Minden kutya – fajtától függetlenül – ugyanazt a nyelvet beszéli. Ön és a kutyája valószínűleg komoly fejtörés nélkül is jól megértik egymást. De mi van akkor, ha kutyája viselkedése hirtelen megváltozik, ha új kutyája lesz, vagy, ha számára ismeretlen kutyával találkozik? Segítünk megfejteni a kutyák testbeszédének jelzéseit!
A kutyanyelv egyszerű
Ha Ön és kutyája egyszer csak a világ másik végén, például Japánban kötnének ki, és találkoznának egy helyi lakossal, aki szintén kutyájával érkezik, a két kutya pár perc leforgása alatt tökéletesen megértené egymást. Ön viszont még órák múlva is azon töprengene, vajon megfelelően hajlott-e meg, jól alkalmazta-e a kézfogást, és az asztalnál helyesen használta-e az evőpálcikákat… A kutyáknál nem léteznek ilyen bonyolult illemszabályok: a falkavezér eszik először.
A kutya testbeszédének jelzései
A kutyáknak nincs kezük és ujjaik, amivel az emberekéhez hasonló gesztusokat tudnának kifejezni, s beszélni sem tudnak, megfigyelheted alapvető jelzéseiket, melyekkel érzéseiket és környezetükre adott reakcióikat fejezik ki.
Mimika
Bár a kutya arcizmai nem olyan kifinomultak, mint az embereké, ő is tudja például ráncolni a homlokát, ha zavarodott. Ha pedig azt szeretné, hogy irányt mutass neki, vagy további utasításra vár, akkor felhúzza a “szemöldökét”, tágra nyitja a szemét, és félrehajtott fejjel, várakozóan néz rád.
Szemek
A kutyának csillog a szeme, ha olyan élőlénnyel találkozik, akit barátságosnak ítél meg, vagy ha játszani szeretne. Ha fél, pupillája kitágul és kilátszik a “szeme fehérje”. Félrenéz, ha el akarja kerülni a konfrontációt. Ha mérges, vagy kész megvédeni magát, akkor szeme összeszűkül és követi “ellensége” minden mozdulatát. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne nézzünk közvetlenül a szemébe, mert azt kihívónak, provokálónak tekinti, s azt gondolja, meg kell védenie magát valamitől.
Ajkak, fogak, nyelv
A nyelvlógatásnak nem minden esetben van jelentősége: a nyugodt kutyák is csinálják. De ha kutyád akar tőled valamit, pl. játszani szeretne, vagy csak egyszerűen jó kedve van, akkor hátrahúzhatja ajkát, ami mosolygásnak tűnik: még a fogai is kilátszanak. Ezt az arckifejezést a kutya csak emberek felé mutatja, más kutyák felé nem. Ha azonban a kutya kivillantja a szemfogait, és közben az orrát ráncolja, az támadási szándékot jelent.
Fülek
A kutya hallása sokkal jobb, mint az emberé. Még a lógó fülű kutyák is képesek forgatni a fülüket, így követve a hangokat. Ha a kutya “felemeli” fülét, az nyugodtságra, élénk figyelemre vagy elfogadó magatartásra utal. A hátracsapott fül belenyugvást, engedelmességet,vagy félelmet jelent.
Farok
A kutya farokcsóválással jelzi, ha jó kedve van vagy játszani szeretne. A faroktartás igen jól kifejezi a kutya energiaszintjét. Ha behúzza a farkát, az a behódolás vagy a félelem jele. Ha a kutya magasan, mozdulatlanul tartja farkát, az azt jelenti, hogy ugrásra kész: a farkát ugyanis egyensúlyozásra használja.
Hangok
A kutya vokális állat. Csahol, ugat, morog, nyüsszög, dörmög. A hangszín és a hangerő egyenes arányban áll az érzelmek intenzitásával. Az ugatás egyaránt lehet játékos vagy agresszív. A testbeszédtől eltérően, az egyes hangadások mögötti jelentés kutyánként eltérhet.
Sok minden kiderül a testtartásból
Amikor két kutya találkozik, akkor – ha gazdáik nem rántják el a pórázt – egy komplett cselekvés-sorozatnak lehetünk tanúi, ami egy táncelőadásra emlékeztet. Megfeszített testtel, magas faroktartással köröznek egymás körül, megszimatolják egymást: ez egy csendes összejövetel, amely valójában információcsere, de bármikor készek megvédeni magukat, ha szükséges. Hátracsapják fülüket és hátukon felállhat a szőr. Általában kerülik a szemkontaktust: méregetik egymást, hogy eldöntsék, melyikük az erősebb, hogy megállapítsák egymás nemét, s azt, hogy a másik barátságos-e vagy ellenséges. Az egyik kutya esetleg ráteszi fejét a másik nyakára: ez a dominancia jele. Ha összecsapás lehetősége áll fenn, a “gyengébb” kutya gyakorta lefekszik, így jelzi behódolását. Szétváláskor rendszerint mindkét fél elvégzi “kisdolgát”. Ekkorra már kölcsönös egyetértésben megszületik döntésük az egymás közti rangsort illetően.
A kiskutyák anyjuktól tanulják meg a testjelzéseket életük első 8 hetében, s a kommunikáció ezen formáit alomtestvéreiken gyakorolják. Ha egy kutya életéből kimarad ez a tanulási szakasz, egész életében problémái lesznek a többi kutyával való kommunikációval.
Normál testtartás: A kutya élénk, fejét magasan tartja. Farkát szabadon mozgatja, állkapcsa laza.
Játékra hívás: A kutya jókedvűen, farkát csóválva játszani hív, ezt nagyon jellegzetes “meghajlással” is kifejezi: mellső lábaira támaszkodik, fenekét magasra feltolja. Fejét várakozásteljesen feltartja. Olykor egyik mellső lábát is megemeli, vagy fejét oldalra hajtja.
Engedelmesség, behódolás: a kutya lefekszik vagy lekuporodik. Mancsát nyújtja, csakúgy, mint a játékra hívó kutya, de a fülét hátracsapja, és farkát lelógatja.
Félelmi agresszió: A félő kutya testét megfeszíti, farkát mereven tartja, de akár csóválhat is. Lába kész az eliramodásra, füleit hátrahúzza, hátán feláll a szőr. Morog és vicsorít, hogy elijessze azt, amitől fél.
Domináns agresszió: A kutya fogait kivillantva egyenesen az “ellenség” szemébe néz, és magabiztosan halad előre, farkát lassan csóválva, füleit előre fordítva.
Teljes behódolás: a kutya behúzza farkát, lehajtja fejét, kerüli a szemkontaktust. Oldalára gördül, feltárja hasát, egyik hátsó lábát felemelve. Ha fél, akár be is pisilhet. Ha nem fél, akkor feltartott fejjel és füllel mutatja ki bizalmát.
Forrás: haziallat.hu
Hozzászólások