Posts Tagged ‘Angyalka’

Tisztelt Látogatóink!

Rég nem jelentkeztünk. Sajnos rossz hírrel kell kezdjem a mondandómat. Drága Angyalkánk 2018. 05.04-én örökre lehunyta szemét, itt hagyta a portát, melyet igen hevesen őrzött, és szeretett. Itt hagyta falka társait, akiknek trénere volt. Kapható volt mindig egy kis játékra, mórkára, hancúrra. Itt hagyta gazdáját, aki végsőkig küzdött, hogy meggyógyuljon. Mindent elkövetett, amit ember megtehet, hogy jobban legyen. És itt hagyott engem, aki szintén próbálkozott a reménytelennel. Etetgettem, mosdatgattam… és az egész családunk azon volt, hogy talpra állítsuk. Sajnos a betegség erősebb volt, és győzött.

A betegség egy vetéléssel kezdődött. 3 hetes vemhesség szakadt meg. Aztán követte egy méhgyulladás. Az egri Állatkórház főorvosa, Dr.Suszták Béla, minden elképzelhető gyógymódot bevetett, hogy segítsen. Meg is műtötte, de ez sem segített.

Úgy látszik, a kutyamennyországnak szüksége volt egy Angyalkára.

Legyen nyugodt, békés örök álmod, szívünkben örökké ott élsz!

Azóta a falka csendesebb. A temetést végignézték, lehet, nem értették, vagy nem tudják elmondani, de azt igen is érzik, hogy valami szomorú dolog történt. Angyalkát ahogy hazahoztuk, megszaglászták, elbúcsúztak tőle, és a titkok kertek kapujából végig nézték, ahogy eltemetjük az Ő egyik társukat. Azóta csendesebbek….

Történt azért jó dolog is kennelünkben. Cserkészünk, (Angyalka-Legény fia) gazdijával, Istvánnal, részt vettek Salgótarjánban CAC kiállításon, március 25-én, ahol második helyezést ért el. Ő volt a legfiatalabb a körben. Gratulálunk Cserkésznek és gazdájának! Büszkék vagyunk rátok!

Voltak nálunk menyasszonyok, Legénynél és Betyárnál is.

Április 29-én a Hortobágyon voltunk Aranyossal a Szent György napi állat kihajtáson. Nyárias meleg volt, de sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Sokan megcsodálták, megsimogatták, fotózkodtak Aranyossal. Szokatlan volt neki, de a dicséretet, és a velejáró szeretetet büszkén zsebelte be, és fürdött a népszerűségben.

Május 1-én látogatást tettünk a Hétszilvafás menti Kennelben Miskolc-Lyukó-völgyben, Csabánál. A 7 felnőtt komondor mellett 9 kéthetes komondor babában gyönyörködhettünk.

Csepke és gazdái, Évi és Zsolti

Május 5-én Mezőkövesden tenyészszemle volt, ahol 20 komondor jelent meg. Köztük a mi Aranyosunk (Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos) és Csepkénk (Hevesi Portámkincse), akik mindketten tenyészthető minősítést kaptak.

Aranyos találkozott testvérével Andokkal. És ott volt Betyárunk lánya, Gyopár (Hétszilvafás menti).

Folyamatosan kapunk fotókat, beszámolókat Portámkincse-gazdiktól. Nagy örömmel fogadjuk a híreket, hiszen látjuk fejlődésüket, és örömmel tölt el bennünket, hogy sokan első komondoros gazdik, akiket sikerült megfertőzni a Komondorral!

Sűrű program áll előttünk. Kiállítások, fajta népszerűsítések, Hungarikum bemutatók, falunapok. Májusban megtalálhatók leszünk Szolnokon, Szilvásváradon, Pápán, júniusban Salföldön, Bugacon, amit eddig tudunk. Ígérem, mindenről beszámolok!

És persze már most kitartást, és erős kezeket, dugulásmentes fürdetéseket kívánok Kállai Katinak, a komondorszőr csodatevőjének…

Ennek a kisfiúnak Aranyos segített leküzdeni a kutyáktól való félelmét. Kisebb korában megharapta egy kutya és azóta félt. Eddig! Már megérte, eggyel többen szeretik a komondort!

Két testvér: Andok és Aranyos

Persze, a kiállítást, mint mindig, a Gubancoló kozmetikában történő fürdés előzte meg. Aranyos szőre még kialakulóban, könnyebb feladat volt rendbe tenni. A fürdést igen bátran, türelmesen fogadta. Kati “macerálós”néni igen elégedett volt a mi ügyes Aranyosunkkal, aki önállóan ment a fürdető kádba, és a kozmetikai asztalra. 

