Posts Tagged ‘Besenyei László ebtenyésztő’

Mélyen Tisztelt Látogatóink!

Tudom, rég nem jelentkeztem, de most pótolni fogom mulasztásomat!

Aranyos és Álom

Az augusztus hónap igen zsúfolt volt hál’ Istennek, programokban. Minden hévégén utaztunk, amit nagy örömmel tettünk! Bejártuk az országot a keleti csücskétől a nyugati csücskéig, Aranyosunkkal. Aki most már teljesen megszerette, és élvezi az őt övező szeretetet, népszerűséget.

Jártunk a határon túl is, Szlovákiában, Povodán, ahol a Szlovák Magyar Fajta Klubkiállításra kaptunk meghívást. Ibos Zoli, – a klub elnöke, kedves barátunk -, úgy intézte a dolgot, hogy biztosan elmenjünk, benevezett helyettünk. Így nem volt mese. De bizony, nem bántuk meg! Mad községben volt a szállásunk, egy magánpanzióban, ahol Aranyos és Picur hercegnő, – mert ő nem maradhat el -,  a nagy udvaron elemükben érezték magukat. Aranyos kíváncsian szemlélte az úszómedencét, majd egy hirtelen elhatározással bele is lépett. Na, akkor jött a meglepetés! Úszott, de közben a szőre kezdett megtelni vízzel, és a farát húzta lefelé. Hiába tempózott, nem haladt… szerencsére a nyakörv a nyakán volt, így ki tudtuk segíteni. Nesze neked egész napos munka, Kállai Kati! De mivel igen forró nyár volt, a bunda estére megszáradt… másnap pedig mehettünk a kiállításra, ahol növendék osztályban indult, és K1. CAC címet ért el. Nagyon jó hangulatú kiállítás volt, kedves, közvetlen emberekkel. Velünk voltak még a kuvaszos Pető Zoliék is, akikkel még ott eldöntöttük, jövőre itt a helyünk!

Jöttek menyasszonyok Legényhez Ócsáról, Szlovákiából, Miskolcról. Mi is voltunk a Hét Szilvafás menti Kennelben, babanézőben, baráti kiránduláson, elmentünk komondoros társunkhoz Ongára, ahol Laci büszkén mutatta állományát, szép komondor kölykeit.

Betyár unokák, amikor először láttuk őket 3 hetesen

Ott bele is szerettem egy 4 hónapos kanocskába, Attilába… de rejtélyes módon Laci csak mondogatta, aludjatok rá egyet… Miskolcra érve Csaba mutatott nekünk egy kupacnyi hógombócot… Kérdezi: – na, mim van nekem? Mondjuk: – látjuk, kiskutyáid!.. – Na, de milyen kiskutyák ezek?? Gondolkodóba estem, mert előtte járt nálunk Legénynél egy szukával, na, de az az alom még nem születhetett meg! – Nem tudjuk, Csaba! Ekkor jött a hatalmas meglepetés! Büszkén mondta: – a világon egyedül nekem van Betyár unokám a portán, amiből nektek szántam kiskutyát!

Mondanom sem kell, könnyes lett a szemünk, Csaba sem maradt ki belőle, mert ilyen gesztust még nem kaptunk senkitől. Ugyanis titokban intézte Pető Zolival a fedeztetést, nem szólt a vemhességről, a születésről, már csak akkor, amikor 3 hetesek lettek a kölykök! Nehezen tudta megállni már ő is, hogy el ne szólja magát, de így volt ez igazi meglepetés!

Jártunk Nemeshanyban, ahová minden évben elmegyünk. Pásztorkutya kiállításon. Mondanom sem kell, hogy útitársaink Aranyos és Picur voltak. A sárosfői Vadászházban kaptunk szállást, ami festői környezetben van. Hatalmas szabad tér, erdővel körbevéve. Aranyos rögtön felfedezte, és belakta a területet, ahol igazán jól érezte magát, hiszen szabadság volt, kerítések nélkül. Most először engedtük így szabadon. Nem csalódtunk benne! Rögtön behívható volt, szót fogadott. Picurral figyelték egymást, falkásodtak. Ezen a kiállításon is K1. CAC minősítést kapott.

