Hevesi Portámkincse Komondor Kennel

Archive for the ‘Portámkincse Kennel’ Category

Kedves Látogatóink!

Eltelt jó pár hét, a kicsik szépen növögetnek. Lassan eljön az első oltás ideje. Még az anyjuk be-be látogat hozzájuk rövid időre. Rafináltan csinálja: felül a heverőre, két első lábát berakja a kicsikhez, és előre dől annyira, hogy állva alá tudjanak állni, és tudjanak szopni. Megértem, hisz kicsi körmük nagyon éles, fogacskájuk, mint a tű.

Álom anyuka teljesen a régi. Játszik Lilikével, Aranyossal. Boldogan szalad elénk, őrzi rendületlenül a portát. Azt vettük észre, a többiek is még nagyobb figyelemmel kísérik a mozgást kapunk kívül. Hiszen 11 kis komondorra kell még pluszban vigyázniuk.

Hálát adunk a sorsnak, eddig úgy néz ki, 1 kisfiú kivételével mindenkinek van gazdája. Igaz, szelektáltunk is a jelentkezők közül. Akinek nincs ideje, indíttatása egy telefonra sem, annak mi nem adunk kiskutyát. Hogy lesz ideje foglalkozni a kicsivel, netán ha beteg, orvoshoz vinni?

Nálunk nem arról szól a kiskutya nevelése, hogy hozd a pénzt, és vidd a kiskutyát, aztán nem is tudunk róla tovább. Szeretjük nyomon követni, már amennyire lehet, a további életüket. Hiszen ők a mi kincseink… és persze a gazdáké.

Született az alomban egy kicsi szuka, akinek a farkincája csiga formában feltekeredve, és nem tudtuk kiegyenesíteni. Sajnos a doktor bácsi sem tudott vele mit kezdeni, csonkolni kellett… mi a Forrás nevet adtuk neki. A szívünk szakadt meg, amikor a műtétre sor került… De másnap már, mintha semmi nem történt volna, kicsi Forrás mozgott, evett. A seb kezeléskor  panaszkodott, de szerencsére gyorsan begyógyult, és már el is felejtette, mi is történt vele. Eleven, nagyon kedves arcú, széles állású, bújós, kedves kicsi lány.

Gazdi keresőben sajnos kicsit vissza vetette a csonka farok. Bár volt akinek pont ezért tetszett meg.

Azért eljött az Ő álomgazdija, aki a Fehér Angyal nevet kérte. Így 3 tesó lesz Portámkincsééktől azon a portán.

A többiek is köszönik, jól vannak, szeretik a hasukat, alszanak sokat, játszanak. A rossz idő sajnos nem nagyon engedi meg, hogy világ felfedező útra induljanak. Próbálkozunk azért, sikerrel. Tegnap már szétszéledtek az udvaron nagy boldogan, felfedezni a faházon kívüli világot. El is fáradtak gyorsan, hiszen ment lépcsőmászás, udvar járás, Lilivel és apával, nagynénikkel, nagybácsival ismerkedés.

Az ünnepeket kihasználva, jöttek gazdi jelöltek látogatóba, az ország több pontjáról.Persze, a vírus helyzetre való tekintettel óvintézkedések mellett.

Zengő mami is túl van ismét egy műtéten. A mellső lábának egyik ujja beleakadt valamibe, megszakadt a körme. A doktor úr azt mondta, ki fog esni, ezért egyenlőre nem altatná. Sajnos csak az lett a vége, mert elfertőződött, így le kellett venni a lábujját. Most már teljesen rendben van. Szalad elénk, néha még próbálkozik felugrani is, már amennyit a bő 11 éve megenged.

Karácsony előtt Szlovákiából Magyarországra, Erdőbényére költözött a kicsi Ciróka-Felhő, aki Kárpátunk lánya. Eleven, tűzrőlpattant komondorcsaj! Deres királyfi leendő párja.

Babaházi híradó!

Megszületett Portámkincsééknél az F-alom, Öreghegyi Kócos Álom és Hét Szilvafás Menti Kárpát 13 életerős, egészséges kiskomondora!

Sajnos az égiek most is kértek két kis angyalt maguknak…

Egyikük belegabalyodott az anyja szőrébe, és megfulladt. Jött ugyan Álom segítséget kérni, de már késő volt… Másikukat is baleset érte. Mivel anya nyugtalan volt a fájdalmaktól, felkaparta a hullámpapírt, a pici alákerült, Álom pedig ráléphetett…

De a 11 kis kópé köszöni szépen, jól van, és már 4 napos. Esznek, alszanak.

Anyukának nem egyszerű ennyi gyereket etetni, hiszen mindig van éhes száj. Segítséget egyelőre nem fogad el, tigrisként védi picinyeit. Mi pedig tiszteletben tartjuk, nem erőszakoljuk, inkább türelemmel kivárjuk, amíg elnyerjük a bizalmát, hogy nem bántjuk babáit. Lassan megy, de biztos rendben lesz minden.

Így azt sem tudom elmondani, mennyi fiú, mennyi lány van!

Egyébként Álom elfogad segítséget, ami róla szól. Kézből eszik, iszik, csak a kicsiket hagyjuk békén.

Lopott fotók készülnek, mert a kütyükre is bizalmatlanul néz. Majd megnyugszik lassan, már több időt kezd kint tölteni. Igaz, fél szeme mindig az ajtón, és ha valamelyik elnyüsszenti magát, már szalad be. Szétnéz, megnyugszik, és szalad tovább. Reggel már fogad a kapuban, ahogy ezelőtt, kézcsókkal…

Egyelőre ennyi, folyamatosan híradással leszek!

Íme még lesifotók a családról:

Portámkincsééknél elérkezett a búcsú ideje. Elindult otthonába a három muskétás, Elmo, Éden és Erős-Koppány, hogy gazdáiknak és családjuknak hű társai, védelmezői lehessenek.

Igéző tekintet

Sokat küzdöttünk, hogy eddig eljussunk… Koraszülöttségük miatt hátránnyal indult kicsi életük. Anyjuknak a stressz miatt, a tesók elvesztése, kevés teje volt, így pótolni kellett kecsketejjel. De sikerült! Igazi kis harcosok voltak! Ettek rendületlenül. Bár kicsi szervezetük felszívódási gonddal küzdött. Hiába ettek, lassan fejlődtek. Igaz, koruknak megfelelő időben kinyílt a szemük, mászkáltak, elevenek, nyitottak voltak a világ minden csodájára. A fordulópont úgy a 6. héten állt be. Ekkor hirtelen elkezdtek nőni, súlyosodni.