Na, de Betyár az már keményebb dió volt!  Na, nem a viselkedése miatt, hanem igazi Portámkincse színnel, és rengeteg szőrbe ragadt homokkal, földdel, meg minden mással indultunk a tisztító-szépülő fürdetésre. Ezúton is köszönjük Kállai Katinak az embert próbáló munkát! Nagyon szép, tiszta komondort kaptunk vissza. Jól dolgozott az automata mosógép… 

Persze, miért ne, szakadó eső, sár, hideg. Nem éppen komondorszőr szárító, és kímélő időjárás. Így Betyár felköltözött hozzánk, amit nem igazán bánt. El is volt fáradva kellően. Na, de vannak szükségletek, melyeket azért a lakásban nem lehet elvégezni, így este csak le kellett menni a szakadó eső ellenére egy kis sétára. Meg is lett az eredménye!   A szépen, tisztára kimosott bunda, hasaljig felázott… Na, most mitévők legyünk! Oda Kati hatalmas munkája! Törölköző ennek kevés… elő a porszívót! Betyár eldőlt, mint a krumplis zsák, amint a porszívót bekapcsoltam. 😀 2 órahosszat szívattam tincsről-tincsre a felázott rasztákat. Ki is jött belőle 2 liternyi sáros víz.  Másnap, szerdán, Aranyos is csatlakozott a panzióba. Na, Ő már kicsit problémásabb volt. Izgett-mozgott, nem találta a helyét. Láttuk, nem igazán érzi magát jól a lakásban, a szőre száraz volt, úgy döntöttünk, jobb helye lesz odahaza a kennelben. És igen! Igazunk volt.

 

Elért eredményeink:

Cserkész: 2x K1., 2x HPJ

Igen büszkék vagyunk komondorainkra, hiszen nem kis teljesítmény volt, hogy 3 alkalommal a BIS körben szereplést is meg kellett várni. Tették ezt türelemmel, igaz fáradtan, de látszott, boldogan! Hiszen a gazdáért mindent!

Kedves látogatók! Sok beszámolóval vagyok elmaradva. Próbálom pótolni.

Voltak látogatóink, akik komondort szeretnének. Andrea és férje, na és édes kis csivava kutyusuk Csoki mesébe illő környezetbe költöztek Budapestről, és nagyon várják Gubanc érkezését. Ugyancsak Budapestről látogattak meg bennünket Török Zoltán és felesége, akik szintén vidéki költözést terveznek, ahová egy komondort szeretnének. Mindkét látogató először került testközelbe komondorral. Portámkincséék szokásosan fogadták az idegeneket. Először megmutatva, hogy mi vagyunk a porta őrök, ne próbáljatok bejönni. Majd mikor látták, hogy a gazdi is itt van, boldog farok csóválással omlottak ki a kapun, hogy szagmintát vegyenek, ismerkedjenek. Aztán persze ment a tolakodás, ki kapjon többet a simizésből. Mindkét látogató család kezdeti félelmét tova űzték a cirkáló, engem szeress, simogass tolakodással. Innen már nincs menekvés!  Jött a komondorszerelem!

Megtörtént a tél előtti, tüzelés utáni fürdetés is. Zengő és Angyalka tisztult Kállai Kati kezei között.

Igen szép tiszták lettek a lányok! Kati szívét-lelkét beletette, köszönjük neki! Nem kis munka két komondor fürdetése! Pláne nem a Portámkincse komondoroké! 

Sajnos volt nagy riadalom is, mert Angyalka beteg lett. A tüzelés után méhgyulladást kapott. 1 hetes lelkiismeretes gyógyító munka után,- amit ezúton is köszönünk Dr.Suszták Béla főorvos úrnak az Imperiál egri állatkórházból, – Angyalka legyengülve, de gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Bent hagytuk, mert napi szinten kellett volna hordozni, rázatni autóval, szegény fájós hasú Angyalkát. Naponta telefonáltunk. Aztán, amikor azt hallottuk, hogy nem fogad el enni valót, rohantunk a kedvenc főtt marha husival, hátha mi meg tudjuk etetni. Én még életemben nem örültem ennyire kutya kakinak, (sétáltattuk, és bizony megtisztelt bennünket,  amit az ott dolgozó ápolókkal nem tett,  ) és megevett két diónyi marha húst! Nagyon gyenge volt, de örült nekünk, de el is fáradt. Boldogan jöttünk haza. És innen kezdődött a teljes talpra állás. Idehaza még azért kiemelt figyelmet kapott,napi háromszori étkezést, szigorúan csak kézből!  Ez jár a lábadozó komondornak..  Szerencsére túl vagyunk ezen a rémálmon, de azért kellett majd 1 hónap ahhoz, hogy vissza kapjuk a bohókás, ugribugri Angyalkánkat!

Volt fotózás is. Jakab Flóra természetfotóssal és a két fiúval kimentünk az őszi határba, és késő délutáni fényekben készültek a művészi fotók. Tetszett a két fiúnak, hogy ők vannak középpontban. A fotókból Flóra naptárt készített.

