben

Aranyossal Veszprémben

Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! :-) Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.

A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok… :-)

Csermely és Legény

Csermely és Legény

És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.

Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!

Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. :-( És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is… :-( A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt… :-(

Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!

Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Álom és Aranyos

Álom és Aranyos

 

PostHeaderIcon A Portámkincse Gazdik beszámolói a “Cs” – alom növendékeiről

Üdvözlök minden régi és új Látogatónkat! Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most összegyűjtöttem, és elmesélem, merre jártunk mostanában.

Amikor kiürült az udvar, és utolsó kölyök is elhagyta a portát, több szeretet és gondoskodás jutott az otthon maradottakra. És nekünk is jobban van időnk elmenni fajta bemutatóra, kiállításra. Ezekről az élményekről szeretnék most írni pár gondolatot.

Először is szeretném megköszönni a Portámkincse gazdiknak, hogy folyamatosan küldenek képeket, leírásokat, hogyan fejlődnek, nőnek a kis rosszcsontok. Na, és persze, milyen rosszaságokat követnek el. Örülünk neki, hogy részesei lehetünk továbbra is a kölykök életnek, fejlődésének.

Pár élménybeszámoló a gazdik tollából:

Timiék levele:

(Csermely) A most 1,5 éves komondor kan mellé egy kislányt szerettünk volna. Ugyan az alomban „csak” két kislány született, ennek ellenére órákba telt a kiválasztás, főleg, hogy Pindúr nagyon közel áll a szívemhez. Végül a kunkori farkú kislányra esett a választás. Kapott is nyakörvet, bár a farka a különös ismertető jele, ami alapján nem lehet összetéveszteni senki mással. Csermely névre kereszteltük. A kiválasztás után alig vártuk, hogy elhozhassuk a legújabb családtagot. Már a kiválasztáskor láttuk, hogy jól szocializált, stabil idegrendszerű alomról van szó, és ezt azóta is folyamatosan bizonyítja. Amikor az elhozatalra került a sor, már csak ketten maradtak Pindúrral. Örömmel üdvözöltek minket és minden gond nélkül eljött velünk Csermely. A haza utat végig aludta, megérkezéskor pedig a világ legtermészetesebb módján jött be az udvarra. Fel sem merült benne, hogy idegen helyre hozták, vagy itt bármi baja eshetne. Inas, a nagy komondor társa örömmel üdvözölte, Kaktusz a macska – aki csak egy hónappal idősebb Csermelynél – kissé visszahúzódva, kétkedve szemlélte a jövevényt. Pár perc elteltével már ment a játék. Az udvar felfedezése után a házba is úgy jött be, mintha az is magától értetődő lenne. Az első éjszaka is nyugalomban telt, nem sírdogált. Kaktusszal is jó a kapcsolata, bántani sosem akarta, de azt nem igazán érti/érzi, hogy az 1kg-os macska tűrőképessége alacsonyabb, mint a játékaié, főleg amikor a játék hevében a harapások egyre erősebbek lesznek, vagy a maga 17 kg-jával a macskára fekszik. Azt sem érti, hogy miért nem élvezi Kaktusz, amikor a farkánál fogva húzza-vonja. Olyankor néha kénytelenek vagyunk közbe avatkozni. Eleinte az evéssel adódtak gondok. Minden egyes falat után ment egy kört, hogy hozza a játékát, nyúzza a macskát, ráfeküdjön a nagy haverjára. Mára ez szépen megoldódott, most ő végez először, sőt olykor még a másik táljából is elcsen egy-egy falatot, amit társai elnéznek neki. Főleg a macska kaját találja ízletesnek. A nevét, és a „gyere ide”, „ül”, „marad”, „kifelé” vezényszavakat gyorsan megtanulta, azért néha úgy tesz, mintha Ő azokat sosem hallotta volna. Amikor ennek ellenére például kitessékeljük a házból, miután megpróbált elbújni, elégedetlenségének ad hangot, majd látványosan duzzog vagy unatkozik. Nagyon rosszul viseli, ha nem az Ő akaratának megfelelően alakulnak a dolgok. 2 héttel érkezése után már bőszen őrizte a házat. Eleinte értetlenkedve nézte, hogy 60kg-os társa mit rohangál és ugat a kerítésnél, de aztán rákapott Ő is az ízére. Először csak a házból ugatott, aztán kimerészkedett az ajtó elé, majd a ház sarkáig, most már pedig a kerítésnél „félemlíti” meg a járókelőket. Idegen, ismeretlen tárgyakra, zajokra, emberekre érdeklődve reagál. Ha valamiben bizonytalan, pl. láncfűrész, megnézi, hogy Inas hogy viselkedik. Miután látja, hogy semmi ok az aggodalomra, odamegy és megszaglássza. Érdeklődő, vidám kiskutya. A vizet imádja. A Dunában való rohangálás, feje víz alá dugása hihetetlen örömmel tölti el. Ha létezne egy lista, amelyet a tenyésztők adnának a gazdiknak, arról, hogy egy kiskutya milyen bosszúságot okozhat, Csermely már az összeset kipipálhatta volna.

Évi levele kicsi Zengőről:

