Picurkánk emlékére

Mert Ő is Portámkincse volt!

picur12 éve, hogy az életünk része lettél, egy tenyérnyi kiskutya személyében. Innen kaptad a nevedet is: Picur.
Sok közös kaland, séta, kirándulás, komondorokkal kiállítás, melyet együtt éltünk meg.
Életvidám, egészséges, kis énekes, kissé félénk, de fenséges megjelenésű kis Hercegnő voltál.
És jött a fekete árny, mely kezdte szívni erődet. Sajnos hiába küzdöttünk: Te, a család, a doktor bácsi, az árny erősebb volt.

Tegnap este szörnyű döntést kellett hoznunk. Nem lehettünk önzők, láttuk, hogy szenvedsz, és ha szeretünk, elengedünk. Azóta üres a világ, és hatalmas a csend.
Te már a csillagok közt ragyogsz, azok közül is a legfényesebben.

Várt már Daliás, Angyalka, Betyár…  A karjaimban tartottalak utolsó percedig, és tudom, hogy egyszer vársz majd minket a csillagokban, és leengeded nekünk a fénysugarat, amin Te mentél, amikor eljön a mi időnk is!
Lelkünk üres, Te pihensz…

Köszönjük Fux Attila doktorúrnak, hogy kérésünket tiszteletben tartva, eljött otthonunkba, hogy innen engedjünk hosszú utadra, Gyémántszemű Hercegnőnk!!!! 🖤🖤🖤🖤💔💔💔💔💔

Találkozunk még, SZERETÜNK!!! Ilyen csillogó szemmel, és széles mosollyal emlékezünk Rád!