Vidám, féléves összefoglaló Portámkincséékről

Kedves Látogatóink!

 Húúú, hol is kezdjem? Igen rég nem írtam, de most aztán annyit fogok, hogy regény lesz belőle!
Igen sok helyen fordultunk meg, szinte minden hétvégén volt valami rendezvény, ahol kérték a megjelenésünket.
És hát, az embernek van hétköznapi élete is. Na, de belefogok a mesélésbe, van  miről!

 

deres

Deres

Szép májusi napon Miskolcon jártunk Aranyossal, és két gyermeke is benevezett a kiállításra. Jött Deres a gazdikkal, és Dália a két puli tesóval. Egy teljes napot töltöttünk együtt,  családias, jó hangulatban. Szép eredményeket értek el a gyerekek és anyuka egyaránt:

– Deres 2x nagyon ígéretes,
– Dália 2x nagyon ígéretes, bébi osztályosok

– Aranyos anyuka pedig 2x K1. CAC, CACIB, HFGY-BOB.

dalia

Dália

Meghívást kaptunk a Magyar Puli Klub puli piknikére, Nagyrédére. Sok-sok szép puli, és kedves gazdáik társaságában tölthettünk egy szép napot! Igen meleg volt, de a festői környezet, árnyat adó fák, jó hangulatú emberek között gyorsan eltelt a nap.

 

Jártunk a Vajdahunyad várban, a Múzeumok éjszakáján. A Városliget Aranyosnak igen tetszett. Sokat sétáltunk, rengeteg érdeklődő, simogató kéz érintette, aki fürdött a szeretetben. Sajnos az esti bemutatót egy hatalmas vihar szétverte, na, de addig csuda jól éreztük magunkat!

 

A bugaci kiállítást nagyon vártuk, hiszen ez ottalvós program volt. Már pénteken útnak indultunk, és egy aranyos kis tanyán kaptunk szállást. Mondanom sem kell, Aranyosnak igen tetszett a tanyasi élet. És este megjöttek a mudi és pumi barátok, akikkel nagy-nagy hancúrt lehetett rendezni. A Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület rendezte a Dr. Ócsag Imre emlék kiállítást. Késő estig baráti beszélgetés folyt, a kutyák falkába verődve viháncoltak, élvezték egymás társaságát. Aranyost láttuk, azért dolgozott is közben, játékot abbahagyva őrjáratozott. Reggel pedig ugatva jelezte, idegen ember van a portán. Arra mentem ki, hogy Aranyos, mint a méhek a kaptár körül, úgy ugrált ugatva közelebb-közelebb a betolakodóhoz. Bátor ember, gondoltam, de láttam, meg volt szeppenve, és nem mert háttal állni. Rászóltam Aranyosra, hogy ügyes vagy, minden rendben, de amíg az emberke ki nem ment az udvarról, kísérgette.
Erre a rendezvényre eljött Dália is pulitesóival együtt. Dália közös járókát kapott Szederrel, a fehér pulival. Igen meleg volt, így Dália elkezdett ásni, keresve a hűvösebbet, persze rá Szederre, a szépen megfürdetett fehér pulira, aki egy idő után már fekete lett a rálapátolt földtől. Még szerencse, hogy ekkorra már leszerepeltek mindketten a kiállításon.
– Dália most már kölyök osztályban a Nagyon ígéretes cím birtokosaként,
– Aranyos pedig K1. CAC HFGY-BOB címmel távozhattak Bugacról.
Közben Derűről is jöttek hírek, ők is elindultak a kiállítás világába. Mondanom sem kell, Derű is tarolt.

 

Következő állomásunk Salföld volt. Imádjuk a Balaton környékét. Izgatottan indultunk útnak a több napos kirándulásnak. Ellátogattunk Nagyvázsonyba, ahol Dráva lakik. Megnéztük Dráva gazdijának az Igásló Központját, lovait, a szép épületet, ami tele van régi tárgyakkal, megnéztünk egy ismeretterjesztő kis filmet. Drávával ugyan nem találkoztunk, de mesélt róla a gazdi. Nagyon szeretik, jó portaőr, szeretetgombóc. Aztán elkirándultunk a Kinizsi várhoz. Lenyűgöző látvány!
Következő megállónk a badacsonyi móló volt, ahol Aranyos és Picur (persze a hercegnő mindenhol velünk volt) érdeklődve nézték a sziszegő hattyúkat.
Másnap: irány Salföld. Már nem idegen a környezet, hiszen többször jártunk itt. Jó hangulatú klubkiállítás volt, és persze Derű is megérkezett. Üdvözölték egymást anyával, aztán ment ki-ki a maga dolgára.
– Derű Nagyon ígéretes kölyök osztályban.
– Aranyos pedig K1. CAC., Klubgyőztes, BOS cím tulajdonosa lett.
Este még egy baráti beszélgetős, pásztorvacsorás, citerás, énekes vacsorára voltunk hivatalosak, méltó bezárásaként a napnak.