Kedves Kati és Laci!
Kértétek, hogy az eltelt több, mint 1 hónapról írjak némi összefoglalót. Először is szeretném újra megköszönni nektek Zengőt, boldog vagyok, hogy érdemesnek tartottatok arra, hogy velem élje le az életét. Ő valójában egy angyal, aki első pillantásra komondornak látszik és bearanyozza a napjaimat. Imádom a nagy busa fejét, ahogy a térdemre teszi, amikor leülök és várunk valamire, például az állatorvosi rendelő várójában. Olyan végtelenül kedves, okos és türelmes kutya, amit el sem tudtam képzelni a komondorokról. Nálam a mudi volt mindig a kutyák kutyája, de alapvetően a magyar fajták, közülük is a pásztorkutyák szerelmese vagyok. Sokáig rágódtam, hogy melyik nagytestű fajtát válasszam a mudik mellé. A kuvasz is jónak tűnt, de valahogy nem rabolta el a szívemet egyik sem igazán. A komondorokhoz valami ősi, ösztönös vonzalom köt. Nem tudom megmagyarázni. Pont olyan, mint amikor az első mudimat megláttam a tenyésztőnél és hiába pumiért mentem, nekem rögtön mudi kellett, mihelyt személyesen és közelről megnézhettem őket. Így vagyok a komondorral is. Éreztem, hogy nekem kell egy komondor. Kutakodni kezdtem, nézelődtem az interneten. Találtam kennelt, ahol nekem megfelelő kiskutyák születtek, de oda már nem jutottam el látogatóba, mert a tenyésztő mondta, hogy nem születik annyi kölyök, amennyire érdeklődő van nála. Aztán láttam, hogy Portámkincsééknél ugyanebből a vérvonalból vannak kutyák és megkérdeztem, meglátogathatlak-e titeket.
Amikor először találkoztam az akkor még 4 komondorral nálatok (Zengő, Angyalka, Betyár és Legény), máris tudtam, jó helyen járok. Zengő kölyköt szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem lehetett és amikor Angyalka kicsinyei megszülettek, átgondoltam a dolgot. Tenyésztésben jártas emberként jól tudtam, hogy a kiskutyák többször hasonlítanak a nagyszülőkre, mint a szüleikre. Egy Zengő unoka lett minden álmom ettől fogva.
Amennyire tudtam, követtem az alom fejlődését. Nagyon fontos volt, hogy láttam, mekkora odaadással, szeretettel foglalkoztok vele. Ez az alapja annak, hogy most ilyen könnyen kezelhető, bátor, jó értelemben gazdafüggő kutyám van, akit formálhatok ízlésem szerint és aki megbízható társam lesz ezután a mudik mellett. Sokat tanult, amióta nálam van. Beilleszkedett a falkába, nem kellett neki sok idő, hogy megszokjon minket. Az első néhány nap szinte folyamatosan a közelemben volt, itt bent a házban. Az ágyam mellett aludt éjszaka, kezdettől fogva szobatiszta. Ha beengedem, körbefut a házban, ellenőriz mindent. Nem tombol, nem rombol, nem rág meg semmit. Várja, hogy elővegyem a labdáját vagy lefekszik az ágyam melletti kutyafekhelyre és rágcsálni kezdi a plüss játékát. Nem nyúl semmihez, ami tilos. Áll, ül és fut hozzám kérésre, vezényszóra, megtanult úszni, bízik bennem. Voltunk túrázni, ahol sok új dologgal találkozott, vonatoztunk, buszoztunk, amit úgy viselt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Az állatorvosnál az oltások után, amíg mi beszélgettünk a dokival, elnyúlt a padlón, mint akinek a világon semmivel semmi gondja nincs, várakozás közben is példamutatóan viselkedett, mindenki megcsodálta ezért.
Nem tudom, hányszor és hogyan köszönhetném nektek ezt a csodálatos lényt, aki szebbé teszi a napjaimat, aki lefoglalja szinte minden gondolatomat, aki megtestesíti azt a kihívást és várakozást, ami egy komondor kölyök érkezésével járhat.
Szeretném, ha mindenki tudná, mennyire hálás vagyok, hogy hazajöhetett hozzám ez a kiskutya, aki a ti megfogalmazásotok szerint csak vendég volt nálatok, mert valójában itt van az otthona. 
István levele Cserkészről:
Kedves Kati, Laci és minden Portámkincse! Eltelt egy hónap, pontosabban négy hét és három nap. Egy hónappal (07.14-én) ezelőtt költözött tőletek, hozzánk Cserkész. Nagyon köszönjük őt nektek! Minden egy véletlennel(?) kezdődött. Én összetévesztettem egy barátom autóját valaki máséval, azt hittem ő Pesten van a FEHOVA-n így én is felmentem Lillával a kiállításra. Gondoltam majd találkozunk és jól kiértékeljük a horgász részt majd a friss párlatokat. Tévedtem, nem volt ott! Ennek is köszönhetően, ha már ott voltunk megnéztük a magyar kutyafajták kiállítását. A pulikat bírálták akkor, nagyon tetszett! A kör mellett viszont észrevettem valakit, valakiket. Ismerős volt, nem személyesen hanem fényképről, naná, hogy az internetről. Ott voltatok Betyárral! Kerülgettünk titeket, majd szóba elegyedtünk! Hát így kezdődött! A számtalan nagyon kedves hevesi látogatás során egyre jobban tudtam, hogy ha lesz komondorunk akkor az csakis Portámkincse lesz! Sokáig vártunk – még vártam volna – de megérte! Igaz csak egy hónap telt el de ez így igaz! Nagyon vártuk már a napot amikor hazavihetjük a mi komondorunkat. Nekem ez külön is nagy öröm volt mert a család hosszú-hosszú évek után végre rábólintott: akkor legyen komondor! Tizenhét évig bernik (Nagyon jók voltak!), hat év kutya nélkül volt az előzmény. Már most minden kétkedőt levett a lábáról Cserkész. Gabi még ilyen önfeledten nem foglalkozott kutyával! Megöleli!!! Cserkész mindenre figyel, ott akar lenni mindenhol. Öt nap kellet neki, hogy teljesen megszokja új otthonát. Utána már nem sírdogált éjszaka – addig is csak hajnal 3 és 5 között J – nyugodtan evett, nem figyelt fel evés közben minden apró neszre és nem ment egy-egy kört megnézni mi volt az. A pórázhoz nagyon könnyen hozzá szokott! Hála nektek, mert nyakörvvel volt megjelölve. Első alkalommal még „satufék” volt a válasz a pórázra, másodszor már lehetett vezetni egy kicsit az utcán. A kapun simán kijött! Azóta is egyre többet sétálunk és egyre ügyesebb. Nagyon szépen jön mellettem, megáll ha kell és szépen lához igazodik. Persze még pórázon. Vasárnap már éppen befejeztük a napi adagot amikor egy kisebb csapattal találkoztunk haza felé. Nyolc kutya négy gazdával. Meghívtak és mentünk velük egy kisebb kirándulásra árkon, bokron át. Jó kis túra volt, Cserkész nagyon jól viselte a többieket, persze őt is elfogadták! Mire hazaért rendesen el is fáradt. Az étvágya jó, csapról is iszik ha lehet, és hűti magát. Beleáll a vödörbe, nagyon tetszik! Figyeli a szomszéd kutyákat. Nem veszekszik velük, csak szimatolás, ismerkedés. Egyik oldalon egy német juhász kan, a másik oldalon amerikai stafi szuka, és még odébb egy keverék kan. Úgy érzem a portát már teljesen belakta, ellenőrzi. Jó, még nem profi, de nagyon jó úton halad! Egyedül van, nincs minden nap példa előtte. Majd a következőnek ő lesz a tanítója! Amikor csak teheti a bejárati ajtóban fekszik. Kisebb eső sem akadály, a vihar sem viselte meg, mindvégig teljesen nyugodt volt. A kiteregetett ruhát nem bántotta, a papucsomat nem vitte el. Ráfeküdt. Nagyon érdeklődik a kinti tűzhelynél, vajon mi készül ott? A kézi fű szegély nyírót is szereti. Csapkod a tappancsával amikor nyírok vele. Útban van az igaz de hát segít! A benzines fűnyírót megszagolta, rámordult majd mikor beindítottam csak nézett. Ez ilyet is tud? Megfordult és lazán lelépett. Nem fél tőle, nem szalad el mikor felé közelítek. Szuper! Igazi kis kamaszként viselkedik. A másik kis kamasz(Lilla) is kezdi szokni, eteti, vezeti. Kutyás tapasztalatom a két bernivel volt, velük jártam iskolába és az ott megéltekre emlékezve azt gondolom, hogy a komondor egy nagyon okos, nagyon jól tanítható, szerethető és szeretetet igénylő fajta. A saját akarata amit mindig ki is fejez mellett! Vagy talán pont azért! Jól mondta az egri kiállításon Mészáros Mihály Úr, hogy úgy kell a komondorra tekinteni mint – legalább – ezer éves kultúránk hordozójára! Ő olyan mint mi, a magyar emberek alakították, mi vagyunk benne ezért nem is szabad, hogy meglepetés érjen minket ha ismerjük magunkat. Csak pozitív meglepetés, amit a kutya tesz a mindennapokba amikor elfogad minket mivel mi is elfogadjuk őt! Tudom ez még csak egy hónap volt, de minden reggel úgy ébredek mint egy kalandor aki várja az ismeretlen felfedezését és örül minden percnek amit az tartogat neki! Nekem az ismert ismeretlen Cserkész! Kutyás témában tudom nem hozhattam volna jobb döntést mint, hogy komondort választottam! Hevesről! A Portámkincséből! További szép napokat, sok örömet kívánok mindnyájatoknak! Üdvözlettel: István
Évi pár gondolata Csepkéről:
Csepke a családunk szeme fénye, aki nagyon boldoggá teszi a napjainkat. Időnként akaratos, ügyesen tud vitatkozni! :-)

