Vajda Katiék igazi komondorfanok. Övék lett Zengőnk egyik, jelenleg 10 hónapos unokája – név szerint Kulcsi Komisz Boglya, a Kulcsi Komisz Komondor Kennelből. Kati blog oldalt, azaz naplót is vezet “Bubu ügynök” mindennapjairól, ahogy a kis Boglyát nevezi írásaiban. A blogot profi fotókkal illusztrálja, amit többnyire Vajda János készített. Bubu iskolába is jár, Üllőre, 2015. november eleje óta.
Most egy viszontlátogatás élményei következnek tenyésztő, és a fent említett komisz kamasz komondor gazdijának szemüvegén keresztül.
Besenyei Katiék, a tenyésztők:
Nagy megtiszteltetésben és örömben volt részünk kedden! Vajda Katiék látogattak meg bennünket Pilisről (ők a kis Boglya gazdijai, aki Hevesi Portámkincse Boglya fia; Betyárunk unokaöccse, Zengőnknek pedig unokája). Eljöttek rokonlátogatóba. És ahogy Kati mondta, kíváncsiak, hogy is élnek nálunk a komondorok. Hát komondoraink nagy-nagy szeretettel, boldogsággal és izgalommal fogadták a három vendégünket! Legény szokásához és komondorhoz méltón, kissé bizalmatlan volt. De az emberek iránti szeretet azért cseppenként oldotta bizalmatlanságát. Zengő és Betyár mindenkihez sorban odament egy-egy simiért! Angyalka pedig hozta a formáját: igazi mókamiki módjára felugrással üdvözölte vendégeinket. Aztán, hogy megmutassa, hogyan is élnek ők a portán, játékra hívta a többieket. Persze a játék mellett az őrző-védő tevékenységből is ízelítőt adtak.
Szomorúan búcsúztak el az újdonsült ismerősöktől. Ígéretet kaptunk, hogy tavasszal újabb látogatást tesznek nálunk!
Köszönjük, hogy itt voltatok, és megmutathattuk, hogyan is élnek a mi büszkeségeink! Reméljük, legközelebb Bogit is elhozzátok, és rendezhet majd egy nagy hancurpartit a rokonokkal! Nagyon jól éreztük magunkat Veletek!
Vajda Katiék, Bubu gazdái:
Újabb nagyszerű látogatással gazdagodtunk, Hevesen jártunk a Hevesi Portámkincse Kennelnél, Besenyei Katikánál és Lacinál. Bogi kutyánk apukája innen való, így ez családi látogatás volt. 🙂 November óta terveztük a látogatást, mára sikerült összehozni. Gyönyörű napsütéses idő, mintha az égiek is ránk mosolyogtak volna, ezzel is jelezvén, jó úton, jó helyen járunk. 🙂 Nagy öröm, egy hangos Picur nevű szőrgombóc (irtó helyes!!!!) és ölelős puszilós vendéglátóink vártak minket. Lepakolás, frissítés (pálesz, kávé, miegymás) és leülős beszélgetés után irány a kutyák, akik kb. 500 méterre onnan élnek egy kertes udvarban. Hát mi tagadás, elsőre nem gondoltuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, tényleg be is akarunk menni: 4 komondor kissé bizalmatlan ugatása várt minket, főleg, hogy Katika előre küldött minket (Linda lányomat és engem, nem is értettük). Aztán egyszerre minden ugatás átalakult, ahogy a kutyik meglátták a GAZDIKAT! Azt a boldogságot! Így már mi is bemerészkedtünk. A kutyák szépen megszaglásztak minket, kiörülték magukat a gazdiknak, utána már minket is sokkal nyugodtabban tudtak ” kordában tartani”. Elég gyorsan feloldódtak, Angyalka még a mi nyakunkba is felugrált.
Nagyon nagy élmény volt, nem is igazán tudom leírni, mekkora. Ennyi nagy kutya egy kupacban, mind ránk és a gazdira koncentrál egy furcsa bizalmatlansággal vegyülő örömmámorban! Ahogy beszélgettünk persze a kutyák is oldódtak (kivétel Legény, aki végig keményen, de nem udvariatlanul figyelte minden mozdulatunkat), olyannyira, hogy a verandán még komondor játékbemutatót is tartottak nekünk! Na, ez hiányzik a Boginknak, ez a nagy testű, minden porcikát megmozgató jó kis küzdelem! Lehet, hogy kéne még egy komondor?! Hát nagyon köszönjük ezt a nagyszerű délutánt, meséljenek továbbiakban a képek!!!
Hozzászólások