Archive for the ‘Kutyák viselkedése’ Category

PostHeaderIcon Nyári összefoglaló a Portámkincse Komondorokról

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!

Aranyos és Álom

Aranyos és Álom

Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.

Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -,  a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! :-) Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati! :-) De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!

Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!

Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!

Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.

Aranyos Tiszaújvárosban

Aranyossal Tiszaújvárosban

És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek  – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért.. :-)

Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.

A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból.. :-)  Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!

Aranyos Hortobágyon

Aranyossal Hortobágyon

Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor… :-(  Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!

Laci és Álom

Laci és Álom

És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van :-) egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény.. :-) Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen? :-)  Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…

Legény papa

Legény papa

Álom kislánya

Álom kislánya

De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… :-) tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat! :-) Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak! :-) A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz… :-) Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást… :-)

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Veszprémben

Aranyossal Veszprémben

Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! :-) Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.

A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok… :-)

Csermely és Legény

Csermely és Legény

És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.

Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!

Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. :-( És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is… :-( A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt… :-(

Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!

Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Álom és Aranyos

Álom és Aranyos

 

PostHeaderIcon Öröm és bánat a Portámkincse komondoroknál

Kedves Látogatóink!

Legutolsó jelentkezésünk szomorú hírrel kezdődött. :-( Hát, sajnos most sem lesz ez másként.


A mi gyönyörűséges Betyárunk, május 29.-én, délután örökre lecsukta szemeit. Elment Angyalka után. :-(


Sajnos, a kullancs nem kímélte életét. 3 héttel azután, hogy a fejében találtunk egyet, Kállai Kati előző nap a fülében egyet, éppen fürdeni volt, minden tünet nélkül, itt hagyott bennünket.. :-( Hétfőn még Aranyost kergette, mert tüzelni kezdett, neki köszönhetően vettük észre, őrzött, üdvözölt, vidám volt. Kedden már nem ette meg a vacsoráját de úgy gondoltuk, meleg van, tüzelő szuka, ilyenkor nem nagyon esznek. Szerdán délután már nem tudott lábra állni. Rohantunk vele Egerbe az állatkórházba, de sajnos mire oda értünk, már nem élt. Abban a pillanatban összeomlott mindkettőnkben a világ! Rázogattam,szólítgattam, az orvost kirángattam, de sajnos már csak a halál beálltát tudta megállapítani! A mai napig nem tudom, hogy tudtunk hazajönni. Igaz, jó darabig el sem tudtunk indulni, csak zokogtunk. :-( Kétségbeesésemben hívtam Kállai Katit, aki egész úton beszélt hozzám, amíg haza nem értünk! Tudni akarta, biztonságban megérkezünk. Ezúton is köszönjük, Kati!

Hazaérve a többiek közrefogták az autót, szimatolták, majd elfordultak, és látszott rajtuk, tudják, itt megint komoly baj van. Megmutattuk nekik Betyár tetemét, egyenként elbúcsúztak tőle, majd utolsó útjára kísértük. Angyalka mellé temettük. :-( A mai napig nem tudjuk feldolgozni…

Mert Betyár, az Betyár volt. A gazdájával még a szívük is egyszerre dobbant! Tudták egymás gondolatát, mozzanatokból értették, mit akar a másik.
Nagyon jólesett, hogy fájdalmunkban nagyon sokan osztoztak. Sok üzenetet, telefont kaptunk. Sokan ismerték, ki fényképről, ki személyesen. Volt aki Betyárnak köszönhetően szerette meg a komondort, ezt maga írta le nekünk. Már nem élt hiába! Őrizzétek meg szép emlékeitek között!

 

Azt vettük észre, hogy gyászol a falka. Csendesebbek voltak, szétesett a falka. Három komondor három felé “szédelgett”. Kereste mindenki a helyét. Aranyost Zengő kezdte elfogadni, nem morogni rá, ha odabújt hozzá. Aranyos pedig minden egyes alkalmat kihasznált, hogy Zengő bizalmába férkőzzön. Nyalogatta, befeküdt mellé, hozzásimult… és Zengő nem zavarta el. Legény a maga férfias módján gyászolt. Be-be nézett Betyár kennelébe, meg-meg torpant a kazánház küszöbén, hiszen állandó vita volt Betyárral, kié lehet a hűvösebb hely… és nem értette, most nem morog rá senki. Zengő pedig megerősítette falkavezérségét. Sokkal éberebb, elevenebb lett a maga 9 évével. Kellett 3 hét, amikor láttuk, most már elmúlt a gyász, megy az élet tovább. Aranyos ismét kapja a figyelmeztető morgásokat, ha túlzásba viszi a közeledést. Ők könnyebben felejtenek….

 


A mi gyászunk még tart. Nincs nap, hogy valamiért ne emlegetnék Angyalkát és Betyárt… Még egy tányér, póráz gazda nélkül maradt.. :-( Nem tudom, mások ezeket a veszteségeket hogyan élik meg, de nekünk nagyon nehéz.. de majd az idő… és hát boldognak kell lennünk, hiszen a szeretetüket a magunkénak tudhattuk, amit a halál sem tud elvenni tőlünk! És a sok szép emléket amit együtt éltünk át! Köszönjük Angyalka a gyönyörű kölyköket, akikben tovább élsz! Betyárnak pedig a rengeteg élményt, sok ismerőst, barátot, akiket ha Te nem vagy, nem ismerünk meg soha! Nyugodjatok békében!

 

Voltak azért vidám percek is nálunk. Még Betyárral és Aranyossal voltunk Szolnokon, a Tiszavirág CAC kiállításon, ahol Betyár K1. CAC. HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezett, és FCI I. fajtacsoport II. helyezettje lett. Aranyosunk K1. HPJ-BOS megtisztelő címet nyerte el.

 

Aranyos, Szilvásváradon

Aranyos, Szilvásváradon

Aranyossal 3 napos CACIB kiállításon vettünk részt Szilvásváradon. Fárasztó volt a 3 napos ingázás, de Aranyosnak tetszett. Hiszen csak vele foglalkoztunk. Itt K1., HPJ címet zsebelt be.

 

Május 27-én Miskolcon jártunk Betyárral, Aranyos elkezdett tüzelni, így sajnos ő nem jöhetett. CAC, Retró CAC . Nagyon jó hangulatú kiállítás volt. Főleg a Retró CAC, ahol a 80-as évek ruháiban vezettek fel kutyákat, különböző stílusban, rock, pop, hippi… érdekes, és vidám volt! Betyár eredményei: délelőtt Res. CAC. délután: K1. CAC-HFGY-BOB, Legszebb Magyar Pásztor kutya III. helyezés, FCI. I. fajtacsoport I. helyezés. El sem akartuk hinni! De roppant büszkék voltunk, és örültünk.

 

Vasárnap reggel sem volt pihenés: irány Szerencs, Betyárral. Nagyon meleg volt, de a szép környezet a Rákóczi várban kárpótolt mindenért. És akkor még nem tudtuk, de ez volt az utolsó kiállítás, melyen Betyárral részt vehettünk. Res.CAC eredménnyel tértünk haza.

 

Voltunk Salföldön, Cserkészünk is ott volt, K. 4. helyezett lett! :-) A ringdresszúrát még kicsit gyakorolni kell. Jól éreztük magunkat, már amennyire az akkori lelkiállapotunk engedte.

 

Legény és Kati fajtát népszerűsít

Kati és Legény

Legény és Kati fajtát népszerűsít

Kati és Legény fajtát népszerűsít Kápolnán

Mialatt Salföldön jártunk, addig Legény Kápolnán, a falunapon népszerűsítette a fajtát. Önmagához képest, tudni illik, Legény nem igazán szeret rendezvényekre járni, jól teljesített. Türelemmel viselte a simogatást, a szereplést. Talán még kicsit tettszett is neki.. :-)

 

Komondor Fesztivál, Vecsés

Komondor Fesztivál, Vecsés

Bugac, Aranyossal

Bugacon, Aranyossal

Bugac, Aranyossal

Bugacon, Aranyossal

Voltunk Komondor Fesztiválon, Vecsésen, elmentünk Bugacra, a Dr.Ócsag Imre Emlék Kiállításra, Aranyossal. Hadd szokja, szeresse meg a kiállítás világát is. Minél többet visszük, látszik rajta, hogy jó élményekben van része, kezd ráérezni, hogy jó ez neki. Tetszik az, hogy körülötte forog a világ. :-)

 

Persze ennyi kiállítás nem múlhatott el kozmetika, fürdés nélkül. Aranyos is profi módon közreműködik a procedúrában. Tudja, mikor mit kell tennie. Büszkék vagyunk rá, hogy itt is jól viselkedik, közreműködő a fürdésben. :-)

 

Nyírott Legényünk, aki közel 80 kg!

Nyírott Legényünk, aki közel 80 kg!