Mire a gazdik jöttek értük, elérték mind nagyságban, mind pedig súlyban a koruknak megfelelő méretet. Nagyon kiegyensúlyozott, kedves, bújós, de igazi eleven kis fickók lettek. Figyelték a nagyokat, ha ugattak, szaladtak ők is. Most az utóbbi két hétben már ők is ugattak, és teljesen a kapuig szaladtak.

Ha mentem őket etetni, mindig üdvözöltek, és ugatással elmesélték mi történt velük. Igazi kis három tenor, akik különböző hangszínen vakkantgattak, egy általuk ásott gödörben, mindhárman szorosan összesimulva. Nagyon kötődtek egymáshoz.

Lilikénk

Lilike a gazfickókkal

Lilike, a kis shih-tzu állandó játékpartnerük volt. Bár utóbbi időben már érezte az erőfölényüket, és tudtukra adta: nem játszom veletek tovább!

Kitanultak, kipróbáltak pár szakmát is: asztalosság, lakberendezés, kertépítés, szőlőművelés. Tudnak majd segíteni gazdijaiknak. Nagyon életrevalók, vidámak,rettentő szeretetéhesek és szeretetet adók, nyitottak a világ minden csodájára. Ugyanakkor szófogadó, de ha kell, kemény kiskutyák! A nagyok türelmét sokszor feszegették, de ugyanakkor tiszteletben tartották őket.

Volt a “Macerálós néni” is látogatóban. És ha már meglátogatott bennünket, az alap egészségügyi igazítást, fülszőr szedést is megejtette. Jól tűrték, igaz a fülszőr szedése nem mindenkinek tetszett.

És nagyon szép meglepetést is hozott Kati a gazdiknak, mindenkinek egy ajándékutalványt, ami egy teljes körű kozmetikát tartalmaz. Ezúton is köszönjük a gazdik nevében is, ezt a nagyvonalú ajándékot!

Tenyésztői ölelés

Búcsú anyától

Annyira gyorsan elszállt ez a 11 hét, észre sem vettük, és már el is jött a búcsú ideje. És a kicsik is érezhettek valamit, hiszen az utóbbi napokban az anyjuk közelsége fontos volt nekik.
Szerencsénk volt, és a kicsiknek is, mert mindhármójukat egy napon vitték el. Így legalább egyikőjüknek sem volt rossz, hogy egyedül maradt…

Könnyes szemmel figyeltük a gazdik meghatódottságát. Vártak rájuk… Kiürült a babaház… a gazdik boldogok, mi egy kicsit szomorúak. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Hisz együtt küzdöttünk, hogy élhessenek, és örömöt szerezhessenek. És sikerült! 11 hét nem rövid idő, hozzánknőttek. De az élet rendje a szülőhely elhagyása.

A másik szemünk nevet, hiszen csodás gazdik vihették a várva-várt, illetve meglepetésként kapott kiskutyákat. Mint tudott, egyik gazdi sajnos autóbalesetet szenvedett, az Ő bánata, más gazdiknak örömöt okozott.

Ezúton is kíván minden gazdi, és jómagunk is gyors felépülést!

Jönnek a fotók, a hírek, teljes a boldogság, a kiskutyák minden gond nélkül beilleszkedtek!

Meghatott az egyik gazdi írása, amit most megosztok Önökkel:

Mintha ezer évet vártunk volna erre a pillanatra. A pillanatra, hogy azt mondjátok: Tiétek, vihetitek!

Együtt izgultuk át a vemhesség minden napját, a szülés minden percét és az azt követő napokat. Bíztunk, reménykedtünk, hogy a kisbabák megmaradjanak. És ez a három csöppség ragaszkodott az élethez. Lassan, lassan erőre kaptak, nőttek, növögettek. Mi csak látogattuk őket szorgalmasan, nem akartunk lemaradni a fejlődésükről. Gyönyörködtünk bennük és abban a hitben éltünk, hogy nem nekünk kell választani közülük, egy a miénk lesz és bármelyik is lesz, az mi boldog gazdik leszünk. Az élet másképp hozta, mi választhattunk elsőnek. Na, erre nem számítottunk. A három gyönyörű kis fehér gombócból melyiket szeressük jobban? De sokszor mondtuk magunkba, hogy nem tudunk választani, nem tudjuk melyiket kérjük.

De aztán az egyik látogatáson az egyik kiskutya a szemünkbe nézett és a szívünkbe látott. Ez a szempár rabul ejtett minket és így sikerült választanunk.

Az a szó, hogy köszönjük, úgy érzem nem is elég, de csak ezt tudjuk mondani.
Már az első találkozásunkkor végigbeszélgettük a fél éjszakát. Azóta rendszeresen találkozunk, beszélünk telefonon. A beszélgetéseink alkalmával megismertünk Benneteket. Sok mindent megtudtunk rólatok és a komondorokról. Elmeséltétek tapasztalataitokat. Átadtátok tudásotokat és tudjuk, bármikor, bármilyen kérdésünk lesz, fordulhatunk hozzátok, és mindenben segítetek majd minket. Saját szemünkkel győződtünk meg arról, hogy jobb tenyésztőt nem találhattunk volna Tőletek! Láttuk, hogy milyen szerető gondoskodással figyeltétek a nap minden percében a kiskutyák rezdüléseit. Általatok sok jó embert ismerhettünk meg.

Köszönünk mindent!
Erika és Zsolti

Legyen nagyon boldog életetek, legyetek hű társai, őrzői gazdáitoknak!

Éden

Elmo

Erős-Koppány

---

 

Van ám azért örömhírünk is! Ha az égiek is úgy döntenek, akkor Portámkincsééknél november végén, december elején újabb kiskutyák születése várható: Álom-Kárpát gyermekei születését várjuk.

Álom 76 cm, 50 kg

Kárpát 84 cm, 80 kg

Mélyen tisztelt Látogatóink!

Jelentkezünk babahírekkel, ahogy megígértem.

Szóval… Július 14-én megérkeztek portánkra a kölcsönkapott kis komondorok: Aranyos és Kárpát gyermekei. Heten jöttek, 6 fiú, és 1 lányka. Izgatottan és örömmel fogadtuk őket. De örömünk sajnos nem tartott sokáig. Mert ahol élet fakad, ott nyomában jár a halál is. Az első kicsi születése után angyalszárnyat növesztett, és elment a kutyamennyországba. Láttuk mi, hogy valami nem stimmel, hiszen nagyon picik, szőrtelenek, éretlenek voltak. Igen, koraszülöttek lettek… és kezdetét vette a horror… amikor kezdesz reménykedni, hogy nincs több halál, esznek, mozognak, és mégis jön, és viszi a kicsi életet… és megint, és megint… így ment ez 4 napon keresztül… minden nap temettünk… és eljött az a pont, amikor azt mondtuk: most befejeztünk. Ezt a mi lelkünk már nem bírja el többet! Hiszen küzdünk, reménykedünk, és hiába… Aranyos pedig nyugtalan, szétszed mindent…

De küzdenünk kell közösen a megmaradt három kicsiért, akik láthatóan fejlődnek, esznek, alszanak. Aranyos nyugszik. Teje kevés. Jön a kecsketejes etetés három óránként. Ezúton is megköszönjük Bíróné Cseh Évinek, hogy rögtön ránkírt, és hozta az éltető, friss tejcsit.