A továbbiakban is folyamatosan tudósítok a gazdik által elmondottakról.

Cserkész hazalátogatott!

Cserkész hazalátogatott!

 

Fotókat, videókat, és sok-sok édes beszámolót találhatnak “Portámkincse gazdik” oldalunkon, a Facebookon, melyhez kellemes szórakozást kívánunk!!!

Cserkész hazalátogatásáról további fotók: Cserkész hazalátogatott – album, és Kicsi Cserkész otthonában

Pindurka – Zengőről fotók: Pindurka – Zengő otthonában

Csepkéről fotók: Csepke családi grillpartija – album

PostHeaderIcon 9 hetesek lettek portánk pindur kincsei

6 komondorkölyök gazdiválasztás előtt és után

Szép napot kívánunk mindenkinek, Kedves Látogatók!

Ismét eltelt 2 hét! Gyors madár szárnyakon röpül az idő! 8 hetesek lettek a kis komondorok, eljött a gazdik, és persze számunkra is az izgatott saját kiskutya kiválasztásának ideje! Jöttek is sorban és izgatottan a jelöltek. Elsőnek Éva látogatott el hozzánk, akinek nagy tervei vannak a kiskutyájával: szeretné tanítani, képezni komondorát. Amellett, persze, ha úgy látjuk, meg fog jelenni kiállításon is, hogy megmutassa az Ő kedves komondorát, aki a Csoda-Zengő nevet kapta gazdájától. Tehát Éva nem teljesen küllem alapján választott, hanem viselkedés alapján. :-)  Legyen élénk, érdeklődő. Sikerült! Komondor fiúcska személyében.Éva 2 heti rendszerességgel jött, és kísérte figyelemmel a kicsik fejlődését, Csoda-Zengő kicsi kora óta egy örök mozgó,” nem hagyom magam, pofákat vágok” – kisfiú. :-)

Aztán jöttek Istvánék, aki már 2 éve várnak tőlünk kiskutyára, kitartóan. Számtalan látogatást tettek a kicsik születése előtt is (én úgy gondolom, ez már barátság lett köztünk) és bizony izgatottan várták születésüket. Jöttek is látogatóba. Már két naposan a kezükbe fogták a kicsiket. 2 hetente jöttek látogatni. Aztán eljött a kiválasztás napja. Nem volt könnyű döntés, hiszen 6 kedves, bújós kiskutya közül kellett választani. Bár az elképzelés fiú volt. Nem volt egyszerű dönteni! Azért sikerült, egy nyugodt fiúcska személyében, aki gazdijaitól a Cserkész nevet kapta. Cserkész, születésétől kezdve egy különvonulós, “hagyjatok békén aludni” – fiúcska volt. Persze ha evésről, vagy játékról van szó, aktívan részt vesz benne!

