









Vajda Katiék igazi komondorfanok. Övék lett Zengőnk egyik, jelenleg 10 hónapos unokája – név szerint Kulcsi Komisz Boglya, a Kulcsi Komisz Komondor Kennelből. Kati blog oldalt, azaz naplót is vezet “Bubu ügynök” mindennapjairól, ahogy a kis Boglyát nevezi írásaiban. A blogot profi fotókkal illusztrálja, amit többnyire Vajda János készített. Bubu iskolába is jár, Üllőre, 2015. november eleje óta.
Most egy viszontlátogatás élményei következnek tenyésztő, és a fent említett komisz kamasz komondor gazdijának szemüvegén keresztül.
Besenyei Katiék, a tenyésztők:
Nagy megtiszteltetésben és örömben volt részünk kedden! Vajda Katiék látogattak meg bennünket Pilisről (ők a kis Boglya gazdijai, aki Hevesi Portámkincse Boglya fia; Betyárunk unokaöccse, Zengőnknek pedig unokája). Eljöttek rokonlátogatóba. És ahogy Kati mondta, kíváncsiak, hogy is élnek nálunk a komondorok. Hát komondoraink nagy-nagy szeretettel, boldogsággal és izgalommal fogadták a három vendégünket! Legény szokásához és komondorhoz méltón, kissé bizalmatlan volt. De az emberek iránti szeretet azért cseppenként oldotta bizalmatlanságát. Zengő és Betyár mindenkihez sorban odament egy-egy simiért! Angyalka pedig hozta a formáját: igazi mókamiki módjára felugrással üdvözölte vendégeinket. Aztán, hogy megmutassa, hogyan is élnek ők a portán, játékra hívta a többieket. Persze a játék mellett az őrző-védő tevékenységből is ízelítőt adtak.
Szomorúan búcsúztak el az újdonsült ismerősöktől. Ígéretet kaptunk, hogy tavasszal újabb látogatást tesznek nálunk!
Köszönjük, hogy itt voltatok, és megmutathattuk, hogyan is élnek a mi büszkeségeink! Reméljük, legközelebb Bogit is elhozzátok, és rendezhet majd egy nagy hancurpartit a rokonokkal! Nagyon jól éreztük magunkat Veletek!
Vajda Katiék, Bubu gazdái:
Újabb nagyszerű látogatással gazdagodtunk, Hevesen jártunk a Hevesi Portámkincse Kennelnél, Besenyei Katikánál és Lacinál. Bogi kutyánk apukája innen való, így ez családi látogatás volt.
November óta terveztük a látogatást, mára sikerült összehozni. Gyönyörű napsütéses idő, mintha az égiek is ránk mosolyogtak volna, ezzel is jelezvén, jó úton, jó helyen járunk.
Nagy öröm, egy hangos Picur nevű szőrgombóc (irtó helyes!!!!) és ölelős puszilós vendéglátóink vártak minket. Lepakolás, frissítés (pálesz, kávé, miegymás) és leülős beszélgetés után irány a kutyák, akik kb. 500 méterre onnan élnek egy kertes udvarban. Hát mi tagadás, elsőre nem gondoltuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, tényleg be is akarunk menni: 4 komondor kissé bizalmatlan ugatása várt minket, főleg, hogy Katika előre küldött minket (Linda lányomat és engem, nem is értettük). Aztán egyszerre minden ugatás átalakult, ahogy a kutyik meglátták a GAZDIKAT! Azt a boldogságot! Így már mi is bemerészkedtünk. A kutyák szépen megszaglásztak minket, kiörülték magukat a gazdiknak, utána már minket is sokkal nyugodtabban tudtak ” kordában tartani”. Elég gyorsan feloldódtak, Angyalka még a mi nyakunkba is felugrált.
Nagyon nagy élmény volt, nem is igazán tudom leírni, mekkora. Ennyi nagy kutya egy kupacban, mind ránk és a gazdira koncentrál egy furcsa bizalmatlansággal vegyülő örömmámorban! Ahogy beszélgettünk persze a kutyák is oldódtak (kivétel Legény, aki végig keményen, de nem udvariatlanul figyelte minden mozdulatunkat), olyannyira, hogy a verandán még komondor játékbemutatót is tartottak nekünk! Na, ez hiányzik a Boginknak, ez a nagy testű, minden porcikát megmozgató jó kis küzdelem! Lehet, hogy kéne még egy komondor?! Hát nagyon köszönjük ezt a nagyszerű délutánt, meséljenek továbbiakban a képek!!!