A “Cs” alom gazdijai folyamatosan ellátnak bennünket hírekkel, hívnak tanácsokért. Örülünk neki, hogy szépen fejlődnek a gazdik örömére, és nagyon szeretik őket! Cserkész és Csepke meg is látogattak bennünket. Cserkész bejárta a porta minden zugát, és látszott rajta: én itt mindenre emlékszem! Én itt laktam! 

Csepke csak villámlátogatott bennünket, útban Kállai Katihoz fülszőrszedésre. Boldogan ugrott a nyakunkba. Megmutatott minden “tudományát”! És ez mekkora boldogság!

Meglátogattuk, és elvittük a törzskönyvet Csanád-Bendegúznak Kiskörére. Érdekes találkozás volt. Amikor megálltunk az autóval, bőszen védte a portát. A gazdija büszkén figyelte. De amikor közelebb értünk a kapuhoz, csitult a védelem. És amikor kiengedte a gazdi, megszagolt, megdermedt, és lehetett látni az arcán, ahogy bevillan a felismerés: ezeket én ismerem!! És boldog ugrálás, rohangálás vette kezdetét! Felemelő érzés volt, hogy 4 hónapig nem találkoztunk, és megismert! Nem lesz nagy termetű, de roppant arányos, izmos, formás kan, szép fogakkal, jó minőségű szőrzettel, sötétbarna szemekkel.

Kedves Látogatóink! Folytatom a beszámolómat, hiszen van bőven élmény, mesélni való.

Szeptember 23-án Nagyvázsonyba látogattunk, Szent Mihály napi marha nagy behajtás, és szüreti mulatságra. Gyönyörű Balaton felvidéki település. Kedves lakói nagy szeretettel fogadták a fajta bemutatóra érkező magyar pásztorkutyás gazdikat. Fábry Szabolcs polgármester úr pedig rögtön, amint meglátta Aranyosunkat, és Betyárt, eldöntötte, neki kell komondor! A fajta bemutatón össze szokott párosként sétált Aranyossal. Amikor csak tehette, vissza-vissza tért hozzánk, és dögönyözte, szeretgette két komondorunkat, de a szívébe mi úgy láttuk, Aranyos lopta be magát jobban! Megcsodálhattuk lovas hintóikat, mellyel séta kocsikázni lehetett. Volt itt főző verseny,népdal éneklés, önfeledt tánc, és a rendezvény befejezéseként behajtották a marhacsordát, melyet komondoraink érdeklődéssel figyeltek. Méltó befejezése volt a hagyományőrző rendezvénynek! Köszönjük a lehetőséget, (Keve Gábornak) hogy részt vehettünk, nagy élmény volt! Fábry Szabolcs polgármester úrnak pedig a vendéglátást.

Szeptember 30-án Kunhegyesen voltunk Betyárral, Szent Mihály napi vigadalomban, mint Hungarikum, magyarfajta bemutatón. Nagyon jó hangulatú rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel. Szívélyesen invitáltak bennünket a főző verseny résztvevői, kóstoljuk a sok finomságot, amit főztek. Igen nagy feltűnést keltettünk Betyárral, mert ahogy a helyiek mondták: ritkán látnak komondort erre felé… Reméljük, hogy sikeres volt fajta bemutatónk, és többen gondolkodnak el azon, hogy ezt az ősi magyar fajtát választják társuknak, portájuk őrének.

Következő látogatásunk Veszprémben volt, a már hagyománnyá vált Szent Mihály napi behajtási pásztorkutya bemutatón október 1-én. Ennek a bemutatónak minden évben igen nagy a látogatottsága. Voltak olyan látogatók, akik már ismerősként üdvözöltek bennünket, és Betyárt.

A Cs alom gazdijai rendszeresen küldik beszámolóikat, és fényképeiket a “kicsikről”. Így mi is részesei lehetünk fejlődésüknek, életüknek.

Október hónapban először Csermely törzskönyvét vittük el Timiékhez Érdre. Nagy Örömmel fogadott bennünket a két komondor, Csermelyünk, és Inas. Csermely komondorunk nem változott semmit, azon kívül, hogy nagyra nőt, ugyanolyan szeleburdi, ugribugri, vigyorgó, kakaós csiga farkú, boldog komondorlány! Timiék elmondása szerint illik rá a törpördög becenév. Inassal nagy egyetértésben élnek, és persze ne felejtsük el Kaktusz macskát sem.

Köszönjük Timi és Tamás a lehetőséget, hogy otthonában láthattuk Csermelyt, aki igen bájosan tud mosolyogni. Én nem is vagyok rossz nézéssel.

Következő úti célunk Hatvan, Cserkész. István és Gabi két évet vártak erre a komondor fiúra. Büszkén mutatták, mekkorára nőt, milyen területe van. Persze Cserkész is megmutatott minden “rosszaságot”. Látszik, hogy boldog élete van.