Timi és Tamás kezdettől fogva kislányt szerettek volna. Hát, bizony szukából van általában kevesebb egy alomban. Nálunk is csak ketten születtek. Jöttek ők is rendszeresen látogatni a kicsiket, de bizony, amikor választásra került a sor, elbizonytalanodtak. Pindurka (Csillagsugár) kisebb mérete ellenére, nagyon filigrán, kedves kis lény! Már-már hajlottak rá, hogy Őt viszik, de a végén maradtak eredeti elképzelésüknél. Sikerült dönteni a két lány közül, Ő a Csermely nevet kapta. :-) Eleven, talpraesett, igen bájos kis pofikájú, harcias, de egyben bújós lányka. Már pici korában is mindig galoppozott. A többiek aludtak, Ő pedig állandó felfedező úton volt.

Vasárnap megjött Eszter és Erik. Az ő választásuk egyszerű volt. Ugyanis, amikor második alkalommal, 6 hetesen meglátogatták az almot, egy fiúcska melléjük ült. :-) És mondta Erik: nekem Ő tetszik a legjobban, de jó lenne, ha Őt választhatnánk! És sikerült! Láttam a meghatottságot, amikor közöltem velük: Csanád a tiétek lehet! :-) A Csanád-Bendegúz nevet kapta.

Elfogytak a gazdijelöltek, így Csillagsugár (Pindurka) kan, és Csepke, egy nagyon szép szuka még gazdira vár. Pindurkához hétfőn jönnek, és legközelebbi jelentkezésemkor hírt adok róla, hogy ők lettek-e az álomgazdik! Ugyanis Pindurka kiemelt figyelmet, és szeretet kapott nálunk, mivel a legkisebb volt az alomban. Tudja is! :-) Kedves, bújós, ugyanakkor igen vehemensen védi meg magát! Ő az első és az utolsó evéskor a tányérnál! Két első lábát beleteszi az etetőbe, jól szétveti, és hangos morgással, vakkantgatással jelzi: “- másnak ennél a tányérnál nincs helye, amíg én jól nem lakok!” :-) :-) És a többiek tiszteletben tartják! Játékok során pedig, ha a nagyobbak le akarják nyomni, erővel nem győzi, de hanggal pótolja. Mindig kiharcolja amit akar, nem hátrál meg soha.

Csepke egy szép nagy szuka már most. Neki is megvan a maga története. Lett volna gazdija, de mivel nem jöttek sem látogatni, sem kiválasztani, úgy döntöttünk, nem kapják meg! Akinek nincs annyi ideje, hogy 15 percnyi autóutat szánjon arra, hogy megnézze a leendő kiskutyáját, annak hogy lesz ideje foglalkozni vele? :-( Tudom, többen azt gondolják, a komondor komoly, nagy testű, tekintélyt parancsoló kutya, nem is kell vele foglalkozni. Dehogynem! Éppen annyi szeretetet igényelnek, ha nem még többet, mint egy kistestű kutyus. Hatalmas, és bár nehéz elhinni, érzékeny lelkük van! Úgy gondolom, helyesen cselekszünk, és keressük álomgazdiját Csepkének, aki el fog jönni érte is.

Csepke egy nagyon típusos, eddig úgy tűnik, nagy testű szuka komondor lesz. Játékos, “nem félek semmitől, de bújós vagyok, és minden csínyben részt veszek” – csajszi! :-)

Sokat gondolok mostanában már a búcsúra. Elröpült az idő, betöltötték a 9. hetüket. Megkapták oltásukat, be vannak chipelve, és a jövő héten már jönnek a gazdik, és viszik őket! Kiürül a porta! :-( A nagyok nem igen bánják, hiszen most ezalatt az idő alatt rájuk kevesebb idő jutott! Egy-egy futó simi, ölelés, aztán ők is elvonultak, ne zaklassák őket ezek a szőrcsomók! :-) De azért féltő gondossággal figyeltek a lábuk alá, még futás közben is, amikor dolguk akadt a kapunál, nehogy rálépjenek valamelyik útban lévőre. Mint azt már az előző két alomnál megfigyeltük, ha a nagyok szaladnak a kapura, a picik menedéket keresnek. Ahogy érzik, hogy erősödnek, és belakták, felfedezték az egész portát, érdeklődve, kíváncsian figyelik, mi történik, miért szaladnak a nagyok. És most, hogy a 9. hetet betöltötték, már látom, egy bizonyos távolságig már szaladnak a nagyokkal, ugyan még nem ugatva, de már szaladnak. :-)

Szívesen üldögélek a terasz szélén és nézem, ahogy birkóznak, huzigálják egymást és Aranyost. Aranyos szépen bánik velük, meg is lepik 4-en, 5-en, csúsznak-másznak rajta. Huzigálják a szája szélét. És most már fogócskáznak is vele. És azok a hangok! Párokra oszlanak, és fülsértő hangokkal hékulázzák egymást fekvő helyzetben. Mi csak szájkaraténak hívjuk ezt a mókás jelenetet. :-) Ha egy valamelyikőjük felfedez valami érdekességet, mint a darazsak, rögtön ott van a többi is. Legyen az ivás, új játéktárgy, vagy éppen Picur, vagy Tücsök! Na, ez a két kis shih-tzu menekül előlük. Mert eggyel még csak el lehetne játszani, na de már 4-5 10 kg-os komondorgyerekkel??! :-) :-)

komondor_cs_alom9dEzt az almot és a vele járó sok örömet Angyalkán, Legényen kívül köszönhetjük Pető Zolinak, a Fehér-Morcos Kuvasz Kennel tulajdonosának és csapatának, akik nélkül mind a gazdik, mind pedig mi szegényebbek lettünk volna. Meg is beszéltük Zolival, mielőtt elmennek a kicsik, készül egy közös fotó a kölykökkel! Tegnap elkészült! Boldogsággal töltött el bennünket, hogy nem csak mi, és a leendő gazdik, hanem Zoli is nagyon büszke a Portámkincse Cs-alom gyönyörű kölykeire!

Nagyon örülünk annak is, hogy tudjuk, nagyon jó helyre kerülnek portánk kincsei. A gazdik nagy-nagy szeretettel várják őket! Azt sem tudják, hogy készüljenek a fogadásukra. Biztonságossá tenni a portát, nehogy kilopják, edénye, ennivalója, fekhelye legyen… Az autóban hol lesz a helye, hová viszik sétálni, túrázni, buszozni, szabadságot kivenni, mert nehogy az első hetekben egyedül maradjon otthon, és szokja meg az új környeztet, új gazdit, ne hiányolja a tesókat. Van ahol másik kutyus, cica fogadja majd az új családtagot, és bizony össze kell szoktatni őket.