Eljött az idő, hogy Legény ruháján igazítsunk. Terveztük már tél óta, hogy meg kell könnyíteni, ne kelljen cipelnie ennyi szőrt. Hiszen már betöltötte a 6. évét. Na, Legény már nem annyira közreműködő! :-) Ha ő leakar feküdni, akkor lefekszik.. És ezt a szőrmennyiséget nem lehet párperc alatt levágni. Több órás kitartó munka, emberkezet nem kímélő feladat. Aki nyírt már komondort, azt tudja, mennyi energiával, víz-vérhólyaggal jár! :-) Kétszeri nekifutásra, közel 5 kg szőrtől szabadult meg Legény. Látszik rajta, sokkal jobban érzi magát, könnyebben mozog, hiszen a hosszú szőr nem akad, nincs útban. És persze meg is lett fürdetve. Kíváncsiak voltunk arra is, mennyi lehet a súlya. Mi mondogattuk, biztosan van 80 kg. Kétkedve néztek ránk. Többen mondták, ilyen súlyú komondor ma már nem nagyon létezik. Eljött az igazság pillanata. Mérlegre került Legény. És bizony a mázsa 79,8 kg-ot mutatott.. :-) felezett szőrrel… sokat nem tévedtünk! :-)

 

Egyelőre ennyit mesélek most el, de hamarosan jelentkezek Szlovákiai élménybeszámolóval, mert voltunk Povodán Aranyossal… és volt menyasszony Legénynél, és bővülni fog a falka, Hófehérke-Legény kislány költözik majd hozzánk! Úgyhogy, lesz mit mesélnem! Addig is legyen kellemes nyara Mindenkinek!

 

Ezekkel a képekkel búcsúzunk Betyártól! Bennünk örökké élni fogsz!

 

komondor_betyarunk1komondor_betyarunk2

PostHeaderIcon Májusi komondoros történetek

Tisztelt Látogatóink!

Rég nem jelentkeztünk. Sajnos rossz hírrel kell kezdjem a mondandómat. Drága Angyalkánk 2018. 05.04-én örökre lehunyta szemét, itt hagyta a portát, melyet igen hevesen őrzött, és szeretett. Itt hagyta falka társait, akiknek trénere volt. Kapható volt mindig egy kis játékra, mórkára, hancúrra. Itt hagyta gazdáját, aki végsőkig küzdött, hogy meggyógyuljon. Mindent elkövetett, amit ember megtehet, hogy jobban legyen. És itt hagyott engem, aki szintén próbálkozott a reménytelennel. Etetgettem, mosdatgattam… és az egész családunk azon volt, hogy talpra állítsuk. Sajnos a betegség erősebb volt, és győzött.

komondor_angyalka5A betegség egy vetéléssel kezdődött. 3 hetes vemhesség szakadt meg. Aztán követte egy méhgyulladás. Az egri Állatkórház főorvosa, Dr.Suszták Béla, minden elképzelhető gyógymódot bevetett, hogy segítsen. Meg is műtötte, de ez sem segített.

Úgy látszik, a kutyamennyországnak szüksége volt egy Angyalkára.

Legyen nyugodt, békés örök álmod, szívünkben örökké ott élsz! komondor_angyalka6

Azóta a falka csendesebb. A temetést végignézték, lehet, nem értették, vagy nem tudják elmondani, de azt igen is érzik, hogy valami szomorú dolog történt. Angyalkát ahogy hazahoztuk, megszaglászták, elbúcsúztak tőle, és a titkok kertek kapujából végig nézték, ahogy eltemetjük az Ő egyik társukat. Azóta csendesebbek….

Történt azért jó dolog is kennelünkben. Cserkészünk, (Angyalka-Legény fia) gazdijával, Istvánnal, részt vettek Salgótarjánban CAC kiállításon, március 25-én, ahol második helyezést ért el. Ő volt a legfiatalabb a körben. Gratulálunk Cserkésznek és gazdájának! Büszkék vagyunk rátok!

Voltak nálunk menyasszonyok, Legénynél és Betyárnál is.

Április 29-én a Hortobágyon voltunk Aranyossal a Szent György napi állat kihajtáson. Nyárias meleg volt, de sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Sokan megcsodálták, megsimogatták, fotózkodtak Aranyossal. Szokatlan volt neki, de a dicséretet, és a velejáró szeretetet büszkén zsebelte be, és fürdött a népszerűségben. komondor_aranyos5komondor_aranyos6

Május 1-én látogatást tettünk a Hétszilvafás menti Kennelben Miskolc-Lyukó-völgyben, Csabánál. A 7 felnőtt komondor mellett 9 kéthetes komondor babában gyönyörködhettünk.

Csepke és gazdái, Évi és Zsolti

Csepke és gazdái, Évi és Zsolti

Május 5-én Mezőkövesden tenyészszemle volt, ahol 20 komondor jelent meg. Köztük a mi Aranyosunk (Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos) és Csepkénk (Hevesi Portámkincse), akik mindketten tenyészthető minősítést kaptak.

Aranyos találkozott testvérével Andokkal. És ott volt Betyárunk lánya, Gyopár (Hétszilvafás menti).

Folyamatosan kapunk fotókat, beszámolókat Portámkincse-gazdiktól. Nagy örömmel fogadjuk a híreket, hiszen látjuk fejlődésüket, és örömmel tölt el bennünket, hogy sokan első komondoros gazdik, akiket sikerült megfertőzni a Komondorral!

Sűrű program áll előttünk. Kiállítások, fajta népszerűsítések, Hungarikum bemutatók, falunapok. Májusban megtalálhatók leszünk Szolnokon, Szilvásváradon, Pápán, júniusban Salföldön, Bugacon, amit eddig tudunk. Ígérem, mindenről beszámolok!

És persze már most kitartást, és erős kezeket, dugulásmentes :-) fürdetéseket kívánok Kállai Katinak, a komondorszőr csodatevőjének…

Ennek a kisfiúnak Aranyos segített leküzdeni a kutyáktól való félelmét. Kisebb korában megharapta egy kutya és azóta félt. Eddig! Már megérte, eggyel többen szeretik a komondort! komondor_aranyos7

Két testvér: Andok és Aranyos

Két testvér: Andok és Aranyos

PostHeaderIcon Évkezdő beszámolók a Portámkincse komondorokról

Kedves látogatók! Sok beszámolóval vagyok elmaradva. Próbálom pótolni.

Voltak látogatóink, akik komondort szeretnének. Andrea és férje, na és édes kis csivava kutyusuk Csoki mesébe illő környezetbe költöztek Budapestről, és nagyon várják Gubanc érkezését. Ugyancsak Budapestről látogattak meg bennünket Török Zoltán és felesége, akik szintén vidéki költözést terveznek, ahová egy komondort szeretnének. Mindkét látogató először került testközelbe komondorral. Portámkincséék szokásosan fogadták az idegeneket. Először megmutatva, hogy mi vagyunk a porta őrök, ne próbáljatok bejönni. Majd mikor látták, hogy a gazdi is itt van, boldog farok csóválással omlottak ki a kapun, hogy szagmintát vegyenek, ismerkedjenek. Aztán persze ment a tolakodás, ki kapjon többet a simizésből. :-) Mindkét látogató család kezdeti félelmét tova űzték a cirkáló, engem szeress, simogass tolakodással. Innen már nincs menekvés! :-) Jött a komondorszerelem!

Megtörtént a tél előtti, tüzelés utáni fürdetés is. Zengő és Angyalka tisztult Kállai Kati kezei között. ❤️

Igen szép tiszták lettek a lányok! Kati szívét-lelkét beletette, köszönjük neki! Nem kis munka két komondor fürdetése! Pláne nem a Portámkincse komondoroké! :-)

Sajnos volt nagy riadalom is, mert Angyalka beteg lett. A tüzelés után méhgyulladást kapott. 1 hetes lelkiismeretes gyógyító munka után,- amit ezúton is köszönünk Dr.Suszták Béla főorvos úrnak az Imperiál egri állatkórházból, – Angyalka legyengülve, de gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Bent hagytuk, mert napi szinten kellett volna hordozni, rázatni autóval, szegény fájós hasú Angyalkát. Naponta telefonáltunk. Aztán, amikor azt hallottuk, hogy nem fogad el enni valót, rohantunk a kedvenc főtt marha husival, hátha mi meg tudjuk etetni. Én még életemben nem örültem ennyire kutya kakinak, (sétáltattuk, és bizony megtisztelt bennünket, :-) amit az ott dolgozó ápolókkal nem tett, :-) ) és megevett két diónyi marha húst! Nagyon gyenge volt, de örült nekünk, de el is fáradt. Boldogan jöttünk haza. És innen kezdődött a teljes talpra állás. Idehaza még azért kiemelt figyelmet kapott,napi háromszori étkezést, szigorúan csak kézből! :-) Ez jár a lábadozó komondornak.. :-) Szerencsére túl vagyunk ezen a rémálmon, de azért kellett majd 1 hónap ahhoz, hogy vissza kapjuk a bohókás, ugribugri Angyalkánkat!

Volt fotózás is. Jakab Flóra természetfotóssal és a két fiúval kimentünk az őszi határba, és késő délutáni fényekben készültek a művészi fotók. Tetszett a két fiúnak, hogy ők vannak középpontban. A fotókból Flóra naptárt készített.

komondor_1_2018 komondor_2_2018 komondor_3_2018 komondor_2018

A “Cs” alom gazdijai folyamatosan ellátnak bennünket hírekkel, hívnak tanácsokért. Örülünk neki, hogy szépen fejlődnek a gazdik örömére, és nagyon szeretik őket! Cserkész és Csepke meg is látogattak bennünket. Cserkész bejárta a porta minden zugát, és látszott rajta: én itt mindenre emlékszem! Én itt laktam! :-)

Csepke csak villámlátogatott bennünket, útban Kállai Katihoz fülszőrszedésre. Boldogan ugrott a nyakunkba. Megmutatott minden “tudományát”! És ez mekkora boldogság!

❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Meglátogattuk, és elvittük a törzskönyvet Csanád-Bendegúznak Kiskörére. Érdekes találkozás volt. Amikor megálltunk az autóval, bőszen védte a portát. A gazdija büszkén figyelte. De amikor közelebb értünk a kapuhoz, csitult a védelem. És amikor kiengedte a gazdi, megszagolt, megdermedt, és lehetett látni az arcán, ahogy bevillan a felismerés: ezeket én ismerem!! És boldog ugrálás, rohangálás vette kezdetét! Felemelő érzés volt, hogy 4 hónapig nem találkoztunk, és megismert! Nem lesz nagy termetű, de roppant arányos, izmos, formás kan, szép fogakkal, jó minőségű szőrzettel, sötétbarna szemekkel.

Így az eddig látott kölykök mind inkább Angyalka vonalát hozzák, eddig… Aztán a többit majd meglátjuk..

Idegrendszerük stabil, nem félnek, vehemensen védik a területüket. De amint a gazda megjelenik, és az idegen bemehet, szagminta után szeretetgombóccá válnak!

Aranyosunk betöltötte az 1 évét, és bizony komolyodó hölgy lett belőle. :-) Szépen alakul a szőre, tépésre vár. Februárban megyünk a macerálós nénihez, aki majd kialakítja a ruhát. :-) Próbálok videót készíteni róla, hogyan is kell kialakítani a komondor szőrét, hiszen erre az eddigi tapasztalatom szerint igen nagy igény lenne.

A téli hóesésnek nálunk is nagy sikere volt, főleg, hogy végre-valahára lehetett rohangálni az eddig tiltott zónában, a kertben! Ezt a mókát mindig izgatottan várják. Tűnődök rajta sokat, honnan a fenéből tudják, mikor van az az idő, amikor már kiürült a kert, és lehet benne randalírozni!? Az idei ősz csapadékossága miatt télre tolódott az első kertfoglalás, de már ősz óta toporogtak a kapuban: mi mennénk! És értetlenül néztek a maradtok vezényszó elhangzása után rám. De miért?? Hiszen tök üres! Aztán jött a békés beletörődés. És a boldog kertfoglalás! Még a 8 és fél éves Zengő is beszállt a játékba. Aranyos, Zengő, Angyalka és Betyár hatalmas fogócskába fogtak. Járt a lábuk az égnek, fetrengtek a hóban. Legény is be-beszállt, de ő inkább csendes figyelőként vett részt az önfeledt hancúrban. :-)

A február is izgalmasnak ígérkezik, hiszen neveztünk a FEHOVA-ra Aranyossal és Betyárral. Aranyos gyakorolgat, sokszor nem érti, miért is kell megállni, fogat mutatni? De csinálja készségesen. Úgy látjuk, szeretni fogja. :-)

Legközelebb a FEHOVA után jelentkezem, beszámolok a szőrtépésről, fürdetésről és persze a kiállításról. Kati már tudja mi vár rá! Visszük a portámkincse földet bőségesen Betyár jóvoltából! :-) :-)

Köszönöm, hogy időt szántak, és elolvasták Portámkincséék híreit. Minden jót kívánok mindenkinek! Olvassanak továbbra is bennünket!

PostHeaderIcon A cseperedő “Cs” – alom – 1. rész

Kedves Látogatóink! Tudom, rég nem jelentkeztünk újabb hírekkel, most pótolom a beszámolót, mert zajlik ám az élet Portámkincsééknél!

Az elszármazott “CS” alomról folyamatosan jönnek a hírek, fotók! Szépen nőnek, okosodnak a kis gézengúzok. Megtörtént az átírásuk, így már hivatalosan is “papíros komondorok” lettek. Megbeszéltük a férjemmel, és persze a gazdikkal, hogy személyesen fogjuk elvinni a törzskönyveket, így meg is látogatjuk a kutyusokat. Az első törzskönyvet a szomszéd településre vittük el, Jászapátiba, Csepke leányzónak! A találkozás örömteljes volt! Bár Csepke először meglepődött, nem tudta hová tenni, hogy honnan is ismerősek ezek a szagok, hangok. Amikor elhangzott a varázsszó, gyertek-gyertek! látszott rajta, most már tudja, kik is vagyunk! Na, onnantól kezdve boldog ugri-bugrizástól a boldogság futásig, nyakba ugrásig minden tudományát megmutatta. Gazdijainak a szemük fénye, családtag. Elmesélték élményeiket, hogyan viszonyul a portán lakó cicákhoz, csirkékhez.Hatalmasat nőtt, csupa izom a sok mozgástól. Minden lében, kotnyeles, igazi “csaj”. De szót fogadó. Büszkék rá nagyon a gazdái, és persze mi is!

Évi és Zsolti, köszönjük, hogy a komondort választottátok, és persze, hogy a mi kis Csepkénket.

A második látogatásunk most vasárnap volt Csermelyéknél. Izgatottan indultunk útnak, hiszen Timivel rendszeres kapcsolatban vagyunk, és bizony sok “panasz” volt Csermely portarendezési tevékenységére. Amit egy kölyök kutya elkövethet, Ő azt mind produkálta. Inassal együtt örömmel, barátsággal fogadtak bennünket. Csermelyről mostanában nem kaptunk képet, így meglepetés volt, amikor megláttuk, milyen szép, formás komondorlány lett belőle! És az a huncut mosoly! Anyjának, Angyalkának volt ilyen huncut, én nem csináltam semmi rosszat nézése. Öröm volt látni, hogy milyen harmóniában él együtt a két komondor és Kaktusz, a cica. Csermelynél nem láttam a tétovázást, szerintem rögtön megismert bennünket. Eszébe jutott, mennyit is ült az ölembe, és próbálkozott most is, de hááát, már nem az a kis kedves “arcú” kiskutya..  :-)  Szép délutánt töltöttünk el Érden Timi, Tamás, Csermely, Inas és Kaktusz társagában.

Szeptember 16.-án Vecsésen volt az évadzáró klubkiállítás, melyre Aranyossal indultunk útnak. 34 komondor jelent meg, a bébitől a nyírott osztályig. Az égiek is kegyesek voltak hozzánk, mert szép napos időnk volt. Igazi kiállítási idő. Találkoztunk sok barátunkkal, ismerősökkel, és persze voltak újabb komondoros társak is. Aranyosunk testvére is ott volt: Andok. Élete első kiállításán Aranyos Res.CAC címet ért el, fiatal osztályban, ahol Ő volt a legfiatalabb. 

Nagyon büszkék voltunk rá, hiszen kiválóan viselkedett. És megjelent a kiállítson Cserkész is Istvánnal és Lillával. A két komondor rögtön megismerte egymást, és játékba kezdtek.

Jó hangulatú kiállítás volt. Az ebédért köszönet illeti Talpai Melindát, aki a birkát ajánlotta fel, és Udvardi Pétert, aki pedig finoman elkészítette.

Persze a fürdés sem maradhatott el, hiszen Aranyost és Betyárt is ünneplő ruhába kellett öltöztetni, amit köszönünk Kállai Katinak a Gubancoló kutya kozmetika macerálós nénijének! A két komondor egy napon történő fürdetése én azt hiszem, embert próbáló munka volt!

PostHeaderIcon A Portámkincse Gazdik beszámolói a “Cs” – alom növendékeiről

Üdvözlök minden régi és új Látogatónkat! Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de most összegyűjtöttem, és elmesélem, merre jártunk mostanában.

Amikor kiürült az udvar, és utolsó kölyök is elhagyta a portát, több szeretet és gondoskodás jutott az otthon maradottakra. És nekünk is jobban van időnk elmenni fajta bemutatóra, kiállításra. Ezekről az élményekről szeretnék most írni pár gondolatot.

Először is szeretném megköszönni a Portámkincse gazdiknak, hogy folyamatosan küldenek képeket, leírásokat, hogyan fejlődnek, nőnek a kis rosszcsontok. Na, és persze, milyen rosszaságokat követnek el. Örülünk neki, hogy részesei lehetünk továbbra is a kölykök életnek, fejlődésének.

