Posts Tagged ‘Portámkincse Kennel’

Persze, a kiállítást, mint mindig, a Gubancoló kozmetikában történő fürdés előzte meg. Aranyos szőre még kialakulóban, könnyebb feladat volt rendbe tenni. A fürdést igen bátran, türelmesen fogadta. Kati “macerálós”néni igen elégedett volt a mi ügyes Aranyosunkkal, aki önállóan ment a fürdető kádba, és a kozmetikai asztalra. 

Na, de Betyár az már keményebb dió volt!  Na, nem a viselkedése miatt, hanem igazi Portámkincse színnel, és rengeteg szőrbe ragadt homokkal, földdel, meg minden mással indultunk a tisztító-szépülő fürdetésre. Ezúton is köszönjük Kállai Katinak az embert próbáló munkát! Nagyon szép, tiszta komondort kaptunk vissza. Jól dolgozott az automata mosógép… 

Persze, miért ne, szakadó eső, sár, hideg. Nem éppen komondorszőr szárító, és kímélő időjárás. Így Betyár felköltözött hozzánk, amit nem igazán bánt. El is volt fáradva kellően. Na, de vannak szükségletek, melyeket azért a lakásban nem lehet elvégezni, így este csak le kellett menni a szakadó eső ellenére egy kis sétára. Meg is lett az eredménye!   A szépen, tisztára kimosott bunda, hasaljig felázott… Na, most mitévők legyünk! Oda Kati hatalmas munkája! Törölköző ennek kevés… elő a porszívót! Betyár eldőlt, mint a krumplis zsák, amint a porszívót bekapcsoltam. 😀 2 órahosszat szívattam tincsről-tincsre a felázott rasztákat. Ki is jött belőle 2 liternyi sáros víz.  Másnap, szerdán, Aranyos is csatlakozott a panzióba. Na, Ő már kicsit problémásabb volt. Izgett-mozgott, nem találta a helyét. Láttuk, nem igazán érzi magát jól a lakásban, a szőre száraz volt, úgy döntöttünk, jobb helye lesz odahaza a kennelben. És igen! Igazunk volt.

 

Elért eredményeink:

Cserkész: 2x K1., 2x HPJ

Igen büszkék vagyunk komondorainkra, hiszen nem kis teljesítmény volt, hogy 3 alkalommal a BIS körben szereplést is meg kellett várni. Tették ezt türelemmel, igaz fáradtan, de látszott, boldogan! Hiszen a gazdáért mindent!

Aranyos a fesztiválon

Május 27-én, Egerben, az Érsek-kertben Nemzetközi Komondor Fesztiválon vettünk részt. Csodás környezetben, jó ismerősök, barátok társaságában, kellemes hangulatban telt az idő.

Aranyossal vettünk részt a fesztiválon, aki szuper ügyes volt! Büszkék is vagyunk rá! Nem igazán izgatta, hogy idegen helyen van. Érdeklődve szimatolt mindenfelé, figyelgette a sok idegen komondort.

A ringben is fegyelmezetten, szépen viselkedett, pedig most látott ilyet először. A bemutató alatt figyelte a gazdit, hogy mit is kell csinálni. Látszott rajta, mennyire élvezi a körbefutást! Jó mókának fogta fel.

A bíró röviden összefoglalva így ítélte meg: ami lényeges, és fontos, az jó rajta. Büszke volt a tenyésztője, Pogácsás Mónika is, aki eljött őt megnézni. Szeretettel üdvözölték egymást. El is fáradt kellően, mikorra hazaértünk. Emlékezetes nap volt, jól éreztük magunkat!

Kedves Látogatók!