Ez nagyon jó érzés egy tenyésztőnek, hogy látja, és hallja, hogy milyen szépen nőnek, őrzik a portát, szeretik a gazdát, és a gazdi is büszke, és nagyon szereti a komondor kölyköt, amit mi nevelgettünk, dédelgettünk nekik. Legyen hosszú, boldog életük!

Meglátogattuk Betyár testvérét Bércet Pásztón. Gyönyörűséges, hatalmas szőrmennyiséggel rendelkező komondor fiú, aki nagy vehemenciával védi gazdái házát. Örülünk, hogy láttunk Bérc!

És végül: őszi fotózás volt a két fiú részt vételével a határban. Fotó: Jakab Flóra természet fotós. Nagy élmény volt a két fiú, Betyár és Legény fotózása az erdő szélén, őzek járta határban. Nagy érdeklődéssel szaglásztak, nézelődtek a számukra ismeretlen területen. Volt szabadon futás, fegyelmezett pózolás. El is fáradtak rendesen. Legközelebb a lányok kerülnek sorra.

Ezekért a maradandó élményekért köszönet illeti: Udvardiné Lukács Ilonát, Keve Gábort, akik lehetővé tették a fajta bemutatókon való részt vételünket, Portámkincse gazdikat a fotókért, a beszámolókért, melyekkel meg kacagtatnak bennünket, Jakab Flórának a csodás fotókért, Kállai Katinak, hogy tisztán, ápoltan jelenhessenek meg komondoraink, és nem utolsó sorban komondorainknak, hogy vannak nekünk!

A sok utazgatás közben azért itthon is történnek dolgok. Jönnek látogatók, akik Portámkincse kis komondorokat szeretnének majd haza vinni. Reményeink szerint 2018. tavaszán, április-május környékén várható Angyalka-Legény párosításból.

Kedves Látogatók!

Elmúlt a zord tél, jobb az idő, beindultak az események Portámkincsééknél. Január végén megszülettek Hétszilvafás menti Avar és Hevesi Portámkincse Betyár szerelmének gyümölcsei.  Elmentünk hát meglátogatni a már 4 hetes kis komondorkákat!  1 szuka és 1 kan kiskutya kucorgott a fűtött ólban, Lyukóvölgyben, ahol 6 felnőtt komondor vigyázza a portát. Persze ismeretlenek voltunk, és rendes komondor módjára üdvözöltek bennünket. Eszembe nem jutna próbálkozni azzal, hogy bemenjek a portára!  De a gazdi megjelenésére kezesbáránnyá váltak, és barátságosan fogadtak bennünket! Örültek a látogatóknak!  Végre a kezünkbe vehettük a kicsiket is, nagyon szép kiskutyák!  Huncutul viselkedtek. Amikor láttak bennünket, összebújtak, de amint kikerültünk a látóterükből, abban a pillanatban beindult a játék. Azóta már hallottuk a hírt Csabától, hogy önállóan járnak ki és be, birtokba vették az ő kis területüket a kennelben.

Sok szerencsét, hosszú életet kívánunk nekik!

A március is szerelemmel indult Betyár számára. Csinos Óhungarikum Tápiószecsőről járt nálunk, reményeink szerint sikerrel. Híradással leszünk!

Március 3-án látogatást tettünk a kozmetikában Katinál. Ismerkedés a “macerálósnénivel”, és a hellyel, ahová járni fogunk. A kennelben ugráló fekete gombócok igen hevesen üdvözöltek, de azért megnéztem őket. Ma, március 4.-én Elmentünk kajáért Budapestre. Igen nagy kaland volt sétálgatni, villamost megcsodálni, sok-sok autót megbámulni! Aztán irány Újpest, Bársony tesó, és Erika! Bársika igen kedvesen, játékosan fogadott! Aztán lassan én is ráéreztem a játék ízére, milyen jó buli egy tőlem sokkal nagyobb komondorral futkározni! Igen elfáradtam, ki is dőltem Erikánál. A hazafelé úton ugyan próbálkoztam a gazdiék ölébe eljutni, de lassan rájöttem, sajnos nem megy! Valami nem enged előre jutni! Így elaludtam, teljesen hazáig! Nagyon élménydús, fárasztó, de jó nap volt! – Aranyos

A “macerálósnéninél” járt Aranyossal Legényünk is, egy kis “ruha igazításra”. Meg kellett tépegetni, és rövidebbre nyírni a szőrét. Nagy mennyiségű szőrzettel rendelkezik, és, hogy kevesebbet kelljen cipelnie, és ne legyen olyan melege, pár centit kurtíttattunk belőle. Látszik rajta, hogy mennyivel boldogabban, könnyedebben szaladgál!