És itt köszönném meg azoknak a kedves barátoknak, gazdijelölteknek, akik telefonon, messengeren, személyesen tartották bennünk a lelket, biztattak, támogattak. Köszönjük!

És köszönjük dr. Fux Attilának, állatorvosunknak, hogy hétvégéjét, szabadságát megszakítva, akár későn este, vagy kora reggel segítségünkre sietett!

Köszönjük azoknak a gazdijelölteknek, akiknek sajnos nem tudunk most kiskutyát adni, hogy kitartanak mellettünk, megtisztelnek bizalmukkal, és várnak a következő alomra!

A horror véget ért. A kicsik fejlődnek – igaz lassabban, de élnek!

Elérték a három hetes kort, kapják a tejbegrízt. Igen ízlett nekik. Volt itt kérem tejbegrízben fürdés, elégedett dörmögés, pocakrakás. Most már jöhet a darálthusi főzve, hiszen esznek, mint a sáska. Közben féreghajtás.

Öröm, boldogság, nőnek, foguk is van már… és jön a hideg zuhany, amitől tartottunk, elkezd menni a hasuk… – gyomor- és bélhurut. Injekció, bélflóra-helyreállító, búzakorpa, kemény diéta. Kecsketej, amit imádnak, megvonva; szigorú gríz, búzakorpa, majd lassan jöhet a rizs egy kis csirkemellfilével. Még szerencse, hogy étvágyuk az van, és bármit megesznek…. 1 hét eltelt, és kezdenek helyrejönni, és ismét fejlődni. Szerencsére nem voltak levertek.

De van öröm és kacagás is a bajok mellett, hiszen a játék a lételemük. Lilike, a kis shih-tzu lány ebben igen jó partner. Ha játszani kel,l játszik velük, de ha “idegen” jön, és kézbe veszi valamelyik kicsit, rögtön védelmezi.

2 hetes koruktól fokozatosan szoktattuk őket  az udvari körülményekhez. És nagyon tetszik nekik. Nem is akarnak most már a faházban tartózkodni. Először a többiek érdeklődve, furán néztek rájuk: – ti ki a fenék vagytok? És ugye nem maradtok? De most már megszokták, hogy a lábuk alá kell nézniük, mert a három kiskutya hat felé tud ténferegni. Bátran másszák a lépcsőt, elfoglalták a többiek hűsölő helyét, a kazánházat. Egyre nagyobb körben fedezik fel az udvart. Gödröt ásnak, futkároznak, és hisztiznek, amikor nyugovóra kell térni.

Hatalmasakat birkóznak egymással, és persze Lilikével. De lassan a fejére nőnek… vakkantgatással hívják egymást. Na és ha korog a pocak, és még nincs kész a kaja, csak az edény csörgését hallják… na, akkor van ám koncert! Mint egy zsák bolha, szaladoznak, vakkantgatnak… aztán mikor a tányér eléjük kerül, csend, csak a csámcsogás hallatszik, és az elégedett nyögdécselés… na ekkor mondja az ember: mégsem adom fel! A kezdeti nehézségek, fájdalmak ellenére, ezért megéri. És amikor majd a boldog, büszke gazdik kezükbe foghatják, vihetik HAZA az Ő komondoraikat… – lélekemelő!

Közben azért a többiek is szerephez jutnak. Megvolt a nyári nagy fürdés, mindenki sorra került. Igaz, nem sokáig gyönyörködhettünk a tiszta ruhában, mert ez az esős idő, a sár időnként fekete komondorokat festett az udvarra.

Lilike továbbra is örök barátnője Álomnak, és bizony, ha tetszik, ha nem, Álomnak, ha Lili akarja, játszani kell, Még szerencse, hogy türelmes egy darabig, ha megunja Lili “terrorját”, feláll és otthagyja.

Kárpáthoz menyasszony jött Szlovákiából, Bíbor. Reméljük két hónap múlva apró Bíbor-Kárpát babák lepik el Péterék portáját!

Közben Szilvásváradon 3 napos kiállítás, nemzetközi CACIB volt, ahol két tőlünk származó komondor vett részt: Derű és Deres. Növendék osztályban szerepeltek, szép eredményeket zsebeltek be:

– Deres 2x K.1. 2x CAC, 1x CACIB BOS, 1x Res.CACIB

– Derű 3x K.1., 3x CAC, 1x Res.CACIB

Gratulálunk a gazdiknak, és köszönjük, hogy ezen a neves rendezvényen megmutatták Portámkincsééktől származó komondoraikat!

Lilikéről is mondanék pár mondatot. Egy olyan kiskutyák kaptunk a Meaning of Life tenyészetből, aki bátor, hiszen a komondorok főnöke lett, barátságos, más kutyákkal gyorsan barátkozik, rendkívül szófogadó, csupaszív, szeretet, ragaszkodás. Ügyesen jön póráz nélkül, behívható… egyszerűen imádnivaló! A fésülködést kiválóan tűri,  sokszor elalszik közben.

Igaz, néha fejtetőig elássa magát, és utána fürdeni kell, amit szintén remekül tűr, de mi nem bánjuk, mert csillog a szeme, mosolyog az arca, boldog kiskutya. Legyen velünk nagyon-nagyon sokáig! Köszönjük őt Kovács Ilona, váli tenyésztőnek!

Zengőnk szeptemberben betölti 11. életévét, köszöni szépen jól van! Bár a felállás néha már nem megy könnyen, de étvágya remek, hangulata is, aktívan őriz. Éljen még jó pár évig közöttünk.

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Elnézésüket kérem, hogy nem jelentkeztem, de a lelkem lassan gyógyul. Picurka elvesztése hatalmas fájdalom.
De nem hagyhatom cserben az oldal látogatóit, így most híreket hoztam.

Először is elmesélem, hogyan is került hozzánk legújabb családtagunk Meaning Of Life Georgia Lilike!