Elmúlt a zord tél, jobb az idő, beindultak az események Portámkincsééknél. Január végén megszülettek Hétszilvafás menti Avar és Hevesi Portámkincse Betyár szerelmének gyümölcsei.  Elmentünk hát meglátogatni a már 4 hetes kis komondorkákat!  1 szuka és 1 kan kiskutya kucorgott a fűtött ólban, Lyukóvölgyben, ahol 6 felnőtt komondor vigyázza a portát. Persze ismeretlenek voltunk, és rendes komondor módjára üdvözöltek bennünket. Eszembe nem jutna próbálkozni azzal, hogy bemenjek a portára!  De a gazdi megjelenésére kezesbáránnyá váltak, és barátságosan fogadtak bennünket! Örültek a látogatóknak!  Végre a kezünkbe vehettük a kicsiket is, nagyon szép kiskutyák!  Huncutul viselkedtek. Amikor láttak bennünket, összebújtak, de amint kikerültünk a látóterükből, abban a pillanatban beindult a játék. Azóta már hallottuk a hírt Csabától, hogy önállóan járnak ki és be, birtokba vették az ő kis területüket a kennelben.

Sok szerencsét, hosszú életet kívánunk nekik!

A március is szerelemmel indult Betyár számára. Csinos Óhungarikum Tápiószecsőről járt nálunk, reményeink szerint sikerrel. Híradással leszünk!

Március 3-án látogatást tettünk a kozmetikában Katinál. Ismerkedés a “macerálósnénivel”, és a hellyel, ahová járni fogunk. A kennelben ugráló fekete gombócok igen hevesen üdvözöltek, de azért megnéztem őket. Ma, március 4.-én Elmentünk kajáért Budapestre. Igen nagy kaland volt sétálgatni, villamost megcsodálni, sok-sok autót megbámulni! Aztán irány Újpest, Bársony tesó, és Erika! Bársika igen kedvesen, játékosan fogadott! Aztán lassan én is ráéreztem a játék ízére, milyen jó buli egy tőlem sokkal nagyobb komondorral futkározni! Igen elfáradtam, ki is dőltem Erikánál. A hazafelé úton ugyan próbálkoztam a gazdiék ölébe eljutni, de lassan rájöttem, sajnos nem megy! Valami nem enged előre jutni! Így elaludtam, teljesen hazáig! Nagyon élménydús, fárasztó, de jó nap volt! – Aranyos

A “macerálósnéninél” járt Aranyossal Legényünk is, egy kis “ruha igazításra”. Meg kellett tépegetni, és rövidebbre nyírni a szőrét. Nagy mennyiségű szőrzettel rendelkezik, és, hogy kevesebbet kelljen cipelnie, és ne legyen olyan melege, pár centit kurtíttattunk belőle. Látszik rajta, hogy mennyivel boldogabban, könnyedebben szaladgál!

 Tegnap pedig István és Lilla látogatott meg bennünket Hatvanból!  Mindig örömmel várjuk őket! És persze komondoraink is ismerősként üdvözlik már őket! Angyalka hozta a formáját, hol István, hol Lilla nyakában kötött ki, két lábon. Zengő kiharcolja magának az elsőséget: – Engem simizz!  Lábbal, és hanggal jelzi: ne hagyd abba még! Legény ráül a vendég lábára, majd egy-két kedves szó után eldobja magát, és fekve várja a simogatást. Betyár is sorakozik, de azért közben rá-ráfut a kapura, mutatja, milyen ügyes és éber portaőr.  Aranyos a többieket látva, hogy mennyire örülnek, hasak alatt, hátak felett, de elér a célhoz, a vendégek keze alá.  Szép délutánt töltöttünk együtt, és a lehető legnagyobb dicséretet kaptuk:

Nagyon szívesen mindent, és mi is köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk! Lillának már Jászapátinál hiányzott minden, amit ott kapott, átélt, és most is mondja és kérdezi: – Apa, neked is hiányzik…..? – Igen, hiányzik! – István

Én azt hiszem, e pár sor elárul mindent! 

