Kedves Látogatók!
Nem azért nem jelentkeztem, mert nem történik nálunk semmi, sőt! Na, mondhatnék kifogásokat, nem értem rá, nincs időm… tudjuk arra érünk rá, és lesz időnk, amire akarunk. Szépen mondva (lusta) kényelmes voltam.
Na, de most mesélek!
Először is, mint tudják, portánkról két komondor távozott az örök virágos rétre: Zengő mami és Kárpát úr, 3 évesen. Szomorúak voltunk mindannyian… simabőrű, szőrös arcú egyaránt. De mivel az élet megy tovább, így nekünk is tovább kellett lépnünk.
Volt elfoglaltságunk bőven… Legény adott! Mivel igen nagy hőség volt, locsoltuk az udvart reggel, este. Legény bőszen feküdt benne. Igen ám, de a nedves talaj begyullasztotta a hasán a bőrt. Mivel mindig rajta hasalt, nem vettük észre. Egyszer csak feltűnt, nagyon röpködnek a legyek körülötte. Nézegettük, fújkáltuk neostomozánnal, de csak nem tágítottak. Egyszer csak észrevettem a lábán a tincsekbe beszállni. Felhajtottam, hát elborzadva láttam, tele van petével a szőre. Nedves, meleg, ételnek pedig a gyulladt bőr… Gyorsan olló, szőr levág, dokinak telefonáltunk, nyüveket kiirtottuk. Kapott antibiotikumot, és szépen rendbe jött a hasa alja.
De még ha ez nem lett volna elég, Aranyos és Álom is tüzelt. Nem zártuk őket, hisz tudtuk, Legény már nem tud “kárt” tenni bennük. De a nagy szerelem hevében, megránthatta a gerincét, és nem tudott lábra állni. Na, jött a kétségbeesés! Tőle is el kell búcsúznunk… De ilyen könnyen azért nem engedünk el senkit, próbálkozzunk.Álom és Aranyos köszöni, jól van.
Most elmesélem karácsony lévén Havas történetét.
Kárpát elvesztése után elkezdtünk gondolkodni, kellene mégis csak nekünk a portára egy snájdig fiatalember. Na de kitől, honnan? Nézelődtünk.
Egy szép, júliusi napon csörög a telefon, hívnak Udvardi Péter és felesége, Icuka, hogy van e már kiskutyánk. Mondom, még nincs. Erre Icuka mondja, akkor kaptok tőlünk egy kis kant! Nemrég születtek egyik tanyán, ismerik a szülőket, láttak előző alomból származó kölyköket. Mivel Icuka magyar fajta nemzetközi küllembíró, megbízom a döntésében. De Laci ne tudjon róla. Meglepetés lesz. Húúú! Olyan izgatott lettem, hogy ismét jön egy kis szőrgombóc a portára!
Tanyáról származó, papír nélküli, 5 hetes kis komondorral tértünk haza.
El kell mondanom, hogy a Hungária Komondor Klub 2021. január 1-től engedélyezi a származási lappal nem rendelkező komondorok tenyésztésbe vonását. 1 éves korban majd elvisszük tenyészszemlére, és ha ott minden kritériumnak (küllem, jellem) megfelel, kérhetjük a törzskönyvezését. A komondortenyésztők közül elsőnek vállaltuk ezt be. Lesz, ami lesz alapon. Legfeljebb lesz egy kedvenc az udvaron.
Havas rabul ejtett rögtön! A hazafelé úton természetesen az ölemben ült. És, mint aki autóban született, peckesen figyelt az ablakon kifelé. Egy hangja nem volt, nyalogatott, nézett a szemembe a kék szemeivel, és láttam, teljes bizalommal van felém. A kis pofija pedig megkapó. Mintha mindig mosolyogna! Megbeszéltük, jó helye lesz nálunk, lesznek nagyok, akik nem fognak kitörő örömmel fogadni, és lesz egy kis játszótársad, Lilike, aki viszont nagyon fog örülni.
Kicsi fülébe súgtam: Havas, legyen nagyon hosszú életed velünk, és miénk lesz a világ!
Hazaérve ez a pici kölyök, rögtön kezdte felfedezni leendő otthonát, dacára annak, hogy 3 hatalmas komondor kísérte minden léptét. És hát egy kis fekete-fehér hosszú szőrű valaki is a nyakában lihegett.
Nem volt beszari, rögtön megtalálta az ivóvizet, tudta hogyan kell oda állni, hogy felérje. Pedig igen földszintes volt.
A faház lett az otthona, éjszakára oda zártuk, oda kapott, és a mai napig oda kap enni.
Lilikével hamar pajtiságba keveredtek. A nagyok pedig ferde, könyörgő szemmel néztek ránk: ugye ez most vicc? Csak vendég? Ugye, nem marad itt?
Pár nap elteltével beletörődtek, mégis itt marad, és szemrehányóan néztek ránk, mivel Havas lett a világ közepe.
Hiszen nőnie kellett. Koránál kicsit elmaradottabb volt mind súlyban, mind pedig méretben. Indult a “kétóránként eszünk”. És bizony pár hét alatt túl is szárnyalta a korának megfelelő súlyt.
Változatlanul mosolygós arcú, gyönyörű, sötétbarna szemű, bújós, testszerte palaszürke bőrű, tömött bundájú, jó idegrendszerű, valódi rosszcsont kölyök, aki nem ijed meg a maga árnyékától. Imádom ezt a hóbékás fiatal urat.
A sóderdomb hercege.
Legközelebb mesélek a pórázra szoktatásról, kirándulásról, és a portabeli életéről, Lilikével. Most már 6 hónapos. 
Köszönöm a figyelmet, és ígérem, hamarosan jövök Havas hírekkel. És persze beszámolok a tőlünk elszármazott kölykök hogylétéről, sikereikről.
További kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!
Hozzászólások