Picurkánk már nagyon beteg volt, de még bíztunk. A Facebook oldalamon megjelent egy hirdetés, hogy ez a kicsi shih-tzu leányka még várja szerető gazdiját. Gyönyörű kis pofija mindjárt megfogott… de Picurka még itt feküdt mellettem az ágyon. Férjemmel is megbeszéltük, hogy majd, ha eljön az idő, akkor is lesz biztosan egy kicsi lánya, aki ránk vár. Sajnos ez az idő két napon belül eljött.

Nekünk kellett döntést hozni, mert sajnos itt visszaút már nem létezett. Szóltunk az állatorvosnak, Fux Attilának, hogy eljött az idő, és eljönne e hozzánk. Jött is november 29.-én este fél nyolckor. Picurka végig a karjaimban volt, utolsó lélegzetvételéig. Isten veled kicsi drága gyémántszemű Hercegnő! Minden nap emlegetjük.

Lilike

Lilire visszatérve. A család azt mondta, azt a kiskutyát el kell hozni, ha még mindig nincs gazdija. Fel is hívtam a tenyésztőjét, Kovács Ilonkát, akivel hosszasan elbeszélgettünk, és ígéretet tett arra, ha nem jönnek a kicsi leányért, akkor a miénk lesz. Kerek 1 hetet vártunk a válaszra. És jött a telefon, hétfőn mehetünk érte. Nem is tétováztunk, rohantunk érte.

Vidám  négylábú kis csapat fogadott bennünket, és kedves tenyésztőpár. Lilike viszont nem igazán akart hozzánk jönni, igazi shih-tzu módra. Idegentől tartózkodva.

Lilike

Két nap után, amikor a férjem lement Lilivel sétálni, hogy szokja a szobatisztaságot, leültem és elgondolkodtam: ez a kicsi élet, hogy meg lehet riadva. Új hely, új emberek, anya, apa, testvérek nélkül… minden félelmetes, és idegen. Nem csinálhatom, hiszen tőlem vár segítséget, hogy ebben az új világban eligazodjon.

Azóta teljes az összhang közöttünk, teljesen az én kis társam, barátom lett. Ragaszkodása, szeretete gyógyír sebeimre.

Őrző-védők, kakukktojással :)

Na, de a gazdák, új otthon után meg kell szokni a komondorokat is, hiszen sok időt fog tölteni velük. Az első alkalom nem volt valami nagy öröm szegénykémnek. 5 hatalmas szőrsereg szimatolta, nézegette a kezemben. Félelmében ártatlankám lepisilte a kabátom, és úgy visított, mint akit nyúztak. Kicsit később ismét visszamentünk, akkor már csak remegett. Én megismerve komondorainkat, bátran leraktam közéjük. Tudtam, nem fogják bántani. Megszaglászták, nyalogatták, és már nem félt annyira. Mostanság pedig már elválaszthatatlan barátok, játszótársak lettek.

Először Kárpáttal alakult ki barátság, aztán Álom vevő volt a játékra, és ez azóta is tart. Úgy ugrik Lili  Álom bundájába, mintha egy nagy pehelydunna lenne. Legénnyel pedig őrszemet játszik a kapunál. Teljesen beépült a falkába, és be is fogadták. Tücsikével is próbálkozik játszani, de korára való tekintettel, 9 éves, nem nagyon vevő a bohóckodásra.

Köszönjük Ilona ezt a szeretetgombóc, bátor, bohócságával felvidító, gyönyörűséges kis shih-tzu lányt! Imádjuk, szeretjük.

Kárpát tenyészszemlén

Kárpát a gazdival

Közben a komondoroknál is zajlott az élet. Kárpát februárban sikeresen szerepelt a tenyészszemlén. 82 cm marmagassággal, 82 cm törzshosszal, 109 cm mellkas átmérővel tenyészthető minősítést kapott. Idegrendszeri teszten nagyon jól szerepelt.

Zengő mami a maga 10,5 évével most már jó egészségnek örvend, maradjon is ez még így sokáig. Átesett egy gennyes méhgyulladáson, melynek műtét lett a vége. Doktor bácsi félve fogott az altatáshoz, de köszönhető odafigyelésének, szaktudásának, fel is ébredt, fel is gyógyult gyorsan. Na, de nehogy már nyugodtan legyünk, pár hét elteltével a bal első hónalja alatt bőralatti daganatot fedeztünk fel. Ismét műtét, de már csak kábításban. Ez nem ment olyan simán, mert a sebváladék nem tudott kiürülni, így ismét bódítás, becsövezés… és szép, gyors gyógyulás. Azóta hála Istennek rendben van, jó egészségnek örvend.

Öten

Legény is éli mindennapjait, őrködik. Szerencsére Kárpáttal eddig jól kijönnek. Néha Legény elmorogja magát, hogy tudd Kárpát, hol a helyed… de csak ennyi. Reméljük, ez így is marad.

Aranyosnak várjuk a tüzelését, hiszen gazdijelöltek várnak a születendő kiskutyáira. Álommal jókat játszanak, néha összekapnak, van egy kis lyuk itt is ott is, megy a “cicaharc” a kapunál, ki ugasson előbb…

Álom, az öleb

Álom az örök öleb, hatalmasakat játszik Lilivel, Aranyossal. Rettenetes a szeretet igénye, néha már idegesítő. Mindenkit eltol, csak engem szeress. Legújabban Zengőt pécézte ki, beleköt, ha csak lehet. Gondolom, helyezkedik, hol legyen a rangsorban a helye.

Álom és Lili játéka (videó): itt!

Sajnos a kialakult járványhelyzet miatt most sem kiállítás, sem fajta-népszerűsítés nincs, így komondorainknak meg kell elégedniük a mi társaságunkkal.

De majdcsak elmúlik ez is, és egészségesen indulhatunk útnak, amikor lehetőség lesz rá.

A kölykökről jönnek a képek, kapcsolatban vagyunk a gazdikkal. A Portámkincse gazdik Facebook-csoportban lehet őket követni.

Kedves Látogatóink!

Deres

Szép májusi napon Miskolcon jártunk Aranyossal, és két gyermeke is benevezett a kiállításra. Jött Deres a gazdikkal, és Dália a két puli tesóval. Egy teljes napot töltöttünk együtt,  családias, jó hangulatban. Szép eredményeket értek el a gyerekek és anyuka egyaránt:

– Aranyos anyuka pedig 2x K1. CAC, CACIB, HFGY-BOB.