Én úgy gondolom, ettől nagyobb öröm nem kell, amikor tudja az ember, hogy jó helyen lesz az általa nagy szeretettel nevelgetett, szeretgetett kiskutya. A lelkünk egy-egy darabja elköltözik velük! Hiányozni fognak nagyon! De azért neveljük őket, hogy mások is örömüket leljék bennük, legyen hű társuk, aki megvédi portájukat, gazdáikat, és hű társuk lesz, amíg az élete tart.

komondor_cs_alom9e komondor_cs_alom9h komondor_cs_alom9g komondor_cs_alom9f

PostHeaderIcon Parádés poszt a pajkos Portámkincse-Pindurkákról

Szép nyári napokat kívánok, Kedves Látogatóink!

Portámkincsééknél mozgalmasok a napok, mert a lurkók igen gyorsan nőnek, és nem csak testileg, de huncutságilag :-)  is! Aranyosunk pedig remek társ a rendetlenségben! :-) Na, de kezdjük az elején!

Az elmúlt két hétben három gazdijelölt látogatta meg leendő kiskutyáit. Itt volt Gabi, Lilla, István, Évi, Erik és Timi, akik már alig várják, hogy portájukon tudhassák valamelyik csöppséget. :-) Boldogan, minden félelem nélkül fogták közre a látogatókat, és kezdték rángatni a nadrágszárakat, megrágcsálni a feléjük nyújtott kezeket. Megmutatták a kecsketej-ivászatot, hogy tudnak egy ütemre lefetyelni, és milyen gyorsan kiürül a liter tej a tányérból. Aztán jöhet a móka: egymás gyömöszkölése, ráncigálása, majd hirtelen álomtündér suhint a pálcájával, és ott alszanak el, ahol éppen vannak. :-)

Megkapták az első oltásukat 6 hetes korban, amit észre sem vettek, és megvolt a következő féreghajtás. Fogacskák már mindenkinél kint vannak, még Pindurkának is, aki már nem olyan pindurka. :-)

Megtörtént a nevek kiválasztása. Van, akinek a gazdi választott, van két keresztszülőnk, és persze mi is névadók vagyunk: Cserkész, Csanád, Csillagsugár, Csoda-Zengő, Csermely és Csepke a teljes névsor.

Az étkezésről annyit, étvágyuk változatlan! :-) Napi 2 liter kecsketej, bár ebből fogyna több is, de most már inkább a darabos evésre kellene áttérni. Jöhet a főtt csirkecomb, -szárny, karajcsont, darált marhahús, pulykával. És persze napi egyszer áztatott bébi száraztáp, ami nem annyira nyerő, de ha nagyon éhesek, elfogy. :-) Persze trükközünk vele, mert a főtt hús levébe áztatom be, vagy kecsketejbe. :-) És bejött az étrendbe a töpörtő is. Az nagyon finom ám! :-) Na és a karajcsont!!! Lehet vele fogat élezni! Igaz, a csont még nem megy, de a husit leszedik róla. A héttől pedig étrend-kiegészítőnek kezdjük adni a csontok és ízületek fejlődését szolgáló kálcium-foszfor port. Mi a féreghajtások után, a bélflóra helyreállítására Probiotikum pasztát adjuk.

És persze beindult a szőlőtőkék háncsolása. :-)

A nehéz sorsú komondorgyerekek mindennapjai nemcsak evéssel telnek, hanem most már egyre több játékkal. :-) A 430 m2-es terület minden szegletét felfedezték már. Belakták a portát. A nagyok nem tudják hová bújjanak az őket piszkáló, szőrt huzigáló, vakogó gombócok elől. :-) Egyedül Aranyos az, akinek felhőtlen boldogság az apróságok csillapíthatatlan játékvágya! Hiszen Ő is egy nagy testbe bújt gyermek még! Nem is tudom, mit fog kezdeni magával, ha elmennek az apróságok! Azért oda kell figyelni rájuk, mert Aranyos csak nagyobb :-) és testméretéből adódóan erősebb. Bár óvatos, vigyáz, de előfordul, hogy a játék hevében elfelejtkezik magáról, akkor aztán van visítás, inalás! De ez csak addig tart. :-) Aztán újra támadás!! :-) Van, amikor 4-5 kis rosszcsont huzigálja, harapdálja Aranyos fülét-farkát. Csúsznak, másznak rajta, Ő pedig fekve, kényelmesen veszi fel a kesztyűt a töpörtyűkkel. :-) :-)

A másik játszótárs Tücsike lenne. Meg is lepik rögtön, ha kijön az udvarra, de mivel már termetesebbek nála, fél tőlük, bebújik a szék, asztal alá. Na, akkor hasra vágják magukat, és kivágják a magas C-t! Fülsértő vakkantgatásba kezdenek! Gyere-gyere játszani! :-)

Picur hercegnő is felszorult az asztalra. :-) Rögtön észreveszik, hogy új játéklehetőség, de bizony gyorsan helyre rakja őket! :-) Meghökkennek, hogy a tőlük kisebb szőrgombolyag hirtelen milyen méregzsákká változik, és elkullognak. Aztán próbálkoznak Betyárral, Zengővel, Legénnyel, de ők erélyes morgással jelzik: megálljatok kis vacakok! :-) Mi már tekintélyt parancsoló portaőrök vagyunk, nem játszópajtások! :-) Azért nem adják fel, egy-egy bátor gyereknek sikerül felmászni a nagy testre, onnan leszánkázni, aztán gyorsan tovább állni. :-)

Nem mondom, hogy unatkozunk! Úgy szeretek leülni közéjük! Azonnal közrekapnak, és rágcsálják a papucsomat, lábamat, nyalogatják a karomat. huzigálják a nadrágomat. Megböknek az orrukkal: – itt vagyok! Kérek egy simit!! :-) És az ember mindent elfelejt olyankor, csak szeretet van, és békesség… :-) Már most rossz belegondolni, hogy hamarosan útrakelnek, és megcsendesül a porta!  Elköltöznek új otthonukba, ahol már nagyon várják őket! :-)