 Tegnap pedig István és Lilla látogatott meg bennünket Hatvanból!  Mindig örömmel várjuk őket! És persze komondoraink is ismerősként üdvözlik már őket! Angyalka hozta a formáját, hol István, hol Lilla nyakában kötött ki, két lábon. Zengő kiharcolja magának az elsőséget: – Engem simizz!  Lábbal, és hanggal jelzi: ne hagyd abba még! Legény ráül a vendég lábára, majd egy-két kedves szó után eldobja magát, és fekve várja a simogatást. Betyár is sorakozik, de azért közben rá-ráfut a kapura, mutatja, milyen ügyes és éber portaőr.  Aranyos a többieket látva, hogy mennyire örülnek, hasak alatt, hátak felett, de elér a célhoz, a vendégek keze alá.  Szép délutánt töltöttünk együtt, és a lehető legnagyobb dicséretet kaptuk:

Nagyon szívesen mindent, és mi is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk! Lillának már Jászapátinál hiányzott minden, amit ott kapott, átélt, és most is mondja és kérdezi: – Apa, neked is hiányzik…..? – Igen, hiányzik! – István

Én azt hiszem, e pár sor elárul mindent! 

3 hete van nálunk Aranyos. Egy nagyon életre való, kedves, és kitartó komondorlány!  A kölyökkutyák összes huncutsága benne van. Játék, rágcsálás, nadrágszár huzigálás, a fogak erejének próbálása, (kis csipkedések). Az utóbbiról folyamatosan szoktatjuk le, mert lesz Ő még nagyobb is!  Az étvágya kitűnő. 2 kacsacomb meg sem kottyan. Tücsökkel, a kis shih-tzuval vannak nézeteltérései az ennivalónál. Keményen megvédi, ami az övé! 1 hete vannak mind az öten együtt az udvaron (tüzeltek a szukák), de már most okosan eltanulta, ha mozgás van az utcán, szaladni kell a kapuhoz, és ugatással jelezni: ne is próbálkozz! Mi erősebbek vagyunk! Szóval, ez a 3 hónapos komondorlány ugatva őrzi a portát a nagyokkal.

Egy nagy bánata van, a nagyok nem játszanak vele. Marad Tücsök, a labda, a plüssjáték, és persze a fakanál, és az üres ásványvizes flakon. Na, ez nagyon jó játék! Zörög-csörög, elpattan, fel lehet dobni, szájban hurcolni. Ha elfárad, bebattyog a faházba, feltelepszik a heverőre és alszik, mint a tej, amíg munka nem akad!

Aranyosunk belakta a portát, beilleszkedett a falkába. ITTHON VAN!!!! 

Kedves Látogatóink!

Utolsó bejelentkezésünk óta sok minden történt Portámkincséék otthonában! Volt fürdés, kiállítás, faházépítés, fajtabemutató. Szóval, sorban!

Mint minden kiállítás előtt, most is meglátogattuk Betyárral Kállai Katit, akinek bőszen hordjuk a jó hevesi földet Betyárszőrbe rejtve. Bizony, minden alkalommal megdolgozik állandó segítőjével Kati, hogy Betyár szépséges, illatos, tiszta “ruhát” kapjon.

A kecskeméti CACIB kiállításra mindkét napra neveztünk. Reggel elég hűvös időben indultunk, napközben viszont igen szórta ránk sugarait a Nap. Nagyon meleg volt! 17 komondort neveztek, ebből 11 jelent meg. A pénteki napon Betyárunk az előkelő 2. helyezést: Res. CAC, és Res. CACIB eredményt ért el. Szombaton ismét útra keltünk, de most csepergő eső kísérte utunkat, melyből záporok alakultak ki. Ezen a napon 18 komondor nevezése volt, és meg is jelent mindenki. Azért az idő kegyes volt hozzánk, mert mikorra a bírálatok kezdődtek, elállt az eső. Így a bíránknak fekete félcipőbe öltözött komondorokat kellett bírálnia. Ezen a napon Betyárunk CAC, CACIB, HFGY-BOB cím birtokosa lehetett! Kíváncsiságból megvártuk a BIS kört: Pető Zoli, a Fehér Morcos Kuvasz Kennel tulajdonosa ezen a napon kuvaszaival az összes lehetséges nyereményt (kutyapár-, tenyészcsoport-, Legszebb Magyar Fajta – díjakat) besöpörte! Ez úton is gratulálunk neki! Mivel a Nap is újra kisütött, igencsak kimelegedve, fáradtan, de nagyon boldogan indultunk haza.

Még mi Betyárral szerepeltünk, lányunkék Zengővel Tiszaújvárosban, fajtabemutatón vettek részt a “Hajdúk a szigeten” – rendezvény keretén belül, Keve Gábor, a Duna- Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző Egyesület elnökének meghívására.  A sok látogatónak Zengő igen nagy kedvence lett, mert megcsodálták, kicsik és felnőttek egyaránt! Ő pedig fürdött a rivaldafényben! Hagyta, hogy gyerek kezek fonatokat készítsenek a szőréből, nyomkodják, fotózkodjanak vele. Boldogan és fáradtan tértek ők is haza, de rengeteg élménnyel.