Aranyossal Tiszaújvárosban

És két nap pihenés után meghívásunk volt Tiszaújvárosba, a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesülettel, pásztorkutya bemutatóra. A tiszaújvárosi polgármester úr kedveskedett vendégeinek  – akik a világ, és országunk több tájáról vendégeskedtek náluk, mint a város testvérvárosainak vezetői, – a pásztorélet, és a pásztorkutyák bemutatójával. Igazán nagy sikerük volt, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a komondor vitte el a pálmát… Aranyosunk! Aki mindenkihez odament egy-egy simogatásért..

Tiszaújváros után Hajdúdorogra, CAC kiállításra utaztunk. Van egy pár hely, ahol olyan érzés kerít hatalmába, hogy ide vissza kell jönni, na, erre a listára most Hajdúdorog is felkerült. Szép környezetben, a helyi strandfürdő területén került sor a kiállításra, ami nagyon családias hangulatú volt. Aranyos ismét K1. CAC címet kapott.

A sok utazgatás közben elmentünk Ócsára, az Öreghegyi Kócos Kennelbe, hogy kiválasszuk a mi kiskutyánkat. Mivel a létszám igen lecsökkent a portán, és Legénytől születtek a kölykök, fedeztetés fejében egy kis szukát választottunk Álom a neve… gyönyörűséges, erős, vidám kiskölyköket találtunk az udvaron… na, ember legyen a talpán, aki választani tud, a sok pici szeretetgombócból..   Hosszas nézegetés után Álom a férjem kezében maradt… Ő lesz a mi kiskutyánk! Alig várjuk, hogy hozzánk kerüljön!

Aranyossal Hortobágyon

Következő állomásunk a Hortobágy volt, ahol nemzetközi terelőversenyt rendezett a Duna-Tisza Hagyományőrző Egyesület, és mint pásztorkutya, Aranyos is meghívást kapott… És hát, mint mindig, “ahol a komondor megjelenik, beragyogja a napot!”.. (szabadon, Keve Gábor után) minden szem Aranyosra fordult! Jelen volt a Japán Állami TV is, akik rögtön odajöttek, és filmezték a komondort… Interjút kért a Hajdúsági Hírlap is, mivel ritkán látott kutya a komondor…   Érdekes volt a terelőverseny, és érdekes volt látni a sok szép cifraszűrbe öltözött magyar pásztorembereket. Az este is kellemesen telt, ott aludtunk Hortobágyon. Finom volt a szürkemarha pörkölt pásztortarhonyával, és hallgattuk a citeraszót, soha nem hallott nótákat… csodás nap volt!

Laci és Álom

És eljött a nap! A mi kicsi Álmunk hozzánk költözött, hogy további életét itt élje le velünk! Mónika volt olyan kedves, és elhozta nekünk, mivel: mi nem érünk rá, neked is dolgod van egyeztetés után autóba ültek, és hozták a mi kicsi komondor kölykünket. Be is költözött a portára vele együtt a boldogság, és vidámság! Nem szeppent meg, hogy idegen helyen van, idegen, nagy, felnőtt komondorok között! Mint aki mindig itt lakott, úgy járt-kelt… a többiek pedig kíváncsian fogadták. Zengő sem morogta meg, Legény (apa) keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, Aranyos érdeklődve kísérgette. – Jól van – gondolták-, majd el megy, ahogy hozták… de az autó elment, Álom maradt.. oda a remény.. Álom próbálkozott haverkodni, de falakba ütközött… nem vettek róla tudomást, Aranyost kivéve.. és jött a felismerés… és a nézés?! – Ugye nem gondoljátok komolyan? Csak elviszitek ezt a kis nyomulóst innen?   Nem??!! A fenébe, ez már itt marad…