Pár élménybeszámoló a gazdik tollából:

Timiék levele:

(Csermely) A most 1,5 éves komondor kan mellé egy kislányt szerettünk volna. Ugyan az alomban „csak” két kislány született, ennek ellenére órákba telt a kiválasztás, főleg, hogy Pindúr nagyon közel áll a szívemhez. Végül a kunkori farkú kislányra esett a választás. Kapott is nyakörvet, bár a farka a különös ismertető jele, ami alapján nem lehet összetéveszteni senki mással. Csermely névre kereszteltük. A kiválasztás után alig vártuk, hogy elhozhassuk a legújabb családtagot. Már a kiválasztáskor láttuk, hogy jól szocializált, stabil idegrendszerű alomról van szó, és ezt azóta is folyamatosan bizonyítja. Amikor az elhozatalra került a sor, már csak ketten maradtak Pindúrral. Örömmel üdvözöltek minket és minden gond nélkül eljött velünk Csermely. A haza utat végig aludta, megérkezéskor pedig a világ legtermészetesebb módján jött be az udvarra. Fel sem merült benne, hogy idegen helyre hozták, vagy itt bármi baja eshetne. Inas, a nagy komondor társa örömmel üdvözölte, Kaktusz a macska – aki csak egy hónappal idősebb Csermelynél – kissé visszahúzódva, kétkedve szemlélte a jövevényt. Pár perc elteltével már ment a játék. Az udvar felfedezése után a házba is úgy jött be, mintha az is magától értetődő lenne. Az első éjszaka is nyugalomban telt, nem sírdogált. Kaktusszal is jó a kapcsolata, bántani sosem akarta, de azt nem igazán érti/érzi, hogy az 1kg-os macska tűrőképessége alacsonyabb, mint a játékaié, főleg amikor a játék hevében a harapások egyre erősebbek lesznek, vagy a maga 17 kg-jával a macskára fekszik. Azt sem érti, hogy miért nem élvezi Kaktusz, amikor a farkánál fogva húzza-vonja. Olyankor néha kénytelenek vagyunk közbe avatkozni. Eleinte az evéssel adódtak gondok. Minden egyes falat után ment egy kört, hogy hozza a játékát, nyúzza a macskát, ráfeküdjön a nagy haverjára. Mára ez szépen megoldódott, most ő végez először, sőt olykor még a másik táljából is elcsen egy-egy falatot, amit társai elnéznek neki. Főleg a macska kaját találja ízletesnek. A nevét, és a „gyere ide”, „ül”, „marad”, „kifelé” vezényszavakat gyorsan megtanulta, azért néha úgy tesz, mintha Ő azokat sosem hallotta volna. Amikor ennek ellenére például kitessékeljük a házból, miután megpróbált elbújni, elégedetlenségének ad hangot, majd látványosan duzzog vagy unatkozik. Nagyon rosszul viseli, ha nem az Ő akaratának megfelelően alakulnak a dolgok. 2 héttel érkezése után már bőszen őrizte a házat. Eleinte értetlenkedve nézte, hogy 60kg-os társa mit rohangál és ugat a kerítésnél, de aztán rákapott Ő is az ízére. Először csak a házból ugatott, aztán kimerészkedett az ajtó elé, majd a ház sarkáig, most már pedig a kerítésnél „félemlíti” meg a járókelőket. Idegen, ismeretlen tárgyakra, zajokra, emberekre érdeklődve reagál. Ha valamiben bizonytalan, pl. láncfűrész, megnézi, hogy Inas hogy viselkedik. Miután látja, hogy semmi ok az aggodalomra, odamegy és megszaglássza. Érdeklődő, vidám kiskutya. A vizet imádja. A Dunában való rohangálás, feje víz alá dugása hihetetlen örömmel tölti el. Ha létezne egy lista, amelyet a tenyésztők adnának a gazdiknak, arról, hogy egy kiskutya milyen bosszúságot okozhat, Csermely már az összeset kipipálhatta volna.

Évi levele kicsi Zengőről:

Kedves Kati és Laci!
Kértétek, hogy az eltelt több, mint 1 hónapról írjak némi összefoglalót. Először is szeretném újra megköszönni nektek Zengőt, boldog vagyok, hogy érdemesnek tartottatok arra, hogy velem élje le az életét. Ő valójában egy angyal, aki első pillantásra komondornak látszik és bearanyozza a napjaimat. Imádom a nagy busa fejét, ahogy a térdemre teszi, amikor leülök és várunk valamire, például az állatorvosi rendelő várójában. Olyan végtelenül kedves, okos és türelmes kutya, amit el sem tudtam képzelni a komondorokról. Nálam a mudi volt mindig a kutyák kutyája, de alapvetően a magyar fajták, közülük is a pásztorkutyák szerelmese vagyok. Sokáig rágódtam, hogy melyik nagytestű fajtát válasszam a mudik mellé. A kuvasz is jónak tűnt, de valahogy nem rabolta el a szívemet egyik sem igazán. A komondorokhoz valami ősi, ösztönös vonzalom köt. Nem tudom megmagyarázni. Pont olyan, mint amikor az első mudimat megláttam a tenyésztőnél és hiába pumiért mentem, nekem rögtön mudi kellett, mihelyt személyesen és közelről megnézhettem őket. Így vagyok a komondorral is. Éreztem, hogy nekem kell egy komondor. Kutakodni kezdtem, nézelődtem az interneten. Találtam kennelt, ahol nekem megfelelő kiskutyák születtek, de oda már nem jutottam el látogatóba, mert a tenyésztő mondta, hogy nem születik annyi kölyök, amennyire érdeklődő van nála. Aztán láttam, hogy Portámkincsééknél ugyanebből a vérvonalból vannak kutyák és megkérdeztem, meglátogathatlak-e titeket.
Amikor először találkoztam az akkor még 4 komondorral nálatok (Zengő, Angyalka, Betyár és Legény), máris tudtam, jó helyen járok. Zengő kölyköt szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem lehetett és amikor Angyalka kicsinyei megszülettek, átgondoltam a dolgot. Tenyésztésben jártas emberként jól tudtam, hogy a kiskutyák többször hasonlítanak a nagyszülőkre, mint a szüleikre. Egy Zengő unoka lett minden álmom ettől fogva.
Amennyire tudtam, követtem az alom fejlődését. Nagyon fontos volt, hogy láttam, mekkora odaadással, szeretettel foglalkoztok vele. Ez az alapja annak, hogy most ilyen könnyen kezelhető, bátor, jó értelemben gazdafüggő kutyám van, akit formálhatok ízlésem szerint és aki megbízható társam lesz ezután a mudik mellett. Sokat tanult, amióta nálam van. Beilleszkedett a falkába, nem kellett neki sok idő, hogy megszokjon minket. Az első néhány nap szinte folyamatosan a közelemben volt, itt bent a házban. Az ágyam mellett aludt éjszaka, kezdettől fogva szobatiszta. Ha beengedem, körbefut a házban, ellenőriz mindent. Nem tombol, nem rombol, nem rág meg semmit. Várja, hogy elővegyem a labdáját vagy lefekszik az ágyam melletti kutyafekhelyre és rágcsálni kezdi a plüss játékát. Nem nyúl semmihez, ami tilos. Áll, ül és fut hozzám kérésre, vezényszóra, megtanult úszni, bízik bennem. Voltunk túrázni, ahol sok új dologgal találkozott, vonatoztunk, buszoztunk, amit úgy viselt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Az állatorvosnál az oltások után, amíg mi beszélgettünk a dokival, elnyúlt a padlón, mint akinek a világon semmivel semmi gondja nincs, várakozás közben is példamutatóan viselkedett, mindenki megcsodálta ezért.
Nem tudom, hányszor és hogyan köszönhetném nektek ezt a csodálatos lényt, aki szebbé teszi a napjaimat, aki lefoglalja szinte minden gondolatomat, aki megtestesíti azt a kihívást és várakozást, ami egy komondor kölyök érkezésével járhat.
Szeretném, ha mindenki tudná, mennyire hálás vagyok, hogy hazajöhetett hozzám ez a kiskutya, aki a ti megfogalmazásotok szerint csak vendég volt nálatok, mert valójában itt van az otthona. 
István levele Cserkészről:
Kedves Kati, Laci és minden Portámkincse! Eltelt egy hónap, pontosabban négy hét és három nap. Egy hónappal (07.14-én) ezelőtt költözött tőletek, hozzánk Cserkész. Nagyon köszönjük őt nektek! Minden egy véletlennel(?) kezdődött. Én összetévesztettem egy barátom autóját valaki máséval, azt hittem ő Pesten van a FEHOVA-n így én is felmentem Lillával a kiállításra. Gondoltam majd találkozunk és jól kiértékeljük a horgász részt majd a friss párlatokat. Tévedtem, nem volt ott! Ennek is köszönhetően, ha már ott voltunk megnéztük a magyar kutyafajták kiállítását. A pulikat bírálták akkor, nagyon tetszett! A kör mellett viszont észrevettem valakit, valakiket. Ismerős volt, nem személyesen hanem fényképről, naná, hogy az internetről. Ott voltatok Betyárral! Kerülgettünk titeket, majd szóba elegyedtünk! Hát így kezdődött! A számtalan nagyon kedves hevesi látogatás során egyre jobban tudtam, hogy ha lesz komondorunk akkor az csakis Portámkincse lesz! Sokáig vártunk – még vártam volna – de megérte! Igaz csak egy hónap telt el de ez így igaz! Nagyon vártuk már a napot amikor hazavihetjük a mi komondorunkat. Nekem ez külön is nagy öröm volt mert a család hosszú-hosszú évek után végre rábólintott: akkor legyen komondor! Tizenhét évig bernik (Nagyon jók voltak!), hat év kutya nélkül volt az előzmény. Már most minden kétkedőt levett a lábáról Cserkész. Gabi még ilyen önfeledten nem foglalkozott kutyával! Megöleli!!! Cserkész mindenre figyel, ott akar lenni mindenhol. Öt nap kellet neki, hogy teljesen megszokja új otthonát. Utána már nem sírdogált éjszaka – addig is csak hajnal 3 és 5 között J – nyugodtan evett, nem figyelt fel evés közben minden apró neszre és nem ment egy-egy kört megnézni mi volt az. A pórázhoz nagyon könnyen hozzá szokott! Hála nektek, mert nyakörvvel volt megjelölve. Első alkalommal még „satufék” volt a válasz a pórázra, másodszor már lehetett vezetni egy kicsit az utcán. A kapun simán kijött! Azóta is egyre többet sétálunk és egyre ügyesebb. Nagyon szépen jön mellettem, megáll ha kell és szépen lához igazodik. Persze még pórázon. Vasárnap már éppen befejeztük a napi adagot amikor egy kisebb csapattal találkoztunk haza felé. Nyolc kutya négy gazdával. Meghívtak és mentünk velük egy kisebb kirándulásra árkon, bokron át. Jó kis túra volt, Cserkész nagyon jól viselte a többieket, persze őt is elfogadták! Mire hazaért rendesen el is fáradt. Az étvágya jó, csapról is iszik ha lehet, és hűti magát. Beleáll a vödörbe, nagyon tetszik! Figyeli a szomszéd kutyákat. Nem veszekszik velük, csak szimatolás, ismerkedés. Egyik oldalon egy német juhász kan, a másik oldalon amerikai stafi szuka, és még odébb egy keverék kan. Úgy érzem a portát már teljesen belakta, ellenőrzi. Jó, még nem profi, de nagyon jó úton halad! Egyedül van, nincs minden nap példa előtte. Majd a következőnek ő lesz a tanítója! Amikor csak teheti a bejárati ajtóban fekszik. Kisebb eső sem akadály, a vihar sem viselte meg, mindvégig teljesen nyugodt volt. A kiteregetett ruhát nem bántotta, a papucsomat nem vitte el. Ráfeküdt. Nagyon érdeklődik a kinti tűzhelynél, vajon mi készül ott? A kézi fű szegély nyírót is szereti. Csapkod a tappancsával amikor nyírok vele. Útban van az igaz de hát segít! A benzines fűnyírót megszagolta, rámordult majd mikor beindítottam csak nézett. Ez ilyet is tud? Megfordult és lazán lelépett. Nem fél tőle, nem szalad el mikor felé közelítek. Szuper! Igazi kis kamaszként viselkedik. A másik kis kamasz(Lilla) is kezdi szokni, eteti, vezeti. Kutyás tapasztalatom a két bernivel volt, velük jártam iskolába és az ott megéltekre emlékezve azt gondolom, hogy a komondor egy nagyon okos, nagyon jól tanítható, szerethető és szeretetet igénylő fajta. A saját akarata amit mindig ki is fejez mellett! Vagy talán pont azért! Jól mondta az egri kiállításon Mészáros Mihály Úr, hogy úgy kell a komondorra tekinteni mint – legalább – ezer éves kultúránk hordozójára! Ő olyan mint mi, a magyar emberek alakították, mi vagyunk benne ezért nem is szabad, hogy meglepetés érjen minket ha ismerjük magunkat. Csak pozitív meglepetés, amit a kutya tesz a mindennapokba amikor elfogad minket mivel mi is elfogadjuk őt! Tudom ez még csak egy hónap volt, de minden reggel úgy ébredek mint egy kalandor aki várja az ismeretlen felfedezését és örül minden percnek amit az tartogat neki! Nekem az ismert ismeretlen Cserkész! Kutyás témában tudom nem hozhattam volna jobb döntést mint, hogy komondort választottam! Hevesről! A Portámkincséből! További szép napokat, sok örömet kívánok mindnyájatoknak! Üdvözlettel: István
Évi pár gondolata Csepkéről:
Csepke a családunk szeme fénye, aki nagyon boldoggá teszi a napjainkat. Időnként akaratos, ügyesen tud vitatkozni! :-)

