Archive for the ‘Komondor kölyök’ Category

PostHeaderIcon Tavaszi Portámkincse Komondor beszámoló

Kedves Látogatóink!

Szégyellem magam, hiszen régen írtam, tudósítottam Portámkincséékről. Most pótolom!

Szóval. Először is: a vendégségbe kölcsönkapott kis kölykök egytől-egyig elköltöztek tőlünk. Szépen sorban. A legutolsó kicsi lány április 10-én hagyta el szülőhelyét. Legnehezebben a külföldi otthonra találó két kis lánykát engedtük el. Ők messze – Déna Franciaországban, Brassac-Labautban, Déva pedig Erdélyben, Kovásza megyének Barót községében – leltek végleges otthonra.

Déna

Déna

Déna

Déna

Alomtestvéreik elérhető távolságra: Dorka Tiszaújvárosba, Dália Vácszentlászlóra, Deres Erdőbényére, Délceg Borsodnádasdra, Dráva Nagyvázsonyba, és Derű pedig Baracskára költözött.

Mindenkinek álomgazdija van, akik rendszeresen tájékoztatnak minket a kölykök fejlődéséről, csínytevéseiről, fotókkal illusztrálva!
Franciaországból havi rendszerességgel telefonon beszélünk, Erdélyből pedig volt már videóhívás, élőben láthattuk Dévát, és kedves családját.

komondor-deva1

Déva

komondor-deva2

Déva

A közelben lévők pedig már meglátogattak bennünket. Hazalátogatott Dorka, Délceg, Remény. Deressel és Dáliával pedig kiállításon találkoztunk!

Nem könnyű elengedni ezeket a csöppségeket, hiszen nagyon a szívünkhöz nőnek. És, hát hiányzik az udvarról a nyüzsgés…. a játékra hívó vakkantgatás, a birkózások közbeni nyögések, a vacsora közbeni csámcsogás, lefetyelés, és az a vidámság, amit csak ezek az apró kölyök kutyák tudnak becsempészni az ember életébe.

De szerencsések vagyunk a gazdikkal, hiszen nagyon szeretik őket!

Legyen nagyon sok örömük, és hosszú, boldog gazdis-komondoros életük a szolgálatukba, családjukba, portájukra költözött komondorokkal!
komondor-dalia1

Dália és a pulik

komondor-dalia2

Dália a ringben

komondor-deres1

Deres, a csillagszemű

komondor-deres2

Deres a hintán

Majdnem mindenki megjelent már tanácsunkra Kállai Katinál, a kozmetikusnál, hogy szokják a “macerálós nénit”, hiszen időnként a fülszőrt, a tappancsokat, a feneket karban kell tartani. És hát, a későbbiek folyamán a szőrzet kialakítását szakemberre érdemes bízni, amiben Kati profi!

 

komondor-drava1

Dráva

komondor-drava2

Dráva

Mióta a kicsik elköltöztek, azóta a többiek több szerephez jutnak. Aranyost kicsit hangulatában megviselte a kölykök hiánya, hiszen nagyon gondos anyuka volt. Pár napig még ment a faházhoz, kereste a kicsiket.
Ezért úgy láttuk jónak, ha kicsit kizökkentjük, és elvisszük kiállításra.

Első utunk persze Kállai Katihoz vezetett, hiszen a kicsik születése óta nem volt fürdetve. Amíg az aprókkal volt, nem is lett volna célszerű, hiszen a hosszú szőr nehezen szárad, és bizony féltettük a babákat, hogy a nedves szőrben megfáznak.
Na, de eljött a megtisztulás ideje, szerencsére, jó idővel. Boldogan ugrott az autóba Aranyos, és megérkezve Katihoz, régi kedves ismerősként üdvözölte.

Első kirándulásunk, és Aranyos ezévi első “fellépése” Balatonakaliban volt, a Mandulavirág ünnepen, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület (melynek tagjai vagyunk) pásztorkutyás bemutatóján. Szerencsénk volt, hiszen az égiek lenéztek ránk, és jó időt varázsoltak a gyönyörű Balaton-Felvidékre. Jó hangulatú rendezvény volt. Aranyos pedig rendkívül jól érezte magát.

Legényünk, Zengőnk, Kárpátunk, Álomunk is meglátogatta Katit. Zengőnek teljes wellnessben volt része. Megtisztulva, megszépülve, megkönnyülve érkezett haza, igen elfáradva. Csak ott van az a 10 év! Kipihenve magát, ismét a régi Zengőt láttuk! Bár kicsit komótosabban mozogva, de szalad, őriz, és tolakszik a gazda szeretetéért. Látszik rajta a megkönnyebbülés, hogy nem próbálkoznak a hangoskodó, szemtelen kis gombócok a közelébe férkőzni, játékból a szőrt huzigálni. :)

Legény is sorra került, neki fürdés most még nem volt, csak fazonigazítás. :) Tavaly lett megfelezve a szőrhossza, ami idénre igen megnőtt, így ismét kurtítva lett a bunda. Fürdés majd a kánikulában, hiszen olyan szőrmennyiség van rajta, ami 3-4 nap alatt szárad meg teljesen. :)

Gazdi imádat. Álom és Kárpát

Gazdi imádat. Álom és Kárpát

Álom és Kárpát sem maradhatott ki a jóból. Náluk is megtörtént a fülszőrszedés, tappancs igazítás.

Mindketten jól viselték a macerálós néni munkálkodását. Bár Kárpát időnként úgy viselkedett, mintha Ő ott sem lenne…. :) de a végére igen kifáradt.

Azt hitte, ezzel véget értek a megpróbáltatásai, de tévedett. :) Most már volt ideje pórázra venni, és sétára vinnie őt a gazdinak.

Picur és Kárpát

Picur és Kárpát

Kárpát

Kárpát

Picur volt a kalauz, ügyesen mutatta meg Kárpátnak, milyen jó dolog a séta, amire Kárpát igen hamar ráérzett. Érdeklődve figyelte az úton haladó autókat, idegen embereket. És tűrte a simogatásokat.
Sok elismerő pillantást, “- azta, mekkora kutya!” felkiáltást. Bezsebelt sok dicsérő, csodáló szót.

komondor-deres-dalia-aranyos

Deres, Dália, és Aranyos

Deres és Dália gazdái jelezték, szeretnék kiállításra vinni a két kölyköt, megmutatni őket bébi osztályban. Örültünk neki, hiszen büszkék vagyunk rájuk!
Akkor már mi is nevezzünk be Aranyossal, mert hát komondorosnak kiállításra menni komondor nélkül…
Na, az idő nem kedvezett, hideg is volt, fújt is, esett is! De! Nagyon jó volt látni a két “kicsit”, akik már nem is olyan kicsik, akik örömmel üdvözöltek bennünket.