Legény papa

Álom kislánya

De érdekes módon nem bántották, nem morogtak rá.. lassan beletörődtek.. Álom pedig, tényleg álom… tündéri egy kis komondorlány! Most már nagyokat játszik Aranyossal, Tücsivel megy a birkózás, fogócskázás. Tudja hol a határ Tücsivel szemben is, érzékeli, hogy kisebb, és úgy is játszik vele. Figyelgetjük, és kacagunk rajta, hogy nem kell ide apasági vizsgálat! Tiszta apja! Még ülni is úgy ül, a szeme is olyan sötét, és hát, az akaratossága is olyan, mint az apjáé volt kicsinek… Az első pórázolásnál, amikor a nyakára került a nyakörv, úgy visított, mint akit nyúznak! A többiek össze is szaladtak, hogy mi baj van? De amikor látták, hogy csak póráz, el is mentek gyorsan. Azért ballagtunk, le-leültünk… Autóztunk is, elmentünk Aranyosért, mivel fürödni volt, és hát Álomnak is meg kell ismerkedni a “macerálós” nénivel. Meglepetésként vittük el Katihoz… Rögtön szerelem lett! Álom, álomszerűen tűrte a fülszőr szedést, az asztalra rakást. Na jóóóó, egy kicsit meglepődött, de amint lekerült az asztalról, rögtön folytatta a felfedezést, és a cigánykodást… 

Aranyossal Nagyvázsonyban

Aranyossal Veszprémben

Eljött a nap, indulhattunk Nagyvázsonyba. A listánk egyik kiemelt helyén szerepel, ahová vissza kell mennünk… szeretjük ezt a községet, valami varázsa van..Szent Mihály napi marhabehajtási ünnepség keretében volt pásztorélet, terelés, és kutya bemutató. A polgármester úr rögtön kézbe vette Aranyost, és vezetgette, vitte magával. Ez a szerelem tavaly óta tart… Aranyos nagyon érdeklődő volt a marhák iránt. A juhok is érdekelték, de a bocik érdekesebbnek bizonyultak. Figyelmeztettek is bennünket lábdobbantásokkal: eddig jöhettek és nem tovább! Buha Orsi igazi show-t varázsolt a pulijaival. Fantasztikus, amit csinál! A szereplés utáni “izgalmakat” a pumikölyök és a mudik társaságában Aranyos, hatalmas fogócskával zárták le! Másnap irány Veszprém, ahol szintén bemutatót tartottunk, és ismét nagy sikerrel, melyet az M1 TV élőben közvetített.

A sok szereplés között azért voltak nálunk látogatók is, akik gazdijelöltek, Tiszaújvárosból: Gyula és családja. A 3 gyermek igen élvezte a komondorok társaságát, hatalmas fogócska, pórázolás, játék vette kezdetét. Elfáradtak mind a gyerekek, mind a komondorok… 

Csermely és Legény

És hazalátogatott Csermely és Cserkész is, akik tavaly költöztek el tőlünk. Aranyos most sem hazudtolta meg magát, hatalmasat játszott mindkét hazalátogatóval.

Bizony most már jönnek a szürke hétköznapok, gondoltuk… de nem! Aranyos elkezdett tüzelni, úgyhogy izgalommal várjuk, hogy beteljesüljön a szerelem Legénnyel, és december közepe felé megszülessenek a várva-várt babák! Úgyhogy izgalmas napok, hónapok elé nézünk! Erről persze tájékoztatást fogok írni!

Annyit még megosztanék az olvasókkal, hogy megható dolgok is történtek velünk! Többen odajöttek hozzánk Tiszaújvárosban, hogy a tavaly itt szereplő komondorunk miért nincs most itt? Hiszen csodálatos komondort ismertek meg személyében. Elmondtuk a szomorú történetet. És ugyanez volt Veszprémben és Nagyvázsonyban is… A szomorúság mellett büszkeség is elöltötte a szívünket, hogy már nem élt hiába a mi csodálatos Betyárunk! Hiszen nyomot hagyott emberekben, akiknek hiányzott! És tudták, hogy ő a KOMONDOR volt…

Kennelalapító Zengőnk betöltötte 9. életévét, kívánjuk, maradjon még sokáig velünk!

