Kassai Odett, a honlap készítője (egykori kutyarajongó):

Nem gondoltam volna, hogy valaha is közelebbi kapcsolatba kerülök ekkora termetű házőrzőkkel. Igaz, nagytestű kutyáim vannak (hovawartok), de a nagy test elég tág fogalom a kutyavilágban. Gyerekként rajongtam az óriás uszkárért, kamaszkoromban a skót juhászkutyáért – meg a bobtailért, a leonbergiért, az afgán agárért, és még az ír farkassal is jól kijöttem képzeletben -, de a komondor valahogy kimaradt az érdeklődési körömből. Pedig igazi kutyabarát voltam, bújtam a fajtákkal foglalkozó könyveket, újságokat vettem, jártam nemzetközi kiállításokra is, Budapestre.

Miután anya lettem, ez a szerelem jócskán csillapodni kezdett, mi több, azt vettem észre magamon, hogy idegesítenek a kutyák! Többnyire a szomszédoké. Ok nélkül ugatnak, akár fél óráig; vonítanak, ha sziréna szól; majd’ szétszedik a kerítést, ha elmegyek előttük a járdán…

Aztán jött Kati és Laci, Picurral. Honlap kéne. Beszélgettünk erről-arról, órákon át. Ismerkedtünk is, tervezgettünk is, meg mókás-könnyes, komondoros-hovawartos sztorikat meséltünk egymásnak. Közben Picur, a Shih-Tzu hercegnő becserkészett a bájos pofijával, szinte emberi magatartásával. Ennek, és a komondoros történeteknek, ill. Katiék személyiségének varázsa egyre jobban ráhangolt a kutyás témára: parázslani éreztem a régi, kamaszkori kutya-szerelmet! Érdekes módon, azóta sokkal kevésbé zavar a környékről beszűrődő, szüntelen ugatás, szűkölés, csaholás… és a saját, öregedő szukácskáimmal is jóval megértőbb vagyok!!! Ezúton is hálás köszönetem érte Katinak, Lacinak, Picurnak, és portájuk 4 Kincsének!!! <3

A varázspálca második suhintása a tatai Komondor Fesztivál volt, pár nappal ezelőtt. Kíváncsivá tettek a megható és lenyűgöző elbeszélések, amit a komondorokról regélt a Besenyei házaspár. Már csak a férjemet kellett meggyőznöm, hogy kiránduljunk egyet az Öreg-tóhoz, Tatára. Sajnos, az utolsó utáni pillanatban érkeztünk a helyszínre (mert a párom délig húzta az igát az üzletben), így csak 8 komondort láthattunk együtt a 65 helyett. :-( :-( :-( De megérte! :-)

(Már megint ömlik belőlem a szó, rövidre zárom az élménybeszámolót, különben nem olvassák végig…)

Tapasztalat összefoglaló, ahogy eszembe jut, nem fontossági sorrendben:

  1. Egyáltalán nem hallottam őket ugatni azalatt a bő 2 óra alatt, amit ott töltöttünk. Nem tudom, milyen a komondor hangja!!!
  2. Nyugodtan, barátságosan viselkedtek a hatalmas hőség, és a fárasztó események ellenére, nemcsak az emberekkel, de fajtársaikkal is!
  3. A komondor egyáltalán nem büdös!!! (- bocsánat, én a puliknál tapasztaltam ezt, nem egyszer!)
  4. A kölykök szőrzete legalább annyira puha, finom, és kellemes tapintású, mint egy bobtailé! Csak hófehér!
  5. A felnőttek szőrzete nem egyforma minőségű, hosszúságú, vastagságú. Ez is meglepett!
  6. Hevesi Portámkincse Betyár tényleg megvesztegethetetlen!!! Vittem jutalomfalatot, és nem fogadta el! (A többi komondor igen, mindegyik!)
  7. Hevesi Portámkincse Betyár megérdemelte a “Legszebb Felnőtt Kan” címet!!! Nemcsak küllemileg szép, de tekintélyt parancsoló, “férfias” magatartásról is tanúskodott. Akár egy király! :-)
  8. A komondor tenyésztők nem irigykedtek egymás sikereire, sőt, együtt ünnepeltek, baráti hangulatban, órákkal a fesztivál után!
  9. Nagyon sajnálom, hogy későn értünk oda!!! :-( :-( :-(
  10. Kati és Laci vérbeli ebtenyésztők, akik családtagként kezelik az összes komondort. Új vérvonal létrehozásán fáradoznak, nem az alomszám növelésén. Pedig a tulajdonukban lévő 2 kannal és 2 szukával évi 4 almot is produkálhatnának… Nagyon örülök, hogy a sors összehozott minket!!!

Ezt a fotót én készítettem Avarról és Betyárról, a “Legszebb Felnőtt Szukáról és Kanról”:

Avar és Hevesi Portámkincse Betyár, Bogival

Avar és Hevesi Portámkincse Betyár, Bogival