Szép eredményeket értek el, köszönhetően a gazdik ügyes felkészítésének!
Dália 1x Nagyon Ígéretes címet kapott, ők a délutáni kiállításon nem vettek részt.
Deres 2x Nagyon Ígéretes, Bébi BIS eredményt ért el!
Gratulálunk a gazdiknak és a kölyköknek!
Aranyosunk 2 x K1 CAC-BOB eredménnyel zárta a napot.

Május 11-re meghívást kaptunk a Hódmezővásárhelyi Gazda Napokra, Magyar Pásztorkutya bemutatóra. Ez a bemutató most Tari József emlékének szólt, hiszen ezt a bemutatót Ő szervezete éveken keresztül. Mivel eltávozott közülünk, így párja szervezte. Megtisztelő volt, hogy ezen mi is részt vehettünk, a Hungária Komondor Klub nevében.
Nagyszabású, színvonalas, nagy látogatottságú rendezvény. Volt kirakodóvásár, lovasbemutató, fogathajtó verseny, szarvasmarhák versenye, gyermekeknek légvár, szalmabála ugráló, minden korosztálynak kikapcsolódást nyújtó, egyben a gyermekek számára ismeretterjesztő célú, hiszen itt kóstolhatták, láthatták, hogy a tej nem a Tesco-ban terem. :) :)

Aranyos sok-sok elismerő simogatást, dicséretet kapott. Sok gyermekkéz megfogta rasztáit, és sok szülő mondta gyermekének: “- nézd, ott egy komondor!”

Köszönjük a lehetőséget, és szívesen megyünk jövőre is!

Most pedig készülünk Miskolcra, Salföldre, Komáromba, és Bugacra.
Külön öröm, hogy Miskolcon ismét találkozhatunk Dáliával és Deressel, Salföldön pedig Derűvel!

komondor-dorka2

Dorka

komondor-dorka1

Dorka

Derű

Derű

Derű

Derű a vizslák közt

Április 25-én meglátogatott Dorka! Katinál voltak, és felénk kanyarodtak! Igen szép leányzó lett belőle! Nagyon örültem a viszontlátásnak! Köszönöm, Évi és Gyuszi, hogy elhoztátok, megmutattátok, milyen szépen is fejlődik!

Május 18-án pedig Anna, Gergő, Délceg és Remény leptek meg látogatásukkal, szintén Katitól hazafelé, egy kis kitérőt téve. Reményt, aki Legényünk lánya, akkor láttam élőben, amikor elhoztuk Szlovákiából. Hát, mondhatom, rengeteget fejlődött, kész hölgy. Fogazat leváltva, egészséges, hiánytalan, igen szép, gatyatépő! :) Jajj nektek, betolakodók! :)

Délceg

Délceg

Délceg

Délceg

Remény

Remény

Délceg magasságban utolérte Reményt, bár 1 hónap különbség van közöttük, Remény javára.  Kutyalányszív-tipró lesz Délceg hamarosan. Bár most a fogazat kicsit hiányos, :) mint a többi tesónál, de ez életkori sajátosság. 5 hónapos lett a D alom!

Ez a hónap az emlékezésről is szól nálunk. :( Hiszen tavaly, május 4-én Angyalka, május 29-én Betyár hagyott itt bennünket, nagy űrrel a lelkünkben…
Nincs nap, hogy ne emlegetnénk őket… tudom, a felhők széléről mosolyogva néznek le ránk!
Majd’ elfelejtettem, hogy igen nagy meglepetésben volt részünk!
komondor-mokka

Az adásból

Meglátogatott bennünket a TV2! Amikor felhívtak, azt hittem áprilisi tréfa! Április 9-én felhívtak, hogy szeretnének meglátogatni bennünket, és a komondorokról riportot készíteni, illetve élőben bejelentkezni a Mokka reggeli műsorában… hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány… :) és hogy ez tréfa.. :) de amikor másodszor is hívtak, és elmondták, hogy a Sokszínű Vidék internetes portálon látták Álmot, és olvasták a riportot, és szeretnék bemutatni az országnak komondorainkat, háááát madarat lehetett volna fogatni velünk! Persze izgultunk is nagyon… de a lényeg, hogy Portámkincse komondorai levették lábukról a stábot, akik eleinte tartottak tőlük… de a forgatás után egy kávé mellett már nagy élményként beszéltek a találkozásról.

Reméljük, sok emberhez eljut a hírük, és egyre többen szeretnek bele a komondorba!

Volt még egy fotózás is, ami a Gyöngyös és környéke internetes oldalon látható, a híres Vérszilvafasorban, mint tavaszi kép, a fotómodell hölgy, Aranyos és Picur szereplésével.

Címlapfotó Aranyossal és Picurral

Címlapfotó Aranyossal és Picurral

Ennyi minden történt velünk röviden, az utolsó jelentkezésünk óta!

 

Köszönöm, hogy időt szántak az olvasásra, és a fotók nézegetésére!

PostHeaderIcon A Portámkincse komondorkák már 9 hetesek!

Kedves Látogatóink!

Szeretettel köszöntjük Önöket az oldalunkon!

 

komondor-kolyok-4Folytatom a beszámolót a 8 kis apróságról, akik már nem is olyan aprók. Betöltötték 9. hetüket. És bizony súlyos egyéniségekké fejlődtek. :) Elértek a 11-12 kg-ot. Most már egész nap az udvaron garázdálkodnak. :) Éjszakára, és evés idejére még a faház nyújt nekik biztonságot a hideg éjszaka, és a nagyobbak kajaszerzési vágyai elől. :)

komondor-kolyok-1

Egyébként rendkívül jól elvannak egész nap együtt. Sőt, Álom és Kárpát kifejezetten védi, tanítgatja, és dajkálja őket. Zengő maminak már nincs türelme a kicsik elevenségéhez. Ezt morgással tudatja velük, amit nehezen, de tudomásul vesznek.
Legény, az apuka, hát mit mondjak: nem az apák gyöngye! :) Ahogy a születésükkor világgá ugatta, hogy neki gyermekei születtek, úgy most a folyton nyüzsgő kölyköket már nehezebben viseli. Olykor-olykor, mikor elszemtelenednek, és próbálnak játékból rámászni, azt nem tolerálja. Morgással rakja helyre a rendetlen gyermekeit. És bizony a megszeppent kicsik legközelebb már nem hirtelenkedve, hanem óvatosan közelítenek apjuk felé.