Köszönöm, hogy elolvasták a beszámolót, további hírekkel fogok jelentkezni!

Legény, Nimród, Aranyos (balról jobbra)

Álom és Aranyos

Tisztelt Látogatóink!

Rég nem jelentkeztünk. Sajnos rossz hírrel kell kezdjem a mondandómat. Drága Angyalkánk 2018. 05.04-én örökre lehunyta szemét, itt hagyta a portát, melyet igen hevesen őrzött, és szeretett. Itt hagyta falka társait, akiknek trénere volt. Kapható volt mindig egy kis játékra, mórkára, hancúrra. Itt hagyta gazdáját, aki végsőkig küzdött, hogy meggyógyuljon. Mindent elkövetett, amit ember megtehet, hogy jobban legyen. És itt hagyott engem, aki szintén próbálkozott a reménytelennel. Etetgettem, mosdatgattam… és az egész családunk azon volt, hogy talpra állítsuk. Sajnos a betegség erősebb volt, és győzött.

A betegség egy vetéléssel kezdődött. 3 hetes vemhesség szakadt meg. Aztán követte egy méhgyulladás. Az egri Állatkórház főorvosa, Dr.Suszták Béla, minden elképzelhető gyógymódot bevetett, hogy segítsen. Meg is műtötte, de ez sem segített.

Úgy látszik, a kutyamennyországnak szüksége volt egy Angyalkára.

Legyen nyugodt, békés örök álmod, szívünkben örökké ott élsz!

Azóta a falka csendesebb. A temetést végignézték, lehet, nem értették, vagy nem tudják elmondani, de azt igen is érzik, hogy valami szomorú dolog történt. Angyalkát ahogy hazahoztuk, megszaglászták, elbúcsúztak tőle, és a titkok kertek kapujából végig nézték, ahogy eltemetjük az Ő egyik társukat. Azóta csendesebbek….

Történt azért jó dolog is kennelünkben. Cserkészünk, (Angyalka-Legény fia) gazdijával, Istvánnal, részt vettek Salgótarjánban CAC kiállításon, március 25-én, ahol második helyezést ért el. Ő volt a legfiatalabb a körben. Gratulálunk Cserkésznek és gazdájának! Büszkék vagyunk rátok!

Voltak nálunk menyasszonyok, Legénynél és Betyárnál is.

Április 29-én a Hortobágyon voltunk Aranyossal a Szent György napi állat kihajtáson. Nyárias meleg volt, de sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Sokan megcsodálták, megsimogatták, fotózkodtak Aranyossal. Szokatlan volt neki, de a dicséretet, és a velejáró szeretetet büszkén zsebelte be, és fürdött a népszerűségben.

Május 1-én látogatást tettünk a Hétszilvafás menti Kennelben Miskolc-Lyukó-völgyben, Csabánál. A 7 felnőtt komondor mellett 9 kéthetes komondor babában gyönyörködhettünk.

Csepke és gazdái, Évi és Zsolti

Május 5-én Mezőkövesden tenyészszemle volt, ahol 20 komondor jelent meg. Köztük a mi Aranyosunk (Öreghegyi Kócos Aissa-Aranyos) és Csepkénk (Hevesi Portámkincse), akik mindketten tenyészthető minősítést kaptak.

Aranyos találkozott testvérével Andokkal. És ott volt Betyárunk lánya, Gyopár (Hétszilvafás menti).

Folyamatosan kapunk fotókat, beszámolókat Portámkincse-gazdiktól. Nagy örömmel fogadjuk a híreket, hiszen látjuk fejlődésüket, és örömmel tölt el bennünket, hogy sokan első komondoros gazdik, akiket sikerült megfertőzni a Komondorral!