3 hete van nálunk Aranyos. Egy nagyon életre való, kedves, és kitartó komondorlány!  A kölyökkutyák összes huncutsága benne van. Játék, rágcsálás, nadrágszár huzigálás, a fogak erejének próbálása, (kis csipkedések). Az utóbbiról folyamatosan szoktatjuk le, mert lesz Ő még nagyobb is!  Az étvágya kitűnő. 2 kacsacomb meg sem kottyan. Tücsökkel, a kis shih-tzuval vannak nézeteltérései az ennivalónál. Keményen megvédi, ami az övé! 1 hete vannak mind az öten együtt az udvaron (tüzeltek a szukák), de már most okosan eltanulta, ha mozgás van az utcán, szaladni kell a kapuhoz, és ugatással jelezni: ne is próbálkozz! Mi erősebbek vagyunk! Szóval, ez a 3 hónapos komondorlány ugatva őrzi a portát a nagyokkal.

Egy nagy bánata van, a nagyok nem játszanak vele. Marad Tücsök, a labda, a plüssjáték, és persze a fakanál, és az üres ásványvizes flakon. Na, ez nagyon jó játék! Zörög-csörög, elpattan, fel lehet dobni, szájban hurcolni. Ha elfárad, bebattyog a faházba, feltelepszik a heverőre és alszik, mint a tej, amíg munka nem akad!

Aranyosunk belakta a portát, beilleszkedett a falkába. ITTHON VAN!!!! 

Kedves Látogatóink!

Utolsó bejelentkezésünk óta sok minden történt Portámkincséék otthonában! Volt fürdés, kiállítás, faházépítés, fajtabemutató. Szóval, sorban!

Mint minden kiállítás előtt, most is meglátogattuk Betyárral Kállai Katit, akinek bőszen hordjuk a jó hevesi földet Betyárszőrbe rejtve. Bizony, minden alkalommal megdolgozik állandó segítőjével Kati, hogy Betyár szépséges, illatos, tiszta “ruhát” kapjon.

A kecskeméti CACIB kiállításra mindkét napra neveztünk. Reggel elég hűvös időben indultunk, napközben viszont igen szórta ránk sugarait a Nap. Nagyon meleg volt! 17 komondort neveztek, ebből 11 jelent meg. A pénteki napon Betyárunk az előkelő 2. helyezést: Res. CAC, és Res. CACIB eredményt ért el. Szombaton ismét útra keltünk, de most csepergő eső kísérte utunkat, melyből záporok alakultak ki. Ezen a napon 18 komondor nevezése volt, és meg is jelent mindenki. Azért az idő kegyes volt hozzánk, mert mikorra a bírálatok kezdődtek, elállt az eső. Így a bíránknak fekete félcipőbe öltözött komondorokat kellett bírálnia. Ezen a napon Betyárunk CAC, CACIB, HFGY-BOB cím birtokosa lehetett! Kíváncsiságból megvártuk a BIS kört: Pető Zoli, a Fehér Morcos Kuvasz Kennel tulajdonosa ezen a napon kuvaszaival az összes lehetséges nyereményt (kutyapár-, tenyészcsoport-, Legszebb Magyar Fajta – díjakat) besöpörte! Ez úton is gratulálunk neki! Mivel a Nap is újra kisütött, igencsak kimelegedve, fáradtan, de nagyon boldogan indultunk haza.

Még mi Betyárral szerepeltünk, lányunkék Zengővel Tiszaújvárosban, fajtabemutatón vettek részt a “Hajdúk a szigeten” – rendezvény keretén belül, Keve Gábor, a Duna- Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző Egyesület elnökének meghívására.  A sok látogatónak Zengő igen nagy kedvence lett, mert megcsodálták, kicsik és felnőttek egyaránt! Ő pedig fürdött a rivaldafényben! Hagyta, hogy gyerek kezek fonatokat készítsenek a szőréből, nyomkodják, fotózkodjanak vele. Boldogan és fáradtan tértek ők is haza, de rengeteg élménnyel.