 

komondor-kolyok-6Aranyos bezárta a tejbárt a 8. hét vége felé, és most már játszik a kicsikkel. Ő még mindig nagyon türelmes, mint egész végig. Ráadásul nyúzza a két növendék is, Álom és Kárpát. Fergeteges játékot rendeznek, amibe természetesen az apróságok is próbálnak bekapcsolódni. De hát méretükből adódóan mindig láb alatt vannak. Olyankor hangos visítással, farokbehúzva rohannak menedékbe. De pár pillanat és már el is felejtették a sérelmet, és egymásban keresnek játszótársat.
Hatalmas élmény őket nézegetni, ahogy falkába verődve fedeznek fel minden, számukra új dolgot. És hogy el tudnak játszani egy darab papírral, fogócskával hívva a többieket játékra.
És milyen ügyesen figyelték el a nagyobbaktól a vödörből ivás művészetét. :) Csak egynek kellett elkezdeni, a többi utánozta.
Eleinte a vízivással hadilábon álltak, hiszen a kecsketej sokkal finomabb (60 litert ittak meg eddig), de a vizet is meg kell szokni. Érdekes módon a húsevéssel ugyanígy voltak. Eleinte a főtt, darált sertés-marha hús nem ízlett, csak a kecsketejbe áztatott táp. Aztán jött a fordulat! Kaptak nyershúst. Na, azt a ropogtatást, csámcsogást az életben nem felejtem el! Foguk ugyan még apró volt, de tű hegyes, és csak úgy recsegett-ropogott alatta a nyers csirkefarhát.
Azóta is szívesebben eszik a nyerset, mint a főttet.

 

komondor-kolyok-2komondor-kolyok-7Meglátogatott bennünket Kállai Kati is, hiszen végigizgulta, szurkolta a kicsik születését. Már alig várta, hogy eljöjjön ez az idő. És, bizony örömteli fogadtatásban volt része. Ahogy az nálunk szokott! :) Mindenki ott tolongott körülötte, hiszen ismerik, jó párszor voltak már a kezei között.
A sok szeretgetés, simogatás után a szakmai dolgok sem maradhattak el. :) Fülszőrszedés mindenkinek!
Bizony! A 8 kicsinek is! Volt aki türelemmel viselte, de volt aki hangos visítással fejezte ki nemtetszését… Na, persze
ennek nagy része hiszti volt, hiszen szőrtelenítő porral lett beszórva a szedendő szőr. :) Meg kell szokni ezt is.
Köszönjük szépen Kati a látogatást, és a gyors kozmetikát!

 

komondor-kolyok-5Most már nagy gazemberek. Menni alig lehet tőlük, rögtön a nadrágszáron vannak, mutatják, ha nagyok leszünk, így fogjuk tépni a gatyaszárat a betörőkön! :)
Meglátszik rajtuk a kézhez szoktatás, bújósak, igénylik a simogatást, az ölbe vételt. De amikor úgy gondolják, nekik elég volt, feszelgéssel tudatják, engedj utamra.
Az ennivalóért eddig nem volt morgás egymásra. Nem kellett tanítani egy kis orrkoppintással, hogy nem morgunk!
Megkapták a második oltásukat, és a jövő hétvégén megkezdődik az otthonukba költözés.

 

Véget ér egy fejezet… A gazdi 4 hétig éjjel-nappali szolgálta, most már majd ők szolgálnak egy komondoréleten át. Tudom, nagyon jó társak, barátok, családtagok lesznek! És bizony a gazdik is nagyon jó gazdik! Szerencsénk van, hogy ennyire jó emberekhez kerülnek a féltve dédelgetett, szeretgetett kicsi kutyáink. Meg fogják becsülni őket.
Biztosan hiányoznak majd Álomnak és Kárpátnak is, hiszen mindig kaphatóak voltak egy-egy fogócskára, lehetett őket gyömöszölni, lebirkózni, és nekik volt sikerélmény a kicsik legyőzése.

 

komondor-kolyok-3Most már az övék lesz a főszerep az udvarban. Kicsi Deres, Dráva, Délceg, Dália, Déna, Déva, Dorka,és Derű! Legyen nagyon hosszú, boldog életetek, amilyet megérdemeltek!
A gazdik fantasztikusak, hiszen szinte kéthetente látogatták őket, és jóformán napi kapcsolatban voltunk az interneten. Köszönjük, hogy vagytok nekünk! Kívánjuk, olyan komondort kapjatok a kezetekbe, amilyet megálmodtatok magatoknak! Mi ezért megtettük azt, amit megtehettünk!

 

Kicsit más.
Vendégeink voltak tenyésztő társaink, Wágner Edit, a Zalai Subás Kennelből, és Pogácsás Mónika az Öreghegyi Kócos Kennelből. Eljöttek, megnézték az udvarunkon élő komondorainkat, hiszen most nálunk minden korosztály megtalálható. Zengőkénk 10 éves, Legény 7., Aranyos 2 múlt, Álom 8 hónapos, Kárpát 7 hónapos, és az apróságok 7 hetesek.
Betekintést kaptak, hogyan élnek, viselkednek komondoraink, a mi általunk teremtett kis világunkban. Van itt szeretetet, de ha kell, szigor. Van egyetértés, és egyet nem értés, konfliktus kezelés. Szóval, mint minden háznál. :)
Remélem, és úgy láttam, pozitív élményekkel távoztak tőlünk.

 

Legközelebbi beszámolóm a kicsik költözése után. Addig is nézegethetik a képeket a Facebook oldalunkon, vagy a rólunk megjelent cikket a Sokszínű vidékben!
Köszönöm, az időt, amit eme iromány olvasására fordítottak!

PostHeaderIcon A Portámkincse kennel legifjabb tagjai – gyönyörűen cseperedő komondorok!

Üdvözöljük Kedves Látogatóinkat!

A Hevesi Portámkincse Kennelbe egy kicsivel korábban érkezett a Jézuska: 2018. december 18-án. 8 bundás angyalt rakott le nálunk, 3 fiú, és 5 komondorlány képében.

Anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, Apa: Mátyás Király Udvari Legény

Szerencsére minden rendben zajlott! Aranyosunk délelőtt 11 órakor kezdte el az ellést, és este 6 órakor már 8 komondor gyermek boldog anyukája volt. A kis szeleburdi Aranyos pillanatok alatt gondoskodó, védelmező anyukává változott. Rendkívüli anyuka még a mai napig. Félti ugyan a kölykeit, de megnézheti, megfoghatja bárki születésük pillanatától.

komondor-d-alom1 A gazdijelöltek is izgatottan vártak erre a hírre, és amint tehették, jöttek látogatni az újdonsült anyukát, és a majdani kis komondorukat. Aranyos büszkén őrizte kicsinyeit. Amint bementünk a faházba, Ő kijött az ellető ládából, és tudta, a vendégek le fognak ülni a heverőre. A láda és a heverő közé befeküdt, a vendégek lábai elé, és onnan kísérte figyelemmel a nyöszörgő csemetéit. Ha már túl hangosak voltak, akkor bement közéjük, és rögtön kinyitott a tejbár. Igen falánk gyermekek! Nem születtek nagy súllyal, hiszen első alom, és hát, csak 9 kölyök volt az anyjuk hasában. Sajnos a 9. kiskölyök vissza is szállt angyalnak. :-(  De a többiek szépen gyarapodtak, növögettek, teljesen az anyjuk tején.

komondor-d-alom32 hetes korban megkapták az első féreghajtót. Ekkorra már kinyílt a szemük, és kezdték felfedezni a világot. A 3. héten pedig próbálkoztunk egy kis kecsketejjel. Na, ennek nagy sikere volt. Első próbálkozásunk egy kisfiúval történt. Én kicsit kisebbnek láttam a többitől, és elé tartottam egy fémtányérban a meglangyított kecsketejet. Úgy elkezdte inni, mint akinek már megmutatták, mit is kell csinálni. Hogy a többiek se maradjanak ki a jóból, kaptak ők is. Volt ám cuppogás, nyögve nyelés.. :-) Jóízűen megitták, aztán eldőltek, mint a zsák, hiszen a pocak lehúzta őket. Másnap próbálkoztunk az áztatott száraztáppal, és a főtt-darált marhahússal. A táp kicsivel kapósabb volt, de azért elfogyott a hús is. Na, de anya ha bejött, volt ám mozgolódás. És hiába, nincs olyan rakott szekér amire ne férne még: szoptak is.

És bizony kinőtték a fialtató ládát. Tágítani kellett a teret, mivel gyorsan nőttek az apróságok, és a mozgásigényük több lett. Anya látogatása is ritkult.

4 hetes korban megtörtént a második féregtelenítés. És kinyílt a faház ajtó. Szép, napos, szinte tavaszias idő köszöntött ránk egy napra, kihasználva az Isten adta jó időt, kiraktuk a kicsiket az udvarra. Hadd lássák a többiek is őket. És ideje a kinti világgal megismerkedni. Ment a szimatolás, nyüzsgés. A két tinédzser, Álom (6 hónapos) és Kárpát (5 hónapos) kíváncsian nézegette a miniatűr szőrmókokat, akik számukra fura tejszagot árasztottak, és még furább hangokat adtak. Aztán elkullogtak, gondolván, ezekkel még nem lehet játszani, kapura szaladni. Viszont nekik feladatuk volt, és hangos ugatással rohantak mind az öten a kapura. Ekkor a kicsik riadt szemekkel egy kupacba verődtek, és keresték a menedéket. Ezt a viselkedést a többi alomnál is megfigyeltük. Amikor a nagyok ugatnak, a kicsik menedékbe vonulnak. Aztán ahogy nőnek, egyre kíváncsibbak, figyelik a többieket, persze tisztes távolságból, hogy rögtön menedékbe lehessen vonulni. Aztán eljön az idő, amikor ők is csatlakoznak.

5 hetesen már igen nagy kópék, szeretik a cipőfűzőt, a labdát, és van pár játék, amit húznak, vonnak, rázogatnak. Persze a tiltott dolgok is sorra kerülnek, mindent meg kell ismerni.

Most vannak a rágós időszak első felében, hiszen a tejfogacskák már kibujkáltak. Lassan nem áztatjuk a tápot, lesz mivel elharapcsikálni. És bizony az első oltás után megkóstolhatják majd a nyers husit is.

A gazdikról. Mi úgy gondoljuk, nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a kicsik születése előtt már majdnem minden kiskutyának volt gazdája. Amikor születtek, azon imádkoztunk, legalább csak annyian legyenek, hogy mindenkinek jusson kiskutya. :-) Egyikőjük Franciaországba fog költözni, neki Déna lesz a neve.Egy másik kislány Erdélyben talált otthonra, a Déva név viselőjeként. A többiek maradnak itthon, Magyarországon: Tiszaújváros, Borsodnádasd, Nagyvázsony, Vácszentlászló, Baracska és Erdőbénye.

A nevek is alakulnak: Dráva, Déva, Déna, Dália, Derű, Deres, eddig. :-)

komondor-d-alom2A gazdikról pedig csak jót mondhatok. Mi minden kutyának, nemcsak komondornak, ilyen álomgazdikat kívánunk! Rendszeresen jöttek, látogatták őket születésüktől fogva. Aki persze külföldön él, az pedig rendszeresen telefonál, érdeklődik, küldjük a fotókat, hogy ők sem maradjanak ki ebből a korszakból. Hiszen a gazdik többsége 6-8 hetesen látja először az ő kiskutyáját. Nálunk látogathatók, hiszen mi azt valljuk, ebből a csodás korszakból nem szeretnénk kizárni a leendő gazdikat.

Hiszen még a házi állatorvosunknak is sikerült maradandó élményt adni azzal, hogy kezébe foghatott 1 napos kis komondor kölyköt. Állatorvosként sem látott még ilyen picinek komondort.

komondor-d-alom4Tudom, a gazdik már számolják a napokat, mikor vihetik el az ő kiskutyájukat, de még várniuk kell. Pár hétig még nálunk laknak, nevelgetjük, szeretjük, ápoljuk, formáljuk a kicsinyeket, és persze élvezzük a társaságukat ebben a rövid időben.

A következő alkalommal írok majd az oltásokról, a teljes névsorról, és az elköltözésről. Köszönöm, hogy időt szántak rá, és elolvasták ezt a kis beszámolót!

 

PostHeaderIcon Boldog Új Évet kíván a Hevesi Portámkincse Komondor Kennel!

Kedves Látogatók!

Ezzel a komondor családi idillel kívánunk Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben gazdag új esztendőt!

komondor-kolykok

Nagyon boldog új esztendőt Mindenkinek!

PostHeaderIcon MEGSZÜLETETT A “D” – ALOM!!!

Hozzánk a Jézuska hamarabb érkezett, 8 kis bundásangyalt rakott le nálunk, Aranyosunk jóvoltából!

Örömmel értesítjük a Kedves Olvasókat, és Gazdi Jelölteket, hogy december 18-án megszületett a “D” – alom! A létszám: 8. Szuka 5, kan 3. Egészségesek: anyuka, kicsik jól vannak! :-)  Gyarapodnak, szopnak, alszanak. Mászkálnak is néha, és meglepően erősek! Már pár perces korukban 4 lábra álltak,  a szemük sarka meg van nyílva! 