Sűrű program áll előttünk. Kiállítások, fajta népszerűsítések, Hungarikum bemutatók, falunapok. Májusban megtalálhatók leszünk Szolnokon, Szilvásváradon, Pápán, júniusban Salföldön, Bugacon, amit eddig tudunk. Ígérem, mindenről beszámolok!

És persze már most kitartást, és erős kezeket, dugulásmentes fürdetéseket kívánok Kállai Katinak, a komondorszőr csodatevőjének…

Ennek a kisfiúnak Aranyos segített leküzdeni a kutyáktól való félelmét. Kisebb korában megharapta egy kutya és azóta félt. Eddig! Már megérte, eggyel többen szeretik a komondort!

Két testvér: Andok és Aranyos

Kedves Látogatóink! Folytatom a beszámolómat, hiszen van bőven élmény, mesélni való.

Szeptember 23-án Nagyvázsonyba látogattunk, Szent Mihály napi marha nagy behajtás, és szüreti mulatságra. Gyönyörű Balaton felvidéki település. Kedves lakói nagy szeretettel fogadták a fajta bemutatóra érkező magyar pásztorkutyás gazdikat. Fábry Szabolcs polgármester úr pedig rögtön, amint meglátta Aranyosunkat, és Betyárt, eldöntötte, neki kell komondor! A fajta bemutatón össze szokott párosként sétált Aranyossal. Amikor csak tehette, vissza-vissza tért hozzánk, és dögönyözte, szeretgette két komondorunkat, de a szívébe mi úgy láttuk, Aranyos lopta be magát jobban! Megcsodálhattuk lovas hintóikat, mellyel séta kocsikázni lehetett. Volt itt főző verseny,népdal éneklés, önfeledt tánc, és a rendezvény befejezéseként behajtották a marhacsordát, melyet komondoraink érdeklődéssel figyeltek. Méltó befejezése volt a hagyományőrző rendezvénynek! Köszönjük a lehetőséget, (Keve Gábornak) hogy részt vehettünk, nagy élmény volt! Fábry Szabolcs polgármester úrnak pedig a vendéglátást.

Szeptember 30-án Kunhegyesen voltunk Betyárral, Szent Mihály napi vigadalomban, mint Hungarikum, magyarfajta bemutatón. Nagyon jó hangulatú rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel. Szívélyesen invitáltak bennünket a főző verseny résztvevői, kóstoljuk a sok finomságot, amit főztek. Igen nagy feltűnést keltettünk Betyárral, mert ahogy a helyiek mondták: ritkán látnak komondort erre felé… Reméljük, hogy sikeres volt fajta bemutatónk, és többen gondolkodnak el azon, hogy ezt az ősi magyar fajtát választják társuknak, portájuk őrének.

Következő látogatásunk Veszprémben volt, a már hagyománnyá vált Szent Mihály napi behajtási pásztorkutya bemutatón október 1-én. Ennek a bemutatónak minden évben igen nagy a látogatottsága. Voltak olyan látogatók, akik már ismerősként üdvözöltek bennünket, és Betyárt.

A Cs alom gazdijai rendszeresen küldik beszámolóikat, és fényképeiket a “kicsikről”. Így mi is részesei lehetünk fejlődésüknek, életüknek.

Október hónapban először Csermely törzskönyvét vittük el Timiékhez Érdre. Nagy Örömmel fogadott bennünket a két komondor, Csermelyünk, és Inas. Csermely komondorunk nem változott semmit, azon kívül, hogy nagyra nőt, ugyanolyan szeleburdi, ugribugri, vigyorgó, kakaós csiga farkú, boldog komondorlány! Timiék elmondása szerint illik rá a törpördög becenév. Inassal nagy egyetértésben élnek, és persze ne felejtsük el Kaktusz macskát sem.