 

Közben azért a hétköznapokban itthon is történtek  az események. A többi gyerkőcről is jöttek a hírek  és fotók folyamatosan.
És persze a portánkon élők is élték a maguk kis életét. Volt fürdés mindenkinek, a két növendéknek, Álomnak és Kárpátnak szőralakítás. Álom, aki igazi csaj, jobban örül a ruhaigazításnak. Kárpát már inkább csak eltűri, de “jól van na… csináld, ha akarod!” – fejet vág. És persze, ha úgy gondolja, hogy már elfáradt, akkor eldől, mint a liszteszsák. “Na, most kezdj velem valamit!” – fejjel… 🙂

 

Jártunk ismét Szlovákiában, Povodán. Ez a program is ottalvós, amit Aranyos nagyon szeret.
Együtt töltöttük a napot Pető Zolival és családjával, meg kuvaszukkal, Vadrózsával. Először idegenkedtek, de később érdeklődve figyelgették egymást.
Aranyos most nagy ívben kerülte a medencét, nem volt kedve lubickolni. Viszont Picur nem úszta meg szárazon! 🙂
Ezen a kiállításon Aranyos szépen szerepelt, igaz a végére már unta, és négy lábbal az égnek integetett, de a bíró úr tolerálta eme viselkedést, vagy éppen díjazta, nem tudni. Ami biztos, jót nevetett rajta. És persze a díjazás sem maradt el: K1. CAC-BOB

 

Két fajtabemutató és kiállítás között meglátogattuk Derest, otthonában. Szép helyen lakik, igazi romantikus környezetben. Vannak hegyek, a porta végén kis erdő, csörgedező patak, bekukkantó őzek, rókák,nyulak, akiket távol kell tartani a zöldséges kerttől.  És persze a szerető gazdik. És ne feledjük örök barátját Bundást, és Csokit.
Csendes kis település, csendes utca. De ha mozgás van, Deres rögtön tettrekész, őrzi a gazdik álmát, vagyonát. Mély, öblös hangjával távol tartja a tyúkvadász Vukokat.

 

deru

Derű

És eljött az évnek az a napja, ami nálunk már 10 éves hagyomány: irány Nemeshanya, a Pásztorkutyák kiállítása.

Ide mindig visszatérünk, akár kutya nélkül is. De persze jobb, ha van velünk azért 1-2 szőrös barátunk. Így volt ez most is. Aranyos és Picur is izgatottan készült velünk a hosszú útra.
Szeretnek ők is ide jönni, hiszen itt lehet szabadon futkosni, sétálni, szimatolni a közeli erdő illatát, és a benne lakó vadakét, és hallgatni a csendet. Mert szinte lehet hallani. Csak egy-egy falevél zizzenés, a vízcsobogás, és a távolból jövő vadkacsák kiáltása zavarhatja meg a mély csendet.
Derű is megérkezett gazdijaival és egy teljes napot töltöttünk együtt. A kiállítás végén anya és lánya egy hatalmas játékpartival vezette le a kiállítás izgalmait. Jó volt látni, ahogy kergetőznek, és Aranyos is visszament a boldog gyermekkorba. Emellett szép eredményeket értek el:
– Derű Nagyon ígéretes, kölyök BIS II. helyezett
– Aranyos K1. CAC., HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztorkutya, BIS III. helyezett.

 

Alig csomagoltunk ki, már indultunk is tovább. Szaporcán jártunk, terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület. Tavaly óta szerettem volna ezt a csodás helyet megnézni. Most sikerült! És nem csalódtam! Roppant kedves emberek, csodálatos táj, csend, nyugalom. Őshonos állatok, dús növényzet.

Hát és a terelő verseny… én még így elejétől a végéig nem láttam. De nagy élmény volt! Látni az okos juhokat, és a még okosabb kutyákat. És persze büszke gazdáikat. Fantasztikusak ezek a kutyák! Nem számított a hőség, csak a rájuk bízott feladat. Gratulálok minden versenyzőnek!