Szülők: anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, apa: Mátyás Király Udvari Legény

komondor-kolyok-d-alom1 komondor-kolyok-d-alom4 komondor-kolyok-d-alom5 komondor-kolyok-d-alom2 komondor-kolyok-d-alom3

PostHeaderIcon Aranyos és Legény szerelmének gyümölcseit december közepére várjuk!

Nagyon kedves Barátunktól és egyben lengyel tenyésztőtársunktól, Justynától kaptunk egy szépséges, babaváró montázst! Ezúton is hálásan köszönjük, és nagy szeretettel tesszük közzé a képbe rejtett hírt:

Aranyosunk és Legényünk ezév december közepén a D-alom szülőpárja lesz! Nagy-nagy izgalommal várjuk Aranyos növekvő pocakját!

komondor_kolyok_varhato

PostHeaderIcon Nyári összefoglaló a Portámkincse Komondorokról

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!

Aranyos és Álom

Aranyos és Álom

Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.

Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -,  a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! :-) Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati! :-) De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!

Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!

Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!

Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.

Aranyos Tiszaújvárosban

Aranyossal Tiszaújvárosban

És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek  – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért.. :-)

Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.

A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból.. :-)  Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!

Aranyos Hortobágyon

Aranyossal Hortobágyon

Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor… :-(  Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!

Laci és Álom

Laci és Álom

És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van :-) egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény.. :-) Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen? :-)  Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…

Legény papa

Legény papa

Álom kislánya

Álom kislánya

De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… :-) tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat! :-) Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak! :-) A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz… :-) Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást… :-)

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Veszprémben

Aranyossal Veszprémben

Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! :-) Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.

A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok… :-)

Csermely és Legény

Csermely és Legény

És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.

Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!

Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. :-( És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is… :-( A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt… :-(

Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!

Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Álom és Aranyos

Álom és Aranyos

 

PostHeaderIcon Kellemes ünnepeket kívánunk!

Kellemes Karácsonyt! 2017.

Kellemes Karácsonyt! 2017.

PostHeaderIcon A Portámkincse Gazdik beszámolói a “Cs” – alom növendékeiről

Üdvözlök minden régi és új Látogatónkat! Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most összegyűjtöttem, és elmesélem, merre jártunk mostanában.

Amikor kiürült az udvar, és utolsó kölyök is elhagyta a portát, több szeretet és gondoskodás jutott az otthon maradottakra. És nekünk is jobban van időnk elmenni fajta bemutatóra, kiállításra. Ezekről az élményekről szeretnék most írni pár gondolatot.

Először is szeretném megköszönni a Portámkincse gazdiknak, hogy folyamatosan küldenek képeket, leírásokat, hogyan fejlődnek, nőnek a kis rosszcsontok. Na, és persze, milyen rosszaságokat követnek el. Örülünk neki, hogy részesei lehetünk továbbra is a kölykök életnek, fejlődésének.

Pár élménybeszámoló a gazdik tollából:

Timiék levele:

(Csermely) A most 1,5 éves komondor kan mellé egy kislányt szerettünk volna. Ugyan az alomban „csak” két kislány született, ennek ellenére órákba telt a kiválasztás, főleg, hogy Pindúr nagyon közel áll a szívemhez. Végül a kunkori farkú kislányra esett a választás. Kapott is nyakörvet, bár a farka a különös ismertető jele, ami alapján nem lehet összetéveszteni senki mással. Csermely névre kereszteltük. A kiválasztás után alig vártuk, hogy elhozhassuk a legújabb családtagot. Már a kiválasztáskor láttuk, hogy jól szocializált, stabil idegrendszerű alomról van szó, és ezt azóta is folyamatosan bizonyítja. Amikor az elhozatalra került a sor, már csak ketten maradtak Pindúrral. Örömmel üdvözöltek minket és minden gond nélkül eljött velünk Csermely. A haza utat végig aludta, megérkezéskor pedig a világ legtermészetesebb módján jött be az udvarra. Fel sem merült benne, hogy idegen helyre hozták, vagy itt bármi baja eshetne. Inas, a nagy komondor társa örömmel üdvözölte, Kaktusz a macska – aki csak egy hónappal idősebb Csermelynél – kissé visszahúzódva, kétkedve szemlélte a jövevényt. Pár perc elteltével már ment a játék. Az udvar felfedezése után a házba is úgy jött be, mintha az is magától értetődő lenne. Az első éjszaka is nyugalomban telt, nem sírdogált. Kaktusszal is jó a kapcsolata, bántani sosem akarta, de azt nem igazán érti/érzi, hogy az 1kg-os macska tűrőképessége alacsonyabb, mint a játékaié, főleg amikor a játék hevében a harapások egyre erősebbek lesznek, vagy a maga 17 kg-jával a macskára fekszik. Azt sem érti, hogy miért nem élvezi Kaktusz, amikor a farkánál fogva húzza-vonja. Olyankor néha kénytelenek vagyunk közbe avatkozni. Eleinte az evéssel adódtak gondok. Minden egyes falat után ment egy kört, hogy hozza a játékát, nyúzza a macskát, ráfeküdjön a nagy haverjára. Mára ez szépen megoldódott, most ő végez először, sőt olykor még a másik táljából is elcsen egy-egy falatot, amit társai elnéznek neki. Főleg a macska kaját találja ízletesnek. A nevét, és a „gyere ide”, „ül”, „marad”, „kifelé” vezényszavakat gyorsan megtanulta, azért néha úgy tesz, mintha Ő azokat sosem hallotta volna. Amikor ennek ellenére például kitessékeljük a házból, miután megpróbált elbújni, elégedetlenségének ad hangot, majd látványosan duzzog vagy unatkozik. Nagyon rosszul viseli, ha nem az Ő akaratának megfelelően alakulnak a dolgok. 2 héttel érkezése után már bőszen őrizte a házat. Eleinte értetlenkedve nézte, hogy 60kg-os társa mit rohangál és ugat a kerítésnél, de aztán rákapott Ő is az ízére. Először csak a házból ugatott, aztán kimerészkedett az ajtó elé, majd a ház sarkáig, most már pedig a kerítésnél „félemlíti” meg a járókelőket. Idegen, ismeretlen tárgyakra, zajokra, emberekre érdeklődve reagál. Ha valamiben bizonytalan, pl. láncfűrész, megnézi, hogy Inas hogy viselkedik. Miután látja, hogy semmi ok az aggodalomra, odamegy és megszaglássza. Érdeklődő, vidám kiskutya. A vizet imádja. A Dunában való rohangálás, feje víz alá dugása hihetetlen örömmel tölti el. Ha létezne egy lista, amelyet a tenyésztők adnának a gazdiknak, arról, hogy egy kiskutya milyen bosszúságot okozhat, Csermely már az összeset kipipálhatta volna.