Szeptember 22-én megérkezett a régen várt faház! Ebben szeretnénk ugyanis berendezni a reményeink szerint anyukává váló Zengő és Angyalka gyermekneveldéjét. Nagy izgalommal várjuk, hogy benépesüljön ez a 9 négyzetméteres komondor “szülőotthon”, és kölyök bölcsőde-óvoda. Hamarosan elválik, lesznek-e kicsi honfoglalók!

Szeptember 25-én Szent Mihály napi rendezvényre voltunk hivatalosak Veszprémbe. Ez már a 3. alkalom, hogy Keve Gábor meghívására részt veszünk a búcsún, mely az állatok behajtásának napja a pásztorok életében. A közönség megismerhette a magyar pásztorkutyákat: a komondort, a kuvaszt, a pulit, a mudit és a pumit, és a pásztorok által kitenyésztett sinkát. A terelőkutyák rátermettségét, ügyességét birkák terelése közben ismerhette meg a közönség. Nagyon szép, csendes, őszi időnk volt, így a bemutatók között elsétáltunk a Veszprémi várba, ahol megnéztük a kézműves vásárt.

Közben kaptunk egy rossz hírt, hogy az egyik mudi, akit új gazdája ezen a rendezvényen szeretett volna átvenni, úgy gondolta, sétálgat egyet egyedül. Szerencsére, a fajtát ismerő, mudis gazdi meglátta kószálni a városban, és megfogta. A másik szerencse pedig, hogy volt biléta a kutyus nyakában, telefonszámmal.

Eddig még soha nem tapasztalt, érdekes dolog történt velünk is. Picur, a kis shih-tzu lány elkísért bennünket. Az első bemutató véget ért, megjártuk a várat, és megjött az ebéd. A két kutyust megitattuk, Picurt betettük az autóba, hadd pihenjen, persze az ajtókat nyitva hagytuk. Betyárt a pórázzal kiakasztottuk a vonóhorogra, míg ebédelünk. Egyszer csak Picur hívó ugatására lettem figyelmes. Megyek, megnézem, mi történt: hááát, látom, Betyár jóval távolabb az autótól bóklászik… Picur pedig gyorsan árulkodott, hogy gyertek, mert meglógott! Nagy-nagy dicséretet kapott az árulkodó, és kis fejmosást a csavargó!

Ennyi minden történt velünk mostanában! Legközelebb október 7-8-9-én megyünk kiállításra, Komáromba, és utána – remélhetőleg – kölykök születéséről adhatunk hírt…

Két alomnyi komondorkölyköt szeretnénk!!!

Kedves Látogatóink! Elnézést kérek, hogy kicsit késve osztom meg az élményeinket, de nagy a sürgés-forgás Portámkincsééknél! Zengőnek, és Legénynek augusztus 27-én beteljesült a nász: feszült izgalommal várjuk, hogy bejelenthessük a kicsik érkezését, ami remélhetőleg október 27-e tájékára várható! Az Angyalka-Legény párosítás is megtörtént, szeptember 11-én! Reményeink szerint november elején Angyalka is anyai örömök elé néz!!!

Közben várjuk a faház érkezését, ami elletőházként, illetve komondorkölyök bölcsődeként fog üzemelni, és szeretnénk, ha Önök élő adásban láthatnák a kicsik születését, és fejlődésük minden napját a gazdihoz kerülésig…

Szeptember 10-én, Vecsésen, a Dobrovitz Lovasfarmon került megrendezésre a HKK Speciális CAC kiállítása, mely közgyűléssel és bírói szakmai beszélgetéssel összekötve igen szép, és tartalmas nap volt! Megérkezvén a farmra, a Vinnai házaspár finom virslivel, üdítővel fogadott bennünket. Ezúton is köszönjük nekik!

Festői környezetben, igazi pusztaságban, gyönyörű lovak társaságában, és igazi, nyári melegben, 34 komondor jelenlétével zajlott a kiállítás.

A bíró Mészáros Mihály, nemzetközi küllembíró volt. Nagy örömünkre hangosan bírált! Nagyon alaposan megnézte, és elmondta, mi az ami tetszik, és mi az, ami véleménye szerint hiba a bírált komondorban. Tanulságos volt!