A továbbiakban is folyamatosan tudósítok a gazdik által elmondottakról.

Cserkész hazalátogatott!

Cserkész hazalátogatott!

 

Fotókat, videókat, és sok-sok édes beszámolót találhatnak “Portámkincse gazdik” oldalunkon, a Facebookon, melyhez kellemes szórakozást kívánunk!!!

Cserkész hazalátogatásáról további fotók: Cserkész hazalátogatott – album, és Kicsi Cserkész otthonában

Pindurka – Zengőről fotók: Pindurka – Zengő otthonában

Csepkéről fotók: Csepke családi grillpartija – album

PostHeaderIcon Vendégek a háznál

Vendégek a háznál…

komondor_cs_alom9hIgen, vendégek voltak nálunk ki 9 hétig, ki 11 hétig. 6 kis komondor vendégeskedett Portámkincsééknél, hogy felcseperedve otthonaikba mehessenek. Nagyon szép, örömteli, sokszor pedig izgalommal teli volt ez a 11 hét. Szerencsére betegség nem volt, még csak egy hasmenés sem. Sokszor mi aggódtuk túl a dolgokat, ha már nem úgy, és nem annyit ettek a kicsik.Szerencsére jó idő jött rájuk és korán ki lehetett rakni az udvarra, hagy süsse őket az éltető nap, hagy erősödjenek, és szokják őket és ők is a többieket. Volt itt rengeteg játék, szőlő rágás, Aranyos szőrhúzogatás, próbálkozás Legény apjuk, Zengő nagyanyjuk, és Betyár megközelítésére egy kis játékért, de hamar tudtukra adták, morgással jeleztek: nekem ne zavard a nyugalmam! Mindenféle huncutságot csoportosan követtek el. Ha egyikük belemártotta a lábát az ivóvízbe, nem tudni miért, de meg kellett nézni a vödör alját, akkor abban biztosak lehettünk, hogy rögtön ott van másik kettő, és alig várják, hogy ők is kipróbálhassák. Aztán bele a porba, a hasaljig felázott bundával, és aztán békatalp csattogást hallatva lerohanni engem, és a sáros tappancsokkal nyomokat festeni a hátamra, mellkasomra.

A frászt hozták ránk a famászással. Persze a legtetejére kellett mászni, és kényelmesen elhasalni. És elégedett fejjel nézelődni: ezt is kipróbáltam… Azok a kaján pofák, amikor tudták, “rosszat” csinálnak.  :-)  Bakkecske ugrálással, oldalazva, közben vigyorogva, és rám nézve, hogy látom e? hagyták el a tetthelyet. Volt itt visítva vakkantással játékra hívás. Párokra szakadtak, és hasalva egymással szemben koncerteztek. Hogy hogyan csinálták, de mint a harangjáték, mindig másik pár, és soha nem egyszerre. Csodálatos időszak volt. Sokat mondogattuk, sajnáljuk a gazdákat, hogy ebből az időszakból kimaradnak, ami a legszebb a kiskutyák életében. És szerintünk a legfontosabb is. Hiszen ez a játék csak a mi szemünkkel játék. Persze nekik is szórakozás, de egyben tanulás is. És persze erőfitogtatás. Ki az erősebb a birkózásban, ki a gyorsabb a futásban, ki a legmerészebb. Ön maguk megismerése, és a nagyok tűréshatárának tesztelése, reagálásuk, morgás, vicsorítás, vakkantás, odakapás megfigyelése, és megjegyzése.

Jöttek a gazdik sorban a várva-várt kiskutyáikért. Elsőnek Csoda-Zengő hagyta el a portát Évivel. Kicsi Zengő egy kis virgonc fickó volt. Már pici korában sem lehetett lefárasztani. Kicsit nagyobban pedig a többiek már kidőltek a játéktól, de Ő még mindig pörgött. Oda-oda szaladt az emberhez, kapott egy-két simit, ölbe ülés, aztán gyerünk tovább játszani.

Másodiknak Csanád-Bendegúz, aki az alom legnagyobb fiúja volt. Ő nyugodtabb, megfontoltabb komondor gyerek. De a játékban igen aktív. Először ugyan a bölcsek nyugalmával figyelte a többieket, de nem bírta sokáig! Beindult a játszómotor, és menni kellett.

Követte őket Csepke. Hatalmas lelkű, mindig bújok, igazi csajszi. Játék terén Ő sem maradt el a többiektől, különös tekintettel a “vizes sportok” iránt érdeklődött! :-) Nagyon szeretett a vödörben pancsikolni. Nyugodt, bújós kis kutyalány, aki 14 kg-mal, 11 hetesen hagyta el a vendégházat.

Még azon a napon elköltözött Cserkész is, akire a gazdái 2 évet vártak. Ő egy nyugodt, külön vonulók fiúcska volt eleinte. Ő volt az, aki mindig félrehúzódott, már születésétől kezdve. Szeretett magában hemperegni. Ha kedve volt, akkor játszott, ha nem. akkor a leglehetetlenebb helyekre tudott elbújni. Aztán jött egy idő, és megváltozott! A banda vezér alakja lett! Minden huncutságban benne. És nem tudni miért, de vízi komondor énjét is megcsillogtatta nap-mint nap. Két első láb vödör, orrot bele, levegőt ki, jöttek a buborékok. Lábban úszó mozdulatok, pancsoljuk ki a vizet, mert a vödör alján biztos kincs van. A farakás tetejét Ő is megjárta többször.

