Picurkánk emlékére

Mert Ő is Portámkincse volt!

picur12 éve, hogy az életünk része lettél, egy tenyérnyi kiskutya személyében. Innen kaptad a nevedet is: Picur.
Sok közös kaland, séta, kirándulás, komondorokkal kiállítás, melyet együtt éltünk meg.
Életvidám, egészséges, kis énekes, kissé félénk, de fenséges megjelenésű kis Hercegnő voltál.
És jött a fekete árny, mely kezdte szívni erődet. Sajnos hiába küzdöttünk: Te, a család, a doktor bácsi, az árny erősebb volt.

Tegnap este szörnyű döntést kellett hoznunk. Nem lehettünk önzők, láttuk, hogy szenvedsz, és ha szeretünk, elengedünk. Azóta üres a világ, és hatalmas a csend.
Te már a csillagok közt ragyogsz, azok közül is a legfényesebben.

Várt már Daliás, Angyalka, Betyár…  A karjaimban tartottalak utolsó percedig, és tudom, hogy egyszer vársz majd minket a csillagokban, és leengeded nekünk a fénysugarat, amin Te mentél, amikor eljön a mi időnk is!
Lelkünk üres, Te pihensz…

Köszönjük Fux Attila doktorúrnak, hogy kérésünket tiszteletben tartva, eljött otthonunkba, hogy innen engedjünk hosszú utadra, Gyémántszemű Hercegnőnk!!!! ?????????

Találkozunk még, SZERETÜNK!!! Ilyen csillogó szemmel, és széles mosollyal emlékezünk Rád!