Szeptember 22-én megérkezett a régen várt faház! Ebben szeretnénk ugyanis berendezni a reményeink szerint anyukává váló Zengő és Angyalka gyermekneveldéjét. Nagy izgalommal várjuk, hogy benépesüljön ez a 9 négyzetméteres komondor “szülőotthon”, és kölyök bölcsőde-óvoda. Hamarosan elválik, lesznek-e kicsi honfoglalók!

Szeptember 25-én Szent Mihály napi rendezvényre voltunk hivatalosak Veszprémbe. Ez már a 3. alkalom, hogy Keve Gábor meghívására részt veszünk a búcsún, mely az állatok behajtásának napja a pásztorok életében. A közönség megismerhette a magyar pásztorkutyákat: a komondort, a kuvaszt, a pulit, a mudit és a pumit, és a pásztorok által kitenyésztett sinkát. A terelőkutyák rátermettségét, ügyességét birkák terelése közben ismerhette meg a közönség. Nagyon szép, csendes, őszi időnk volt, így a bemutatók között elsétáltunk a Veszprémi várba, ahol megnéztük a kézműves vásárt.

Közben kaptunk egy rossz hírt, hogy az egyik mudi, akit új gazdája ezen a rendezvényen szeretett volna átvenni, úgy gondolta, sétálgat egyet egyedül. Szerencsére, a fajtát ismerő, mudis gazdi meglátta kószálni a városban, és megfogta. A másik szerencse pedig, hogy volt biléta a kutyus nyakában, telefonszámmal.

Eddig még soha nem tapasztalt, érdekes dolog történt velünk is. Picur, a kis shih-tzu lány elkísért bennünket. Az első bemutató véget ért, megjártuk a várat, és megjött az ebéd. A két kutyust megitattuk, Picurt betettük az autóba, hadd pihenjen, persze az ajtókat nyitva hagytuk. Betyárt a pórázzal kiakasztottuk a vonóhorogra, míg ebédelünk. Egyszer csak Picur hívó ugatására lettem figyelmes. Megyek, megnézem, mi történt: hááát, látom, Betyár jóval távolabb az autótól bóklászik… Picur pedig gyorsan árulkodott, hogy gyertek, mert meglógott! Nagy-nagy dicséretet kapott az árulkodó, és kis fejmosást a csavargó!

Ennyi minden történt velünk mostanában! Legközelebb október 7-8-9-én megyünk kiállításra, Komáromba, és utána – remélhetőleg – kölykök születéséről adhatunk hírt…

Két alomnyi komondorkölyköt szeretnénk!!!

Kedves Látogatóink! Elnézést kérek, hogy kicsit késve osztom meg az élményeinket, de nagy a sürgés-forgás Portámkincsééknél! Zengőnek, és Legénynek augusztus 27-én beteljesült a nász: feszült izgalommal várjuk, hogy bejelenthessük a kicsik érkezését, ami remélhetőleg október 27-e tájékára várható! Az Angyalka-Legény párosítás is megtörtént, szeptember 11-én! Reményeink szerint november elején Angyalka is anyai örömök elé néz!!!

Közben várjuk a faház érkezését, ami elletőházként, illetve komondorkölyök bölcsődeként fog üzemelni, és szeretnénk, ha Önök élő adásban láthatnák a kicsik születését, és fejlődésük minden napját a gazdihoz kerülésig…

Szeptember 10-én, Vecsésen, a Dobrovitz Lovasfarmon került megrendezésre a HKK Speciális CAC kiállítása, mely közgyűléssel és bírói szakmai beszélgetéssel összekötve igen szép, és tartalmas nap volt! Megérkezvén a farmra, a Vinnai házaspár finom virslivel, üdítővel fogadott bennünket. Ezúton is köszönjük nekik!

Festői környezetben, igazi pusztaságban, gyönyörű lovak társaságában, és igazi, nyári melegben, 34 komondor jelenlétével zajlott a kiállítás.

A bíró Mészáros Mihály, nemzetközi küllembíró volt. Nagy örömünkre hangosan bírált! Nagyon alaposan megnézte, és elmondta, mi az ami tetszik, és mi az, ami véleménye szerint hiba a bírált komondorban. Tanulságos volt!

Betyárunk nyílt osztályban szerepelt. A bíró úr elmondta, hogy” régóta figyeli a távolból ezt a szép komondort, és most itt a lehetőség, hogy közelebbről is szemügyre vegye.” Nem csalódott: a szép megjelenés szép kutyát takar! Igaz, neki a szőrköntös “pulis”, jobban szereti a szélesebb szalagot, nemezt, de ez semmit nem von le a kutya értékéből. Meg is kapta a megtisztelő CAC címet!