Dália

És persze a portánkon élők is élték a maguk kis életét. Volt fürdés mindenkinek, a két növendéknek, Álomnak és Kárpátnak szőralakítás. Álom, aki igazi csaj, jobban örül a ruhaigazításnak. Kárpát már inkább csak eltűri, de “jól van na… csináld, ha akarod!” – fejet vág. És persze, ha úgy gondolja, hogy már elfáradt, akkor eldől, mint a liszteszsák. “Na, most kezdj velem valamit!” – fejjel…

Aranyos most nagy ívben kerülte a medencét, nem volt kedve lubickolni. Viszont Picur nem úszta meg szárazon!

Derű

És eljött az évnek az a napja, ami nálunk már 10 éves hagyomány: irány Nemeshanya, a Pásztorkutyák kiállítása.

Hát és a terelő verseny… én még így elejétől a végéig nem láttam. De nagy élmény volt! Látni az okos juhokat, és a még okosabb kutyákat. És persze büszke gazdáikat. Fantasztikusak ezek a kutyák! Nem számított a hőség, csak a rájuk bízott feladat. Gratulálok minden versenyzőnek!

Azért Aranyos és Picur is jól érezték magukat. Aranyos, ahogy megérkeztünk, kezdte felmérni a területet, mindig messzebb-messzebb sétált. Aztán megtalálta a kerítést,   Picur is szedte utána mini lábait.
Aranyos estére teljesen belakta a területet, azt vettük észre, kezdett őrjáratozni, őrizni. Bár akadt társa, Csinos, fehér pumi személyében , aki ott lakik. A kiállítás napjára már annyira magáénak érezte a parkot, hogy bizony megugatta a szállásunkat adó épület mögül felbukkanó párt. Tudatta velük, hívatlanul jöttetek. Nem támadólag, csak figyelmeztetőleg. Jó volt látni, hogy a show komondor őrizni is tud, ha kell… 

A kiállítás fajtaspecialista bírói:

Hódosi József
Dr. Kovács András
Dr. Hudák Péter
Géczi Imre
Mészáros Mihály
Antal Ferenc

Másnap ismét program, Hortobágyon Országos Terelőbajnokság. Ide pedig Dorka látogatott el gazdijaival. Gyönyörű nagylánnyá serdült, akin megakadt a látogatók szeme.

Dorka

Aranyfácán Vándorserleg. 1998-ban alapították, Nagykőrösön. Ez alatt a 21 év alatt sok neves komondort tenyésztő komondor tulajdonos otthonában díszelgett. A tagnapi naptól a mi otthonunkat díszíti az elkövetkezendő 1 évben. Meg is kapja a neki kijáró díszhelyet nálunk.

Vinnai András, a Hungária Komondor Klub elnöke ezzel a szavakkal adta át nekünk:

– Most én ezt a serleget olyan családnak adom, akik sokat tettek a komondor fajta-népszerűsítésben, és ez a Hevesi Portámkincse Kennel tulajdonosa, Besenyei László.”

Köszönjük szépen! Elnök úr! Mi továbbra is tesszük a dolgunkat, ahol tudjuk, népszerűsítjük ezt a nemes fajtát. A serleget pedig büszkén, és boldogan őrizzük ebben az 1 évben!

Délután pedig az újonnan alakult Komondor és Kuvasz Egylet kiállításán vettünk részt. Aranyosunk nyílt osztályban CAC cím birtokosa lett.

A nap befejezése a komondorok és a kuvaszok felvonulása a vágta helyszínén. Ez valami csodálatos érzés! Ezt szavakkal elmondani nem lehet, ezt érezni kell! Hangos tapssal, integetéssel üdvözölte a nézősereg nemzeti kincseink, a komondorok és a kuvaszok felvonulását!

Jó lenne, ha ez hagyomány lehetne, és minden évben láthatnák ezeket a csodás kutyákat, minél többen. És minél több gazdi átélhetné ezt az érzést, amit mi kaptunk most. Azok is, akik bármilyen okból nem tudtak részt venni ezen a rendezvényen.

Hálás köszönetet mondanék Kállai Katinak, a Gubancoló kutyakozmetika macerálós nénijének, mert ezt a sok szép eredményt nem érhette volna el Aranyos, ha nincs Kati, aki áldozatos, kemény munkával, de szeretettel nem készíti fel, mossa ki a hevesi fekete földet a komondorszoknyából!

 

Közben itthon voltak születésnaposaink. Álom júniusban, Kárpát júliusban töltötte 1. életévét. Legényük is érett férfikorba került, betöltötte 7. évét. Zengő mamink, aki még mindig birtokolja a falkavezérséget, rendet tart a rakoncátlan fiatalok között, betöltötte életének 10. évét! Reméljük, még nagyon sokáig itt élnek velünk!

 

Nem is gondolnák, hogy Portámkincsééknél a komondorok milyen tájékozottak! Álom és Kárpát, hallottak róla, hogy a zöld szüretet támogatja az unió, így nekiláttak pénzt keresni kajára. Nagy erőkkel kezdtek neki a szüretnek.

Amikor megláttuk a vödörnyi zöld szőlőt, vesszőstől az udvaron, csak tippelni tudtunk, ki is lehetett az elkövető. De egy határozott ki volt ez?? kérdéssel, szőlővesszővel a kézben, a dolgos “bűnös” rögtön elárulta magát! Álom sunnyogva szaladt menedékhelyére a faház mellé, és vetette magát az általa ásott lövészárokba, mint aki itt sincs, “én csak jót akartam” – fejjel..

Nem lehet rá haragudni! Persze azért bizonyíték is volt – a fején egy friss szőlő levél -, Kárpát bundájában pedig egy darabka vessző….

 

Most pedig izgalmas  napok elé nézünk, hiszen megtörtént Aranyos és Legény násza.

Várhatóan november végén születnek kis komondorok, ha az égiek is úgy szeretnék.

Izgatottan várja több gazdijelölt, és persze mi is, a bizonyosságot.

Azért minden esetre az ünnepet kihasználva kitakarítottunk a komondor babaházban, hogy a kölcsönkapott kiskutyákat méltón fogadhassuk, ha eljön az ideje. Mert ismét kölcsön kapunk 10 hétre pár darab kis komondort, hogy nevelhessük,gondozhassuk, szerethessük, és amikor eljön az ideje örömet okozva a gazdiknak útjukra bocsássuk végleges otthonukba Őket.

 

Ennyit gondoltam megosztani Önökkel, Veletek, és aki naprakészen szeretne tájékozódni, látogasson el a Portámkincse gazdik csoportba (Facebook). Ott a gazdik képekkel, beszámolókkal színesítik napjainkat.

Déva

Déna

Délceg

 

Köszönöm, hogy időt fordítottak ránk, és elolvasták a nem rövid beszámolót!

Kedves Látogatóink!

Szégyellem magam, hiszen régen írtam, tudósítottam Portámkincséékről. Most pótolom!