Pindurkáról annyit mondanék, igen szépen fejlődik. Ő az első , aki a tányérnál terem, és utolsó, aki elhagyja. Akkora pókhasat tud rakni, hogy széle-hossza egyforma! Ha ki akarják szorítani a tányértól, erős morgással jelzi, engem innen el nem túrtok! Bizony! Aki erővel nem győzi, az hanggal helyettesíti! Játékban sem hagyja magát, igazi kis hörcsöggé válik. :-) Szeret ölben lenni, megszokta. :-) :-) :-)

Tegnap látogatóink voltak, a Pásztor család: 4 gyermek és a szülők. Volt ám élet az udvarban! Aranyoson látszott a boldogság: “- De jó, új játszótársak!” Minden gyereknek jutott a kezébe egy kiskutya. Pannának rögvest Pindurka lett a kedvence, Ferkó pedig Aranyossal barátkozott össze nagyon. Gyönyörű este volt! Kifáradtak a gyerekek, és a szőrös gyerekek is. Amikor elköszöntünk a vendégekről, a kicsik egy kupacban ültek mind a hatan a terasz végén, és várták a hívó szót: gyertek-gyertek! Máskor egyenként kell berakni őket a faházba, most omlottak a jelszóra! Éhes volt a pocak, és fáradt a test. :-) Nem is volt most hisztizés a bezárás miatt! Gyors csamcsogás, aztán néma csend!

Köszönjük Kata, Feri és gyerekek ezt a szép estét!

Kedves Olvasók! Bár hosszan tudnék még mesélni, de majd két hét múlva ismét jelentkezem. Akkor elújságolom, hogy melyik gazdi melyik kiskutyát választotta, hiszen a jövő héten elérkezik ez az idő is! Köszönöm hogy elolvasták, remélem, sikerült valamennyit átadnom abból a sok élményből, amit napról napra átélünk ezekkel a csoda kis lényekkel! :-) :-) :-)

PostHeaderIcon Akcióban a “Cs -alom”!

Már 5 hetesek komondor kiskutyáink!

Kedves Látogatók! Ismét jelentkezem babahírekkel! :-)

komondor_kiskutya_cs-alom11Már van foguk a kis gézengúzoknak, úgyhogy kezdődhet a rágás! Az udvart birtokukba vették. Egyre nagyobb területet járnak be, fedeznek fel! :-) Ügyesen térnek ki a nagyok lábai alól, amikor azoknak fontos dolguk akad, és szaladni kell a kapu felé. Olyankor a kicsik jeleznek egymásnak “- fedezékbe!”, és vonulnak gyorsan vissza, biztonságos helyre. (Ezt tapasztaltuk Betyárék kölyökkorában is. Amikor a nagyok ugatva szaladtak a kapu felé – csaholva őrködtek -, a kölykök fedezékbe vonultak.) Aztán figyelnek, mit is csinálnak a felnőttek, és eljön az idő, amikor együtt szaladnak a kapura, és figyelmeztetik az arra járót: -” erős csapat a mienk, meg sem próbáljátok, hogy engedély nélkül begyertek!” :-)

De egyenlőre még az önfeledt játéké a főszerep! :-) Megy a birkózás, játék huzigálás, elkezdődött a szőlő “metszése”, Aranyos bakancsának rágcsálása.

És bizony, a pici lábak már elbírják a futkározást is, úgyhogy Tücsi, a shih-tzu fiú, ismételten előlépett személyi edzőnek. :-) Szalad elöl, a lurkók pedig utána. Édesek, ahogy csetlenek-botlanak, felbuknak a nagy igyekezetben. komondor_kiskutya_cs-alom10

A játékban jóóól megéheznek, és jöhet a kaja. Közrefognak, rángatják a nadrágomat, vakkantgatnak, néznek rám: “- addjadd mááár az ennivalóót!! Éhes a banda!” Na, hát az a lefetyelés! Boldogan hallgatjuk, annyira jóízűen esznek. Az étlapon szerepel a marha darálthús főzve, (nagy köszönet Tóth Tamásnak érte, aki beszerezte nekünk a színmarha húst, és a csirke combokat, szárnyakat) pulyka darálthús, áztatott bébi száraz táp és persze az elmaradhatatlan kecsketej, amiből az egyszeri adag 1 liter, és szomjoltásra még naponta kétszer kapnak. Szokják a vizet is. Bár a legelső alkalommal olyan képeket vágtak, mint amikor a kisgyermeknek citromot adnak, és kérdően néztek ránk: “- mi a fenét adtatok ti nekünk?” Aztán persze csak egynek kellett elkezdeni az ivást, a többiek sem bírtak a kíváncsiságukkal, közrefogták a vizestálat, és rájöttek, nem is olyan rossz dolgot adtak nekünk a simabőrűek. :-)

komondor_kiskutya_cs-alom8Most már teljesen természetes módon isszák a vizet. Ugyanez játszódott le a marha főtt, darálthússal. Ismeretlen szag, óvatosan közelítünk. Aztán kóstolás, és: “- ne hagyd abba, finom ez!” :-)

Ha nem figyelünk oda, akkor előjönnek Aranyos vacsorájával is! :-) Nyers csirkecombot huzigatva, morogva, jelezvén: “- el ne vedd!” :-) Persze mindezt még éppen bújó, vagy még csak sejlő fogakkal… :-) :-) A nyers hús evése azért még várat magára!

Megvolt a második féreghajtás is. És, hogy szalad az idő: a jövő héten jön a következő, és az első oltás is. No meg a chipek beültetése.

komondor_kiskutya_cs-alom9 Pindurkáról (Csillagsugár) is szólnék pár szót. A kis kedvenc szépen gyarapszik, növekszik. Imád ölben lenni! Játszik, “világ körüli” utakra indul. Teszi ugyanazt, mint a többiek. Lehet, nem lesz óriás (bár ki tudja még?) de erős, életrevaló, küzdő fiúcska, akinek nagyon kedves pofikája van, amivel bárkinek a szívét rabul ejti.