A fajtaösszevetésben 3 komondorral versenyzett Betyár. Nehéz döntés lehetett! Ami Betyárunk mellett szólt, hogy nagyon élvezte a bemutatót a nagy meleg ellenére, és boldogan mutatta magát. Így bezsebelte a fajtagyőztes címet is! Nem akartunk hinni a fülünknek! De igaz! Boldogan és büszkén vettük át a serlegeket!

Hevesi Portámkincse Betyár és Zsuzsi Óhungarikum

A kiállítás szünetében finom vecsési töltött káposzta várt bennünket, melynek az illatát folyamatosan éreztük! Ez is a Vinnai házaspár jóvoltából készült.

A kiállítás után került sor a szakmai beszélgetésre, melyre mi úgy gondoltuk, több tenyésztő társunk is marad! Érdekfeszítő volt hallani a bírókat, milyen elvárásaik vannak, és lennének a jövőben a kiállított komondorokkal szemben.

Köszönjük a szervezőknek: Udvardiné Lukács Ilonának, Kaprancai Erzsikének, a Dobrovitz Farm tulajdonosainak, a Vinnai házaspárnak, Mészáros Mihály bíró úrnak, és mindenkinek, aki tevékenykedett, hogy ilyen jó hangulatú kiállításban legyen részünk! És persze, köszönet illet minden komondorost, aki megjelent, és bemutatta büszkeségét!

Éljen a tiszta komondorbunda!

Itt a május – bár az idő sajnos, nem mindig tavaszias -, és úgy döntöttünk, hogy éppen ideje lemosni a téli kormot komondorainkról. Most, első körben a két lányt érte a szerencse. A kozmetikus néni úgy gondolta, hogy besegít a fuvarba, és mivel úgyis a környéken jár, pénteken este elviszi valamelyik lányt, ottalvósra, szombaton pedig mi cseréljük meg őket. Meg is érkezett: nagy-nagy örömmel, és kíváncsisággal fogadták Portámkincse lakói. Azonnal ismerkedni kezdtek. Persze, Betyár már találkozott Katival, így ő ismerősként üdvözölte. A többieknek is igen szimpatikus volt. Eljött az indulás órája, és a választás Angyalkára esett. Póráz a nyakba, és nyomás az autóba! Kicsit megszeppenve vette tudomásul, hogy neki most idegenekkel kell elmennie, de azért szót fogadott. Telefonon értekeztünk: minden rendben ment az úton, a megérkezésnél, terület felfedezésnél sem volt probléma.

Másnap beszéltünk Katival, hogy mikorra mehetünk érte, és ekkor jön az éjszakai történet! Bizony Angyalka rádöbbent, hogy neki most ott kell aludnia, idegen helyen, ahol pulik csaholnak és sehol a többiek, sehol a gazdi! Menekülőre fogta a dolgot! Mit neki az 1,80-as kerítés, hiszen otthon is légiparádézik! Megsajnálta a kozmetikus néni, és kiengedte az elkerített szabadtéri kennelből. Mivel az autó csomagtartója nyitva volt, Angyalka rögtön be is lőtte magát! Gondolta, itt biztonságban van, hiszen ezzel a valamivel hozták őt el, ezzel is fog hazakerülni… logikus! Megnyugodva, kinyújtózva elfeküdt benne.

A fürdés, szárítás már akadálymentesen zajlott. Aztán megjöttek a gazdiék! Volt ám öröm, és ugribugri! Nyílt az ismerős jármű csomagtartója, és zsupsz, Angyalka bent termett, “mehetünk!!!” – fejjel, boldogan ült benne. Hazaérve rögtön munkához látott, és mindent megugatott, éberen figyelve, hogy a gazdik látják-e… “- Ugye milyen jól végzem a feladatom? Nem szabad engem elvinni sehová!” Önelégülten feküdt ki az udvar közepére a tiszta “ruhájában”, és teljes hosszában kinyúlva, édesen aludt el.

Másnap reggel Zengővel indultunk. Minden komondorunk – szokásához híven – a kapuhoz szaladt, egyedül Angyalka, aki egyébként máskor az első, most óvatosan kukucskált hátulról, tisztes távolságból, “- engem innen ugyan nem visztek el!” – tekintettel. Csak akkor merészkedett közelebb, amikor megbizonyosodott róla, hogy Zengő kerül a csomagtartóba!

Ő is jól viselkedett, együttműködött a fürdésben, és ennek eredménye a szép, tiszta szőrzet.

A két fiú tisztulása még várat magára. Legényt a nagy szőrtömeg miatt csak a kánikulában lehet fürdetni, hogy rendesen és gyorsabban megszáradjon. Betyár kiállításra megy június 11.-én Salföldre, előtte kerül majd sor a fürdetésére.

