Kedves látogatók! Sok beszámolóval vagyok elmaradva. Próbálom pótolni.
Voltak látogatóink, akik komondort szeretnének. Andrea és férje, na és édes kis csivava kutyusuk Csoki mesébe illő környezetbe költöztek Budapestről, és nagyon várják Gubanc érkezését. Ugyancsak Budapestről látogattak meg bennünket Török Zoltán és felesége, akik szintén vidéki költözést terveznek, ahová egy komondort szeretnének. Mindkét látogató először került testközelbe komondorral. Portámkincséék szokásosan fogadták az idegeneket. Először megmutatva, hogy mi vagyunk a porta őrök, ne próbáljatok bejönni. Majd mikor látták, hogy a gazdi is itt van, boldog farok csóválással omlottak ki a kapun, hogy szagmintát vegyenek, ismerkedjenek. Aztán persze ment a tolakodás, ki kapjon többet a simizésből. 🙂 Mindkét látogató család kezdeti félelmét tova űzték a cirkáló, engem szeress, simogass tolakodással. Innen már nincs menekvés! 🙂 Jött a komondorszerelem!
Megtörtént a tél előtti, tüzelés utáni fürdetés is. Zengő és Angyalka tisztult Kállai Kati kezei között. 
Igen szép tiszták lettek a lányok! Kati szívét-lelkét beletette, köszönjük neki! Nem kis munka két komondor fürdetése! Pláne nem a Portámkincse komondoroké! 🙂
Sajnos volt nagy riadalom is, mert Angyalka beteg lett. A tüzelés után méhgyulladást kapott. 1 hetes lelkiismeretes gyógyító munka után,- amit ezúton is köszönünk Dr.Suszták Béla főorvos úrnak az Imperiál egri állatkórházból, – Angyalka legyengülve, de gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Bent hagytuk, mert napi szinten kellett volna hordozni, rázatni autóval, szegény fájós hasú Angyalkát. Naponta telefonáltunk. Aztán, amikor azt hallottuk, hogy nem fogad el enni valót, rohantunk a kedvenc főtt marha husival, hátha mi meg tudjuk etetni. Én még életemben nem örültem ennyire kutya kakinak, (sétáltattuk, és bizony megtisztelt bennünket, 🙂 amit az ott dolgozó ápolókkal nem tett, 🙂 ) és megevett két diónyi marha húst! Nagyon gyenge volt, de örült nekünk, de el is fáradt. Boldogan jöttünk haza. És innen kezdődött a teljes talpra állás. Idehaza még azért kiemelt figyelmet kapott,napi háromszori étkezést, szigorúan csak kézből! 🙂 Ez jár a lábadozó komondornak.. 🙂 Szerencsére túl vagyunk ezen a rémálmon, de azért kellett majd 1 hónap ahhoz, hogy vissza kapjuk a bohókás, ugribugri Angyalkánkat!
Volt fotózás is. Jakab Flóra természetfotóssal és a két fiúval kimentünk az őszi határba, és késő délutáni fényekben készültek a művészi fotók. Tetszett a két fiúnak, hogy ők vannak középpontban. A fotókból Flóra naptárt készített.
A “Cs” alom gazdijai folyamatosan ellátnak bennünket hírekkel, hívnak tanácsokért. Örülünk neki, hogy szépen fejlődnek a gazdik örömére, és nagyon szeretik őket! Cserkész és Csepke meg is látogattak bennünket. Cserkész bejárta a porta minden zugát, és látszott rajta: én itt mindenre emlékszem! Én itt laktam! 🙂
Csepke csak villámlátogatott bennünket, útban Kállai Katihoz fülszőrszedésre. Boldogan ugrott a nyakunkba. Megmutatott minden “tudományát”! És ez mekkora boldogság!
Meglátogattuk, és elvittük a törzskönyvet Csanád-Bendegúznak Kiskörére. Érdekes találkozás volt. Amikor megálltunk az autóval, bőszen védte a portát. A gazdija büszkén figyelte. De amikor közelebb értünk a kapuhoz, csitult a védelem. És amikor kiengedte a gazdi, megszagolt, megdermedt, és lehetett látni az arcán, ahogy bevillan a felismerés: ezeket én ismerem!! És boldog ugrálás, rohangálás vette kezdetét! Felemelő érzés volt, hogy 4 hónapig nem találkoztunk, és megismert! Nem lesz nagy termetű, de roppant arányos, izmos, formás kan, szép fogakkal, jó minőségű szőrzettel, sötétbarna szemekkel.
Idegrendszerük stabil, nem félnek, vehemensen védik a területüket. De amint a gazda megjelenik, és az idegen bemehet, szagminta után szeretetgombóccá válnak!
Aranyosunk betöltötte az 1 évét, és bizony komolyodó hölgy lett belőle. 🙂 Szépen alakul a szőre, tépésre vár. Februárban megyünk a macerálós nénihez, aki majd kialakítja a ruhát. 🙂 Próbálok videót készíteni róla, hogyan is kell kialakítani a komondor szőrét, hiszen erre az eddigi tapasztalatom szerint igen nagy igény lenne.
A téli hóesésnek nálunk is nagy sikere volt, főleg, hogy végre-valahára lehetett rohangálni az eddig tiltott zónában, a kertben! Ezt a mókát mindig izgatottan várják. Tűnődök rajta sokat, honnan a fenéből tudják, mikor van az az idő, amikor már kiürült a kert, és lehet benne randalírozni!? Az idei ősz csapadékossága miatt télre tolódott az első kertfoglalás, de már ősz óta toporogtak a kapuban: mi mennénk! És értetlenül néztek a maradtok vezényszó elhangzása után rám. De miért?? Hiszen tök üres! Aztán jött a békés beletörődés. És a boldog kertfoglalás! Még a 8 és fél éves Zengő is beszállt a játékba. Aranyos, Zengő, Angyalka és Betyár hatalmas fogócskába fogtak. Járt a lábuk az égnek, fetrengtek a hóban. Legény is be-beszállt, de ő inkább csendes figyelőként vett részt az önfeledt hancúrban. 🙂
A február is izgalmasnak ígérkezik, hiszen neveztünk a FEHOVA-ra Aranyossal és Betyárral. Aranyos gyakorolgat, sokszor nem érti, miért is kell megállni, fogat mutatni? De csinálja készségesen. Úgy látjuk, szeretni fogja. 🙂
Legközelebb a FEHOVA után jelentkezem, beszámolok a szőrtépésről, fürdetésről és persze a kiállításról. Kati már tudja mi vár rá! Visszük a portámkincse földet bőségesen Betyár jóvoltából! 🙂 🙂
Köszönöm, hogy időt szántak, és elolvasták Portámkincséék híreit. Minden jót kívánok mindenkinek! Olvassanak továbbra is bennünket!
Hozzászólások