Köszönjük Timi és Tamás a lehetőséget, hogy otthonában láthattuk Csermelyt, aki igen bájosan tud mosolyogni. Én nem is vagyok rossz nézéssel.

Következő úti célunk Hatvan, Cserkész. István és Gabi két évet vártak erre a komondor fiúra. Büszkén mutatták, mekkorára nőt, milyen területe van. Persze Cserkész is megmutatott minden “rosszaságot”. Látszik, hogy boldog élete van.

Ez nagyon jó érzés egy tenyésztőnek, hogy látja, és hallja, hogy milyen szépen nőnek, őrzik a portát, szeretik a gazdát, és a gazdi is büszke, és nagyon szereti a komondor kölyköt, amit mi nevelgettünk, dédelgettünk nekik. Legyen hosszú, boldog életük!

Meglátogattuk Betyár testvérét Bércet Pásztón. Gyönyörűséges, hatalmas szőrmennyiséggel rendelkező komondor fiú, aki nagy vehemenciával védi gazdái házát. Örülünk, hogy láttunk Bérc!

És végül: őszi fotózás volt a két fiú részt vételével a határban. Fotó: Jakab Flóra természet fotós. Nagy élmény volt a két fiú, Betyár és Legény fotózása az erdő szélén, őzek járta határban. Nagy érdeklődéssel szaglásztak, nézelődtek a számukra ismeretlen területen. Volt szabadon futás, fegyelmezett pózolás. El is fáradtak rendesen. Legközelebb a lányok kerülnek sorra.

Ezekért a maradandó élményekért köszönet illeti: Udvardiné Lukács Ilonát, Keve Gábort, akik lehetővé tették a fajta bemutatókon való részt vételünket, Portámkincse gazdikat a fotókért, a beszámolókért, melyekkel meg kacagtatnak bennünket, Jakab Flórának a csodás fotókért, Kállai Katinak, hogy tisztán, ápoltan jelenhessenek meg komondoraink, és nem utolsó sorban komondorainknak, hogy vannak nekünk!

A sok utazgatás közben azért itthon is történnek dolgok. Jönnek látogatók, akik Portámkincse kis komondorokat szeretnének majd haza vinni. Reményeink szerint 2018. tavaszán, április-május környékén várható Angyalka-Legény párosításból.

Aranyos a fesztiválon

Május 27-én, Egerben, az Érsek-kertben Nemzetközi Komondor Fesztiválon vettünk részt. Csodás környezetben, jó ismerősök, barátok társaságában, kellemes hangulatban telt az idő.

Aranyossal vettünk részt a fesztiválon, aki szuper ügyes volt! Büszkék is vagyunk rá! Nem igazán izgatta, hogy idegen helyen van. Érdeklődve szimatolt mindenfelé, figyelgette a sok idegen komondort.

A ringben is fegyelmezetten, szépen viselkedett, pedig most látott ilyet először. A bemutató alatt figyelte a gazdit, hogy mit is kell csinálni. Látszott rajta, mennyire élvezi a körbefutást! Jó mókának fogta fel.

A bíró röviden összefoglalva így ítélte meg: ami lényeges, és fontos, az jó rajta. Büszke volt a tenyésztője, Pogácsás Mónika is, aki eljött őt megnézni. Szeretettel üdvözölték egymást. El is fáradt kellően, mikorra hazaértünk. Emlékezetes nap volt, jól éreztük magunkat!

A Hungária Komondor Klub 2016. július 9-én, szombaton rendezi meg Nemzetközi Komondor Fesztiválját Tatán, az Öreg-tó Club Hotel (Fáklya u. 4.) területén, gyönyörű környezetben! Az idei már a 23. lesz, és 10 órakor kezdődik…

Tenyészszemle és tenyészminősítést adó rendezvény is egyben, melyen sok-sok kutyusra számítunk, és természetesen mi sem hiányozhatunk Betyárral! Minden Kedves Érdeklődőt és Betyár-rajongót nagy szeretettel várunk – Hevesi Portámkincse Komondor Kennel, Besenyei László és Besenyeiné Kati komondor ebtenyésztők!!!