Betyárunk nyílt osztályban szerepelt. A bíró úr elmondta, hogy” régóta figyeli a távolból ezt a szép komondort, és most itt a lehetőség, hogy közelebbről is szemügyre vegye.” Nem csalódott: a szép megjelenés szép kutyát takar! Igaz, neki a szőrköntös “pulis”, jobban szereti a szélesebb szalagot, nemezt, de ez semmit nem von le a kutya értékéből. Meg is kapta a megtisztelő CAC címet!

A fajtaösszevetésben 3 komondorral versenyzett Betyár. Nehéz döntés lehetett! Ami Betyárunk mellett szólt, hogy nagyon élvezte a bemutatót a nagy meleg ellenére, és boldogan mutatta magát. Így bezsebelte a fajtagyőztes címet is! Nem akartunk hinni a fülünknek! De igaz! Boldogan és büszkén vettük át a serlegeket!

Hevesi Portámkincse Betyár és Zsuzsi Óhungarikum

A kiállítás szünetében finom vecsési töltött káposzta várt bennünket, melynek az illatát folyamatosan éreztük! Ez is a Vinnai házaspár jóvoltából készült.

A kiállítás után került sor a szakmai beszélgetésre, melyre mi úgy gondoltuk, több tenyésztő társunk is marad! Érdekfeszítő volt hallani a bírókat, milyen elvárásaik vannak, és lennének a jövőben a kiállított komondorokkal szemben.

Köszönjük a szervezőknek: Udvardiné Lukács Ilonának, Kaprancai Erzsikének, a Dobrovitz Farm tulajdonosainak, a Vinnai házaspárnak, Mészáros Mihály bíró úrnak, és mindenkinek, aki tevékenykedett, hogy ilyen jó hangulatú kiállításban legyen részünk! És persze, köszönet illet minden komondorost, aki megjelent, és bemutatta büszkeségét!

Kati válaszol:

Nagyon örülök, hogy nálam szépültek a lányok, rendkívül barátságos, együttműködő komondorok. Édesanyám, akinek sajnos rossz emléke volt a fajtáról, nem győzte dicsérni őket, el volt ámulva, hogy ilyen is tud lenni a komondor. Amikor megérkeztünk a Hevesi Portámkincse Kennelbe, rendkívüli vehemenciával őrizték a portát. Egy kicsit el is gondolkodtam, hogy tudom-e hogy mire vállalkoztam,   de gazdájuk egyetlen hívó szavára visszavonulót fújtak és mikor beléptünk közéjük, úgy üdvözöltek mintha ezer éve ismernénk egymást. (Gazdájuk jelenléte nélkül biztosan nem vállalkoznék arra, hogy bemenjek az udvarukra!) A kozmetikámban ahol először jártak, rendkívül nyugodtan viselkedtek és tűrték a szépítkezés összes műveletét. Nagyon várom a fiúkat is Legényt, aki egy óriás és Betyárt aki már második alkalommal jön hozzám szépülni.

Mindig nagy szeretettel invitálunk és fogadunk látogatókat, ha személyesen kíváncsiak a Portámkincse Komondor Kennel lakóira, természetes környezetükben, otthonukban!

A tatai kutyakiállításon is hasonló történt: az osztrák házaspár vissza-visszajárva érdeklődött komondoraink felől, és mi boldogan hívtuk meg őket hevesi birtokunkra.

Alaposan tájékozódtak, mert komondor kiskutyát szeretnének. A Balatonon nyaraltak éppen, onnan jöttek el hozzánk, a leendő szülőpár megismeréséért, a rettenetes hőség ellenére! 

