Hevesi Portámkincse Komondor Kennel

Archive for március, 2021

Az F-alom minden tagja elköltözött már tőlünk.

Folytatom onnan, hogy megkapták az oltásukat szépen sorban.
Minden gond nélkül vészeltük át, szerencsére. Megkapták a chipet, oltási könyvecskét, megtörtént a DNS-vérmintavétel. Nem volt kis munka a doktor bácsinak sem, hiszen 11 kiskutya állt sorba. Szépen, bátran.

A mindennapok igen sok játékkal teltek.Mit számított a -20 fok!? A játék, a futkározás fontosabb! De azért 2 órahossz elég volt, aztán irány be a fűtött faházba. És ahogy engedett a tél, úgy szoktattuk apránként, fokozatosan őket a minél több idő kint töltéséhez. És eljött az idő, amikor már egésznapos volt a kint tartózkodás. És lassan az éjszaka is.

És eljött a 6. hét,  jöttek sorban a gazdik, hogy kiválasszák az Ő kiskutyáikat. Persze, a gazdik mindig azt hiszik, Ők választanak, pedig nem…Megható volt látni, ahogy ezek a kis gombócok ösztöneikre hallgatva ültek le a leendő gazdi lába mellé, bújt az ölébe a többieket elsöpörve: menjetek innen, ők az enyémek!  Volt akit ölbe vettek, gyorsan végig nyalta az arcot, vállra hajtotta a buksit, és már le sem akarták tenni. Bizony, szívfacsaró volt látni, akiért nem jött gazdijelölt, szomorúan kullogott el, feküdt le… Ő megint nem értem jött. Viszont volt, aki mikor jöttek az “idegenek”, gyorsan bekotort a babaházba: Ők nem az én gazdijaim, értem is majd jönnek, de nem most…

Két gazdijelölt nem kapott kiskutyát tőlünk, mert egy telefont sem engedtek el, hogy érdeklődjenek, hogy is van az Ő kiskutyájuk. Nálunk ez a minimum. Megértjük, hogy idő, távolság, Covid… de telefon működik… erről csak ennyit, mert több szót nem is érdemel!

Aztán szépen sorban mindenki gazdisodott… és eljött a költözés napja. Amikor még csak egy-ketten költöztek el, kicsit keresték őket, aztán a játék elvonta figyelmüket. De minél kevesebben maradtak, annál inkább csendesedtek. Ilyenkor olyan jó lenne olvasni a kis kobakjukba, mire is gondolnak… A végére már csak hárman maradtak. Látszott rajtuk, nem igazán tudnak mit kezdeni egymással. És ekkor jött  a híres sóderdomb! Na, ez felrázta a bandát! Ekkora mókát! Lilikével együtt birtokba vették, és hatalmas bulikat rendeztek a tetején. Sokszor, mikor, mentünk hozzájuk, mind a hárman a tetején ültek, és ugatással üdvözöltek!

Aztán eljött március 4-e, és kiürült a porta. Csend lett… A nagyok vették át a sóderdombot, Lilike nem találta a helyét, csak bóklászott… De az idő mindenre gyógyír. A mi lelkünkre is. Hiszen most ismét 11 apró darabot vittek magukkal. De jönnek a hírek, hol írásban fotókkal, hol telefonon, boldogan újságolják a gazdik, milyen ügyesek, mennyit nőttek, és most, mivel lassan 4 hónaposak lesznek, elkezdődött a fogváltásuk. Bizony mi is büszkén hallgatjuk a boldog beszámolókat, és együtt örülünk velük!

Lilike és a többiek visszatértek a mindennapokhoz. Aranyos és Álom türelemmel viselik Lilike fodrászolását, ugrálását rajtuk. Közben lezajlott egy tüzelés. Fedeztetés most nem történt, mivel a Covid ebbe is beleszólt….

Majd legközelebb! Várjuk a tavaszt, és a lehetőséget, hogy 5 komondorunk indulhasson a nagy tavaszi karbantartásra a “Macerálósnénihez”. Megszülettek Kecskeméten Kárpátunk kiskölykei, 7-en: 5 szuka, 2 kis kan. Ők várják a gazdik jelentkezését.

Így zajlik Portámkincsééknél az élet. Kölcsönkapott kiskutyák költözésével, Lilike uralkodásával, Zengő (12 éves), Legény (9 éves), Aranyos (5 éves), Álom (3 éves) és Kárpát (3 éves) dolgos mindennapjaival. Voltak látogatók, érdeklődők, akik kiskutyát szeretnének majd tőlünk.

F-alom! Legyen boldog, hosszú életetek, vigyázzatok a rátok bízott értékekre, legyetek hű társai gazdáitoknak! Forrás, Fenrir, Fafnir, Főnök, Fehér-Angyalka, Ferkó, Fakó, Főnix, Fantom, Felhő és kicsi Farkas-Kárpát!

Ezzel a gazdiktól kapott pár bejegyzéssel búcsúzunk egyelőre:

Hevesi PortámKincse Ferkó:

Fantom és Ferkó

Üdvözlök Mindenkit, de legfőképpen az “F” alom tagjait!

Ki hogy van? Kivel mi újság?