Szóval. Először is: a vendégségbe kölcsönkapott kis kölykök egytől-egyig elköltöztek tőlünk. Szépen sorban. A legutolsó kicsi lány április 10-én hagyta el szülőhelyét. Legnehezebben a külföldi otthonra találó két kis lánykát engedtük el. Ők messze – Déna Franciaországban, Brassac-Labautban, Déva pedig Erdélyben, Kovásza megyének Barót községében – leltek végleges otthonra.

Déna

Déna

Alomtestvéreik elérhető távolságra: Dorka Tiszaújvárosba, Dália Vácszentlászlóra, Deres Erdőbényére, Délceg Borsodnádasdra, Dráva Nagyvázsonyba, és Derű pedig Baracskára költözött.

Mindenkinek álomgazdija van, akik rendszeresen tájékoztatnak minket a kölykök fejlődéséről, csínytevéseiről, fotókkal illusztrálva!
Franciaországból havi rendszerességgel telefonon beszélünk, Erdélyből pedig volt már videóhívás, élőben láthattuk Dévát, és kedves családját.

Déva

Déva

A közelben lévők pedig már meglátogattak bennünket. Hazalátogatott Dorka, Délceg, Remény. Deressel és Dáliával pedig kiállításon találkoztunk!

Nem könnyű elengedni ezeket a csöppségeket, hiszen nagyon a szívünkhöz nőnek. És, hát hiányzik az udvarról a nyüzsgés…. a játékra hívó vakkantgatás, a birkózások közbeni nyögések, a vacsora közbeni csámcsogás, lefetyelés, és az a vidámság, amit csak ezek az apró kölyök kutyák tudnak becsempészni az ember életébe.

De szerencsések vagyunk a gazdikkal, hiszen nagyon szeretik őket!

Dália és a pulik

Dália a ringben

Deres, a csillagszemű

Deres a hintán

Majdnem mindenki megjelent már tanácsunkra Kállai Katinál, a kozmetikusnál, hogy szokják a “macerálós nénit”, hiszen időnként a fülszőrt, a tappancsokat, a feneket karban kell tartani. És hát, a későbbiek folyamán a szőrzet kialakítását szakemberre érdemes bízni, amiben Kati profi!

Dráva

Dráva

Mióta a kicsik elköltöztek, azóta a többiek több szerephez jutnak. Aranyost kicsit hangulatában megviselte a kölykök hiánya, hiszen nagyon gondos anyuka volt. Pár napig még ment a faházhoz, kereste a kicsiket.
Ezért úgy láttuk jónak, ha kicsit kizökkentjük, és elvisszük kiállításra.

Első utunk persze Kállai Katihoz vezetett, hiszen a kicsik születése óta nem volt fürdetve. Amíg az aprókkal volt, nem is lett volna célszerű, hiszen a hosszú szőr nehezen szárad, és bizony féltettük a babákat, hogy a nedves szőrben megfáznak.
Na, de eljött a megtisztulás ideje, szerencsére, jó idővel. Boldogan ugrott az autóba Aranyos, és megérkezve Katihoz, régi kedves ismerősként üdvözölte.

Első kirándulásunk, és Aranyos ezévi első “fellépése” Balatonakaliban volt, a Mandulavirág ünnepen, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület (melynek tagjai vagyunk) pásztorkutyás bemutatóján. Szerencsénk volt, hiszen az égiek lenéztek ránk, és jó időt varázsoltak a gyönyörű Balaton-Felvidékre. Jó hangulatú rendezvény volt. Aranyos pedig rendkívül jól érezte magát.

Legényünk, Zengőnk, Kárpátunk, Álomunk is meglátogatta Katit. Zengőnek teljes wellnessben volt része. Megtisztulva, megszépülve, megkönnyülve érkezett haza, igen elfáradva. Csak ott van az a 10 év! Kipihenve magát, ismét a régi Zengőt láttuk! Bár kicsit komótosabban mozogva, de szalad, őriz, és tolakszik a gazda szeretetéért. Látszik rajta a megkönnyebbülés, hogy nem próbálkoznak a hangoskodó, szemtelen kis gombócok a közelébe férkőzni, játékból a szőrt huzigálni.

Legény is sorra került, neki fürdés most még nem volt, csak fazonigazítás. Tavaly lett megfelezve a szőrhossza, ami idénre igen megnőtt, így ismét kurtítva lett a bunda. Fürdés majd a kánikulában, hiszen olyan szőrmennyiség van rajta, ami 3-4 nap alatt szárad meg teljesen.

Gazdi imádat. Álom és Kárpát

Álom és Kárpát sem maradhatott ki a jóból. Náluk is megtörtént a fülszőrszedés, tappancs igazítás.

Mindketten jól viselték a macerálós néni munkálkodását. Bár Kárpát időnként úgy viselkedett, mintha Ő ott sem lenne…. de a végére igen kifáradt.

Azt hitte, ezzel véget értek a megpróbáltatásai, de tévedett. Most már volt ideje pórázra venni, és sétára vinnie őt a gazdinak.

Picur és Kárpát

Kárpát

Picur volt a kalauz, ügyesen mutatta meg Kárpátnak, milyen jó dolog a séta, amire Kárpát igen hamar ráérzett. Érdeklődve figyelte az úton haladó autókat, idegen embereket. És tűrte a simogatásokat.
Sok elismerő pillantást, “- azta, mekkora kutya!” felkiáltást. Bezsebelt sok dicsérő, csodáló szót.

Deres, Dália, és Aranyos

Deres és Dália gazdái jelezték, szeretnék kiállításra vinni a két kölyköt, megmutatni őket bébi osztályban. Örültünk neki, hiszen büszkék vagyunk rájuk!
Akkor már mi is nevezzünk be Aranyossal, mert hát komondorosnak kiállításra menni komondor nélkül…
Na, az idő nem kedvezett, hideg is volt, fújt is, esett is! De! Nagyon jó volt látni a két “kicsit”, akik már nem is olyan kicsik, akik örömmel üdvözöltek bennünket.

Május 11-re meghívást kaptunk a Hódmezővásárhelyi Gazda Napokra, Magyar Pásztorkutya bemutatóra. Ez a bemutató most Tari József emlékének szólt, hiszen ezt a bemutatót Ő szervezete éveken keresztül. Mivel eltávozott közülünk, így párja szervezte. Megtisztelő volt, hogy ezen mi is részt vehettünk, a Hungária Komondor Klub nevében.
Nagyszabású, színvonalas, nagy látogatottságú rendezvény. Volt kirakodóvásár, lovasbemutató, fogathajtó verseny, szarvasmarhák versenye, gyermekeknek légvár, szalmabála ugráló, minden korosztálynak kikapcsolódást nyújtó, egyben a gyermekek számára ismeretterjesztő célú, hiszen itt kóstolhatták, láthatták, hogy a tej nem a Tesco-ban terem.

