Hevesi Portámkincse Komondor Kennel

Archive for augusztus, 2020

Mélyen tisztelt Látogatóink!

Jelentkezünk babahírekkel, ahogy megígértem.

Szóval… Július 14-én megérkeztek portánkra a kölcsönkapott kis komondorok: Aranyos és Kárpát gyermekei. Heten jöttek, 6 fiú, és 1 lányka. Izgatottan és örömmel fogadtuk őket. De örömünk sajnos nem tartott sokáig. Mert ahol élet fakad, ott nyomában jár a halál is. Az első kicsi születése után angyalszárnyat növesztett, és elment a kutyamennyországba. Láttuk mi, hogy valami nem stimmel, hiszen nagyon picik, szőrtelenek, éretlenek voltak. Igen, koraszülöttek lettek… és kezdetét vette a horror… amikor kezdesz reménykedni, hogy nincs több halál, esznek, mozognak, és mégis jön, és viszi a kicsi életet… és megint, és megint… így ment ez 4 napon keresztül… minden nap temettünk… és eljött az a pont, amikor azt mondtuk: most befejeztünk. Ezt a mi lelkünk már nem bírja el többet! Hiszen küzdünk, reménykedünk, és hiába… Aranyos pedig nyugtalan, szétszed mindent…

De küzdenünk kell közösen a megmaradt három kicsiért, akik láthatóan fejlődnek, esznek, alszanak. Aranyos nyugszik. Teje kevés. Jön a kecsketejes etetés három óránként. Ezúton is megköszönjük Bíróné Cseh Évinek, hogy rögtön ránkírt, és hozta az éltető, friss tejcsit.

És itt köszönném meg azoknak a kedves barátoknak, gazdijelölteknek, akik telefonon, messengeren, személyesen tartották bennünk a lelket, biztattak, támogattak. Köszönjük!

És köszönjük dr. Fux Attilának, állatorvosunknak, hogy hétvégéjét, szabadságát megszakítva, akár későn este, vagy kora reggel segítségünkre sietett!

Köszönjük azoknak a gazdijelölteknek, akiknek sajnos nem tudunk most kiskutyát adni, hogy kitartanak mellettünk, megtisztelnek bizalmukkal, és várnak a következő alomra!

A horror véget ért. A kicsik fejlődnek – igaz lassabban, de élnek!

Elérték a három hetes kort, kapják a tejbegrízt. Igen ízlett nekik. Volt itt kérem tejbegrízben fürdés, elégedett dörmögés, pocakrakás. Most már jöhet a darálthusi főzve, hiszen esznek, mint a sáska. Közben féreghajtás.

Öröm, boldogság, nőnek, foguk is van már… és jön a hideg zuhany, amitől tartottunk, elkezd menni a hasuk… – gyomor- és bélhurut. Injekció, bélflóra-helyreállító, búzakorpa, kemény diéta. Kecsketej, amit imádnak, megvonva; szigorú gríz, búzakorpa, majd lassan jöhet a rizs egy kis csirkemellfilével. Még szerencse, hogy étvágyuk az van, és bármit megesznek…. 1 hét eltelt, és kezdenek helyrejönni, és ismét fejlődni. Szerencsére nem voltak levertek.

De van öröm és kacagás is a bajok mellett, hiszen a játék a lételemük. Lilike, a kis shih-tzu lány ebben igen jó partner. Ha játszani kel,l játszik velük, de ha “idegen” jön, és kézbe veszi valamelyik kicsit, rögtön védelmezi.

2 hetes koruktól fokozatosan szoktattuk őket  az udvari körülményekhez. És nagyon tetszik nekik. Nem is akarnak most már a faházban tartózkodni. Először a többiek érdeklődve, furán néztek rájuk: – ti ki a fenék vagytok? És ugye nem maradtok? De most már megszokták, hogy a lábuk alá kell nézniük, mert a három kiskutya hat felé tud ténferegni. Bátran másszák a lépcsőt, elfoglalták a többiek hűsölő helyét, a kazánházat. Egyre nagyobb körben fedezik fel az udvart. Gödröt ásnak, futkároznak, és hisztiznek, amikor nyugovóra kell térni.

Hatalmasakat birkóznak egymással, és persze Lilikével. De lassan a fejére nőnek… vakkantgatással hívják egymást. Na és ha korog a pocak, és még nincs kész a kaja, csak az edény csörgését hallják… na, akkor van ám koncert! Mint egy zsák bolha, szaladoznak, vakkantgatnak… aztán mikor a tányér eléjük kerül, csend, csak a csámcsogás hallatszik, és az elégedett nyögdécselés… na ekkor mondja az ember: mégsem adom fel! A kezdeti nehézségek, fájdalmak ellenére, ezért megéri. És amikor majd a boldog, büszke gazdik kezükbe foghatják, vihetik HAZA az Ő komondoraikat… – lélekemelő!

Közben azért a többiek is szerephez jutnak. Megvolt a nyári nagy fürdés, mindenki sorra került. Igaz, nem sokáig gyönyörködhettünk a tiszta ruhában, mert ez az esős idő, a sár időnként fekete komondorokat festett az udvarra.

Lilike továbbra is örök barátnője Álomnak, és bizony, ha tetszik, ha nem, Álomnak, ha Lili akarja, játszani kell, Még szerencse, hogy türelmes egy darabig, ha megunja Lili “terrorját”, feláll és otthagyja.

Kárpáthoz menyasszony jött Szlovákiából, Bíbor. Reméljük két hónap múlva apró Bíbor-Kárpát babák lepik el Péterék portáját!

Közben Szilvásváradon 3 napos kiállítás, nemzetközi CACIB volt, ahol két tőlünk származó komondor vett részt: Derű és Deres. Növendék osztályban szerepeltek, szép eredményeket zsebeltek be:

– Deres 2x K.1. 2x CAC, 1x CACIB BOS, 1x Res.CACIB

– Derű 3x K.1., 3x CAC, 1x Res.CACIB

Gratulálunk a gazdiknak, és köszönjük, hogy ezen a neves rendezvényen megmutatták Portámkincsééktől származó komondoraikat!

Lilikéről is mondanék pár mondatot. Egy olyan kiskutyák kaptunk a Meaning of Life tenyészetből, aki bátor, hiszen a komondorok főnöke lett, barátságos, más kutyákkal gyorsan barátkozik, rendkívül szófogadó, csupaszív, szeretet, ragaszkodás. Ügyesen jön póráz nélkül, behívható… egyszerűen imádnivaló! A fésülködést kiválóan tűri,  sokszor elalszik közben.

Igaz, néha fejtetőig elássa magát, és utána fürdeni kell, amit szintén remekül tűr, de mi nem bánjuk, mert csillog a szeme, mosolyog az arca, boldog kiskutya. Legyen velünk nagyon-nagyon sokáig! Köszönjük őt Kovács Ilona, váli tenyésztőnek!

Zengőnk szeptemberben betölti 11. életévét, köszöni szépen jól van! Bár a felállás néha már nem megy könnyen, de étvágya remek, hangulata is, aktívan őriz. Éljen még jó pár évig közöttünk.