Évi levele kicsi Zengőről:

Kedves Kati és Laci!
Kértétek, hogy az eltelt több, mint 1 hónapról írjak némi összefoglalót. Először is szeretném újra megköszönni nektek Zengőt, boldog vagyok, hogy érdemesnek tartottatok arra, hogy velem élje le az életét. Ő valójában egy angyal, aki első pillantásra komondornak látszik és bearanyozza a napjaimat. Imádom a nagy busa fejét, ahogy a térdemre teszi, amikor leülök és várunk valamire, például az állatorvosi rendelő várójában. Olyan végtelenül kedves, okos és türelmes kutya, amit el sem tudtam képzelni a komondorokról. Nálam a mudi volt mindig a kutyák kutyája, de alapvetően a magyar fajták, közülük is a pásztorkutyák szerelmese vagyok. Sokáig rágódtam, hogy melyik nagytestű fajtát válasszam a mudik mellé. A kuvasz is jónak tűnt, de valahogy nem rabolta el a szívemet egyik sem igazán. A komondorokhoz valami ősi, ösztönös vonzalom köt. Nem tudom megmagyarázni. Pont olyan, mint amikor az első mudimat megláttam a tenyésztőnél és hiába pumiért mentem, nekem rögtön mudi kellett, mihelyt személyesen és közelről megnézhettem őket. Így vagyok a komondorral is. Éreztem, hogy nekem kell egy komondor. Kutakodni kezdtem, nézelődtem az interneten. Találtam kennelt, ahol nekem megfelelő kiskutyák születtek, de oda már nem jutottam el látogatóba, mert a tenyésztő mondta, hogy nem születik annyi kölyök, amennyire érdeklődő van nála. Aztán láttam, hogy Portámkincsééknél ugyanebből a vérvonalból vannak kutyák és megkérdeztem, meglátogathatlak-e titeket.
Amikor először találkoztam az akkor még 4 komondorral nálatok (Zengő, Angyalka, Betyár és Legény), máris tudtam, jó helyen járok. Zengő kölyköt szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem lehetett és amikor Angyalka kicsinyei megszülettek, átgondoltam a dolgot. Tenyésztésben jártas emberként jól tudtam, hogy a kiskutyák többször hasonlítanak a nagyszülőkre, mint a szüleikre. Egy Zengő unoka lett minden álmom ettől fogva.
Amennyire tudtam, követtem az alom fejlődését. Nagyon fontos volt, hogy láttam, mekkora odaadással, szeretettel foglalkoztok vele. Ez az alapja annak, hogy most ilyen könnyen kezelhető, bátor, jó értelemben gazdafüggő kutyám van, akit formálhatok ízlésem szerint és aki megbízható társam lesz ezután a mudik mellett. Sokat tanult, amióta nálam van. Beilleszkedett a falkába, nem kellett neki sok idő, hogy megszokjon minket. Az első néhány nap szinte folyamatosan a közelemben volt, itt bent a házban. Az ágyam mellett aludt éjszaka, kezdettől fogva szobatiszta. Ha beengedem, körbefut a házban, ellenőriz mindent. Nem tombol, nem rombol, nem rág meg semmit. Várja, hogy elővegyem a labdáját vagy lefekszik az ágyam melletti kutyafekhelyre és rágcsálni kezdi a plüss játékát. Nem nyúl semmihez, ami tilos. Áll, ül és fut hozzám kérésre, vezényszóra, megtanult úszni, bízik bennem. Voltunk túrázni, ahol sok új dologgal találkozott, vonatoztunk, buszoztunk, amit úgy viselt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Az állatorvosnál az oltások után, amíg mi beszélgettünk a dokival, elnyúlt a padlón, mint akinek a világon semmivel semmi gondja nincs, várakozás közben is példamutatóan viselkedett, mindenki megcsodálta ezért.
Nem tudom, hányszor és hogyan köszönhetném nektek ezt a csodálatos lényt, aki szebbé teszi a napjaimat, aki lefoglalja szinte minden gondolatomat, aki megtestesíti azt a kihívást és várakozást, ami egy komondor kölyök érkezésével járhat.
Szeretném, ha mindenki tudná, mennyire hálás vagyok, hogy hazajöhetett hozzám ez a kiskutya, aki a ti megfogalmazásotok szerint csak vendég volt nálatok, mert valójában itt van az otthona. 
István levele Cserkészről:
Kedves Kati, Laci és minden Portámkincse! Eltelt egy hónap, pontosabban négy hét és három nap. Egy hónappal (07.14-én) ezelőtt költözött tőletek, hozzánk Cserkész. Nagyon köszönjük őt nektek! Minden egy véletlennel(?) kezdődött. Én összetévesztettem egy barátom autóját valaki máséval, azt hittem ő Pesten van a FEHOVA-n így én is felmentem Lillával a kiállításra. Gondoltam majd találkozunk és jól kiértékeljük a horgász részt majd a friss párlatokat. Tévedtem, nem volt ott! Ennek is köszönhetően, ha már ott voltunk megnéztük a magyar kutyafajták kiállítását. A pulikat bírálták akkor, nagyon tetszett! A kör mellett viszont észrevettem valakit, valakiket. Ismerős volt, nem személyesen hanem fényképről, naná, hogy az internetről. Ott voltatok Betyárral! Kerülgettünk titeket, majd szóba elegyedtünk! Hát így kezdődött! A számtalan nagyon kedves hevesi látogatás során egyre jobban tudtam, hogy ha lesz komondorunk akkor az csakis Portámkincse lesz! Sokáig vártunk – még vártam volna – de megérte! Igaz csak egy hónap telt el de ez így igaz! Nagyon vártuk már a napot amikor hazavihetjük a mi komondorunkat. Nekem ez külön is nagy öröm volt mert a család hosszú-hosszú évek után végre rábólintott: akkor legyen komondor! Tizenhét évig bernik (Nagyon jók voltak!), hat év kutya nélkül volt az előzmény. Már most minden kétkedőt levett a lábáról Cserkész. Gabi még ilyen önfeledten nem foglalkozott kutyával! Megöleli!!! Cserkész mindenre figyel, ott akar lenni mindenhol. Öt nap kellet neki, hogy teljesen megszokja új otthonát. Utána már nem sírdogált éjszaka – addig is csak hajnal 3 és 5 között J – nyugodtan evett, nem figyelt fel evés közben minden apró neszre és nem ment egy-egy kört megnézni mi volt az. A pórázhoz nagyon könnyen hozzá szokott! Hála nektek, mert nyakörvvel volt megjelölve. Első alkalommal még „satufék” volt a válasz a pórázra, másodszor már lehetett vezetni egy kicsit az utcán. A kapun simán kijött! Azóta is egyre többet sétálunk és egyre ügyesebb. Nagyon szépen jön mellettem, megáll ha kell és szépen lához igazodik. Persze még pórázon. Vasárnap már éppen befejeztük a napi adagot amikor egy kisebb csapattal találkoztunk haza felé. Nyolc kutya négy gazdával. Meghívtak és mentünk velük egy kisebb kirándulásra árkon, bokron át. Jó kis túra volt, Cserkész nagyon jól viselte a többieket, persze őt is elfogadták! Mire hazaért rendesen el is fáradt. Az étvágya jó, csapról is iszik ha lehet, és hűti magát. Beleáll a vödörbe, nagyon tetszik! Figyeli a szomszéd kutyákat. Nem veszekszik velük, csak szimatolás, ismerkedés. Egyik oldalon egy német juhász kan, a másik oldalon amerikai stafi szuka, és még odébb egy keverék kan. Úgy érzem a portát már teljesen belakta, ellenőrzi. Jó, még nem profi, de nagyon jó úton halad! Egyedül van, nincs minden nap példa előtte. Majd a következőnek ő lesz a tanítója! Amikor csak teheti a bejárati ajtóban fekszik. Kisebb eső sem akadály, a vihar sem viselte meg, mindvégig teljesen nyugodt volt. A kiteregetett ruhát nem bántotta, a papucsomat nem vitte el. Ráfeküdt. Nagyon érdeklődik a kinti tűzhelynél, vajon mi készül ott? A kézi fű szegély nyírót is szereti. Csapkod a tappancsával amikor nyírok vele. Útban van az igaz de hát segít! A benzines fűnyírót megszagolta, rámordult majd mikor beindítottam csak nézett. Ez ilyet is tud? Megfordult és lazán lelépett. Nem fél tőle, nem szalad el mikor felé közelítek. Szuper! Igazi kis kamaszként viselkedik. A másik kis kamasz(Lilla) is kezdi szokni, eteti, vezeti. Kutyás tapasztalatom a két bernivel volt, velük jártam iskolába és az ott megéltekre emlékezve azt gondolom, hogy a komondor egy nagyon okos, nagyon jól tanítható, szerethető és szeretetet igénylő fajta. A saját akarata amit mindig ki is fejez mellett! Vagy talán pont azért! Jól mondta az egri kiállításon Mészáros Mihály Úr, hogy úgy kell a komondorra tekinteni mint – legalább – ezer éves kultúránk hordozójára! Ő olyan mint mi, a magyar emberek alakították, mi vagyunk benne ezért nem is szabad, hogy meglepetés érjen minket ha ismerjük magunkat. Csak pozitív meglepetés, amit a kutya tesz a mindennapokba amikor elfogad minket mivel mi is elfogadjuk őt! Tudom ez még csak egy hónap volt, de minden reggel úgy ébredek mint egy kalandor aki várja az ismeretlen felfedezését és örül minden percnek amit az tartogat neki! Nekem az ismert ismeretlen Cserkész! Kutyás témában tudom nem hozhattam volna jobb döntést mint, hogy komondort választottam! Hevesről! A Portámkincséből! További szép napokat, sok örömet kívánok mindnyájatoknak! Üdvözlettel: István
Évi pár gondolata Csepkéről:
Csepke a családunk szeme fénye, aki nagyon boldoggá teszi a napjainkat. Időnként akaratos, ügyesen tud vitatkozni! :-)

