Szép nyári napokat kívánok, Kedves Látogatóink!
Portámkincsééknél mozgalmasok a napok, mert a lurkók igen gyorsan nőnek, és nem csak testileg, de huncutságilag 🙂 is! Aranyosunk pedig remek társ a rendetlenségben! 🙂 Na, de kezdjük az elején!
Az elmúlt két hétben három gazdijelölt látogatta meg leendő kiskutyáit. Itt volt Gabi, Lilla, István, Évi, Erik és Timi, akik már alig várják, hogy portájukon tudhassák valamelyik csöppséget. 🙂 Boldogan, minden félelem nélkül fogták közre a látogatókat, és kezdték rángatni a nadrágszárakat, megrágcsálni a feléjük nyújtott kezeket. Megmutatták a kecsketej-ivászatot, hogy tudnak egy ütemre lefetyelni, és milyen gyorsan kiürül a liter tej a tányérból. Aztán jöhet a móka: egymás gyömöszkölése, ráncigálása, majd hirtelen álomtündér suhint a pálcájával, és ott alszanak el, ahol éppen vannak. 🙂
Megkapták az első oltásukat 6 hetes korban, amit észre sem vettek, és megvolt a következő féreghajtás. Fogacskák már mindenkinél kint vannak, még Pindurkának is, aki már nem olyan pindurka. 🙂
Megtörtént a nevek kiválasztása. Van, akinek a gazdi választott, van két keresztszülőnk, és persze mi is névadók vagyunk: Cserkész, Csanád, Csillagsugár, Csoda-Zengő, Csermely és Csepke a teljes névsor.
Az étkezésről annyit, étvágyuk változatlan! 🙂 Napi 2 liter kecsketej, bár ebből fogyna több is, de most már inkább a darabos evésre kellene áttérni. Jöhet a főtt csirkecomb, -szárny, karajcsont, darált marhahús, pulykával. És persze napi egyszer áztatott bébi száraztáp, ami nem annyira nyerő, de ha nagyon éhesek, elfogy. 🙂 Persze trükközünk vele, mert a főtt hús levébe áztatom be, vagy kecsketejbe. 🙂 És bejött az étrendbe a töpörtő is. Az nagyon finom ám! 🙂 Na és a karajcsont!!! Lehet vele fogat élezni! Igaz, a csont még nem megy, de a husit leszedik róla. A héttől pedig étrend-kiegészítőnek kezdjük adni a csontok és ízületek fejlődését szolgáló kálcium-foszfor port. Mi a féreghajtások után, a bélflóra helyreállítására Probiotikum pasztát adjuk.
És persze beindult a szőlőtőkék háncsolása. 🙂
A nehéz sorsú komondorgyerekek mindennapjai nemcsak evéssel telnek, hanem most már egyre több játékkal. 🙂 A 430 m2-es terület minden szegletét felfedezték már. Belakták a portát. A nagyok nem tudják hová bújjanak az őket piszkáló, szőrt huzigáló, vakogó gombócok elől. 🙂 Egyedül Aranyos az, akinek felhőtlen boldogság az apróságok csillapíthatatlan játékvágya! Hiszen Ő is egy nagy testbe bújt gyermek még! Nem is tudom, mit fog kezdeni magával, ha elmennek az apróságok! Azért oda kell figyelni rájuk, mert Aranyos csak nagyobb 🙂 és testméretéből adódóan erősebb. Bár óvatos, vigyáz, de előfordul, hogy a játék hevében elfelejtkezik magáról, akkor aztán van visítás, inalás! De ez csak addig tart. 🙂 Aztán újra támadás!! 🙂 Van, amikor 4-5 kis rosszcsont huzigálja, harapdálja Aranyos fülét-farkát. Csúsznak, másznak rajta, Ő pedig fekve, kényelmesen veszi fel a kesztyűt a töpörtyűkkel. 🙂 🙂
A másik játszótárs Tücsike lenne. Meg is lepik rögtön, ha kijön az udvarra, de mivel már termetesebbek nála, fél tőlük, bebújik a szék, asztal alá. Na, akkor hasra vágják magukat, és kivágják a magas C-t! Fülsértő vakkantgatásba kezdenek! Gyere-gyere játszani! 🙂
Picur hercegnő is felszorult az asztalra. 🙂 Rögtön észreveszik, hogy új játéklehetőség, de bizony gyorsan helyre rakja őket! 🙂 Meghökkennek, hogy a tőlük kisebb szőrgombolyag hirtelen milyen méregzsákká változik, és elkullognak. Aztán próbálkoznak Betyárral, Zengővel, Legénnyel, de ők erélyes morgással jelzik: megálljatok kis vacakok! 🙂 Mi már tekintélyt parancsoló portaőrök vagyunk, nem játszópajtások! 🙂 Azért nem adják fel, egy-egy bátor gyereknek sikerül felmászni a nagy testre, onnan leszánkázni, aztán gyorsan tovább állni. 🙂
Nem mondom, hogy unatkozunk! Úgy szeretek leülni közéjük! Azonnal közrekapnak, és rágcsálják a papucsomat, lábamat, nyalogatják a karomat. huzigálják a nadrágomat. Megböknek az orrukkal: – itt vagyok! Kérek egy simit!! 🙂 És az ember mindent elfelejt olyankor, csak szeretet van, és békesség… 🙂 Már most rossz belegondolni, hogy hamarosan útrakelnek, és megcsendesül a porta! Elköltöznek új otthonukba, ahol már nagyon várják őket! 🙂
Pindurkáról annyit mondanék, igen szépen fejlődik. Ő az első , aki a tányérnál terem, és utolsó, aki elhagyja. Akkora pókhasat tud rakni, hogy széle-hossza egyforma! Ha ki akarják szorítani a tányértól, erős morgással jelzi, engem innen el nem túrtok! Bizony! Aki erővel nem győzi, az hanggal helyettesíti! Játékban sem hagyja magát, igazi kis hörcsöggé válik. 🙂 Szeret ölben lenni, megszokta. 🙂 🙂 🙂
Tegnap látogatóink voltak, a Pásztor család: 4 gyermek és a szülők. Volt ám élet az udvarban! Aranyoson látszott a boldogság: “- De jó, új játszótársak!” Minden gyereknek jutott a kezébe egy kiskutya. Pannának rögvest Pindurka lett a kedvence, Ferkó pedig Aranyossal barátkozott össze nagyon. Gyönyörű este volt! Kifáradtak a gyerekek, és a szőrös gyerekek is. Amikor elköszöntünk a vendégekről, a kicsik egy kupacban ültek mind a hatan a terasz végén, és várták a hívó szót: gyertek-gyertek! Máskor egyenként kell berakni őket a faházba, most omlottak a jelszóra! Éhes volt a pocak, és fáradt a test. 🙂 Nem is volt most hisztizés a bezárás miatt! Gyors csamcsogás, aztán néma csend!
Köszönjük Kata, Feri és gyerekek ezt a szép estét!
Kedves Olvasók! Bár hosszan tudnék még mesélni, de majd két hét múlva ismét jelentkezem. Akkor elújságolom, hogy melyik gazdi melyik kiskutyát választotta, hiszen a jövő héten elérkezik ez az idő is! Köszönöm hogy elolvasták, remélem, sikerült valamennyit átadnom abból a sok élményből, amit napról napra átélünk ezekkel a csoda kis lényekkel! 🙂 🙂 🙂
Hozzászólások