Azért Aranyos és Picur is jól érezték magukat. Aranyos, ahogy megérkeztünk, kezdte felmérni a területet, mindig messzebb-messzebb sétált. Aztán megtalálta a kerítést,  🙂 Picur is szedte utána mini lábait.
Aranyos estére teljesen belakta a területet, azt vettük észre, kezdett őrjáratozni, őrizni. Bár akadt társa, Csinos, fehér pumi személyében , aki ott lakik. A kiállítás napjára már annyira magáénak érezte a parkot, hogy bizony megugatta a szállásunkat adó épület mögül felbukkanó párt. Tudatta velük, hívatlanul jöttetek. Nem támadólag, csak figyelmeztetőleg. Jó volt látni, hogy a show komondor őrizni is tud, ha kell…  🙂

Kedves meghívást kaptunk a kuvaszosoktól. Nagy létszámú kiállításon vettünk részt Tápiószentmártonban, ami rendhagyó volt. 6 fajtaspecialista bíró bírálatával folyt a kiállítás. 78 kuvasz jelent meg. Érdekes volt látni 6 bírót egy ringben összedolgozni! Csak gratulálni tudunk a rendezvényhez, a szép kuvaszokhoz!

A kiállítás fajtaspecialista bírói:

Hódosi József
Dr. Kovács András
Dr. Hudák Péter
Géczi Imre
Mészáros Mihály
Antal Ferenc

Másnap ismét program, Hortobágyon Országos Terelőbajnokság. Ide pedig Dorka látogatott el gazdijaival. Gyönyörű nagylánnyá serdült, akin megakadt a látogatók szeme.

dorka

Dorka

Ismét különleges élményekben lehetett részünk. Látni a sok cifra szűrt, gyönyörű kézimunkák. És hallgatni a pásztorok nem szócséplő, ízes tájszólású  beszélgetéseit. Nagy megtiszteltetés az Örökös Pásztorok kézfogása. És a hortobágyi Örökös Pásztoroknak van két hölgytagja is.
Még soha nem hallottunk a pásztorhimnuszról, biztos a mi műveltségünk hiányossága, de meghatottan hallgattuk élő előadásban, az egyik örökös pásztortól.

 

Következő bemutatónk Dr. Keve Gáborékkal, ismét a Balaton-felvidékre vitt. Nagyvázsonyban aludtunk Zsuzsinál, kedves barátunknál, aki elvitt bennünket olyan helyekre, ami történelmi múltunkat őrzi. Meglátogattuk a Pálosok kolostor romját, ahol Kinizsi Pál nyugszik. Megérintette lelkünket a hely szépsége és a tudat, hogy történelmi helyen vagyunk. Bejártuk az egész kolostort, megérintettük a Kinizsi-sírt. Kértem a köveket, meséljenek, milyen volt itt az élet… de sajnos a kövek magukba zárták titkaikat. Egyszer talán, valakinek majd mesélnek.
Következő célunk a kálodi pálosok romja… na, hát ez is egy csoda! Igaz, a kolostorból már csak egy fél áll, ami valószínűleg a bejárata lehetett. 600 méteres körzetben terült el. Beletartozott egy víztározó, melyet a szerzetesek mérnöki pontossággal, kövekből raktak ki, medenceszerűre. Ez egy forrás köré épült, amit most Kinizsi-forrásnak hívnak, gyöngyöző, átlátszó, jóízű, tiszta vizű. Ez biztosította a kolostorban élők vízszükségletét. A hely magával ragadó, erdő közepén található. Köszönjük, Zsuzsi, hogy megmutattad nekünk ezt a csodás kis helyet!

 

A bemutatók Várpalota-Inota, Nagyvázsony és Veszprémben voltak. Két nap alatt 4 bemutató. Nagy siker, jó hangulat, zene, tánc, étel, ital. Vendégszerető emberek.
Veszprémben volt szerencsénk találkozni a Bakonyi Örökös Pásztorokkal, akiknek ez a nap nagy ünnep volt, hiszen Szent Mihály behajtási ünnepe, és 4 örökös pásztor felszentelése történt meg.
Tiszteletüket tették a bemutatón, sajátságos humorukat, ruháikat csodálhattuk meg. Meghívtak bennünket az általuk szervezett mulatságra is. Nagy megtiszteltetés ez!
Nekünk szívünk csücske ez a vidék. A Balaton-felvidék az a hely, mely lenyűgöz, titkokat rejt, hívogat, és visszavár… megyünk, ha csak tehetjük!
Ennek a nagyvázsonyi bemutatónak pedig a legszebb pillanata volt, amikor megláttuk Évit, Zsoltot és Csepkét. Gyönyörű, boldog Angyalka-Legény leányzó. Hát, mit mondjak, cserélnék vele! Boldog komondorélete van, szerető gazdik gondoskodnak róla, és csoda szép helyre költözött, a Balaton partjára. Legyenek nagyon boldogok az új életükben!

 

Végül, de nem utolsósorban október 19-én, a Nemzeti Vágta keretében megrendezésre került a 25. Komondor Fesztivál, a Hősök terén. Szép számmal jöttek el büszke gazdik megmutatni gyönyörű komondoraikat. Gyönyörű, csendes, őszi idő, rengeteg látogató, kedves, baráti hangulat. Sok szép díj.
És az egyik csodát, amit álmunkban sem gondoltunk volna, mi kaptuk meg Vinnai András elnök úrtól, az Aranyfácán Vándorserleget.