Hosszasan beszélgettünk etetésről, oltásról, nevelésről, és nagyon tetszett nekik, hogy sok mindenre felkészítjük a kicsiket (morgás, szájba nyúlás, zajok, szocializálódás, szőrápolás terén). Szégyen-e, vagy nem szégyen, a kennelköhögésről feltett kérdésükre nem tudtunk válaszolni. Nálunk még nem fordult elő. Az egész birtok a kutyáké, szabadon járnak-kelnek, és azt tehetnek, amihez éppen kedvük van. Nem zárjuk be őket, csak ha feltétlenül szükséges (pl. ivarzás miatt).

Mikor kérdeztük, hogy szuka vagy kan pártiak kölyök témában, egy ritka és megható válasz érkezett: “- majd ami kiválaszt magának!”

Megtudtuk, hogy kutyakiállításra is vinnék a leendő családtagot, de még a tenyésztői szándéktól sem zárkóztak el. Ők is, mi is számtalan fotót készítettünk: kölcsönös volt a szimpátia Éváékkal.

Zengő, a falka vezére teljesen kisajátította őket, hogy csak ő kaphasson a simikből; Angyalka – hozva bohókás formáját -, a nyakukba ugrott, Legény pedig – aki a legbizalmatlanabb az idegenekkel -, az úr lábára ült, vigyorgott, sőt, udvarolt neki!!! :.-) Betyár inkább elvonult: köszöni szépen, ő most hűsöl, és különben sem viheti őt senki sehova…

Szerencsére egyre  több a tudatos gazdi/gazdijelölt, aki nem elégszik meg a külcsínnel, kíváncsi a háttérre is!

Reméljük, kellemes emlékekkel és élményekkel távozott tőlünk ez a kedves pár! Bár a tikkasztó melegben a komondoraink nem voltak annyira aktívak, de – amit a fotók is tanúsítják – a szeretetükből ismét juttattak bőven az embereknek…

Nagy izgalommal várja Portámkincse összes lakója a keddet (augusztus 11.), mert látogatók érkeznek, komondor nézőbe! Pénteken ismét szépülni megyünk, vasárnap (augusztus 16.) pedig irány Devecser, Pásztorkutya CAC… Betyárunk ismét ringbe száll!!

Ott lesz Boglya is, Betyárunk fivére, aki a Kulcsi Komisz Kennelt fogja képviselni a kutyakiállításon.

A kiállítás helyszíne a Bakonyerdő Zrt. Sárosfői Vadászháza.

A kiállítás megrendezése már hagyományosnak számít Devecser város életében. Az első ilyen jellegű kiállítást 1999-ben rendezték, akkor még jóval kevesebb fajta volt nevezhető, mint a mai időkben. Ma már közel 40 fajta kiváló egyedei vonulhatnak fel ezen a kiállításon. A 2000-es évek elején 6 évig nem rendezték meg ezt a rangos seregszemlét, majd 2009-ben került sor újból e kiállítás megrendezésére. Ezen évtől kezdve minden évben Devecser városa a MEOESZ közreműködésével szervezi és rendezi meg ezt a speciális kiállítást, melyre minden évben egyre több kiállító érkezik a kutyáival valamint a színes és változatos programoknak köszönhetően minden évben gyarapodik a közönség száma is.

Bírói lista:

Udvardiné Lukács Ilona – FCI I. fajtacsoportból a magyar fajták
Szabó Sándor – FCI I. fajtacsoportba tartozó angol pásztorkutyák illetve az FCI II. fajtacsoportból a berni pásztorkutya, entlebuchi havasi kutya és a svájci havasi kutya
László István – FC II.-es fajtacsoport: kaukázusi juhászkutya, közép-ázsiai juhászkutya és a további fajták

a kiállítás szórólapja

A programok kicsiknek és nagyoknak jó szórakozást ígérnek:

Best in Show, rendőrségi sátor, kutyás bemutató, erdei iskolás játszóház, sétakocsikázás, tűzoltó autó bemutató, NAPLÓ sátor meglepetés vendéggel, egészségügyi szűrések!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk 10 órától a fent említett helyszínen!!!

