A “B”-alom korán elválasztott szukácskájának története, avagy: minden jó, ha a vége jó!
Még a 6 hetes kort sem töltötte be a kicsi lány, amikor eljöttek érte. Nem akartuk odaadni, de mivel fedeztetés fejében választották, sajnos elvihették. A szerződésben (a kölyök elvitelekor kitöltött és aláírt megállapodás az új tulajdonos és a kutya adataival, a nyomon követés és felelősségvállalás céljából) benne szerepelt: ha bármilyen probléma adódik, felelősséget nem vállalunk, mivel a második oltását éppen csak megkapta (ha jól emlékszem, talán 2 nappal előtte). Megegyeztünk, hogy érdeklődni fogok a picurka után. Sajnos a szerződésben csak e-mail címet adtak meg az új gazdik.
Nagy-nagy sokára kaptam képet róla: 4 hónapos volt, tündéri, és szépen fejlődik! Aztán jött egy telefon, hogy irtózatos baj van, mert felszíni hajszálér daganatot diagnosztizáltak nála, ami csak költségesen és hosszasan gyógyítható. El fogják altattatni, mert tenyésztésre így alkalmatlan. Állítólag örökletes betegség… Teljesen sokkot kaptunk, és bizony alaposan utána jártunk! Sok-sok keresgélés, olvasás, és állatorvosok megkérdezése után derült ki, hogy ez a fajta betegség az idő előtt anyjától elszakított, és nem megfelelően táplált kiskutyák betegsége. Közöltem is a gazdival, hogy teljesen le vagyunk döbbenve, és a legnagyobb sajnálatunkra, már nem tudunk segíteni!A 12 hetes kor nálunk tabuként szerepel, ha elvitelről van szó!
Többet nem tájékoztattak a hogylétéről. Bizony nagyon gondolkodtunk azon, hogy elhozzuk, és végig kísérjük rövidke útján. Mert azt mondták, legfeljebb 1 éves koráig éhet… Hiába is érdeklődtünk, választ nem kaptunk.
Majd idén tavasszal, Udvardiné Icuka megkérdezte, tudunk-e róla, hogy kölykei születtek? (Próbálta ő is nyomon követni, hiszen Magor az apuka) És most jött a második sokk, de ez már az örömtől! Akit már lélekben elgyászoltunk, és emlegettük, hogy már biztosan nem él, 5 egészséges kiskutyának adott életet (ezt azért tudtuk meg, mert törzskönyveztetni szerették volna a kölyköket)! A 3. meglepetés, hogy Tatán, a Komondor fesztiválon is ott voltak, tenyészszemlén! Majdnem sírva fakadtam, hogy nem láthattam az én “feltámadt” picikémet!!! (Két lány volt az alomban, és nekem ők voltak a kedvenceim, mint általában.) Rosszul esett, hogy nem jöttek megmutatni, lám, mi lett az apró lánykából, és hogy nyugodjunk meg, mert semmi baja! Egészséges! Nem kerestük volna őket, ha nem akarják! Eddig minden tőlünk elszármazott kiskutya életét nyomon követtük, persze addig, amíg a gazdi is úgy látta jónak!
Nem baj, hiszen boldogsággal tölt el bennünket, hogy legalább fényképen láthattuk; szép és jó komondor, jó ANYA lett belőle! Legyél Te is mindig nagyon boldog, a szívünkben örökké benne vagy!!!
Az említett hölgy tenyészszemlén készült képe
Monoki Szabolcstól kaptam a tenyészszemlén készült fotót. Ezúton is köszönet érte!!!
Miért várjuk meg a 12 hetes kort?
- a fent említett, és más, ugyanezen okból bekövetkező betegségek elkerülése miatt,
- a kölyök számára legideálisabb tápanyagok és védőanyagok (anyatej) bekerülése érdekében,
- a kölyök megfelelő szocializálódása érdekében,
- a kiegyensúlyozott magatartás és tanulási képességek kialakulásának érdekében.
Hozzászólások