Aranyfácán Vándorserleg. 1998-ban alapították, Nagykőrösön. Ez alatt a 21 év alatt sok neves komondort tenyésztő komondor tulajdonos otthonában díszelgett. A tagnapi naptól a mi otthonunkat díszíti az elkövetkezendő 1 évben. Meg is kapja a neki kijáró díszhelyet nálunk.

Vinnai András, a Hungária Komondor Klub elnöke ezzel a szavakkal adta át nekünk:

– Most én ezt a serleget olyan családnak adom, akik sokat tettek a komondor fajta-népszerűsítésben, és ez a Hevesi Portámkincse Kennel tulajdonosa, Besenyei László.”

Köszönjük szépen! Elnök úr! Mi továbbra is tesszük a dolgunkat, ahol tudjuk, népszerűsítjük ezt a nemes fajtát. A serleget pedig büszkén, és boldogan őrizzük ebben az 1 évben!

Délután pedig az újonnan alakult Komondor és Kuvasz Egylet kiállításán vettünk részt. Aranyosunk nyílt osztályban CAC cím birtokosa lett.

A nap befejezése a komondorok és a kuvaszok felvonulása a vágta helyszínén. Ez valami csodálatos érzés! Ezt szavakkal elmondani nem lehet, ezt érezni kell! Hangos tapssal, integetéssel üdvözölte a nézősereg nemzeti kincseink, a komondorok és a kuvaszok felvonulását!

Jó lenne, ha ez hagyomány lehetne, és minden évben láthatnák ezeket a csodás kutyákat, minél többen. És minél több gazdi átélhetné ezt az érzést, amit mi kaptunk most. Azok is, akik bármilyen okból nem tudtak részt venni ezen a rendezvényen.

Hálás köszönetet mondanék Kállai Katinak, a Gubancoló kutyakozmetika macerálós nénijének, mert ezt a sok szép eredményt nem érhette volna el Aranyos, ha nincs Kati, aki áldozatos, kemény munkával, de szeretettel nem készíti fel, mossa ki a hevesi fekete földet a komondorszoknyából!

 

Közben itthon voltak születésnaposaink. Álom júniusban, Kárpát júliusban töltötte 1. életévét. Legényük is érett férfikorba került, betöltötte 7. évét. Zengő mamink, aki még mindig birtokolja a falkavezérséget, rendet tart a rakoncátlan fiatalok között, betöltötte életének 10. évét! Reméljük, még nagyon sokáig itt élnek velünk!

 

Nem is gondolnák, hogy Portámkincsééknél a komondorok milyen tájékozottak! 🙂 Álom és Kárpát, hallottak róla, hogy a zöld szüretet támogatja az unió, így nekiláttak pénzt keresni kajára. Nagy erőkkel kezdtek neki a szüretnek.
Amikor megláttuk a vödörnyi zöld szőlőt, vesszőstől az udvaron, csak tippelni tudtunk, ki is lehetett az elkövető. De egy határozott ki volt ez?? kérdéssel, szőlővesszővel a kézben, a dolgos “bűnös” rögtön elárulta magát! 🙂 Álom sunnyogva szaladt menedékhelyére a faház mellé, és vetette magát az általa ásott lövészárokba, mint aki itt sincs, “én csak jót akartam” – fejjel.. 🙂
Nem lehet rá haragudni! Persze azért bizonyíték is volt – a fején egy friss szőlő levél -, Kárpát bundájában pedig egy darabka vessző….

 

Most pedig izgalmas  napok elé nézünk, hiszen megtörtént Aranyos és Legény násza.
Várhatóan november végén születnek kis komondorok, ha az égiek is úgy szeretnék.
Izgatottan várja több gazdijelölt, és persze mi is, a bizonyosságot.
Azért minden esetre az ünnepet kihasználva kitakarítottunk a komondor babaházban, hogy a kölcsönkapott kiskutyákat méltón fogadhassuk, ha eljön az ideje. Mert ismét kölcsön kapunk 10 hétre pár darab kis komondort, hogy nevelhessük,gondozhassuk, szerethessük, és amikor eljön az ideje örömet okozva a gazdiknak útjukra bocsássuk végleges otthonukba Őket.

 

Ennyit gondoltam megosztani Önökkel, Veletek, és aki naprakészen szeretne tájékozódni, látogasson el a Portámkincse gazdik csoportba (Facebook). Ott a gazdik képekkel, beszámolókkal színesítik napjainkat.
deva

Déva

dena

Déna

delceg

Délceg

 

Köszönöm, hogy időt fordítottak ránk, és elolvasták a nem rövid beszámolót!