Éljen a tiszta komondorbunda!
Itt a május – bár az idő sajnos, nem mindig tavaszias -, és úgy döntöttünk, hogy éppen ideje lemosni a téli kormot komondorainkról. Most, első körben a két lányt érte a szerencse. A kozmetikus néni úgy gondolta, hogy besegít a fuvarba, és mivel úgyis a környéken jár, pénteken este elviszi valamelyik lányt, ottalvósra, szombaton pedig mi cseréljük meg őket. Meg is érkezett: nagy-nagy örömmel, és kíváncsisággal fogadták Portámkincse lakói. Azonnal ismerkedni kezdtek. Persze, Betyár már találkozott Katival, így ő ismerősként üdvözölte. A többieknek is igen szimpatikus volt. Eljött az indulás órája, és a választás Angyalkára esett. Póráz a nyakba, és nyomás az autóba! Kicsit megszeppenve vette tudomásul, hogy neki most idegenekkel kell elmennie, de azért szót fogadott. Telefonon értekeztünk: minden rendben ment az úton, a megérkezésnél, terület felfedezésnél sem volt probléma.
Másnap beszéltünk Katival, hogy mikorra mehetünk érte, és ekkor jön az éjszakai történet! Bizony Angyalka rádöbbent, hogy neki most ott kell aludnia, idegen helyen, ahol pulik csaholnak és sehol a többiek, sehol a gazdi! Menekülőre fogta a dolgot! Mit neki az 1,80-as kerítés, hiszen otthon is légiparádézik! Megsajnálta a kozmetikus néni, és kiengedte az elkerített szabadtéri kennelből. Mivel az autó csomagtartója nyitva volt, Angyalka rögtön be is lőtte magát! Gondolta, itt biztonságban van, hiszen ezzel a valamivel hozták őt el, ezzel is fog hazakerülni… logikus! 🙂 Megnyugodva, kinyújtózva elfeküdt benne.
A fürdés, szárítás már akadálymentesen zajlott. Aztán megjöttek a gazdiék! Volt ám öröm, és ugribugri! Nyílt az ismerős jármű csomagtartója, és zsupsz, Angyalka bent termett, “mehetünk!!!” – fejjel, boldogan ült benne. Hazaérve rögtön munkához látott, és mindent megugatott, éberen figyelve, hogy a gazdik látják-e… “- Ugye milyen jól végzem a feladatom? Nem szabad engem elvinni sehová!” Önelégülten feküdt ki az udvar közepére a tiszta “ruhájában”, és teljes hosszában kinyúlva, édesen aludt el.
Másnap reggel Zengővel indultunk. Minden komondorunk – szokásához híven – a kapuhoz szaladt, egyedül Angyalka, aki egyébként máskor az első, most óvatosan kukucskált hátulról, tisztes távolságból, “- engem innen ugyan nem visztek el!” – tekintettel. 🙂 Csak akkor merészkedett közelebb, amikor megbizonyosodott róla, hogy Zengő kerül a csomagtartóba!
Ő is jól viselkedett, együttműködött a fürdésben, és ennek eredménye a szép, tiszta szőrzet.
A két fiú tisztulása még várat magára. Legényt a nagy szőrtömeg miatt csak a kánikulában lehet fürdetni, hogy rendesen és gyorsabban megszáradjon. Betyár kiállításra megy június 11.-én Salföldre, előtte kerül majd sor a fürdetésére.
Olyan gyönyörű hófehérek lettek, mint egy menyasszony!
Zengő, tisztán, szárazon!
Zengő éppen a fürdés fáradságait piheni
Angyalka vakítóan fehér!
Legény még nem fürdött, de ezen a fotó annyira kedves, hogy muszáj volt feltenni!
Hozzászólások