A továbbiakban is folyamatosan tudósítok a gazdik által elmondottakról.

Cserkész hazalátogatott!

Cserkész hazalátogatott!

 

Fotókat, videókat, és sok-sok édes beszámolót találhatnak “Portámkincse gazdik” oldalunkon, a Facebookon, melyhez kellemes szórakozást kívánunk!!!

Cserkész hazalátogatásáról további fotók: Cserkész hazalátogatott – album, és Kicsi Cserkész otthonában

Pindurka – Zengőről fotók: Pindurka – Zengő otthonában

Csepkéről fotók: Csepke családi grillpartija – album

PostHeaderIcon Vendégek a háznál

Vendégek a háznál…

komondor_cs_alom9hIgen, vendégek voltak nálunk ki 9 hétig, ki 11 hétig. 6 kis komondor vendégeskedett Portámkincsééknél, hogy felcseperedve otthonaikba mehessenek. Nagyon szép, örömteli, sokszor pedig izgalommal teli volt ez a 11 hét. Szerencsére betegség nem volt, még csak egy hasmenés sem. Sokszor mi aggódtuk túl a dolgokat, ha már nem úgy, és nem annyit ettek a kicsik.Szerencsére jó idő jött rájuk és korán ki lehetett rakni az udvarra, hagy süsse őket az éltető nap, hagy erősödjenek, és szokják őket és ők is a többieket. Volt itt rengeteg játék, szőlő rágás, Aranyos szőrhúzogatás, próbálkozás Legény apjuk, Zengő nagyanyjuk, és Betyár megközelítésére egy kis játékért, de hamar tudtukra adták, morgással jeleztek: nekem ne zavard a nyugalmam! Mindenféle huncutságot csoportosan követtek el. Ha egyikük belemártotta a lábát az ivóvízbe, nem tudni miért, de meg kellett nézni a vödör alját, akkor abban biztosak lehettünk, hogy rögtön ott van másik kettő, és alig várják, hogy ők is kipróbálhassák. Aztán bele a porba, a hasaljig felázott bundával, és aztán békatalp csattogást hallatva lerohanni engem, és a sáros tappancsokkal nyomokat festeni a hátamra, mellkasomra.