Szombaton Csermelyért jöttek. Ő volt az alomban a másik igen mozgékony, mindig megyek valahová, és mit is kellene csinálni? leányka. Kicsit kisebb volt mint a többiek, de ez nem zavarta! Lebirkózta a nála nagyobb fiúkat, nem félt a nagyoktól. Moroghattak rá, nem érdekelte. A labda játék kedvence volt. És hát, a víz… :-) Sokat játszottak Pindurkával.

Hétfőn pedig két nap “magány” után elindult Csillagsugár-Pindurka is új élete felé. Pindurka… Ő azért lett Pindurka, mert igen kicsin született meg utolsó előtti ként. Sokáig azt hittük nem sokáig lesz ezen a földön. De Ő nem így gondolta. Neki élnie kellett, hogy örömöt hozzon Editéknek. Meg is tett érte mindent, velünk együtt. Igazi kis harcos! Neki aztán meg kellett küzdenie mindenért.Az anyatejért, hisze könnyen letúrták a nagyok. De furakodott, mi pedig segítettük, és sikeresen kis pókhasakat rakott. Fejlődni nem nagyon akart, csak 1-2 dkg-okat. De életben maradt. Külön etetgettük, mindig első volt, aki enni kapott. Aztán jött a fordulópont, 6 hetesen megugrott. Erős növekedésbe kezdett, evett is rendesen, már nem tudták eltúrni az enni valótól. Igaz fizikai erővel nem bírta, de hanggal pótolta. :-) És a többiek tiszteletben tartották. Etetéseknél már csak az öv volt a tányér, amikor jól lakott, oda somfordáltak a többiek. Játékból is sokáig kimaradt, mert mindig lenyomták. De harcolt keményen, nem hagyta magát. Nevettük is, amikor Bendegúz, az alom legnagyobbja egy játék hevében farok behúzva inalt el Pindurka félelmetes vakkantó-morgása elől! :-)

Amikor jöttek érte, pihent éppen. Álmosan elő bújt a hívó szóra. Laci leguggolt hozzá, köszönt neki, Pindur a térdére tette a mancsát, lehajtotta a fejét, és egész testtartása azt mondta: de jó, hogy jöttél értem! Már vártalak nagyon!

A mi lelkünk belül, örömtől és bánattól egyaránt zokogott. Nem rejtettük véka alá könnyeinket. Megható jelenet volt. És hát Pindurka Ő Pindurka! Mind a 6 kiskutyát nagyon szerettük, hiszen nagyon vártuk születésüket, megkönnyeztük távozásukat! De ez így van rendjén! :-) A mi feladatunk itt véget ért! Megadtuk az alapokat, most már a gazdák nevelgessék, szeressék őket tovább!

Kívánjuk, legyen nagyon hosszú boldog komondor életük! A gazdiknak pedig kívánjuk legyen bennük sok örömük!

Adtunk, megint adtunk.. és ez jó! Adtunk örömöt, egy hű, odaadó társat, aki élete árán is megvédi gazdáját és annak családját! Mert adni jó!

Következő alkalommal összeállítást írok: gazdik írták címmel. Köszönöm hogy elolvasták! Kövessék továbbra is figyelemmel Portámkincsééket, mert zajlik ám az élet a vendégek elköltözése után is! Hiszen maradtak még öten a portán!

PostHeaderIcon Kirepültek komondorfiókáink!

Csendes lett az udvarunk! :-(

Szép nyári napot kívánok mindenkinek!

Eltelt ismét 2 hét, és rengeteg minden történt Portámkincsééknél. Az utolsó jelentkezésem óta Csillagsugár (Pindurka) és Csepke is gazdira lelt! Pindurka Bátonyterenyére költözik tőlünk, Kenderkerti Köves Bodza társa lesz. Komondoros társunk, Évi keresett Bodza mellé társat. Felhívott, van-e még kiskutyánk, akinek nincs gazdija? Mondtam, mindenkinek van. Illetve itt van Pindurka, de vele még várunk, mert Ő kicsit kisebb alom testvéreinél, nem is keresünk egyenlőre gazdit neki, meglátjuk, mi lesz belőle! Évi mondta, nagyon kedves családnak keresné, de megérti. Láttam, keres tovább, aztán csak szóltam neki: Mond meg a családnak, itt van ez a kiskutya, nézzék meg, hátha bele szeretnek. Mert Őt aztán nem adjuk bárkinek! A többi kiskutya gazdijait is megválogattuk, de Pindurka Ő Pindurka! Meg is kerestek Editék, eljönnének, megnéznék a kicsi Pindurt. Mert tapasztaltak már ők olyat, hogy a legkisebből lesz a legszebb! :-) El is látogattak 2 nap múlva. Persze közre fogta Őket apraja-nagyja! Amolyan Portámkincsés fogadtatásban volt részük.Pindurka is igyekezett látótérbe helyezkedni! És bizony, kedves kis ugri-bugrálásával, gyorsan fel is hívta magára a figyelmet! Ölbe vették, szeretgették, és a végén azt mondták: Kell nekünk ez a kis Pindurka! Ő a mi portánkra született! :-)

És láss csodát! Amint elmentek a látogatók, Pindurka magabiztosabb, még boldogabb, és mondja azt, kicsit beképzeltebb lett?? :-) Gőgösen járt-kelt az udvarban: nekem is van már gazdám, hozzám is jöttek! Ennek örömére, hatalmas bulit csaptak! Az udvar fellocsolva hőség csökkentés céljából, :-) És hol máshol kell a legnagyobbat birkózni csoportosan?? Hát persze, hogy a legsarasabb részen, ahol még egy kis víz is áll. Lett is belőlük pepita, csíkos, és fekete komondor! :-) :-) Mint egy kis varacskos disznó, úgy néztek ki! De semmi baj, reggelre megszárad, kipereg, és ismét szép fehér a bunda!

Már csak Csepke volt gazdi nélkül, amikor is hívott a szomszéd településről Jászapátiról egy fiatal pár, komondort szeretnének, és látták Csepkének még nincs gazdija, eljönnének, megnéznék. Ismét bemutatkoztak a mi komondoraink. :-) Háton, lábon tappancsnyomok. Sebaj! Leültek a terasz szélére, és örömmel simogatták a kis buksikat. Csepke most kicsit tartózkodó volt, lehet, el sem hitte, most hozzá jöttek. Kis idő elteltével viszont megbarátkozott, leült a lábuk elé: Én elmennék veletek, szimpik vagytok! Búcsúzásnál elmondták, megbeszélik, de nagyon szeretnék, ha megkaphatnák Csepkét. Eltelt két nap, telefonáltak. Félve kérdezték: Meg van még a kiskutya? Mondtam: Igen És megkaphatjuk?? Hát persze, hogy meg!! :-) :-) Boldog, sírós hangon hajtogatták: meg van még, megkaphatjuk és a mienk!!! Pénteken megyünk is érte! :-)

Röviden ennyi Pindur-Csillagsugár-Suba, és Csepke gazdisodásának története. Pindurka gazdija, Edit, rendszeresen kér fotókat, hogyan is éli napjait az ő kicsi kutyájuk! Én úgy gondolom, a lehető legjobb helyre kerülnek! Mint a többi 4 testvérük! Két tesó már elköltözött!

Tudtuk, hogy eljön ez az idő, bár szeretnénk késleltetni, de ez az élet rendje. Tudtuk, hogy csak vendégek lesznek nálunk, de akkor is nehéz az elválás! Azért születtek, gondoskodtunk róluk, hogy mások is örömüket leljék bennük. Legyenek hű őrzőik, családtagjaik új gazdájuknak életük végééig.

Elsőként Csoda-Zengő hagyta el a szülői házat. Éva már alig várta, hogy vihesse az Ő kiskutyáját! Én a búcsútól, Évi pedig a boldogságtól meghatottan könnyeztünk. Ölbe vette, és boldogan mondogatta: Az ééén kiskutyám! :-) :-) Teljesen megértem, hiszen közel 1 évet várt erre a pillanatra.

Persze, még aznap kaptam fotókat, élmény beszámolót, mi is történt. Kicsi Zengő jól viselte a változást. Persze elfáradt az izgalomtól, autózás, új hely, számára idegen emberek, bár Évi rendszeresen jött látogatni. Hamar beilleszkedett a barátságos mudiknak köszönhetően a falkába. Megismerkedett a számára ismeretlen tollas kétlábúakkal. Megnézegette őket, de eszébe nem jutott, hogy levadássza a szárnyasokat. Évi szavaival élve: kis idő múlásával, mint egy kiskirály, úgy járt-kelt a baromfiak között! Büszke komondorként felügyelte biztonságukat. Kicsi Zengőt képezni, tanítani szeretné gazdája. Kíváncsi rá, mit lehet kihozni egy komondorból. Sok sikert kívánunk, és várunk minden jelentkezést.