Aranyos sok-sok elismerő simogatást, dicséretet kapott. Sok gyermekkéz megfogta rasztáit, és sok szülő mondta gyermekének: “- nézd, ott egy komondor!”

Most pedig készülünk Miskolcra, Salföldre, Komáromba, és Bugacra.
Külön öröm, hogy Miskolcon ismét találkozhatunk Dáliával és Deressel, Salföldön pedig Derűvel!

Dorka

Dorka

Derű

Derű a vizslák közt

Április 25-én meglátogatott Dorka! Katinál voltak, és felénk kanyarodtak! Igen szép leányzó lett belőle! Nagyon örültem a viszontlátásnak! Köszönöm, Évi és Gyuszi, hogy elhoztátok, megmutattátok, milyen szépen is fejlődik!

Május 18-án pedig Anna, Gergő, Délceg és Remény leptek meg látogatásukkal, szintén Katitól hazafelé, egy kis kitérőt téve. Reményt, aki Legényünk lánya, akkor láttam élőben, amikor elhoztuk Szlovákiából. Hát, mondhatom, rengeteget fejlődött, kész hölgy. Fogazat leváltva, egészséges, hiánytalan, igen szép, gatyatépő! Jajj nektek, betolakodók!

Délceg

Délceg

Remény

Délceg magasságban utolérte Reményt, bár 1 hónap különbség van közöttük, Remény javára.  Kutyalányszív-tipró lesz Délceg hamarosan. Bár most a fogazat kicsit hiányos, mint a többi tesónál, de ez életkori sajátosság. 5 hónapos lett a D alom!

Ez a hónap az emlékezésről is szól nálunk. Hiszen tavaly, május 4-én Angyalka, május 29-én Betyár hagyott itt bennünket, nagy űrrel a lelkünkben…

Nincs nap, hogy ne emlegetnénk őket… tudom, a felhők széléről mosolyogva néznek le ránk!

Az adásból

Meglátogatott bennünket a TV2! Amikor felhívtak, azt hittem áprilisi tréfa! Április 9-én felhívtak, hogy szeretnének meglátogatni bennünket, és a komondorokról riportot készíteni, illetve élőben bejelentkezni a Mokka reggeli műsorában… hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány… és hogy ez tréfa.. de amikor másodszor is hívtak, és elmondták, hogy a Sokszínű Vidék internetes portálon látták Álmot, és olvasták a riportot, és szeretnék bemutatni az országnak komondorainkat, háááát madarat lehetett volna fogatni velünk! Persze izgultunk is nagyon… de a lényeg, hogy Portámkincse komondorai levették lábukról a stábot, akik eleinte tartottak tőlük… de a forgatás után egy kávé mellett már nagy élményként beszéltek a találkozásról.

Volt még egy fotózás is, ami a Gyöngyös és környéke internetes oldalon látható, a híres Vérszilvafasorban, mint tavaszi kép, a fotómodell hölgy, Aranyos és Picur szereplésével.

Címlapfotó Aranyossal és Picurral

Kedves Látogatóink!

Folytatom a beszámolót a 8 kis apróságról, akik már nem is olyan aprók. Betöltötték 9. hetüket. És bizony súlyos egyéniségekké fejlődtek. Elértek a 11-12 kg-ot. Most már egész nap az udvaron garázdálkodnak. Éjszakára, és evés idejére még a faház nyújt nekik biztonságot a hideg éjszaka, és a nagyobbak kajaszerzési vágyai elől.

Legény, az apuka, hát mit mondjak: nem az apák gyöngye! Ahogy a születésükkor világgá ugatta, hogy neki gyermekei születtek, úgy most a folyton nyüzsgő kölyköket már nehezebben viseli. Olykor-olykor, mikor elszemtelenednek, és próbálnak játékból rámászni, azt nem tolerálja. Morgással rakja helyre a rendetlen gyermekeit. És bizony a megszeppent kicsik legközelebb már nem hirtelenkedve, hanem óvatosan közelítenek apjuk felé.

Aranyos bezárta a tejbárt a 8. hét vége felé, és most már játszik a kicsikkel. Ő még mindig nagyon türelmes, mint egész végig. Ráadásul nyúzza a két növendék is, Álom és Kárpát. Fergeteges játékot rendeznek, amibe természetesen az apróságok is próbálnak bekapcsolódni. De hát méretükből adódóan mindig láb alatt vannak. Olyankor hangos visítással, farokbehúzva rohannak menedékbe. De pár pillanat és már el is felejtették a sérelmet, és egymásban keresnek játszótársat.

És milyen ügyesen figyelték el a nagyobbaktól a vödörből ivás művészetét. Csak egynek kellett elkezdeni, a többi utánozta.

Meglátogatott bennünket Kállai Kati is, hiszen végigizgulta, szurkolta a kicsik születését. Már alig várta, hogy eljöjjön ez az idő. És, bizony örömteli fogadtatásban volt része. Ahogy az nálunk szokott! Mindenki ott tolongott körülötte, hiszen ismerik, jó párszor voltak már a kezei között.

A sok szeretgetés, simogatás után a szakmai dolgok sem maradhattak el. Fülszőrszedés mindenkinek!

ennek nagy része hiszti volt, hiszen szőrtelenítő porral lett beszórva a szedendő szőr. Meg kell szokni ezt is.

Most már nagy gazemberek. Menni alig lehet tőlük, rögtön a nadrágszáron vannak, mutatják, ha nagyok leszünk, így fogjuk tépni a gatyaszárat a betörőkön!

Most már az övék lesz a főszerep az udvarban. Kicsi Deres, Dráva, Délceg, Dália, Déna, Déva, Dorka,és Derű! Legyen nagyon hosszú, boldog életetek, amilyet megérdemeltek!

Betekintést kaptak, hogyan élnek, viselkednek komondoraink, a mi általunk teremtett kis világunkban. Van itt szeretetet, de ha kell, szigor. Van egyetértés, és egyet nem értés, konfliktus kezelés. Szóval, mint minden háznál.

Üdvözöljük Kedves Látogatóinkat!

A Hevesi Portámkincse Kennelbe egy kicsivel korábban érkezett a Jézuska: 2018. december 18-án. 8 bundás angyalt rakott le nálunk, 3 fiú, és 5 komondorlány képében.