Zengőnk pedig fajtabemutatóra megy Törtelre, úgyhogy rengeteg élmény vár ránk a hétvégén! A hétköznapjaink szépítkezéssel teltek, Facebook-oldalunkon nyitottunk egy albumot is a két főszereplő fogadtatásáról!

Legényünk eközben 4 éves, Betyár pedig címlapfotózás kitüntetettje lett a közelmúlt folyamán…

Minden részletet megírunk a következő hetekben, és az elmaradhatatlan fényképek garmada fogja kísérni a leendő posztokat!

Idén már a 23.!

2015. 08.15. Szombat, reggel fél hét van, indulásra kész a kis csapat Devecserbe. Picur (a Shih-tzu hercegnő) és Hevesi Portámkincse Betyár izgalommal ugrik az autóba. Hová megyünk? Nézelődnek egy ideig, aztán lassan elpihennek. Látják, ez nem lesz rövid utazás. Hát, bizony a 4 órás autókázás kutyát és embert próbáló volt! Na, de az út végén elénk táruló látvány kárpótolt minket! 2010 augusztusa óta minden évben eljövünk ide – ez már hagyománnyá vált! Csodálatos táj, kedves, vendégszerető emberekkel. És hatalmas nyugalom! A két négylábú boldogan ugrott ki az autóból, és szimatolta körbe a területet. Rögtön belakták, és mint két jó barát fedezték fel a közeli környéket. Szabadság! Póráz, kerítés nélkül! Velünk együtt laktak 3 napon keresztül a sárosfői vadászházban.

2015. 08. 16. Vasárnap. Eljött a kutyakiállítás reggele. A néma csendet – melyet szinte tapintani lehetett a városi forgalomtól távol -, egyszerre csak kutyaugatás törte meg. Megjöttek a versenytársak! A rekkenő hőség ellenére 123 kutyus érkezett büszke gazdájával együtt külföldről és Magyarországról egyaránt. Megjelent a komondortól a pireneusi hegyi kutyán át a közép-ázsiai juhászkutya számos képviselője is, összesen 19 fajta. Látogatóban sem volt hiány, hiszen kellemes családi programokat szervezett a Bakonyerdő Zrt.

Betyárunk a megmérettetésben a K1, CAC-BOS címet nyerte el, valamint meglepetésünkre és örömünkre, az egyik tenyésztő társunk, Papp József által felajánlott, “Legszebb Kan” különdíjat!!! Köszönjük a megtisztelő címet ezúton is! Tejszínhab az emeletes tortán, hogy Hevesi Portámkincse Boglya, a Kulcsi Komisz Kennel kitüntetett tagja, Betyárunk fivére pedig K2, Res.CAC díjazásban részesült!!!

Besenyei László komondor ebtenyésztővel a Veszprém televízió interjút készített, melyet az alábbi kiállítási összefoglalóban tekinthetnek meg:

Pár napja jártunk látogatóban a “B-alom” egyik legígéretesebb szukájánál, Hevesi Portámkincse Bársonynál, és szerető gazdijánál, Hosóné Erikánál.

Bársika 2 éves komondor szukácska, Betyárunk testvére, Zengőnk leánya. Újpesten, egy gyönyörű kertes házban, nagyon boldogan él gazdasszonyával. Igazi barátok, sőt, lelki társak lettek!!! Rengeteget árul el ember és kutya kapcsolatáról, ha a gazdi “kicsi lányomnak” hívja a komondorát… <3

Erikával rendszeresen tartjuk a kapcsolatot: telefonon, Facebookon; de évente jó néhány alkalommal összejárunk.

Bársika a legfőbb házi kedvenc, imádatig szereti (ezen nem csodálkozunk. Rendkívül nyugodt, játékos, engedelmes, empatikus eb.)! Erika mesélte, hogy sokszor és hosszasan sétálnak együtt, Bársika pedig előszeretettel fürdik a Dunában!