Legközelebb az oltás után jelentkezem összegyűjtött hírcsokrommal! Köszönöm, hogy elolvasták… :-)

Videókat naponta készítünk, és a Komondorbaba-napló oldalunkra folyamatosan töltjük fel!

PostHeaderIcon Portámkincse Komondorbaba híreink

A “C” és “Cs” – alom története

Kedves Látogatók, Komondorbarátok!
Szeretnénk írásban megosztani Önökkel bánatunkat, és örömünket is! Nagy bánatunk volt ugyanis áprilisban: Zengőnk várva-várt alomja sajnos az angyalkákhoz költözött! Április 19-én érkeztek a picik. Nagyon örültünk nekik, hiszen velünk együtt sokan várták a Zengő-Legény párosítást. De a boldogság nem tartott sokáig. :-(

Az első két kölyök élve látta meg a napvilágot. A 3. farral született, már halva. Sajnáltuk nagyon, de örültünk a két élő kölyöknek. Úgy gondoltuk, minden rendben van, bár Zengő kicsit furán viselkedett. Nyugtalan volt, nem igazán törődött a síró gyerekekkel. 36 óra elteltével született még két elhalt kölyök, akik elfeketedve jöttek erre a világra. Zengő ekkor már elkezdte kihordani a faházból az élő kölyköket egy másik melléképületbe. Nem értettük miért. Bár furcsának találtuk, hogy a fiúcska nem akar szopni. :-( A kicsi lány, sajnos 2 naposan angyalszárnyat vett magára, és itt hagyta ezt a földet, a kicsi fiú 4 naposan követte. A lelkünk egy darabját elvitték magukkal, hiszen próbáltunk mindent megtenni, hogy itt tartsuk őket, de az élet másképp akarta. Nyugodjanak békében! :-(

A gyász után egy héttel, április 28-án megszülettek Angyalka kicsinyei! :-) Már nem is mertünk örülni, féltünk, hogy őket is elveszíthetjük! Szerencsére nem ismétlődött meg a tragédia! 7 kis komondor született, 5 fiú és két lány. Sajnos a 7. fiúcska nagyon gyenge volt, így ő eltávozott 2 nap után.

Jelenleg a 6 tesó 2 hetes elmúlt! Szépen fejlődnek, bár van köztük egy pindurka fiúcska, aki pöttömsúlyú még mindig, viszont erős, életrevaló, igazi küzdő, aki élni akar. Most már szépen eszik, és kezd fejlődni. Az állatorvos szerint: “-meglátják, ő lesz majd a legszebb”! :-)

Kinyílt a szemük, négy lábra álltak, gőgicsélnek, tányérból isszák a kecsketejet, segítséggel, persze. Tegnap már elkezdtek egymás iránt érdeklődni, fekve játszani. Ki-kipottyannak a ládából és komoly szaglászással fedezik fel a ládán kívüli világot!

komondor_cs_alom1 komondor_cs_alom2 komondor_cs_alom3 komondor_cs_alom4

Csütörtökön – azaz két hetesen -, túl lettek az első féreghajtáson.

A gazdijelöltek pedig jönnek látogatni, gyönyörködni a majdani kedvencükben!

István és Lilla már kétnaposan, és ma, kéthetesen is meglátogatták a piciket, és meglepődve látták, milyen nagyot nőttek, és mennyi mindent tudnak már!

Évi, a másik gazdijelölt is ellátogatott hozzánk, akit rögtön kegyeikbe fogadtak a lurkók! Ígérte, két hét múlva ismét eljön.

A többi gazdijelölt is bejelentkezett, folyamatos a babalátogatás! És mi büszkén mutatjuk meg nekik a leendő társukat, bár még nem tudni, ki, melyik kiskutyát viheti majd magával…

Megható látni, ahogy olvadoznak a szép fekete orrocskáktól, az imbolygó, morgolódó, nyögdécselő kis hógombócoktól! Legyen bennük sok boldogság! Garantáltan hű társat kapnak!

További hírekkel, komondorbaba-naplóval (új oldalunk) folyamatosan jövünk!

PostHeaderIcon Lengyel tenyésztőtársunk megható meglepetése

Hatalmas öröm és boldogság számunkra, hogy ismét babázhatunk, mert kölykök születtek kennelünkben! Köszönjük ezúton is a jókívánságokat, gratulációkat, nagyon jóleső érzés! :-)

Egyik kedves tenyésztőtársunk, Justyna Marchwica – aki Hevesi Portámkincse Bátor lengyel gazdija is egyben -, a napokban fényképet kért Legényről, a kiskutyák apjáról. Nem tudtuk hirtelen mire vélni, de aztán fény derült a furcsa kérés okára: meglepi ajándék készült, mégpedig egy ízléses, elegáns, szépen és gondosan kivitelezett plakát formájában!!!

Annyira meghatott vele bennünket, hogy szeretnénk a nagyvilágnak is megmutatni ezt a figyelmességet, segítséget, együttérző szeretetet, amit Lengyelországból kaptunk!

justyna_plakat

Dziękuję bardzo za miłe zaskoczenie, uwagi i miłości, Justyna!!! <3

Köszönjük szépen ezt a kedves meglepetést, odafigyelést és szeretetet, Justyna!!! <3

– Besenyeiné Kati és Laci

PostHeaderIcon Megszületett a Hevesi Portámkincse Komondor Kennel “CS” – alma!

2017. április 28-án megszülettünk!

4 fiú, 2 lány komondorka. Anyukánk: Hevesi Portámkincse Angyalka, apukánk: Mátyás Király Udvari Legény. Nagyon vártak bennünket tenyésztőink, és leendő gazdijaink. Most még sokat alszunk, szopizunk. Lassan kinyílik a szemünk, és rá tudunk csodálkozni erre a szép világra!

“Cs”-betűs neveink lesznek, melyet gazdijaink választanak majd ki! :-)

komondor_kiskutya_cs-alom1 komondor_kiskutya_cs-alom3 komondor_kiskutya_cs-alom4 komondor_kiskutya_cs-alom5

komondor_kiskutya_cs-alom2komondor_kiskutya_cs-alom6

 

 

 

További híreket folyamatosan fogunk adni fejlődésükről, fotókkal illusztrálva.