Anya: Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos, Apa: Mátyás Király Udvari Legény

Szerencsére minden rendben zajlott! Aranyosunk délelőtt 11 órakor kezdte el az ellést, és este 6 órakor már 8 komondor gyermek boldog anyukája volt. A kis szeleburdi Aranyos pillanatok alatt gondoskodó, védelmező anyukává változott. Rendkívüli anyuka még a mai napig. Félti ugyan a kölykeit, de megnézheti, megfoghatja bárki születésük pillanatától.

A gazdijelöltek is izgatottan vártak erre a hírre, és amint tehették, jöttek látogatni az újdonsült anyukát, és a majdani kis komondorukat. Aranyos büszkén őrizte kicsinyeit. Amint bementünk a faházba, Ő kijött az ellető ládából, és tudta, a vendégek le fognak ülni a heverőre. A láda és a heverő közé befeküdt, a vendégek lábai elé, és onnan kísérte figyelemmel a nyöszörgő csemetéit. Ha már túl hangosak voltak, akkor bement közéjük, és rögtön kinyitott a tejbár. Igen falánk gyermekek! Nem születtek nagy súllyal, hiszen első alom, és hát, csak 9 kölyök volt az anyjuk hasában. Sajnos a 9. kiskölyök vissza is szállt angyalnak.   De a többiek szépen gyarapodtak, növögettek, teljesen az anyjuk tején.

2 hetes korban megkapták az első féreghajtót. Ekkorra már kinyílt a szemük, és kezdték felfedezni a világot. A 3. héten pedig próbálkoztunk egy kis kecsketejjel. Na, ennek nagy sikere volt. Első próbálkozásunk egy kisfiúval történt. Én kicsit kisebbnek láttam a többitől, és elé tartottam egy fémtányérban a meglangyított kecsketejet. Úgy elkezdte inni, mint akinek már megmutatták, mit is kell csinálni. Hogy a többiek se maradjanak ki a jóból, kaptak ők is. Volt ám cuppogás, nyögve nyelés.. Jóízűen megitták, aztán eldőltek, mint a zsák, hiszen a pocak lehúzta őket. Másnap próbálkoztunk az áztatott száraztáppal, és a főtt-darált marhahússal. A táp kicsivel kapósabb volt, de azért elfogyott a hús is. Na, de anya ha bejött, volt ám mozgolódás. És hiába, nincs olyan rakott szekér amire ne férne még: szoptak is.

És bizony kinőtték a fialtató ládát. Tágítani kellett a teret, mivel gyorsan nőttek az apróságok, és a mozgásigényük több lett. Anya látogatása is ritkult.

4 hetes korban megtörtént a második féregtelenítés. És kinyílt a faház ajtó. Szép, napos, szinte tavaszias idő köszöntött ránk egy napra, kihasználva az Isten adta jó időt, kiraktuk a kicsiket az udvarra. Hadd lássák a többiek is őket. És ideje a kinti világgal megismerkedni. Ment a szimatolás, nyüzsgés. A két tinédzser, Álom (6 hónapos) és Kárpát (5 hónapos) kíváncsian nézegette a miniatűr szőrmókokat, akik számukra fura tejszagot árasztottak, és még furább hangokat adtak. Aztán elkullogtak, gondolván, ezekkel még nem lehet játszani, kapura szaladni. Viszont nekik feladatuk volt, és hangos ugatással rohantak mind az öten a kapura. Ekkor a kicsik riadt szemekkel egy kupacba verődtek, és keresték a menedéket. Ezt a viselkedést a többi alomnál is megfigyeltük. Amikor a nagyok ugatnak, a kicsik menedékbe vonulnak. Aztán ahogy nőnek, egyre kíváncsibbak, figyelik a többieket, persze tisztes távolságból, hogy rögtön menedékbe lehessen vonulni. Aztán eljön az idő, amikor ők is csatlakoznak.

5 hetesen már igen nagy kópék, szeretik a cipőfűzőt, a labdát, és van pár játék, amit húznak, vonnak, rázogatnak. Persze a tiltott dolgok is sorra kerülnek, mindent meg kell ismerni.

Most vannak a rágós időszak első felében, hiszen a tejfogacskák már kibujkáltak. Lassan nem áztatjuk a tápot, lesz mivel elharapcsikálni. És bizony az első oltás után megkóstolhatják majd a nyers husit is.

A gazdikról. Mi úgy gondoljuk, nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a kicsik születése előtt már majdnem minden kiskutyának volt gazdája. Amikor születtek, azon imádkoztunk, legalább csak annyian legyenek, hogy mindenkinek jusson kiskutya. Egyikőjük Franciaországba fog költözni, neki Déna lesz a neve.Egy másik kislány Erdélyben talált otthonra, a Déva név viselőjeként. A többiek maradnak itthon, Magyarországon: Tiszaújváros, Borsodnádasd, Nagyvázsony, Vácszentlászló, Baracska és Erdőbénye.

A nevek is alakulnak: Dráva, Déva, Déna, Dália, Derű, Deres, eddig. 

A gazdikról pedig csak jót mondhatok. Mi minden kutyának, nemcsak komondornak, ilyen álomgazdikat kívánunk! Rendszeresen jöttek, látogatták őket születésüktől fogva. Aki persze külföldön él, az pedig rendszeresen telefonál, érdeklődik, küldjük a fotókat, hogy ők sem maradjanak ki ebből a korszakból. Hiszen a gazdik többsége 6-8 hetesen látja először az ő kiskutyáját. Nálunk látogathatók, hiszen mi azt valljuk, ebből a csodás korszakból nem szeretnénk kizárni a leendő gazdikat.

Hiszen még a házi állatorvosunknak is sikerült maradandó élményt adni azzal, hogy kezébe foghatott 1 napos kis komondor kölyköt. Állatorvosként sem látott még ilyen picinek komondort.

Tudom, a gazdik már számolják a napokat, mikor vihetik el az ő kiskutyájukat, de még várniuk kell. Pár hétig még nálunk laknak, nevelgetjük, szeretjük, ápoljuk, formáljuk a kicsinyeket, és persze élvezzük a társaságukat ebben a rövid időben.

A következő alkalommal írok majd az oltásokról, a teljes névsorról, és az elköltözésről. Köszönöm, hogy időt szántak rá, és elolvasták ezt a kis beszámolót!

Nagyon kedves Barátunktól és egyben lengyel tenyésztőtársunktól, Justynától kaptunk egy szépséges, babaváró montázst! Ezúton is hálásan köszönjük, és nagy szeretettel tesszük közzé a képbe rejtett hírt:

Aranyosunk és Legényünk ezév december közepén a D-alom szülőpárja lesz! Nagy-nagy izgalommal várjuk Aranyos növekvő pocakját!