Élménybeszámolók
Kassai Odett, a honlap készítője (egykori kutyarajongó):
Nem gondoltam volna, hogy valaha is közelebbi kapcsolatba kerülök ekkora termetű házőrzőkkel. Igaz, nagytestű kutyáim vannak (hovawartok), de a nagy test elég tág fogalom a kutyavilágban. Gyerekként rajongtam az óriás uszkárért, kamaszkoromban a skót juhászkutyáért – meg a bobtailért, a leonbergiért, az afgán agárért, és még az ír farkassal is jól kijöttem képzeletben -, de a komondor valahogy kimaradt az érdeklődési körömből. Pedig igazi kutyabarát voltam, bújtam a fajtákkal foglalkozó könyveket, újságokat vettem, jártam nemzetközi kiállításokra is, Budapestre.
Miután anya lettem, ez a szerelem jócskán csillapodni kezdett, mi több, azt vettem észre magamon, hogy idegesítenek a kutyák! Többnyire a szomszédoké. Ok nélkül ugatnak, akár fél óráig; vonítanak, ha sziréna szól; majd’ szétszedik a kerítést, ha elmegyek előttük a járdán…
Aztán jött Kati és Laci, Picurral. Honlap kéne. Beszélgettünk erről-arról, órákon át. Ismerkedtünk is, tervezgettünk is, meg mókás-könnyes, komondoros-hovawartos sztorikat meséltünk egymásnak. Közben Picur, a Shih-Tzu hercegnő becserkészett a bájos pofijával, szinte emberi magatartásával. Ennek, és a komondoros történeteknek, ill. Katiék személyiségének varázsa egyre jobban ráhangolt a kutyás témára: parázslani éreztem a régi, kamaszkori kutya-szerelmet! Érdekes módon, azóta sokkal kevésbé zavar a környékről beszűrődő, szüntelen ugatás, szűkölés, csaholás… és a saját, öregedő szukácskáimmal is jóval megértőbb vagyok!!! Ezúton is hálás köszönetem érte Katinak, Lacinak, Picurnak, és portájuk 4 Kincsének!!! <3
A varázspálca második suhintása a tatai Komondor Fesztivál volt, pár nappal ezelőtt. Kíváncsivá tettek a megható és lenyűgöző elbeszélések, amit a komondorokról regélt a Besenyei házaspár. Már csak a férjemet kellett meggyőznöm, hogy kiránduljunk egyet az Öreg-tóhoz, Tatára. Sajnos, az utolsó utáni pillanatban érkeztünk a helyszínre (mert a párom délig húzta az igát az üzletben), így csak 8 komondort láthattunk együtt a 65 helyett. 
De megérte! 
(Már megint ömlik belőlem a szó, rövidre zárom az élménybeszámolót, különben nem olvassák végig…)
Tapasztalat összefoglaló, ahogy eszembe jut, nem fontossági sorrendben:
- Egyáltalán nem hallottam őket ugatni azalatt a bő 2 óra alatt, amit ott töltöttünk. Nem tudom, milyen a komondor hangja!!!
- Nyugodtan, barátságosan viselkedtek a hatalmas hőség, és a fárasztó események ellenére, nemcsak az emberekkel, de fajtársaikkal is!
- A komondor egyáltalán nem büdös!!! (- bocsánat, én a puliknál tapasztaltam ezt, nem egyszer!)
- A kölykök szőrzete legalább annyira puha, finom, és kellemes tapintású, mint egy bobtailé! Csak hófehér!
- A felnőttek szőrzete nem egyforma minőségű, hosszúságú, vastagságú. Ez is meglepett!
- Hevesi Portámkincse Betyár tényleg megvesztegethetetlen!!! Vittem jutalomfalatot, és nem fogadta el! (A többi komondor igen, mindegyik!)
- Hevesi Portámkincse Betyár megérdemelte a “Legszebb Felnőtt Kan” címet!!! Nemcsak küllemileg szép, de tekintélyt parancsoló, “férfias” magatartásról is tanúskodott. Akár egy király!
- A komondor tenyésztők nem irigykedtek egymás sikereire, sőt, együtt ünnepeltek, baráti hangulatban, órákkal a fesztivál után!
- Nagyon sajnálom, hogy későn értünk oda!!!
- Kati és Laci vérbeli ebtenyésztők, akik családtagként kezelik az összes komondort. Új vérvonal létrehozásán fáradoznak, nem az alomszám növelésén. Pedig a tulajdonukban lévő 2 kannal és 2 szukával évi 4 almot is produkálhatnának… Nagyon örülök, hogy a sors összehozott minket!!!
Ezt a fotót én készítettem Avarról és Betyárról, a “Legszebb Felnőtt Szukáról és Kanról”:
Avar és Hevesi Portámkincse Betyár, Bogival