További csodás fotók ide kattintva, Facebook-oldalunkon láthatók!

VIDEÓINK:

1. Komondorbébi szopizás a Hevesi Portámkincse Komondor Kennelben 

2.  “Cs” -alom, 5 napos komondorbébi! (Facebook)

PostHeaderIcon Februári fantasztikus fejlemények!

Kedves Látogatóink, Olvasóink!

Kicsit ugyan el vagyunk maradva az élménybeszámolókkal, de igencsak eseménydús időszakon vagyunk túl!

Kezdem azzal, hogy január 20-án ellátogattunk az Öreghegyi Kócos kennelbe, hogy új kis családtagunkat válasszuk ki, egy kis komondorlány személyében. 9 eleven, 4 lábon guruló hógombóc fogadott bennünket! Egyik aranyosabb volt, mint a másik! Látszott rajtuk, hogy milyen jól érzik magukat a 2,5 ha-os területen, anyjuk és Kávé társaságában. Kíváncsi örömmel futottak hozzánk. Mi, szívünk szerint elhoztuk volna mind a 9 kiskutyát, de hát rájuk is várnak a gazdijaik! Nagy boldogság volt a kezembe venni a kis Aisát, akinek én az Aranyos hívónevet választottam, apai nagymamája emlékére. :-) Elmondtuk, hogy hamarosan jövünk érte.

Február 14-től pedig elkezdődtek a már nálunk hagyománnyá váló FEHOVA CACIB kiállítás előkészületei. Kedden, 3 hónapnyi kihagyás után Betyár megjelent a kozmetikában. Boldogan üdvözölte Katit, és aztán jöhetett a feketeleves. :-) Mert bizony a kemény téli korom, sár igen szürkévé varázsolta a szőrét! Megdolgozott kozmetikus és Betyár is a szép, fehér szőrért! :-) Mivel a komondor szőre nyáron sem szárad könnyen, hát még télen, így szobakomondor volt majd’ 1 hétig, Picur “nagy örömére”! :-) Igen gyorsan tudatta Betyárral: “-itt én vagyok itthon, te csak vendég vagy, úgy is viselkedj!” :-) :-) komondor_betyar_fehova

Betyár elért eredményei: 3 x Res.CAC, 3 x Res.CACIB cím, a Dr.Ócsag Imre emlék kiállításon pedig CAC cím! komondor_portamkincse_betyar

A szobakomondorként eltöltött majd 1 hét után boldogan vette tudomásul, hogy szaladgálhat, ugathat, őrizhet az ő portáján! A szabadság nem tartott sokáig, mert először Zengő, utána pedig Angyalka kezdett el tüzelni. Így kennel-fogság! Éjjel a lányok őrködnek, egyik nappal Legény, másik nappal Betyár védheti a lányokat, és a portát. :-)

Elérkezett az idő, hogy elhozzuk Aranyost. Úgy beszéltük meg a férjemmel, hogy csak a kiállítási idő után hozzuk el, hiszen nem tudjuk, hogyan fogadják a többiek, és nekünk is több időnk lesz foglalkozni vele. Boldogan keltünk útra. :-) Aranyosnak a fülébe súgtam, köszönj el anyukádtól, a tesóktól, mert mától más környezetben, más komondorokkal, más gazdikkal fogsz élni! De azt garantáljuk, hogy boldog életed lesz nálunk! Mi mindent megteszünk ami tőlünk telik, hogy hosszú, tartalmas, boldog életed legyen nálunk! komondor_portamkincse_aranyos

Megérkezésünkkor a kapuban fogadta először Betyár a kis jövevényt. Bátran indult ismerkedni Aranyos. Semmi gond… Betyár megszaglászta, aztán elballagott. Jött Legény. Ő is ugyanígy cselekedett. Na, most pedig engedjük a lányokat. Zengő, ahogy szokta, morrantott egyet: vedd tudomásul, itt én vagyok a főnök! Angyalka is megszaglászta, kísérgette. Tücsök pedig, aki egyébként mindenkit játszótársnak néz, most kicsit nehezményezte, mit keres ez itt??? Kellett pár nap, amikor a duzzogás elmúlt, és játszótársra leltek egymásban.

Aranyos bátor, élelmes, ügyes, “nem félek semmitől, és senkitől” csajszi! :-) Megismerkedett új otthonának minden szegletével. Bár látszik, hogy a testvérei hiányoznak, nincs kivel játszani.  Igaz, most már Tücsök játszik vele, de azért igényli az összebújást, együtt futást. Nem hagyjuk unatkozni, visszük kirándulni, hogy szokja az autót, szokja a különböző szagokat, zajokat, és a póráz hatalmát. :-) Nem oda megyek ahová én akarok, hanem oda, ahová a gazdi. komondor_portamkincse_jatek

A hétvégén pedig elvisszük Legénnyel a kozmetikába. Hadd szokja a kozmetikust, Katit, hogy babrálnak vele. Persze még semmi fürdés, csak ismerkedés. Mert reményeink szerint sok-sok kiállításon fog szerepelni.

Köszönjük, Szabóréti Csahos Hófehérke, és Szentmiklósi Kéktavi Magor, és persze Pogácsás Mónika, ezt a csodálatos kis Aisa Aranyost!

Magyar nyelvű oldalunk
Under construction, sorry!!!
Büszkeségeink
Translate website:
Mottónk

"Ha olyan élőlényt akarsz magad mellé, aki nem okozhat csalódást neked, tarts ebet. S ha ez az eb egy tiszta tekintetű, méltóságteljes, fehér és nemes, ki szebbé teszi életedet, ez csak egy KOMONDOR lehet!"

„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Munthe, Axel

Komondoros kategóriák
A komondor jelleme

Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes! Megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. A komondor buzgón őrzi territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be. Nem agresszív: a komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.

Magyar kutyafajták
A 9 magyar kutyafajta bemutatása
Komondor archívum