Olyan gyönyörű hófehérek lettek, mint egy menyasszony!

Zengő, tisztán, szárazon!

Zengő éppen a fürdés fáradságait piheni

Angyalka vakítóan fehér!

Legény még nem fürdött, de ezen a fotó annyira kedves, hogy muszáj volt feltenni!

Milyen is az, ha négy kutya évente kétszer esik szerelembe?

Portámkincsééknél nagy események történnek mostanában. Tüzelés van! Két szuka és két kan esetében, egy portán ez nem egyszerű eset! Zengőnél és Angyalkánál beköszöntött a tavasz. Hogy a nagy romantikának “eredménye” ne legyen, a fiúkat és lányokat el kell különíteni.

Az első hét még nyugalmasan telik. A fiúk udvarolgatnak, a lányok morgással köszönik meg a feléjük irányuló figyelmet. Na, de jön a második hét! Bizony, ez a legkritikusabb. Ilyenkor szigorú karantén! Lányok a helyükön bezárva éjszaka, nappal őrködnek. A fiúk eleinte még ketten, később ők is váltásban, nappal bezárva, éjszaka őrszolgálatban. Amikor a lányok “fogadóképesek”, a gavallérokat is kétfelé kell zárni, mert felerősödik a szaporodási ösztön! Ilyenkor úgy oldjuk meg, hogy egyik éjszaka Legény van szabadon, aki hősiesen őrzi a lányok “kapuját”, másik éjszaka Betyár lehet a lányok őrzője!

Megható, és mosolyogtató, ahogy közelítünk a lányok rezidenciája felé, és Legény, a hűséges udvarló, mint egy szőnyeg, fekszik a kennel előtt. El nem mozdulna! Hívásra azért nagy nehezen odajön, de csak egy mozdulat, és már rohan is vissza. Ilyenkor nem eszik, nem iszik! Betyár ugyanezt műveli.

Nekünk, embereknek nagyon oda kell figyelni, mert az elsőbbség jogáért a két kan gigászi harcot tud vívni! Sajnos, komoly sérüléseket is ejthetnek egymáson! Szerencsére nálunk csak kisebb harcok voltak, kisebb sebekkel. Vízzel locsolással még szét tudtuk választani a hős szerelmeseket. És persze odafigyeléssel! Amikor már morognak egymásra, akkor azonnal különítés.

Persze, a lányok sem angyalok! Angyalka – a harcos kis amazon -, ilyenkor átváltozik csábító szirénné! A szemtelen teremtés odamegy a fiúk kennelje elé, és kelleti magát! Hiába, igazi, rafinált nő! Zengő megfontolt Úrihölgy! Tudtukra adja az udvarlóknak: “- Nektek itt most nem terem babér”!

A harmadik hét már csendesebb. Lanyhul a szerelem! Kevésbé megy az őrzés, a lányok morognak, zavarják a lovagokat az ajtójuk elől! Elkezdenek enni a fiúk egy heti önkéntesen vállalt koplalás után. Még pár nap, és minden visszaáll a régi rendbe. Ismét együtt lehet a 4 komondor békességben, kb. hat hónapig, azaz a következő tüzelésig.

Úgy gondoltam, hogy régi kutyásoknak mókás történet, kezdő kutyatartóknak pedig hasznos tananyag is lehet ez a kis írás. Mi így kerüljük el a vérengzős csatákat, jól ismerve komondoraink természetét.

Legény, a gentleman

A Portámkincse komondorok őszi “térhódítása”

Régen várt pillanat érkezett el Portámkincséék életébe. Mint minden ősszel, amikor kiürül a kert, és még nincs elművelve, birtokba vehetik az addig tiltott zónát! Annyira tudják, mikor érkezik el ez az idő! Toporognak a kertkapuban: – Mikor mehetüüüünk mááár?!! És amikor az engedély megkapják, mint a szélvész, rohannak birtokba venni az eddig elzárt területet. Angyalka – a fő Mókamiki -, rögtön játékosra fogja a dolgot! Betyár és Tücsök ebben jó társak.

Engem mindig különösen jó érzéssel tölt el az önfeledt játék látványa! A hatalmas szőrcsomók ugrabugrálása, lendületes futása mosolyt csal még annak az arcára is, aki esetleg nagyon fáradt, vagy valami bánata van. Az ember csak mosolyog: – Húú, micsoda buliba csöppentünk!

Na, de mint minden jónak, ennek a kis hancúrnak is végeszakad. Bezáródik a kertkapu, a komondorok sorban elfekszenek a teraszon. Kifáradtak. Jön a vacsora, aztán egy kis szusszanás, és kezdődik az éjszakai műszak. Holnap talán ismét kinyílik a kertkapu… talán… (Besenyeiné Kati)