Elmúlt egy hét, és kirepült a másik kutyagyerek is. Csanád-Bendegúz Kiskörére került, Erik, Eszter társaságába, kiknek van egy nagyon szép vizsla lányuk Tisza. Boldogan vitték ők is Bendegúzt az embert próbáló hőségben. Izgatottak voltak, hogy fog majd viselkedni és beilleszkedni?

Másnap beszéltünk telefonon, és Eszter boldogan számolt be arról, nem volt semmi gond a beilleszkedéssel. Tisza rögtön elfogadta, a területet felfedezte, kerítésen keresztül megismerkedett a tyúkokkal, elmentek fürödni a Jászsági-csatornába. Szóval nem volt ideje búslakodni a tesók után a kis Bendegúznak.

Aztán jött az éjszakai vihar! Mindkét elköltözött komondor fiú mennydörgésből jól vizsgázott! Éva írta: Hmmmm… Viharfélő kutyák… Miközben a mudik egy része még a vihar kezdete előtt serényen igyekezett befelé, a komondor kölyök a viharban is édesdeden aludt a tornác lépcsőjén. Néha felemelte a fejét, hogy mi ez a mozgolódás körülötte, aztán horpasztott tovább. 

Bendegúzról hasonló információkat kaptam. Eszter ugyan beakarta vinni a házba, de annyira jó ízűen aludt, nem volt szívük felkölteni.

Az itthon maradottak sem féltek. Nem látják ezt a többiektől sem, hiszen a nagyokat sem zavarja a villámlás, mennydörgés. Szeretnek kifeküdni az esőre.

A hétvégén szintén elmegy tőlünk Csepke, Csermely és Cserkész. Egyenlőre csak Pindur marad, de Ő is csak a jövő hétig.

Kiszállnak a fiókák, már csak a nagyok maradnak. Ők gondolom, nem igazán bánják, több jut a simiből, ölelésből. Nem lesznek a kis szemtelen gombócok, akik ugri-bugrival eltolják őket a simító kéz elől. És persze nem lesz, aki huzigálja, rángatja a szőrüket. Aranyosnak viszont oda lesznek a játszótársak. Neki biztosan hiányozni fognak.

Üres lesz az udvar nélkülük. Meg tudtak nevettetni bármennyire fáradt volta is. Estlen kis mozgásukkal, bújásukkal, orral böködéssel: héé, figyelj már, itt vagyok! Láb legyintéssel, és persze nadrágszár tépéssel. De nagyon szerettek ölben ülni, hozzám bújni, megnyalogatni. És azok a kecsketej ivászatok! És a gyertek-gyertek hívószóra szaladások! Ezek mind nagyon szép emlékek maradnak. Fárasztó időszak volt, sok izgalommal, munkával járt a felnevelésük, de amikor a csillogó szemükkel, az emberre néznek, és kopén vigyorognak, az mindenért kárpótol!

A vendég csak egy ideig marad, és Ők nálunk vendégek voltak! De tudjuk, nagyon szeretik őket, jó gazdijaik lettek, amit meg fognak hálálni! Tudom! Ismerem a komondorainkat!

Köszönöm, hogy elolvasták! Híreket folyamatosan osztok meg Önökkel, ahogy a gazdiktól kapom!

Kicsi Zengőről és Csanád-Bendegúzról érkezett fotók:

komondor_kiskutya1b

Csanád-Bendegúz és a gazdi

komondor_kiskutya1a

Kicsi Zengő és társa

komondor_kiskutya_1

Kicsi Zengő nevelése

komondor_kiskutya1c

Csanád-Bendegúz és társa

komondor_kiskutya1d

Pindurkánk

komondor_kiskutya1e

Aranyos és Csepke

Kölcsön adok neked egy kutyát – szólt egy hang. Azért, hogy szeresd amíg él és sirasd amikor 12-14 év múlva meghal, de az is lehet, hogy csak 2-3 évig marad veled. Megteszed? Vigyázol rá amíg én vissza nem hívom?? A kutya elbűvölő lesz és te boldog leszel és ha úgy érzed majd, hogy a veled töltött ideje túl rövid volt, mindig veled lesz majd az emléke, hogy megvigasztalódj. Nem ígérhetem, hogy veled maradhat, hiszen minden földi dolognak vége van egyszer. De van egy feladatod, akarom, hogy a kutya tanuljon. Sokat keresgettem ezen a világon, hogy találjak neki egy igazi mestert. És a rengeteg ember közül aki itt él ezen a Földön, téged választottalak. Most válaszolj! Teljes szívedből szeretni fogod és úgy gondolod, hogy megéri az erőfeszítést? Nem fogod gyűlölni a világot és az életet amikor újból eljövök érte? És válaszoltam: – Igen készen állok, így fogok tenni. Mert az örömet, amit a kutyától kapok, enyhíti majd az elvesztés fájdalmát. Gyöngéden vigyázok rá, szeretni fogom teljes szívemből és a szeretetéért örökre hálás leszek. És ha sokkal előbb jössz érte mint várnám, erős leszek a fájdalom előtt, megpróbálom majd megérteni……. Miért? Igen, ha a szeretetemen keresztül te teljesíteni tudod amit neki terveztél, akkor segíts, amíg zokogok a hiányáért . És amikor rá emlékezem majd , biztosan tudni fogom, én sokkal többet tanultam, Őtőle.

PostHeaderIcon Parádés poszt a pajkos Portámkincse-Pindurkákról

Szép nyári napokat kívánok, Kedves Látogatóink!

Portámkincsééknél mozgalmasok a napok, mert a lurkók igen gyorsan nőnek, és nem csak testileg, de huncutságilag :-)  is! Aranyosunk pedig remek társ a rendetlenségben! :-) Na, de kezdjük az elején!

Az elmúlt két hétben három gazdijelölt látogatta meg leendő kiskutyáit. Itt volt Gabi, Lilla, István, Évi, Erik és Timi, akik már alig várják, hogy portájukon tudhassák valamelyik csöppséget. :-) Boldogan, minden félelem nélkül fogták közre a látogatókat, és kezdték rángatni a nadrágszárakat, megrágcsálni a feléjük nyújtott kezeket. Megmutatták a kecsketej-ivászatot, hogy tudnak egy ütemre lefetyelni, és milyen gyorsan kiürül a liter tej a tányérból. Aztán jöhet a móka: egymás gyömöszkölése, ráncigálása, majd hirtelen álomtündér suhint a pálcájával, és ott alszanak el, ahol éppen vannak. :-)

Megkapták az első oltásukat 6 hetes korban, amit észre sem vettek, és megvolt a következő féreghajtás. Fogacskák már mindenkinél kint vannak, még Pindurkának is, aki már nem olyan pindurka. :-)

Megtörtént a nevek kiválasztása. Van, akinek a gazdi választott, van két keresztszülőnk, és persze mi is névadók vagyunk: Cserkész, Csanád, Csillagsugár, Csoda-Zengő, Csermely és Csepke a teljes névsor.

Az étkezésről annyit, étvágyuk változatlan! :-) Napi 2 liter kecsketej, bár ebből fogyna több is, de most már inkább a darabos evésre kellene áttérni. Jöhet a főtt csirkecomb, -szárny, karajcsont, darált marhahús, pulykával. És persze napi egyszer áztatott bébi száraztáp, ami nem annyira nyerő, de ha nagyon éhesek, elfogy. :-) Persze trükközünk vele, mert a főtt hús levébe áztatom be, vagy kecsketejbe. :-) És bejött az étrendbe a töpörtő is. Az nagyon finom ám! :-) Na és a karajcsont!!! Lehet vele fogat élezni! Igaz, a csont még nem megy, de a husit leszedik róla. A héttől pedig étrend-kiegészítőnek kezdjük adni a csontok és ízületek fejlődését szolgáló kálcium-foszfor port. Mi a féreghajtások után, a bélflóra helyreállítására Probiotikum pasztát adjuk.