Kiállításon sajnos csak egyszer voltak Szilvásváradon, A KEDVÜNKÉRT, és azért, hogy lássák, milyen szép komondorok születnek a Portámkincse udvarban. Ezt Ő mondta, ami azóta is a fülünkben és a szívünkben cseng!!!

A legnagyobb sajnálatunkra Bársika nem lesz anya, de tiszteletben tartjuk ezt a döntést. Minden Jót kívánunk ezúton is BARÁTAINKNAK, és köszönjük az együtt töltött, értékes pillanatokat!!!

Hevesi Portámkincse Bársony

(Született: 2013. május 14.)

A fotókon Hosóné Erika tulajdonossal, Besenyei Lászlóné és Besenyei László komondor ebtenyésztőkkel (Hevesi Portámkincse Komondor Kennel)

Besenyei László és a Hevesi Portámkincse Komondor Kennel bemutatkozik

Üdvözlöm az oldalunkon, és köszönöm, hogy időt szán e csodálatos, – ám méltatlanul mellőzött, ősi magyar kutyafajta – megismerésére. Honlapommal segítek bemutatni a komondort, ahogy én ezalatt a 6 év alatt megismertem. Besenyei László vagyok, Heves megyében, Heves városban élek feleségemmel és lányomékkal, akik tenyésztőtársaim is egyben.

2010-ben vásároltuk első komondorunkat, Mátyás Király Udvari Zengőt, Tatáról. Hónapokon keresztül nézelődtem az interneten, hogy melyik kutyafajta felelne meg legjobban portaőrzés céljából. Ugyan nem ismertem közelebbről a komondort, de a leírások alapján erre a csodálatos fajtára esett a választásom! És nem csalódtam benne! Tökéletesen elvégzi a rábízott feladatot, nem kellett tanítani: ösztönből tudta, mit kell csinálnia. Hamar belopta magát az egész család szívébe, odaadó szeretetével.

Kennelünkben jelenleg 4 kutya él: 2 komondor szuka, és 2 kan. Szukáink – Zengő és Angyalka – anya és leánya, pajkos, mókás páros. A kanok fedezőkanok is egyben: Legényünk egy 80 kilós, hatalmas testőr; Betyárunk – aki már a saját tenyésztői munkánk jóvoltából született – többszörös győztes, megvesztegethetetlen apajelölt. Okosak és intelligensek, 2 Shih-tzu kutyuskánk hű alattvalói, melegszívű játszótársai. Kutyakiállításokon, fesztiválokon előszeretettel “használják” őket a gyerekek póniként… és ők engedik, tűrik, szolgálnak.

Hatalmas testben hatalmas lélek; bátor, az élete árán is megvédeni kész kutyafajta került a családunkba, akit első perctől kezdve családtagként kezeltünk. Eljárogattunk vele kiállításokra, ahol szép eredményeket értünk el, és úgy gondoltuk 2011-ben, hogy kennelt alapítunk Mátyás Király Udvari Zengő és Téglási Szélbori Daliással, Hevesi Portámkincse néven. Ezidáig 2 alom született a tenyészetünkben. Célunk egy új vérvonal kialakítása, és ennek a rendkívül családias fajtának az elterjesztése ország-világszerte.

Logónk

Igazán sokat köszönhetünk komondorainknak! Ismeretséget, barátságokat, számtalan szép helyet, ahová nélkülük nem jutottunk volna el; rengeteg örömöt és feltétel nélküli szeretet.

Köszönjük Portámkincse Komondoraink, hogy a társaitok lehetünk! Bízom benne, kedves látogató, hogy kedvet kapott a komondorhoz, és a választása e csodálatos fajtára esik! Reméljük, hamarosan egy duci, imádni való, hógombóc komondorka vigyázza portáját, és birtokolja szeretetét! 

Zengő, kennelalapító “Anyánk”

Daliás, kennelalapító “Apánk”