Én már negyed mázsás vagyok és már potyognak a fogacskáim, mint azt a szélfújta mosolyom is mutatja.

Ti hogy álltok már a fogváltással? Ki mekkora már? Kisgazdáim szeretnék, ha a nyers húson kívül ennék egy kis száraz tápot is, de én tudom csak igazán mi az, ami a pocakomba való! Nagyon ritkán azért eszek belőle, de a csirke-, kacsa -, és a pulykahús a favorit! Ezeken kívül ritkán még sertéshúst is eszek. Más húst még nem kóstoltam, de ami késik, az később lesz… Ti mit esztek? Mellettem láthatjátok a kispajtásom, akivel nap mint nap nagy hancúrt levágunk az udvaron!

Ha hideg van, össze is bújunk és együtt alszunk.  Hű maradtam egykori önmagamhoz is, és bár nem szőlőt, de folyamatosan metszek az új otthonomban, hiszen a gazdáim nem tartják karban a növényeket… nem is értem, biztosan ezért kellettem én nekik.  Legyen szó tujáról, sövényről vagy akár díszbokorról, én értek hozzá, és előttem nincs akadály. Minden este, lefekvés előtt sétálunk egy kicsit a környéken. Ha a gazdáim elfelejtenek velem annyit foglalkozni a nap folyamán, amennyit én jónak látnék, elpanaszolom a bajom, egyenesen az ablakuk alatt. Nektek is előfordul, hogy szólni kell a gazdi(k)nak?

És… Szerintem a legjobbat hagytam utoljára! Új nevet is kaptam a gazdáimtól, méghozzá a Bandit. Szerintem nagyon szép és kedves név! De egyébként Bandrónak, Bandrásnak, Banditának és Bandulának szoktak még hívni. Ti is kaptatok új nevet?  Kellemes estét kívánok mindenkinek!

A négy lábú társainak pedig szép álmokat! Keressetek postást vagy macskát!

Hevesi Portámkincse Fantom:

Szia Ferkó, tök vagány a séród, hasonlít az enyémre!

Én Tiszakécskére költöztem és jó itt. Bár ilyet még eddig nem láttam, de itt állandóan fúj a szél… és még azt mondják ez a város a napfény városa.

Én is szeretem a pocakom és mindenevő vagyok. Amikor megjöttem sok tápot ettem, mert könnyebb volt megrágnom, mint a nyerset, amit itt a négylábú haverok esznek. Most, hogy növök és erősödöm, már megbirkózom a csirke minden részével, amit mi kutyák biztonságosan ehetünk. Tominak hívnak legtöbbször, és hogy boldoggá tegyem a gazdikat egyre többször hallgatók erre a névre és odamegyek hozzájuk, ha hívnak, persze azért nem viszem túlzásba.. végülis komondor vagyok.

Fantom a hivatalos nevem, ebből lettem Tomi. Én is előszeretettel rágtam minden bokrot, ágat, tuját , de állandóan rám szóltak, meg fujjoztak, mintha nem fujjna így is eléggé…  hát kertészkedjenek akkor ők, ha jobban tudják! Na pacsi, puszi!

Még beszélünk!

Fakó

Sziasztok Tesók, és mindenki!

Hál istennek velem is minden rendben, szépen növögetek a szőrömmel és a súlyommal együtt. Mondjuk ezen nem is csodálkozom, mert nagyon szeretem a pocakomat, nemrég tele is raktam, hogy nehogy éhen haljak reggelig. Most kicsit durcás vagyok és ennek hangot és mancsot is adok, mert anya nyomogat valami kütyüt ahelyett, hogy engem simizne… Na jóóó, inkább bosszúból mind a húszegynéhány kilómmal beülök az ölébe. Imádok játszani, és nem értem, hogy anya hajnali fél 2-kor miért mondja azt, hogy “Fakó nem” vagy azt, hogy “Fakó elég”. Ilyenkor kicsit nyüszögök még, aztán 5-kor újra szólok, hogy most aztán rögtönmárisazonnalidenekemareggelit!

Délelőtt és délután is megyünk sétálni, most már tudom, hogy a kerítésen belülről ugató kutyáktól nem kell félni, anya mellett biztonságban vagyok!

Amúgy imádom mind az 5 kétlábút, meg a 2 benti négylábú D nevű haveromat a 11 éves idős Dömét aki egy Shih-Tzu és a 4 éves párt állat Diót, aki amúgy egy Mopsz, de ha a véleményére vagytok kíváncsiak inkább egy piranha, állandóan a nyakam rá pályázik… Azért engem sem ejtettek a fejem lágyára mindig elkapom a kunkori farkát!

Amúgy én maradtam a Fakó névnél, bár anya csuda érthetetlen nevekkel bombáz, mint pl. Faki, Fakszatórisz, Lajos…most őszintén nem jobb az eredeti? Na ugye… Gyorsan játszom még egy kicsit a házi piranhával aztán jöhet a pihi. Jaaa, dobok még magamról egy-két fotót is!

Fenrir és Fafnir

Fenrir és Fafnir

Főnix-Buci

Fehér-Angyalka és Főnök

Forrás-Morzsi

Felhő

Farkas-Kárpát

Farkas-Kárpát