És persze beindult a szőlőtőkék háncsolása. :-)

A nehéz sorsú komondorgyerekek mindennapjai nemcsak evéssel telnek, hanem most már egyre több játékkal. :-) A 430 m2-es terület minden szegletét felfedezték már. Belakták a portát. A nagyok nem tudják hová bújjanak az őket piszkáló, szőrt huzigáló, vakogó gombócok elől. :-) Egyedül Aranyos az, akinek felhőtlen boldogság az apróságok csillapíthatatlan játékvágya! Hiszen Ő is egy nagy testbe bújt gyermek még! Nem is tudom, mit fog kezdeni magával, ha elmennek az apróságok! Azért oda kell figyelni rájuk, mert Aranyos csak nagyobb :-) és testméretéből adódóan erősebb. Bár óvatos, vigyáz, de előfordul, hogy a játék hevében elfelejtkezik magáról, akkor aztán van visítás, inalás! De ez csak addig tart. :-) Aztán újra támadás!! :-) Van, amikor 4-5 kis rosszcsont huzigálja, harapdálja Aranyos fülét-farkát. Csúsznak, másznak rajta, Ő pedig fekve, kényelmesen veszi fel a kesztyűt a töpörtyűkkel. :-) :-)

A másik játszótárs Tücsike lenne. Meg is lepik rögtön, ha kijön az udvarra, de mivel már termetesebbek nála, fél tőlük, bebújik a szék, asztal alá. Na, akkor hasra vágják magukat, és kivágják a magas C-t! Fülsértő vakkantgatásba kezdenek! Gyere-gyere játszani! :-)

Picur hercegnő is felszorult az asztalra. :-) Rögtön észreveszik, hogy új játéklehetőség, de bizony gyorsan helyre rakja őket! :-) Meghökkennek, hogy a tőlük kisebb szőrgombolyag hirtelen milyen méregzsákká változik, és elkullognak. Aztán próbálkoznak Betyárral, Zengővel, Legénnyel, de ők erélyes morgással jelzik: megálljatok kis vacakok! :-) Mi már tekintélyt parancsoló portaőrök vagyunk, nem játszópajtások! :-) Azért nem adják fel, egy-egy bátor gyereknek sikerül felmászni a nagy testre, onnan leszánkázni, aztán gyorsan tovább állni. :-)

Nem mondom, hogy unatkozunk! Úgy szeretek leülni közéjük! Azonnal közrekapnak, és rágcsálják a papucsomat, lábamat, nyalogatják a karomat. huzigálják a nadrágomat. Megböknek az orrukkal: – itt vagyok! Kérek egy simit!! :-) És az ember mindent elfelejt olyankor, csak szeretet van, és békesség… :-) Már most rossz belegondolni, hogy hamarosan útrakelnek, és megcsendesül a porta!  Elköltöznek új otthonukba, ahol már nagyon várják őket! :-)

Pindurkáról annyit mondanék, igen szépen fejlődik. Ő az első , aki a tányérnál terem, és utolsó, aki elhagyja. Akkora pókhasat tud rakni, hogy széle-hossza egyforma! Ha ki akarják szorítani a tányértól, erős morgással jelzi, engem innen el nem túrtok! Bizony! Aki erővel nem győzi, az hanggal helyettesíti! Játékban sem hagyja magát, igazi kis hörcsöggé válik. :-) Szeret ölben lenni, megszokta. :-) :-) :-)

Tegnap látogatóink voltak, a Pásztor család: 4 gyermek és a szülők. Volt ám élet az udvarban! Aranyoson látszott a boldogság: “- De jó, új játszótársak!” Minden gyereknek jutott a kezébe egy kiskutya. Pannának rögvest Pindurka lett a kedvence, Ferkó pedig Aranyossal barátkozott össze nagyon. Gyönyörű este volt! Kifáradtak a gyerekek, és a szőrös gyerekek is. Amikor elköszöntünk a vendégekről, a kicsik egy kupacban ültek mind a hatan a terasz végén, és várták a hívó szót: gyertek-gyertek! Máskor egyenként kell berakni őket a faházba, most omlottak a jelszóra! Éhes volt a pocak, és fáradt a test. :-) Nem is volt most hisztizés a bezárás miatt! Gyors csamcsogás, aztán néma csend!

Köszönjük Kata, Feri és gyerekek ezt a szép estét!

Kedves Olvasók! Bár hosszan tudnék még mesélni, de majd két hét múlva ismét jelentkezem. Akkor elújságolom, hogy melyik gazdi melyik kiskutyát választotta, hiszen a jövő héten elérkezik ez az idő is! Köszönöm hogy elolvasták, remélem, sikerült valamennyit átadnom abból a sok élményből, amit napról napra átélünk ezekkel a csoda kis lényekkel! :-) :-) :-)

PostHeaderIcon Akcióban a “Cs -alom”!

Már 5 hetesek komondor kiskutyáink!

Kedves Látogatók! Ismét jelentkezem babahírekkel! :-)

komondor_kiskutya_cs-alom11Már van foguk a kis gézengúzoknak, úgyhogy kezdődhet a rágás! Az udvart birtokukba vették. Egyre nagyobb területet járnak be, fedeznek fel! :-) Ügyesen térnek ki a nagyok lábai alól, amikor azoknak fontos dolguk akad, és szaladni kell a kapu felé. Olyankor a kicsik jeleznek egymásnak “- fedezékbe!”, és vonulnak gyorsan vissza, biztonságos helyre. (Ezt tapasztaltuk Betyárék kölyökkorában is. Amikor a nagyok ugatva szaladtak a kapu felé – csaholva őrködtek -, a kölykök fedezékbe vonultak.) Aztán figyelnek, mit is csinálnak a felnőttek, és eljön az idő, amikor együtt szaladnak a kapura, és figyelmeztetik az arra járót: -” erős csapat a mienk, meg sem próbáljátok, hogy engedély nélkül begyertek!” :-)

De egyenlőre még az önfeledt játéké a főszerep! :-) Megy a birkózás, játék huzigálás, elkezdődött a szőlő “metszése”, Aranyos bakancsának rágcsálása.

És bizony, a pici lábak már elbírják a futkározást is, úgyhogy Tücsi, a shih-tzu fiú, ismételten előlépett személyi edzőnek. :-) Szalad elöl, a lurkók pedig utána. Édesek, ahogy csetlenek-botlanak, felbuknak a nagy igyekezetben. komondor_kiskutya_cs-alom10

A játékban jóóól megéheznek, és jöhet a kaja. Közrefognak, rángatják a nadrágomat, vakkantgatnak, néznek rám: “- addjadd mááár az ennivalóót!! Éhes a banda!” Na, hát az a lefetyelés! Boldogan hallgatjuk, annyira jóízűen esznek. Az étlapon szerepel a marha darálthús főzve, (nagy köszönet Tóth Tamásnak érte, aki beszerezte nekünk a színmarha húst, és a csirke combokat, szárnyakat) pulyka darálthús, áztatott bébi száraz táp és persze az elmaradhatatlan kecsketej, amiből az egyszeri adag 1 liter, és szomjoltásra még naponta kétszer kapnak. Szokják a vizet is. Bár a legelső alkalommal olyan képeket vágtak, mint amikor a kisgyermeknek citromot adnak, és kérdően néztek ránk: “- mi a fenét adtatok ti nekünk?” Aztán persze csak egynek kellett elkezdeni az ivást, a többiek sem bírtak a kíváncsiságukkal, közrefogták a vizestálat, és rájöttek, nem is olyan rossz dolgot adtak nekünk a simabőrűek. :-)

komondor_kiskutya_cs-alom8Most már teljesen természetes módon isszák a vizet. Ugyanez játszódott le a marha főtt, darálthússal. Ismeretlen szag, óvatosan közelítünk. Aztán kóstolás, és: “- ne hagyd abba, finom ez!” :-)

Ha nem figyelünk oda, akkor előjönnek Aranyos vacsorájával is! :-) Nyers csirkecombot huzigatva, morogva, jelezvén: “- el ne vedd!” :-) Persze mindezt még éppen bújó, vagy még csak sejlő fogakkal… :-) :-) A nyers hús evése azért még várat magára!

Megvolt a második féreghajtás is. És, hogy szalad az idő: a jövő héten jön a következő, és az első oltás is. No meg a chipek beültetése.

komondor_kiskutya_cs-alom9 Pindurkáról (Csillagsugár) is szólnék pár szót. A kis kedvenc szépen gyarapszik, növekszik. Imád ölben lenni! Játszik, “világ körüli” utakra indul. Teszi ugyanazt, mint a többiek. Lehet, nem lesz óriás (bár ki tudja még?) de erős, életrevaló, küzdő fiúcska, akinek nagyon kedves pofikája van, amivel bárkinek a szívét rabul ejti.

Legközelebb az oltás után jelentkezem összegyűjtött hírcsokrommal! Köszönöm, hogy elolvasták… :-)

Videókat naponta készítünk, és a Komondorbaba-napló oldalunkra folyamatosan töltjük fel!

Magyar nyelvű oldalunk
Under construction, sorry!!!
Büszkeségeink
Translate website:
Mottónk

"Ha olyan élőlényt akarsz magad mellé, aki nem okozhat csalódást neked, tarts ebet. S ha ez az eb egy tiszta tekintetű, méltóságteljes, fehér és nemes, ki szebbé teszi életedet, ez csak egy KOMONDOR lehet!"

„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.”

Munthe, Axel

Komondoros kategóriák
A komondor jelleme

Ez a független, de visszafogott természetű, kiegyensúlyozott, szívós kutya ma is igen közel áll a természethez. Önálló gondolkodású, a saját belátása szerint cselekszik, és a döntése az esetek nagy részében helyes! Megvan az a lenyűgöző képessége, hogy megítélje, vajon egy adott személy rossz szándékkal közeledik-e. A komondor buzgón őrzi territóriumát, és a hívatlan vendégeket nem engedi be. Nem agresszív: a komondor csendes, visszafogott kutya, amely csak ritkán hallatja a hangját. Nagyon bátor, és olykor igen domináns viselkedésű is lehet – ezért is tartják kevésbé alkalmasnak kezdők és engedékeny természetű személyek számára. A legszívesebben többnyire a „családja” társaságban tartózkodik, de arra is képes, hogy a nap nagy részében saját magát szórakoztassa a kertben. Soha nem erőlteti rá magát a gazdájára.

Magyar kutyafajták
A 9 magyar kutyafajta bemutatása
Komondor archívum