A “B”-alom korán elválasztott szukácskájának története, avagy: minden jó, ha a vége jó!

Még a 6 hetes kort sem töltötte be a kicsi lány, amikor eljöttek érte. Nem akartuk odaadni, de mivel fedeztetés fejében választották, sajnos elvihették. A szerződésben (a kölyök elvitelekor kitöltött és aláírt megállapodás az új tulajdonos és a kutya adataival, a nyomon követés és felelősségvállalás céljából) benne szerepelt: ha bármilyen probléma adódik, felelősséget nem vállalunk, mivel a második oltását éppen csak megkapta (ha jól emlékszem, talán 2 nappal előtte). Megegyeztünk, hogy érdeklődni fogok a picurka után. Sajnos a szerződésben csak e-mail címet adtak meg az új gazdik.

Nagy-nagy sokára kaptam képet róla: 4 hónapos volt, tündéri, és szépen fejlődik! Aztán jött egy telefon, hogy irtózatos baj van, mert felszíni hajszálér daganatot diagnosztizáltak nála, ami csak költségesen és hosszasan gyógyítható. El fogják altattatni, mert tenyésztésre így alkalmatlan. Állítólag örökletes betegség… Teljesen sokkot kaptunk, és bizony alaposan utána jártunk! Sok-sok keresgélés, olvasás, és állatorvosok megkérdezése után derült ki, hogy ez a fajta betegség az idő előtt anyjától elszakított, és nem megfelelően táplált kiskutyák betegsége. Közöltem is a gazdival, hogy teljesen le vagyunk döbbenve, és a legnagyobb sajnálatunkra, már nem tudunk segíteni!A 12 hetes kor nálunk tabuként szerepel, ha elvitelről van szó!

Többet nem tájékoztattak a hogylétéről. Bizony nagyon gondolkodtunk azon, hogy elhozzuk, és végig kísérjük rövidke útján. Mert azt mondták, legfeljebb 1 éves koráig éhet… Hiába is érdeklődtünk, választ nem kaptunk.

Majd idén tavasszal, Udvardiné Icuka megkérdezte, tudunk-e róla, hogy kölykei születtek? (Próbálta ő is nyomon követni, hiszen Magor az apuka) És most jött a második sokk, de ez már az örömtől! Akit már lélekben elgyászoltunk, és emlegettük, hogy már biztosan nem él, 5 egészséges kiskutyának adott életet (ezt azért tudtuk meg, mert törzskönyveztetni szerették volna a kölyköket)! A 3. meglepetés, hogy Tatán, a Komondor fesztiválon is ott voltak, tenyészszemlén! Majdnem sírva fakadtam, hogy nem láthattam az én “feltámadt” picikémet!!!  (Két lány volt az alomban, és nekem ők voltak a kedvenceim, mint általában.) Rosszul esett, hogy nem jöttek megmutatni,  lám, mi lett az apró lánykából, és hogy nyugodjunk meg, mert semmi baja! Egészséges! Nem kerestük volna őket, ha nem akarják! Eddig minden tőlünk elszármazott kiskutya életét nyomon követtük, persze addig, amíg a gazdi is úgy látta jónak!

Nem baj, hiszen boldogsággal tölt el bennünket, hogy legalább fényképen láthattuk; szép és jó komondor, jó ANYA lett belőle! Legyél Te is mindig nagyon boldog, a szívünkben örökké benne vagy!!!

Az említett hölgy tenyészszemlén készült képe

Monoki Szabolcstól kaptam a tenyészszemlén készült fotót. Ezúton is köszönet érte!!!

Miért várjuk meg a 12 hetes kort?

1. a fent említett, és más, ugyanezen okból bekövetkező betegségek elkerülése miatt,
2. a kölyök számára legideálisabb tápanyagok és védőanyagok (anyatej) bekerülése érdekében,
3. a kölyök megfelelő szocializálódása érdekében,
4. a kiegyensúlyozott magatartás és tanulási képességek kialakulásának érdekében.