A frászt hozták ránk a famászással. Persze a legtetejére kellett mászni, és kényelmesen elhasalni. És elégedett fejjel nézelődni: ezt is kipróbáltam… Azok a kaján pofák, amikor tudták, “rosszat” csinálnak.  :-)  Bakkecske ugrálással, oldalazva, közben vigyorogva, és rám nézve, hogy látom e? hagyták el a tetthelyet. Volt itt visítva vakkantással játékra hívás. Párokra szakadtak, és hasalva egymással szemben koncerteztek. Hogy hogyan csinálták, de mint a harangjáték, mindig másik pár, és soha nem egyszerre. Csodálatos időszak volt. Sokat mondogattuk, sajnáljuk a gazdákat, hogy ebből az időszakból kimaradnak, ami a legszebb a kiskutyák életében. És szerintünk a legfontosabb is. Hiszen ez a játék csak a mi szemünkkel játék. Persze nekik is szórakozás, de egyben tanulás is. És persze erőfitogtatás. Ki az erősebb a birkózásban, ki a gyorsabb a futásban, ki a legmerészebb. Ön maguk megismerése, és a nagyok tűréshatárának tesztelése, reagálásuk, morgás, vicsorítás, vakkantás, odakapás megfigyelése, és megjegyzése.

Jöttek a gazdik sorban a várva-várt kiskutyáikért. Elsőnek Csoda-Zengő hagyta el a portát Évivel. Kicsi Zengő egy kis virgonc fickó volt. Már pici korában sem lehetett lefárasztani. Kicsit nagyobban pedig a többiek már kidőltek a játéktól, de Ő még mindig pörgött. Oda-oda szaladt az emberhez, kapott egy-két simit, ölbe ülés, aztán gyerünk tovább játszani.

Másodiknak Csanád-Bendegúz, aki az alom legnagyobb fiúja volt. Ő nyugodtabb, megfontoltabb komondor gyerek. De a játékban igen aktív. Először ugyan a bölcsek nyugalmával figyelte a többieket, de nem bírta sokáig! Beindult a játszómotor, és menni kellett.

Követte őket Csepke. Hatalmas lelkű, mindig bújok, igazi csajszi. Játék terén Ő sem maradt el a többiektől, különös tekintettel a “vizes sportok” iránt érdeklődött! :-) Nagyon szeretett a vödörben pancsikolni. Nyugodt, bújós kis kutyalány, aki 14 kg-mal, 11 hetesen hagyta el a vendégházat.

Még azon a napon elköltözött Cserkész is, akire a gazdái 2 évet vártak. Ő egy nyugodt, külön vonulók fiúcska volt eleinte. Ő volt az, aki mindig félrehúzódott, már születésétől kezdve. Szeretett magában hemperegni. Ha kedve volt, akkor játszott, ha nem. akkor a leglehetetlenebb helyekre tudott elbújni. Aztán jött egy idő, és megváltozott! A banda vezér alakja lett! Minden huncutságban benne. És nem tudni miért, de vízi komondor énjét is megcsillogtatta nap-mint nap. Két első láb vödör, orrot bele, levegőt ki, jöttek a buborékok. Lábban úszó mozdulatok, pancsoljuk ki a vizet, mert a vödör alján biztos kincs van. A farakás tetejét Ő is megjárta többször.

Szombaton Csermelyért jöttek. Ő volt az alomban a másik igen mozgékony, mindig megyek valahová, és mit is kellene csinálni? leányka. Kicsit kisebb volt mint a többiek, de ez nem zavarta! Lebirkózta a nála nagyobb fiúkat, nem félt a nagyoktól. Moroghattak rá, nem érdekelte. A labda játék kedvence volt. És hát, a víz… :-) Sokat játszottak Pindurkával.

Hétfőn pedig két nap “magány” után elindult Csillagsugár-Pindurka is új élete felé. Pindurka… Ő azért lett Pindurka, mert igen kicsin született meg utolsó előtti ként. Sokáig azt hittük nem sokáig lesz ezen a földön. De Ő nem így gondolta. Neki élnie kellett, hogy örömöt hozzon Editéknek. Meg is tett érte mindent, velünk együtt. Igazi kis harcos! Neki aztán meg kellett küzdenie mindenért.Az anyatejért, hisze könnyen letúrták a nagyok. De furakodott, mi pedig segítettük, és sikeresen kis pókhasakat rakott. Fejlődni nem nagyon akart, csak 1-2 dkg-okat. De életben maradt. Külön etetgettük, mindig első volt, aki enni kapott. Aztán jött a fordulópont, 6 hetesen megugrott. Erős növekedésbe kezdett, evett is rendesen, már nem tudták eltúrni az enni valótól. Igaz fizikai erővel nem bírta, de hanggal pótolta. :-) És a többiek tiszteletben tartották. Etetéseknél már csak az öv volt a tányér, amikor jól lakott, oda somfordáltak a többiek. Játékból is sokáig kimaradt, mert mindig lenyomták. De harcolt keményen, nem hagyta magát. Nevettük is, amikor Bendegúz, az alom legnagyobbja egy játék hevében farok behúzva inalt el Pindurka félelmetes vakkantó-morgása elől! :-)

Amikor jöttek érte, pihent éppen. Álmosan elő bújt a hívó szóra. Laci leguggolt hozzá, köszönt neki, Pindur a térdére tette a mancsát, lehajtotta a fejét, és egész testtartása azt mondta: de jó, hogy jöttél értem! Már vártalak nagyon!

A mi lelkünk belül, örömtől és bánattól egyaránt zokogott. Nem rejtettük véka alá könnyeinket. Megható jelenet volt. És hát Pindurka Ő Pindurka! Mind a 6 kiskutyát nagyon szerettük, hiszen nagyon vártuk születésüket, megkönnyeztük távozásukat! De ez így van rendjén! :-) A mi feladatunk itt véget ért! Megadtuk az alapokat, most már a gazdák nevelgessék, szeressék őket tovább!

Kívánjuk, legyen nagyon hosszú boldog komondor életük! A gazdiknak pedig kívánjuk legyen bennük sok örömük!

Adtunk, megint adtunk.. és ez jó! Adtunk örömöt, egy hű, odaadó társat, aki élete árán is megvédi gazdáját és annak családját! Mert adni jó!

Következő alkalommal összeállítást írok: gazdik írták címmel. Köszönöm hogy elolvasták! Kövessék továbbra is figyelemmel Portámkincsééket, mert zajlik ám az élet a vendégek elköltözése után is! Hiszen maradtak még öten a portán!

Magyar nyelvű oldalunk
Under construction, sorry!!!
Büszkeségeink
Translate website:
Mottónk

"Ha olyan élőlényt akarsz magad mellé, aki nem okozhat csalódást neked, tarts ebet. S ha ez az eb egy tiszta tekintetű, méltóságteljes, fehér és nemes, ki szebbé teszi életedet, ez csak egy KOMONDOR lehet!"

„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Munthe, Axel

Komondoros kategóriák
A komondor jelleme

Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes! Megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. A komondor buzgón őrzi territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be. Nem agresszív: a komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.

Magyar kutyafajták
A 9 magyar kutyafajta bemutatása
Komondor archívum